Elég jó gyereknevelés pszichológus szemmel

Átlagos olvasási idő: 37 perc

A Család & Gyermek rovat lelkes csapata jóvoltából készült el nektek ez a rovatindító cikk, melyben felsorakoztattuk, egy csokorba szedtük a gyereknevelés összes általunk fontosnak vélt témáját. Természetesen a teljesség igénye nélkül, de hasznos tippekkel megtűzdelve, hogy olvasóközönségünk képet kapjon leendő cikkeink hangulatáról, mondanivalójáról, a pozitív pszichológia és a megoldásközpontú szemlélet sajátosságairól. Fogadjátok olyan nyitott szívvel és szemmel, ahogyan mi is szántuk!

 „Kockáztassatok, tévedjetek és legyetek maszatosak!”

– A varázslatos iskolabusz

A gyereknevelés már magzatkorban elkezdődik: ez a felkészülés időszaka. Átfogó cikkünk végigkíséri a gyermek útját a várandósságtól egészen a serdülőkorig. Természetesen a nevelés nem szűnik meg teljesen a felnőttkor, a nagykorúság elérésével sem. A fiatal felnőttek azonban – optimális esetben – már sokkal inkább irányítják a saját életüket. Ezért is lényeges, hogy amíg a szülők kezében van az irányítás, merre terelik, hogyan formálják csemetéiket! Írásunkban Erik Erikson nyomán 6 nagyobb szakaszra osztottuk a gyermekek fejlődését, melyek szerint változnak a szülői feladatok is…

I. Teherbe eséstől a születésig – A felkészülés időszaka

Kun Anett pszichológus és Nagy Gitta pszichológus, képzésben lévő pár- és családterapeuta írása

A minap egy tinilány jött hozzám tanácsadásra az anyukájával. Mikor arról kérdeztem, milyen volt megélni a várandósságot a lányával, felderült az arca. „Imádtam!” – mondta, és közben valósággal sugárzott. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy valóban így is érzett.

Biztos, hogy pozitív?

Azonban nem minden terhesség tervezett, és nem mind felhőtlen. Sok aggodalom, azelőtt nem tapasztalt mértékű felelősség, és így stressz is jár vele. Még akkor is, ha ezeket az emlékeket később felülírják a kellemes, örömet okozó élmények – mint amikor a pici először fogja meg az ujjunkat.

Orvos-Tóth Noémi (2018) úgy fogalmaz, hogy „a nemzetközi felmérések eredményei szerint a pozitív terhességi tesztre százból ötvenhat pár rémülettel reagál. A kezdeti sokk persze a legtöbb esetben oldódik, de még így is több várandósságot kísérnek negatív érzések, mint gondolnánk.”

Vigyázz, kész, gyerek!

A megszületés nagy csoda. Ezzel indul el az igazi „kint lét”, az ismert világunkban való élet. Azonban sose felejtsük el azt, hogy a babák már egy sor tapasztalattal rendelkeznek, ezekkel együtt érkeznek a családba. A pocakban is hallanak, éreznek. Később felismernek bizonyos zenéket, amiket pocaklakó korukban hallottak. Ezek akár hatásosan meg is nyugtathatják őket, mivel a biztonságos 9 hónapra emlékeztetnek, amikor még mindent azonnal megkaptak, ha szükségük volt rá. Most azonban más a helyzet: sokszor várni kell majd, megküzdeni a tejcsiért, sírással hívni a gondoskodó szülőket, ha valami nem stimmel.

Nézzük meg, mi befolyásolhat téged és babádat a várandósság ideje alatt:

1. Intrauterin bántalmak (Teratogének)

Abban a 9 hónapban azt is megtanulhatják, hogy az életben nagy veszélyek is érhetik őket.

Ezek az intrauterin bántalmak, melyekről már egyre több anyuka tud a 21. században: az alkohol, gyógyszerek, drogok, a cigizés, a vitaminhiányos táplálkozás, az agresszió, a szokottnál nagyobb félelem, stressz ebben az időszakban károsíthatják a magzatot. Ennek pedig hosszú távú következményei lesznek, és nem azt sugallják, tanítják a kis emberi lénynek, amit szeretnénk:

hogy ez a világ biztonságos, jó ide születni, és anya-apa mindentől megvédik őt.

Már a magzat is érzi a törődést, ami a későbbi fejlődésére is kihathat.

2. Félelmek, szorongások a terhesség alatt

A legfontosabb, hogy be merjük vallani – elsősorban magunknak –, ha ambivalensek az érzéseink a várandóssággal, születendő gyermekünkkel kapcsolatban! Mind magunknak, mind a babának ártunk azzal, ha elnyomjuk, elfojtjuk ezeket az érzéseket. A stressz során adrenalin és kortizon szabadul fel, ami a méhlepényen át jut el a magzathoz is. Ha bűntudat is társul a feszültséghez, hosszabb időre lesz szükségünk, mire megbocsátunk önmagunknak, és ez azt is megakadályozza, hogy bátran, nyíltan beszéljünk erről másoknak.

Milyen félelmeink lehetnek?

A szüléstől való félelem nagyon is reális. Sokszor halljuk a hírekben, vagy akár a közösségi oldalakon is olvashatjuk, hogy máig milyen veszélyei lehetnek a szülésnek. Ez egy olyan kockázat, amit a legtöbben gondolkodás nélkül vállalnak „a nagyobb jó érdekében”. Ezen túl minden nőnek van egy elképzelése arról, hogyan szeretne szülni. A leggyakoribb jellemzők talán, hogy gördülékenyen, szép, rendezett, biztonságos körülmények között, komplikációk nélkül. Mondják azonban, hogy egyetlen dolog érvényes minden szülésre, hogy:

biztosan nem pont úgy zajlik majd, ahogyan az anya tervezte!

Érdemes megtervezni az esemény olyan részleteit, amelyek a biztonságérzetünket növelik a szülés alatt: van, aki szülésznőt vagy bábát fogad, aki végig mellette lehet, és segít képviselni az érdekeit az erőfeszítések közepette. Van, akinek az fontos, hogy természetes úton szülhessen, és így tovább.

Másrészt, rugalmasan kell viszonyulnunk, és előre felkészíteni magunkat lélekben arra, hogy tudjunk koncentráltak maradni, nem kétségbe esni, ha valami nem úgy sül el, ahogy terveztük. Amennyiben a szüléstől való félelem átszövi a mindennapjainkat, érdemes pszichológushoz fordulnunk!

3. A génmutáció lehetősége

Az öröklődő rendellenességek gyakorisága megnő a 35 év feletti anyák esetében. A mai orvostudománynak hála, sok génmutációt tudnak szűrni különböző vizsgálatokkal. Mielőtt gyermeket tervezünk, érdemes előre megbeszélni párunkkal, hogy hogyan állunk ehhez a kérdéshez. Élethosszig tartó konfliktust okozhat, ha túl későn kerül terítékre ez a téma, és az egyik fél abortuszt szeretne, míg a másik felnevelné a babát, betegsége ellenére is.

Mit tegyek, ha nem vagyok nyugodt?

Ahogy már említettük, sokan attól tartanak, nem lesznek elég jó anyák. Ezt a természetesen felbukkanó félelmet sokan a kétségbeesésig növelik. Hasznos ilyenkor a pihenés, kikapcsolódás, stresszoldás. Ha nem nyugtat meg az, hogy elolvasol néhány hasznos könyvet a gyereknevelésről, akkor neked is ajánljuk, hogy konzultálj egy szakértővel.

Hogyan növekszik a baba?

• A sejtekből a 3. hétre fejlődik ki az agy és a szív: a harmadik hét végére már ver az embrió szíve.
  (Az embrió a 9. héten válik magzattá a tudomány szerint.)
• A 4. hét során kezd kialakulni az emésztőrendszer, a fülek és a szemek. Ilyenkor jelennek meg a csigolyák, és már készen vannak a főbb vénák és artériák.
• Az 5. héten a köldökzsinór formálódik.
• A 6. héten már látható a külső fül.
• Nagyon lényeges a 7. hét a fejlődés szempontjából: kezd kiformálódni az arc és a nyak, illetve a szemhéj. Ekkor alakulnak ki az izmok is.
• A 8. héten már képes bizonyos mozgásokra, elkülönül a nyak, és kiemelkedik a fej.
• Mikor eléri a magzat a 15. hetet, már képes minden olyan mozgásra, amire születésekor is képes lesz.
  Nem sokkal ezután már az anya is érzi, ahogy mozog a pocaklakó.
• A 24. hét után jön egy nyugodtabb szakasz: ez normális velejárója az agyi funkciók fejlődésének.

A gyermek neme már fogamzáskor öröklődik: kisfiú, ha XY kromoszómát kap, és kisály, ha XX-et. A fiúk sajátosságai a magzat 7. hetében kezdenek kialakulni, míg a lányok tovább maradnak rejtettek. A fiúk ivarmirigyei herék, a lányoké petefészkek lesznek.

Érdekesség, hogy már a 8. héten képesek a csuklásra, a 10. héten megérintik az arcukat és nyújtózkodnak, a 11. héten pedig már ásítanak is.

Érzelmi hangolódás

A várandósság alatt a fókusz az új élet jövetelén van, legtöbbször a praktikus kérdések körül: megteremteni a megfelelő anyagi forrásokat, környezetet, beszerezni a babának szükséges holmikat – óriási ipar épült a csecsemők nevelését segítő eszközökre és kiegészítőkre.

Azonban a lelki és mentális felkészülés éppen annyira nélkülözhetetlen, ha ideális körülmények közé szeretnénk, hogy érkezzen a kicsi! Emlegettük egy-egy kérdésnél a pszichológusi segítséget – de nem kell, hogy probléma merüljön fel ahhoz, hogy hasznos legyen a saját alakuló anyaságunk kérdésében való elmélyülés – a baba születése előtt!

Természetes módon, színes, széles skálán mozognak az érzések a 9 hónap alatt: egészen a bizonytalanságtól, félelemtől, kétségbeeséstől az örömig, meghatódottságig, büszkeségig. A hormonok változása alapvetően is rátesz egy lapáttal az érzelmi hullámzásra.

• Az első trimeszter
  A kellemetlen testérzetekről és a hír feldolgozásáról szól.
• A második trimeszter
  Rendszerint a legnyugodtabb. Ekkorra már a rosszullétek elmúlnak, de még nem vagyunk frontvonalban.
• A harmadik trimeszter
  Megterhelő: egyre nehezebb viselni a terhességet fizikailag; és egyre közelebb kerülvén ahhoz, hogy gondoskodjunk csecsemőnkről, már nem finomíthatjuk: egész életstílusunk, időbeosztásunk, kapcsolati hálónk, prioritásunk változni fog. Már semmi sem lesz ugyanolyan, mint előtte. Arról nem beszélve, hogy az egész család kapcsolatrendszere frissülni fog – a szüleink nagyszülőkké is válnak, mi már nem csak nő és férfi, szerelmespár vagy házaspár leszünk társunkkal, hanem szülők, anya és apa.

Felmerül a múlt: saját szüleinkkel való viszonyunk, gyermekkorunk fájó vagy csodálatos emlékei megelevenednek. Saját anya- és apaképünk tudattalanul dolgozik. A jövő perspektívája is érzelmeket vált ki. Közelebb kell hozni a nevelési elveinket társunkkal. 

„Beszéljünk a koraszülésről”

Magyarországon minden tizedik gyermek koraszülött, tehát a vártnál jóval korábban, a terhesség 37. hete előtt látja meg a napvilágot. Ahogyan Rácz Betti fogalmaz:

„Amikor egy kisbaba túl korán érkezik, hatalmas megrázkódtatás éri a családokat. Nincs lehetőségük felkészülni gyermekük fogadására és a megálmodott tökéletes boldogság helyett pillanatok alatt krízishelyzetbe kerülnek.”

M. Rácz Beatrix pszichológus

Bővebben ide kattintva tájékozódhatsz a koraszülésről.

II. Csecsemőkortól körülbelül 1 éves korig

Nagy Gitta pszichológus, képzésben lévő pár- és családterapeuta írása

Sok szülő számol be arról, hogy a második gyermeke egyáltalán nem hasonlít az elsőhöz. Ha te is azt tapasztaltad, hogy az egyik gyermeked átaludt szinte minden éjszakát, nyugodt volt és kiegyensúlyozott, míg a másik aktív, huncut és megállíthatatlan, akit sosem lehetett rávenni a délutáni alvásra… Nos, akkor alátámasztod azokat a kutatásokat, amelyek szerint minden baba különleges, saját személyiséggel rendelkezik már az első pillanattól fogva. Mint a kis szuperhősök: más-más tulajdonság dominál náluk.

Gének vs. környezet

Ez nem jelenti persze azt, hogy csupán a gének határozzák meg, hogy milyen felnőtté válunk. Sok kutatás ad arról számot, mennyire lényeges életünk első 6 éve, a szülői nevelési stílus és az életesemények. Bár a tudósok – és a pszichológus hallgatók is – sokat vitáztak erről a kérdésről, mostanában az elfogadott nézet szerint:

A környezetünk befolyásoló ereje kifejezetten tudja alakítani a személyiségünket.

Azonban az alapot a hozott anyag, a gének képezik, ebből fog kiformálódni a felnőtt személyiség. A gének határozzák meg például a veleszületett temperamentumot. A környezetet pedig a gyermek társas környezete, az anya elérhetősége és az anya-gyermek kapcsolat minősége jelenti.

Kötődés

Nem hiába szabadul fel annyi oxitocin az anya szervezetében a szülés során: ez a hormon felelős első sorban a kötődésért (orgazmus közben is ez a felelős azért, hogy olyankor érzelmileg közelebb érezzük magunkat a partnerhez). Robert Malenka neurológus szerint azonban az oxitocin csupán egy része egy bonyolult rendszernek, nem pedig egyedüli hatótényező. Így visszakaphatunk a születés és anyai-apai szeretet csodájából; mindez nem csupán egy hormonnak, egyetlen egyszerű biológiai folyamatnak köszönhető. A valóság az, hogy a kötődés kialakulását sok tényező befolyásolja, ezeket vizsgáljuk most meg röviden.

Még a csecsemők látása is a kötődést szolgálja. Úgy működik a látás az első két-három hónapban, hogy a baba az anyát lássa a legtisztábban a szoptatás során. A csecsemők látása még nem elég éles, meg sem közelíti a felnőttekét. Azonban 30 cm távolságra elég tisztán látnak, ami pont megegyezik az anya távolságával, amikor a karjába veszi a babát.

A legfontosabb a csecsemő számára az első pár hónapban az anya-gyerek kapcsolat. Szimbiotikus, szinte összeolvadt viszonyban vannak. Azoknak a gyerekeknek visszafordíthatatlanul lemarad a fejlődésük, akik ezt nem élik át. Egy régebbi kutatásban megfigyelték azokat a babákat, akiket nem vállaltak szüleik, és az állam gondjaira bízták őket. Bizonyos ideig küzdenek és sírnak, kimutatják a szenvedésüket, de egy pár hét után feladják, mivel rájönnek, hogy nem fogják megkapni, amit szeretnének. A kutatás rávilágított elsősorban arra, hogy

az érintés még az alapvető gondozásnál is fontosabb.

Ma már igyekeznek minél hamarabb örökbe adni, nevelőszülőknél elhelyezni a csecsemőket, azonban nem csak ez a tanulsága ennek a történetnek. Az érintésen alapszik a kötődés, az összetartozás érzése.

A kötődéselmélet

Ainsworth (Cole és Cole, 2006) szakmai berkekben híres kutatása alapozta meg azt, hogy többfajta kötődés létezik. Anyák és gyermekeik játékát figyelte meg több módon, egy idegent is bevonva, majd a kisgyerekeket egyedül hagyták a detektívtükrös szobában az idegennel, és figyelték a reakciójukat, amikor az anya visszajött. A tudós szerint minden anya-gyerek kapcsolat besorolható az alábbi típusok valamelyikébe:

• Bizonytalan ambivalens kötődés
  A gyermek feszült, nyugtalan alaphelyzetben is. Amikor az anya távozik, addigi maradék türelmét és nyugalmát is elveszíti. Mikor visszatér az anya, nem tudja megnyugtatni, nem nyújt biztonságos érzelmi hátteret. Kapaszkodik a gyermek az anyába, ugyanakkor mintha el is tolná magától. Ezek az anyák kiszámíthatatlanok, a gyermek igényeire való odafigyelés helyett kizárólag saját belső lelkiállapotuk határozza meg a gondoskodást is.
• Bizonytalan elkerülő kötődés
  Hiányzik az alapvető kötődés, nem reagál se az anya, se az idegen jelenlétére. Nem sír, amikor az anya kimegy, de nem is örül, amikor visszajön. Inkább kerüli az anyával való játékot, kapcsolódást. Az anyák ebben az esetben maguk is elutasítóak, nem veszik szívesen az érintést, ezért alkalmaznak ilyen elutasító módszert a gyerekeik is.
• Dezorganizált kötődés
  Az előbbiektől súlyosabb kötődési forma. Valójában azonban nem nevezhetjük kötődésnek, mivel a szülő egyszerre a félelem és a gondoskodás forrása, így az anya jelenléte nagy stresszt és frusztrációt okoz a gyermekben. A gyerek menekülhet az anya elől, vagy öndestruktív módon viselkedik, legtöbbször kiszámíthatatlanul. Itt már súlyos érzelmi elhanyagolásról vagy bántalmazásról beszélhetünk.
• Biztonságos kötődés
  Szívesen fedezi fel a játékokat a gyermek az anya jelenlétében. Amikor az anya eltűnik, a gyerek kétségbeesik, nyugtalan, az idegen nem tudja megnyugtatni. Csak az anya visszatérésekor higgad le, megszűnik a stressz, egy idő után újra szívesen játszik a gyerek.

Természetesen a kötődési minták felnőttkorban tudatossá tehetők, és egy szakember segítségével megváltoztathatók, azonban sokszor évek kemény munkája kell hozzá, hogy az ember felismerje, mi okozza az életében a problémákat, és így megoldást találjon rájuk.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy a szülő elérhető támasz legyen!

Elérhetőség

Nem azzal kényeztetjük el a gyermekünket, ha mindent megadunk neki, „pattanunk” mindenre az első pár hónapban. Így is elég frusztráció éri a betegségek, vagy a kötelező oltások során. Ráadásul gondoljunk bele: eddig mindent azonnal megkapott a méhlepényen keresztül, a világon semmi gondja nem volt. Itt kint pedig hideg van, nem ehet-ihat akkor, amikor szeretne, és még aki életet adott neki, az sincs mindig mellette. Ezért is szükséges, hogy megkapja a kisgyermek a „tartást”, Winnicott (Cole és Cole, 2006) pszichoanalitikus szavát idézve: mely azt jelenti, hogy

a szülőre érzelmileg számíthat a csecsemő, képes pozitívan odafordulni felé, és enyhíteni a negatív érzelmeket.

Ha ezt megkapja egy kisgyermek, akkor megadjuk neki az alapvető bizalmat (bizalmat a világban, bizalmat az élethez), mely Erik Erikson szerint nélkülözhetetlen ahhoz, hogy később egészséges felnőtté váljon. A biztonságos kötődésű gyerekek nagy része átesik a szeparációs szorongáson. Vizsgáljuk meg ezt kicsit közelebbről.

Ne menj el, Anya! – A szeparációs szorongás

A legtöbb csecsemő átesik a szeparációs szorongáson: ha anya eltűnik a látómezőből, a kicsi elkezd sírni. Még nem érti, ha eltűnik valaki, attól nem szűnt meg létezni. Ez az elv sok kisgyermek bújócska játékában is megfigyelhető még:

„ha én nem látlak téged, akkor te se látsz engem”.

Azért ijednek meg annyira a gyerekek, mert még nem alakult ki bennük a tárgyállandóság. Ezt majd csak a csecsemőkor végére sajátítják el. A tárgyállandóság vizsgálatára több kísérletet is kitaláltak és végrehajtottak (több kultúrában), s az eredmények hasonlók lettek: az 5-6 hónapos babák nem követik a szemükkel a játékvonatot, ha alagútba ér, és meglepődnek, mikor megjelenik az alagút túlsó végén. Ha értjük, mitől fél a gyermekünk, könnyebben tudunk neki segíteni is.

Apa csak egy van

Számtalanszor beszélünk arról, hogy mennyire nélkülözhetetlen az anya a csecsemő számára. Az apa jelenléte szintén nem hagyható szó nélkül, amire az újabb kutatások is rávilágítanak.

Detektívtükrös szobában figyelték meg az apákkal játszó kisgyerekeket. Ők mérhetően nagyobb szókinccsel beszéltek a kicsikhez, és a játék során nagyobb kockázatokat vállaltak, újszerű cselekvésekre biztatva gyermekeiket. Az anyák ezzel szemben érzékenyebben reagáltak a gyerekek szükségleteire, ugyanakkor megváltoztatták a hangnemüket és úgymond „csecsemőnyelven” beszéltek hozzájuk, ezáltal lecsökkentve szókincsüket is. Látható, hogy

mindkét szülő mást-mást nyújt a gyermekének a fejlődéshez,

fontos megbecsülni az apukák szerepét is.

Apa és az önértékelés

Az önértékelés fejlődésében is nagy szerepet játszanak az apukák. A gyerekek képességeiket az új cselekvések során fejlesztik, és ezáltal ismerik meg saját határaikat. Azáltal, hogy a gyermekek rájönnek, mi mindenre képesek, magasabb önértékelést érhetnek el.

Kiemelendő továbbá, hogy az apák a stresszel is segíthetnek megküzdeni: levesznek egy jó nagy adag terhet a friss anyukák válláról, ha kicsit (vagy nagyon) be tudnak segíteni. Azok az anyák, akiket mind érzelmileg, mind fizikailag támogat a férjük, jóval hamarabb épülnek fel a szülés után. Sőt, náluk kisebb a szülés utáni depresszió esélye is.

Amikor szétszakít a válás

A gyerekek számára igen nagy trauma a válás, főleg ha érzelmileg közel állnak mind a két szülőhöz. Ezért is érdemes a gyermek érdekeit figyelembe venni, ha válásra kerül a sor:

fontos, hogy bűntudat nélkül találkozhasson mind a két féllel.

Ma már egyre több az egyedülálló apuka is, akik bátran igyekeznek betölteni a gondoskodó szülő szerepét, szembe menve a sztereotípiákkal.

Most következő részünkben picit visszakanyarodva az anyákhoz, a sokat emlegetett szülés utáni depresszióról ejtünk néhány szót.

„Boldog gyereket csak boldog anya tud nevelni.”

Rád is rád jön a frász, amikor meghallod az egyébként általunk is nagyra becsült Vekerdy Tamás ezen mondatát? Nehéznek tűnhet, amikor az első pár hónapban a legnagyobb boldogságot az alvás jelenti a kismamának. Valljuk be: nem egyszerű az első időszak. Könnyen be tud fordulni az ember, és a hormonháztartás felborulása magával hozza a szülés utáni depressziót is. Még azok is, akik ezt nem tapasztalták, beszámolnak arról, hogy mennyire hullámzó volt a hangulatuk, egyik pillanatban sírtak a meghatottságtól, a másikban pedig már együtt nevettek a picivel.

A szülés után úgy tűnhet, senki nem ért meg téged. A párod próbál életben maradni a munkahelyén, a nagymamák jó tanácsokat osztogatnak, a barátaidat pedig lefoglalja a saját életük. Ahogy már szó volt róla: a legrosszabb a bűntudat és szégyenérzet!

Fontos, hogy ne szégyelljük az érzéseinket, hanem bátran beszéljünk róluk! Sok pszichológus tart skype vagy baba-mama terápiát.

Természetesen a szülés utáni depresszió a legtöbb esetben nem tart tovább 3 hónapnál,

de a terápiás ülések során ez a folyamat meggyorsítható. Krónikusnak a 3 hónapnál hosszabb távú depressziót nevezzük, ekkor már mindenképp érdemes orvoshoz, pszichológushoz fordulni.

Amit még tehetsz: vizsgáld meg, mi fontos számodra a teendőid közül, és halaszd el azt, ami nem prioritás! A főzésben-mosogatásban besegíthet a nagymama, vagy egy barátnő, aki megérti a helyzetedet.

Légy türelemmel önmagad felé is!

Akár újdonsült anyaként, akár több gyerkőccel, de most tanulod te is gyermeked személyiségét, reakcióit; azt, hogy hogyan legjobb a kapcsolódásotok mindkettőtöknek. Ő belőled táplálkozik fizikailag és érzelmileg is – így ahhoz, hogy legyen miből adni, neked is fel kell töltődnöd. Ez mindkettőtök, sőt, az egész családotok érdeke, hiszen hangulatod, energiaszinted párkapcsolatodra is hatással van.

Mit kell tudnia a gyerekemnek, mire betölti az 1 éves kort?

Nem, még nem kell szaladnia! Szobatisztaságra se kell még tanítani (ezt lásd lentebb). A gyerekek mozgásfejlődése nagy vonalakban a következő:

• Felemeli a fejét: megerősödtek a nyak körüli izmok és csigolyák, így már meg bírja tartani (2-3 hónapos kor).
• Megfordul, először az oldalára, majd hasról hátra és fordítva (5-6 hónapos kor).
• Támasztékkal ül, hason kúszni kezd (6-7 hónapos kor).
• Ülő helyzetbe húzza magát. Ehhez fontos a gerincoszlop megerősödése (7-8 hónapos kor).
• Négykézláb mászik, kapaszkodva áll (8-9 hónapos kor).
• Önállóan kapaszkodva feláll, egyik kezénél fogva jár (10-12 hónapos kor).

Ami igazán fontos, hogy egy éves korára képes legyen két tárgyat egymáshoz ütögetni, megfogni a játékokat, de nem szabad kétségbe esni, ha más gyereke már labdát is gurít, a miénk pedig még nem. A gyerekek fejlődése teljesen eltérő ütemű is lehet, és kiderülhet, hogy hamarabb behozza (majd le is hagyja) az egyik gyerek a másikat, néhány hónap múlva.

Ugyanígy a beszédben is eltérések mutatkozhatnak!

Vannak babák, akik már rendelkeznek néhány szavas szókinccsel, mások még csak gügyögnek. Ez is egyedi fejlődést mutat. A gyermekünknek elsősorban elfogadásra és szeretetteljes gondoskodásra van szüksége – ami elmondható az összes többi életszakaszra is, kisebb-nagyobb változtatásokkal és rugalmassággal.

III. Kisgyermekkor (1-től 3 éves korig) – Autonómia a szégyennel, kétellyel szemben

Kerékgyártó Dóra TSMT mozgásterapeuta, fejlesztőpedagógus, óvónő, gyermek-és baba-mama jógaoktató írása

Erikson szerint életünk lehetőségek sorozatából áll. Minden fejlődési szakasznak van egy negatív és egy pozitív kimenetele. Így van ez a kisgyermekkorral is, amikor a kicsi két út előtt áll. Vajon képes lesz önállóan döntéseket hozni, felfedezni a világot, vagy tele lesz kétellyel és szégyenérzettel?

A válasz még korábbra nyúlik vissza, mint gondolnánk… egészen az újszülött korig. Fejlődési szakaszaink ugyanis egymásra épülve segítik, vagy rombolják egymást. Erikson első szakasza az újszülött és az édesanya kötődéséről szól. A kicsi itt kapja meg a szilárd alapokat a világba vetett hitéhez, az ún. ősbizalomhoz. A baba úgy gondolja, ha anya jelen van, és pozitívan viszonyul hozzá, akkor minden biztonságos, nem történhet baj.

Ha a kötődés anya és babája között nincs jelen, vagy sérült, akkor a bizalmatlanság fogja jellemezni a gyereket. Ebből fakad, hogy kisgyermekkorban bátortalan lesz, nem meri kifejezni önmagát, fél a kudarctól. Később ez még sok problémát okozhat személyiségfejlődésében.

„Mozgok, tehát vagyok.” – A mozgásfejlődés komplex rendszere

Körülbelül 1 éves kortól a kisgyermek fejlődése minden szinten felgyorsul. Először feláll, majd elkezd járni, később futni fog és a lépcsőn is közlekedik. A mozgások fejlődésével a kicsi képes lesz még inkább felfedezni saját környezetét.

De mi történik akkor, ha ezek a mozgások nem jelennek meg időben, esetleg bizonyos mozgásformák ki is maradnak?

A szülők büszkén szokták emlegetni: „az én gyerekem nem is mászott, rögtön felállt”. Pedig ennek később következményei lehetnek. A kúszás-mászás fontos lépcsőfokai a mozgásfejlődésnek: az idegpályák kiépüléséhez elengedhetetlen az összes mozgásforma biztos ismerete. Ha mégis kimaradtak, ne ess kétségbe! A következmények korrigálására (és prevenciójára) építenek a ma már igen elterjedt, különböző mozgásterápiák.

„Anya, nézd mit tudok!” – A gyakorlójáték időszaka

A kicsi finom mozgása is ügyesedik, ebből adódóan már több mindennel tud játszani. Ebben a korszakban még a gyakorlójáték jellemzi őket. Ha a gyerekünk kedvenc elfoglaltsága, hogy autót tologat, vagy a vonat gurulását bámulja, ne ijedjünk meg. Ez az „én csinálom” öröme. A játéknak tehát ugyanúgy megvannak a maga állomásai, melyek a gyerekek képességeihez igazodnak.

„Beszélek is, mert én már nagy vagyok.” – A beszédfejlődés hatásai

Ebben a korban az értelmi fejlődés is nagy változásokon megy keresztül. Ez többek között szoros kapcsolatban áll a mozgások fejlődésével is, hiszen a helyváltoztatással képes a gyerek egyre több dolgot megismerni, pakolgatni, rakosgatni. Ismerkedik a tárgyak súlyával, méretével, színével, és még sok más tulajdonságával.

A gyerekek átlagosan 2 éves korukban már képesek mondatokat alkotni, de persze ez életkoronként jócskán eltérő tendenciát mutat.

A beszéd elsajátításának is megvan a maga szenzitív periódusa.

Ez az az idő, amikor a gyerek a leginkább képes elsajátítani a nyelvet. A szókincs először passzív módon csak raktározódik, majd aktívan felszínre jut, és a gyermek használni kezdi a hangokat.

Különleges helyzetben vannak a kétnyelvű babák. Ők azok, akiknek az anyukája és az apukája különböző anyanyelvvel érkezett az új családba, és szeretnék átadni a saját nyelvüket a gyermeküknek is. Ahhoz, hogy ez sikeres legyen, és ne okozzon zavart a gyermekben, fontos a kitartás és a következetesség!

A kétnyelvű gyerekek rendszerint később fognak elkezdeni beszélni, de ettől nem szabad megijedni: hamar behozzák majd társaikat, és gond nélkül fogják beszélni a két nyelvet.

„Pisipara” – A szobatisztaság kérdése

A gyerekek érzelmi fejlődésével jár együtt a szobatisztaság kérdése. Ez egy nagyon fontos állomás a kicsi számára. Általában a kakilás és a pisilés visszatartása két különböző időszakra esik. Sőt, van hogy a kettő beteljesülése között hónapok telnek el. De ugyanígy eltérő a vizelet visszatartásának képessége este és a nappali órákban.

Előfordul, hogy a kicsi már nem pisil be napközben, de este még mindig pelusban alszik.

Nagymamáink éveiben még nem igen voltak eldobható pelenkák, így igyekeztek a gyerekeket minél hamarabb leszoktatni a bepisilésről (olykor akár 9 hónapos kortól). Napjainkban már tudjuk, hogy ez nem túl szerencsés. Fontos, hogy ne siettessük a folyamatot, de az is, hogy a gyerekünk ne ragadjon benne a pelenkás korban 4 éves koráig.

Ha nem tabuként kezeljük az ürítést, és ha nem szorongást keltően erőltetjük a folyamatot, akkor nagy valószínűséggel zökkenőmentesebben tudjuk megélni ezt az időszakot.

Ha nehézségünk támad, mindig gondoljunk arra: a kicsi ekkor próbálgatja önállóságát, felelősségérzetét. Ha ezt akadályozzuk, bántjuk érte, megszégyenítjük, az egész életen át tartó személyiségtorzulást eredményezhet.

„Anya, mesélj nekem minden nap!” – A mese személyiségfejlesztő hatása

Ez az az életkori intervallum, amikor a gyerekek imádnak könyvet nézegetni. Léteznek babakönyvek mindenféle stílusban. Vannak vízbe vihetőek, plüss anyagból, szivacsból készültek. Van olyan, amelyik kidomborodik, de olyan is, aminek ki lehet hajtogatni a történetének bizonyos részeit. Sőt, létezik babakönyv, amin az állatoknak szőre van, és simogatni lehet őket. Vannak hangot adó példányok is.

A lényeg, hogy az összes babakönyv nagyon fontos információfeldolgozási feladattal bír a kicsi számára. A gyerekek ugyanis nagyon szeretik azt az érzést, amikor meg tudják nevezni, és mutatni, hogy mit látnak a könyv egyik oldalán. Érzik, hogy egy információval többet tudnak a világról, mint eddig, és ez fantasztikus számukra.

Később már nemcsak a képeket szeretnék megnevezni, hanem elkezdenek mesét hallgatni. Először rövid, állatokról szóló, főleg láncmeséket érdemes nekik mondani.

Az a fontos, hogy ismétlés legyen bennük, hiszen ebben az életkorban ez ad biztonságot a kicsik számára.

Majd jöhetnek azok a mesék, amik róluk szólnak. Akár saját mesekönyvet is kreálhatunk gyermekünk élményeivel. A meséknek is van tehát lélektani felosztása, ami annyit jelent, hogy egyáltalán nem mindegy, melyik életkorban, milyen mesét mondunk gyermekünknek.

Irka-firka – A rajzolás élettani hatásai

A képeskönyvek nézegetése közben tehát a gyermek megnevezi az általa ismert, látott figurákat, élőlényeket, tárgyakat. Ezt a viselkedést utánozza, akkor is, amikor rajzol. Ebben a korban még nincs összefüggés a firka tartalma és a gyermek által megnevezett jelentés között. Egyszerűen utánozza a felnőtteket, és később már nemcsak az alkotás végén, hanem közben is mondja, mit rajzol. Ez persze még nem nevezhető ábrázolásnak, ekkor még a kicsi csak a nyomhagyás és a mozgás öröméért rajzol. Ezt nevezzük „firkakorszaknak”.

A firkakorszak jelentősége abban rejlik, hogy elindul a gyermek a későbbi ábrázolás útján, szeretni fogja az eszközöket, amelyekkel nyomot hagyhat a papíron, és magát a folyamatot is.

Ez a szem, a kéz és a finommotorika fejlődése szempontjából is elkerülhetetlen állomás.

A firkakorszaknak és a későbbi ábrázolásnak is megvannak a maga fokozatai, melyek korrelálnak a gyermek lélektani fejlődési szakaszaival.

„Nem! Nem! Nem!” – A dackorszak előnyei

Folyton azt hajtogatja, hogy nem? Semmit sem akar megcsinálni, pedig eddig mindig szót fogadott? Ez bizony egy jó nagy adag dackorszak. Ilyenkor is fontos az, hogy ne szégyenítsük meg. A szülők nyújtják a biztonságos érzelmi hátteret a fejlődéshez. A szülők szabnak határokat is, melyeken belül szabadon mozoghat a kicsi, de azokon túl nem mehet – például nem tehet kárt saját magában, vagy nem veszélyeztetheti a társait.

Fontos ebben a korban a kicsi számára a következetesség, a viszonylag állandó napirend és az empátia. Na és persze egy nagy adag a türelmünkből.

IV. Kezdődik a kaland! – Az oviba lépés

Kun Anett pszichológus írása

A szülőnek segítség, amikor a gyermeke belép az óvodai nevelésbe – a gyermek a másik oldalról számtalan kihívással, nehézséggel, örömmel, változással, alkalmazkodást igénylő helyzettel találja szemben magát. Mégis, mi történik ez alatt a 3-4 év alatt a gyerekekkel? Milyen fejlődési lépcsőkön halad keresztül? Rengeteg tapasztalatot szereznek, amelyek meghatározóak lehetnek a későbbi életükben is. A kisgyermekkorral körülbelül 3 évvel bezárólag már eddig foglalkoztunk, így nézzük, hogyan festhető le a „középsős-felsős” óvodai korosztály.

Mit kell tudnia egy óvodásnak?

Egy óvodás gyermek számára a beszéd és a szimbólumok már a világ megismerésének és lefestésének eszközei. Ki látott már olyan ovis gyereket, aki ne lenne büszke saját jelére a csoportban? Fontos, hiszen őt képviseli a szivárvány, a bögre vagy a kutya…

Gondolkodásukban azonban még vannak korlátok. Mások nézőpontját nehezen tudják felvenni. Ez az empátia fejlődésében is megfigyelhető. Ahhoz, hogy megértsék, egy helyzetben mások is érintettek és másoknak is vannak elképzeléseik, érzéseik; gondos, témát érintő nevelés szükséges.

A szabályok kezelése még hektikus.

Ugyan tudják, megjegyzik őket, önmagukra mégsem vonatkoztatják – azért a többieket egy-egy temperamentumosabb gyermek képes megfeddni, ha kibújnak alóluk! Ilyenkor gyakran a szabályok elfogadása nem belátáson alapszik, hanem engedelmességen – ha szeretik az óvónénit, vagy ha félnek a büntetéstől.

Még érzelmi alapon is kötöttek az erkölcsi osztályozások, ami megnehezíti a döntést  hiszen azt gondolhatja a gyerkőc: „ami jó nekem, az hogy lehet helytelen?”

Gyakorlás nélkül nincs fejlődés

Ugyan az idegrendszeri érés ugrásszerű változást eredményez a képességekben, a gyakorlás azonban elengedhetetlen!

Iskolába lépésig kialakul egy biztos testséma, ami szükséges ahhoz, hogy meg tudja különböztetni a gyermek az irányokat, saját magához tudja viszonyítani a környezet tárgyait. Jó egyensúlyérzék és összehangolt kéz- és lábmozgások figyelhetők meg, például elkapják a labdát, lépcsőn közlekednek, bicikliznek a gyerekek.

5 éves korra a gyermekek már képesek történetet mesélni, érthető beszéddel, és érdeklődnek a szavak jelentése iránt.

Felismerik a színeket, felismerhető embert tudnak rajzolni, és képesek tízig elszámolni. Érdeklődnek a nemi eltérések iránt, barátkoznak, kis csoportban együtt játszanak, és el tudják mondani a családtagjaik neveit.

Ebben a korban is tartsuk szem előtt, hogy ahogy a virágok sem egyszerre bújnak ki a földből tavasszal, úgy a gyermekek fejlődése is eltérő lehet. Van egy bizonyos elvárható szint, amit az átlagos, egészséges fejlődésmenet megkövetel. Viszont nem kell megijedni, ha ezen a sávon belül a gyermekünk különböző képességei más ritmusban erősödnek! Pusztán az éréssel hónapok alatt sokat változnak, gyarapodnak ezek a készletek, megfelelő környezetben és segítség mellett pedig kiegyenlítődnek az eltérések.

Játszani jó. Játszani kötelező?

Tudnunk kell, hogy az óvodáskor a készségek és képességek fejlődésének intenzív időszaka. Ez a gondolat akkor is fontos, ha épp az iskolaérettség kérdése riaszt meg szülőként, és akkor is, ha esetleg fejlesztést javasolnak a gyermekünknek. Ebben az életperiódusban nagy fejlődést lehet elérni megfelelő foglalkozásokkal.

A legjobb eszköz a játék – ezt ismerik, ez felkelti az érdeklődésüket, ez fenntartja a figyelmüket.

A spontán gyermeki játékból szerzett tapasztalatok minden téren fejlesztik a gyermeket: értelmi, szociális, fizikai szinten is. A játék a gyermekek nyelve, így érdemes használnunk, mikor készségeiket szeretnénk minőségileg vagy mennyiségileg gyarapítani. Ha speciálisan egy-egy terület, például kognitív, azaz gondolkodásbeli, társas vagy a mozgás fejlesztését megcélzó játékos gyakorlatban vagy programban vehet részt a gyerek, annál nagyobb a lehetősége az előrelépésre.

Számtalan programban vehet részt egy óvodás gyermek: sakk, angol, értelmi, szociális vagy érzelmi készségfejlesztő foglalkozások, bábszínház, korcsolya stb. Érdemes a választásokban szem előtt tartani a gyermek érdeklődését, tehetségét, illetve esetleges lemaradását, azokat a területeket, ahol még egy kis támogatás jól jöhet.

A szabadjáték

Ne felejtsük el szülőként, hogy a szabadjáték mennyire fontos a gyermek számára! Ne legyen a gyereknek már az óvodában órarendje, sűrűbb programhálója, mint nekünk. Legyen ideje pihenni, „csak” gyereknek lenni. A külön foglalkozásoknál a megfelelő mennyiségen, és az egyéni, célzott választáson van a hangsúly.

A játék során – legyen az fogócska, bújócska, kitalálós játék, építőkockázás, társasjáték vagy szerepjáték – megjelenik, hogy mi az, ami épp foglalkoztatja a gyereket; milyen az érzelmi, hangulati állapota; hol jár a fejlődésében.

Épp ezért fontos, hogy legyen terepe és ideje annak, hogy ő választhassa ki, mit szeretne csinálni.

A játék célja lehet a szórakozás, a barátokkal való együttlét, az ismerkedés, de gyakran tudattalanul nagy feszültségoldó és vágybeteljesítő hatással bír. Eljátszható, amit a valóságban nem mer megtenni, vagy nem szabad megtennie a gyermeknek, vagy ami nem valósulhat meg. Ugyanez igaz a rajzolásra és a mesékre is.

Képzelet és kreativitás – lépjünk ki a valóságból egy kicsit!

Már az egészen kicsi, 2-3 éves gyermek is örömét leli a firkálásban, hiszen ezt ő maga csinálta, és valami megszületett a cselekvéséből! Azonban ezen az örömön túl az életkor előrehaladtával a rajzolás egyéb motívumai és mutatói is előjönnek.

4 éves korra már a gyermek ábrázolni szeretne valamit a rajzán, nem csak alaktalan keszekuszaság a mű.

A rajzolásnak viszont még nem kell követnie a realitást: az irányok, az arányok és az érintkezések még nem feltétlenül illeszkednek. Anya haja nem biztos, hogy hozzáér a fejéhez, az otthoni ház lehet pont akkora, mint maga a gyerek. Az emberek gyakran olyanok, mint a pókok, egy nagy fejből nőnek a kezek és lábak. A jelentéssel is rugalmasan bánnak – felnőttként szinte érthetetlen, hogy lesz egy kacsának induló valamiből végül egy síró pólyás csecsemő!

5-6 éves korban egyre valósághűbb az ábrázolás, a gyermekek zöme igyekszik is minél pontosabban, hasonlóbban rajzolni az alakokat, mint ahogy látják azokat. Azonban a fantáziavilág és az érzelmek nagyban befolyásolják a rajzokat – épp ezért is olyan árulkodóak arról, mi zajlik a lelkükben. A színvilág, a méretek, a közelség-távolság és az elhelyezkedés még azt szolgálja, hogy kifejezhessék, ami bennük van. Ezért a rajzolás a játékhoz és a mesékhez hasonlóan gyógyító tevékenysége lehet a gyerekeknek.

A mesék új világa

A mesék esetében is igaz, hogy egy másik világ nyílik meg előttük. A mese igazi kincsesbánya: tanít, szorongást old, feszültséget vezet le, enged megpihenni, biztonságot nyújt, vágyat teljesít és persze szórakoztat. Nem mindegy viszont, milyen formában és milyen tartalommal kapja a gyermek a mesét!

A rajzfilmek vizuálisan kész anyagot adnak a gyereknek, akit így megfosztunk a fantáziatevékenységtől. Nem mellesleg, számtalan félelmet szülhet egy túl ijesztően ábrázolt boszorkány, egy túl hangos szörnyüvöltés. A hallott, olvasott mese által a gyermek pont olyan barátságosra, félelmetesre, színesre vagy fakóra képzelheti a szereplőket és történéseket, amilyenre épp szüksége van és amilyenre készen áll.

Rutin is kapcsolódhat a meseolvasáshoz: ágyban fekvés, hozzábújás a szülőkhöz,

csendes és figyelmes szemkontaktus – ezek mind biztonságos, kötődést erősítő, bensőséges részletek, amelyek olyan sokat adnak hozzá a mese élményéhez, mint maga a mese története. A mesében meghittség rejlik: közösen éljük át a történéseit, együtt jutunk el a megoldásig.

De milyen a jó mese?

Ami fontos, hogy legyen pozitív tanulsága, legyen benne fejlődés, és a jóság, az igazság kerekedjen felül. Ettől válik biztonságossá; ettől lesznek elviselhetőek a mesében megjelenő ijesztő karakterek és nehéz kihívások, próbák; ettől lesz legyőzhető a félelem. Ez megtanítja a gyerekeknek, hogy az élet jó és rossz történések sorozata, de arra neveli őket, hogy a pozitív végkifejletre törekedjenek, hitük legyen a jóban.

Megküzdésre, kitartásra, bátorságra mutat példát.

Segít feldolgozni saját nehézségeiket, bizakodást ébreszt saját problémáik jóra fordulása terén. A 4-5 év körüli gyerekek a valóságtól már jól megkülönböztetik a mesét, és könnyedén mozognak a kettő között.

Érzelmi intelligencia fejlesztése óvodáskorban?

Ugyan divatos lett ez a kifejezés, mégis, mit érthetünk alatta egy gyermek esetében? Az érzelmi világukban is számos változás történik az évek alatt. Egy nagyobb óvodás már akarattal rendelkezik, és bővül az érzelmek köre, amikkel találkozik, és amiket megél. Hiszen azzal, hogy társas közegbe kerül, egyre több helyre jut el és egyre többféle eseményen vehet részt, kitágul számára a világ.

Az ovis gyerekekre igencsak jellemzőek a félelmek: a rovaroktól, az újtól, a sötéttől…

A haláltól való félelem is megjelenik kb. 6 éves korra – látják, hogy a dolgok végesek, esetleg valaki elhunyt a családban. Mások érzéseit már képesek megítélni. Az indulatok gátlása, az önkontroll, a vágyak kielégítésének késleltetése még nem megy tökéletesen. Ezek nyomán sokszor megjelenhet düh vagy akár bűntudat. Minél több a frusztráció, stressz, a negatív érzelem, annál problémásabb lesz a viselkedés. De nem csak ebben az esetben fontos az érzelmi nevelés. Ne tiltsuk a negatív érzések kifejezését, hanem tanítsuk meg, hogyan teheti azt elfogadhatóan!

Kiegyensúlyozott érzelemvilág

Hogyan taníthatjuk meg a gyermekünknek, hogy a saját és mások érzelmeit is kezelni tudja, és kiegyensúlyozott érzelemvilága legyen?

A legfontosabb irányelvek: példamutatás, érzelemkifejezésre és az érzelmek megértésére tanítás, erkölcsi nevelés és empátiafejlesztés. Szülőként a legfontosabb, hogy beszélgessünk sokat a gyermekünkkel! Meséljünk neki arról, mi történt velünk, körülöttünk aznap. Csak annyit adjunk át, amit még megért, és amivel képes megbirkózni a gyermekünk! Kérdezzük meg tőle, hogy érzi most magát. Mi történt vele.

Magyarázzuk el, hogy mi az indok az érzelmek mögött: „az óvónéni azért haragszik…”, „nagyapa azért örül…” stb. Kérdezzük meg tőle, miért reagált valamire úgy, ahogy. Hagyjunk lehetőséget a gyermeknek az érzelmei kifejezésére és feldolgozására. Engedjük rajzolni, játszani; meséljünk neki, akár olyan mesét, ami a problémájáról szól; motiváljuk, hogy kipróbáljon új módokat: valamilyen sportot, éneket, táncot. Nem az a lényeg, hogy „ügyes” legyen, hanem hogy megtapasztalja, milyen formákban mutathatja meg és engedheti ki érzéseit a verbalitáson túl.

Kapcsolatok a családon kívül

A gyermekek az óvodában tanulják, hogyan viszonyuljanak az irányításhoz, tekintélyhez, a felnőtthöz, és hogyan alakítsanak és tartsanak fenn kortárs kapcsolatokat. Az egykorú gyermekkel azonosak az erőviszonyok, hiszen ugyanazok a szabályok érvényesek mindenkire. Hasonló képességekkel és jogokkal rendelkeznek, így kiváló terepe többek között önmaguk képviselésének, az akarat kifejezésének, a szimpátia megélésének és kimutatásának, valamint a társas összehasonlítás megtételének is.

Az oviban szerzik a gyermekek első játszótársaikat, barátaikat. Velük fejlesztik kommunikációjukat, gyakorolják, hogyan lehet együttműködni és hatni egymásra, tapasztalják meg a kölcsönösséget és osztják meg titkaikat.

Az óvodáskorban már zajlik saját nemük, a nemükhöz kapcsolódó elvárások észlelése, megtapasztalása, tanulása.

Ez a barátságokban is szerepet játszik. Általánosságban a fiúk nagyobb csoportokban játszanak, lazábban kapcsolódnak egymáshoz. A lányok szorosabb, szűkebb barátságokat alakítanak ki, köztük a kapcsolatban megjelenő érzelmek is nagyobb intenzitással jelentkezhetnek. Már az óvodában megjelenik a szimpátia és az ellenszenv, alakítva a csoport társas hálóját.

Egy csoportban a kapcsolatok mintát mutatnak aszerint, hogy a tagok mennyire kedveltek és központiak. Eszerint egy gyermek lehet népszerű, ők nagy figyelmet kapnak társaiktól, és szeretik őket a többiek.

A mellőzött gyermekek sorsa

Az ellentmondásos gyerekek megosztóak, senki számára nem közömbösek, sok mindenkiből váltanak ki érzéseket, a pólus mindkét oldalán: szeretik vagy ki nem állhatják őket.

A kevés figyelmet kapó, mellőzött és a visszautasított gyermekeknek a legnehezebb a társas élet, hiszen nehezen barátkoznak, a perifériára kerülnek, így az önbecsülésük is sérül.

Természetesen a gyermekünk nem feltétlenül tartozik bele ezekbe a kategóriákba – a legtöbb gyermek társas helyzetét illetően átlagos.

Miért nem szeret óvodába járni?

Hogy segíthetünk leginkább gyermekünknek abban, hogy be tudjon illeszkedni egy közösségbe? A válasz attól is függ, mi távolítja el őt a többiektől. Nehezen alkalmazkodik? Agresszíven viselkedik? Kivonja magát a közös tevékenységekből, mert félénk? Nem mer kezdeményezni? A nehézségtől függően kell reagálnunk. A viselkedésbeli és megjelenésbeli eltéréseket a gyermekek a csoportban hamar kiszúrják és megjegyzik. A verekedős társukkal nem játsszanak, a néma társukat pedig lehet, hogy még ki is gúnyolják.

Akár bátorítanunk, akár finomítanunk szerencsés gyermekünk viselkedését, legfontosabb, hogy jó példát mutassunk. Derítsük fel a viselkedés mögött meghúzódó indokokat, hogy azokon változtathassunk, vagy ha nem lehet, törekedhessünk az elfogadásra. Dicsérjük meg a gyereket, ha próbát tesz a megfelelő viselkedés irányába! A sikerélmény motiválja a gyermekeket a folytatásra.

Nincs recept arra, hogy minden társa elfogadja és megszeresse a gyermekünket, de pár szokás kialakítása szociális érintkezések során sokat segíthet: a szemkontaktus kialakítása és fenntartása, az érthető, artikulált, megfelelő hangerejű beszéd, az óvodai foglalkozásokban való részvétel az elfogadást segíti.

A szülő sokat tehet a gyerekéért, ha intézményen kívül is lehetőséget biztosít kialakulóban lévő barátságok ápolására.

Ovis csoporttárssal is lehet szorosabbra fűzni a viszonyt, otthoni találkozásokkal. Az is előnyös, ha óvodán kívül szerezhet magának társakat, akikkel jól érzi magát. Sőt, a szülinapok és névnapok ünneplése is szuper alkalom arra, hogy közelebb kerülhessenek a kicsik.

Vannak-e tipikus óvodáskorban jelentkező problémák?

Gyakran ebben az időszakban derül fény – szerencsés esetben – arra, ha a gyermeknek valamilyen gyógypedagógiai vagy tanulást érintő problémája van. Megjelennek különböző magatartási, beilleszkedési nehézségek is – ezek egy része súlyos családi körülményekből fakad. Gyakran azonban a gyermek érzelmi és viselkedésbeli problémája mögött valamilyen aktuális krízis, változás áll.

A gyermekek nehezen viselik a változásokat, ragaszkodnak a megszokott, ismert körülményeikhez, emberekhez, helyszínekhez, tárgyakhoz. Sokszor olyan változások is megingatják a biztonságérzetüket, amelyek a családi élet fejlődését mutatják. Gyakori történések az óvodás évek alatt:

• költözés,
• nagyszülő elvesztése,
• kisállat halála,
• testvér születése,
• óvodaváltás,
• óvodai nevelők vagy gondozók cseréje,
• válás stb.

A gyermekek reakciói ezekre a történésekre gyakran szomatikusan, a testükben jelentkeznek: megbetegszenek, újra bepisilnek vagy bekakilnak. Van, aki visszahúzódóbb lesz, szorongással reagál, például keveset beszél vagy rágja a körmét.

Van, aki kifelé tolja az indulatát, és dacosabban, hisztisebben kezd viselkedni.

Nagyon sokat segít a gyermek gondjain, ha érzi, ránk támaszkodhat, mellettünk megnyugodhat, elcsendesedhet. Minden esetben segít a szeretetteljes, de biztonságos korlátokat nyújtó, következetes nevelés. Az, ha a gyermek kifejezheti magát, ha megoszthatja, mi zajlik benne, és megértésre lel általunk – még a belénk vetett bizalmát, a kapcsolatot is erősíti. Ha együttműködünk az óvónőkkel, tájékoztatjuk őket az új helyzetekről, segíti őket is abban, hogy toleránsabban fordulhassanak a gyermek felé.

Testvér születik

Az óvoda 3-4 éve alatt sok gyereknek születik legalább egyszer testvére. Ez mindenképp változás, hiszen az addig kapott figyelem és szeretet mennyisége megváltozik, az új családtaggal osztozni kell mindenben. Ez nem egyszerű feladat akkor sem, ha már több gyerek van a családban, de ha elsőszülöttként kell helyet adni a testvérnek, az különösen nehéznek bizonyul a legtöbb esetben. Önző, akaratos a gyerek a húgával vagy öccsével? A testvérek közötti rivalizáció és féltékenység természetes addig a szintig, amíg a köztük lévő szeretet nem megkérdőjelezhető. Ha volt tesónk, gondoljunk vissza: hányszor veszekedtünk és léptünk túl súrlódásokon? Legjobb esetben közösen haladtunk meg egy-egy problémát. A testvéri kapcsolatok semmilyen más viszonnyal nem pótolhatók.

Életünk első igazán közeli, egyenrangú kapcsolódásai, amiben intenzív érzelmek, sok együtt töltött idő, számtalan konfliktus és egyet nem értés jelenik meg, mégis erős kötődés jellemzi.

A testvérek rengeteget tanítanak és tanulnak egymástól! Később a tesók gyakran egymás bizalmasaivá válnak a szülőkkel szemben – odáig azonban hosszú az út.

A rögös út…

Az első pár évben, még jó kapcsolat esetében is meg kell birkózni azzal az elsőszülöttnek, hogy a szülők, nagyszülők hirtelen a „cuki kicsi” felé fordulnak, őt többet pesztrálják, kényeztetik. Egy 4-5 éves gyermek, hacsak nem készítik fel megfelelően a testvér érkezésére, azt érzékeli, hogy lecserélték, ő már nem olyan fontos, mint azelőtt.

Egy kistesó születése után mellőzve érezheti magát a nagyobb gyerkőc…

Mit tehet a szülő?

Mit tehetünk annak érdekében, hogy minél kiegyensúlyozottabban simuljon a család életvitelébe a kistesó? Már a várandósság alatt érdemes építeni a gyerekek kapcsolatát: sokat mesélni arról, most épp mekkora a pocakban a kistestvér, hogy mikor fog érkezni, hogy mi változik majd, ha ő is kint lesz.

Fontos, hogy bevonjuk a gyermeket a kicsi gondozásába!

A felügyeletünkkel sok mindent képes megcsinálni a nagy testvér – és amellett, hogy így közös tevékenység a kicsi ápolása, még annak örömét is átélheti, hogy ügyes, és segíteni tud! Ezzel beindul a gondoskodás és törődés is. A közös családi tevékenységek kovácsolják a közösségtudatot és az összetartozást.

Az olyan idő, amit pedig anya vagy apa külön egyik és a másik gyerekkel tölt, ad egy kis teret ahhoz, hogy a személyes kötődések erősödhessenek, és mindkét gyermek lehetőséget kapjon arra, hogy kicsit csak saját maga legyen, megpihenhessen a szülő osztatlan figyelmében.

Testvérek a csoportban

A testvérek egy óvodai csoportba helyezése során az előnyök mellett érdemes megfontolni: kapnak-e így elég személyes teret?

Szabad-e egy óvodai csoportba járatni a testvéreket? A szülőknek kényelmes, ha a már megismert óvónőkkel folytathatják a kisebb gyermekeikkel is az óvodai nevelést. Azonban javasolt a testvéreket külön csoportba helyezni. Miért? Ha egy óvodába járnak, megvan a biztonságérzet, látják egymást nap közben, akár az udvaron is tudnak együtt játszani. Annyit, amennyit igényelnek.

A külön csoporttal megadjuk mindkét gyermekünknek a lehetőséget, hogy ne a testvérével való összehasonlításban élje az óvodát.

A tesók gyakran összetartanak csoporton belül, így kevésbé ismerkednek másokkal – ez főleg az ikrek esetében gyakori. Pedig jó, ha vannak saját barátaik, saját kapcsolataik! Így az is előny lehet, hogy rákényszerül az ismerkedésre. A testvérkapcsolatot erősítheti, hogy a nap végére már hiányoznak egymásnak, így az otthoni közös játék és együttlét is nagy örömmel telhet. Mind szociális, mind érzelmi szempontból hasznos tehát, ha külön csoportba járnak a testvérek!

A legnagyobb kihívás

Az óvodás gyermek egyik, talán legnagyobb kihívása, hogy elérje az iskolaérettséget. Mind tudjuk, hogy ez egy nagy mérföldkő nemcsak a gyermek, de családja életében is. Nagyon fontos, hogy

iskolába csak azokat a gyerkőcöket engedjük, akik fizikailag, érzelmileg és értelmi képességeiket tekintve is készen állnak az ott zajló életre.

Az iskola és az ovi között ugyanis nagy a szakadék, és talán túlzottan mély. Míg az előbbiben a gyermek igazán kiélheti ösztönkésztetéseit, játszhat, rajzolhat, alkothat, szabadon tevékenykedhet, addig az utóbbiban rengeteg új szabálynak, szokásnak kell megfelelnie; késztetéseit pedig várakozó állásba kell helyeznie. Ha egy gyermeket a megfelelő képességek nélkül engedünk iskolába, szinte biztosan kudarcnak fogja azt megélni. Ezért nagyon nagy az óvodapedagógusok és szakszolgálati tanácsadók felelőssége.

V. Iskolás lettem én…

Mohácsi Rebeka biológia-földrajz tanárjelölt, zoopedagógus írása

Az iskoláskor a gyermek életében egy jelentős ugrásnak számít, hiszen más struktúra alakul ki biológiai, szociológiai és pszichológiai szempontból egyaránt (testi fejlődés, társas kapcsolatok). Biológiai szempontból fontos megjegyezni, hogy az iskolakezdés idejére esik az alakváltozás. A végtagok a törzshöz képest hosszabbak lesznek, a tüdő, a szív és az izmok megerősödnek. A babás alkat eltűnik, változnak az arcvonások is. Kihullanak az első tejfogak, és megmaradnak a maradandó fogak. A finom- és a nagymozgások tovább finomodnak.

Kisiskoláskorban már nemcsak a rajz és a feladat befejezése, tehát az eredmény okoz örömöt számukra, de egyre inkább az alkotás folyamata is.

A feladatteljesítés öröme érdekében sokkal nagyobb erőfeszítésre is képesek lesznek, és a tevékenységeik is összetettebbé válnak.

Ebben a szakaszban nagyon fontos, hogy a gyerekeket a feladatok sikerélményhez juttassák. Igyekezni kell korrigálni a hibákat és a hiányosságokat, miközben szükséges megelőzni a csökkentértékűség érzésének kialakulását. Hiszen nemcsak maguk felé állítanak elvárásokat, de meg kell küzdeniük a teljesítmény mellett a szülői elvárásokkal is.

A gyermekek korspecifikus társas jellemzője, hogy jobban megválogatják a barátaikat.

A baráti kör tagjai legtöbbször állandóak, a közéjük álló gyerekeket pedig igyekeznek kizárni a körből.

Kedvelik a jól szervezett, kiscsoportos játékokat, a szabályokkal sokat foglalkoznak. Egyre jobban odafigyelnek arra is, hogy mit mondanak róluk kortársaik. Mivel ebben a korban az erkölcsi fejlődés is erőteljesebbé válik, nem tudják megérteni, hogy miért ne lehetne a szabályokat az adott élethelyzethez igazítani.

Iskolai motiváció

Ebben az életkorban a gyermekek nehezen küzdenek meg a kritikával. Nagyon könnyen megsértődnek és a kudarcot is rosszul viselik. Kifejezetten igénylik a dicséretet és az elismerést. A legtöbb diák számára fontossá válik, hogy a pedagógus tetszését elnyerje. Igyekeznek jól végezni az iskolai munkájukat. A kisdiákok még szeretnek tanulni, de a tanulás újszerűségének megszűnésével, képességeik fejlődésével a tanulás iránti kezdeti lelkesedés megrekedhet. Így a diákok tanításában a tanulók motivációjának formálása igen fontos feladat.

Figyelmi képességek

A kisiskolás gyerekek még kifejezetten aktívak: mivel az óvodában még nem voltak bevezetett 45 perces órák, a gyerekeknek nehéz ezt megszokniuk.

Egy elsős gyermek még csupán 12-22 percet képes figyelni, így nehéz a pedagógusok számára, hogy folyamatosan lekössék a gyerekeket az órák alatt.

Mivel többnyire egy helyben kell ülniük, energiájukat sajátos formákban vezetik le: izegnek-mozognak, rágják a ceruzát, tördelik az ujjaikat, piszkálják egymást stb. Természetesen a pedagóguson múlik, hogy mekkora zajt enged meg nekik.

Gyakori, hogy a szünetek rövid ideig tartanak, ezért az elsős gyerekek számára nem megfelelő az oxigénellátás – az udvaron is keveset tartózkodnak –, ami nehezíti a koncentrálást és a tanulást. Számos oktatási rendszerben megfigyelhető, hogy a gyerekeknek több szünetet adnak, ilyenkor kötelező az udvaron lenniük, időjárástól függetlenül. Mivel a magyar oktatási rendszerben ez még nem jellemző, a pedagógusok különböző módszerekkel igyekeznek elkerülni az említett problémát. Gyakori, hogy 10 percenként a padban mozgatják meg a gyerekeket. Továbbá a folyamatos interaktív kommunikáció, a kreatív, páros, illetve kiscsoportos feladatok segítségével aktív tud maradni a gyermek az órák alatt.

Fantáziavilágból realitásba

Ahogyan már említettük a mese nélkülözhetetlen a gyermek fejlődése szempontjából, hiszen gazdagítja a fantáziát, a szókincset. Ennek tükrében a fiatalok vágynak a varázslatra, a csodák átélésére. Gyermekkorban a képzelet még nem ismer határokat. Később a realitásérzék korlátozza a fantáziánkat.

A kisiskolás képes azonosulni a mese szereplőivel, így átéli a különböző helyzeteket. A növekvő gyerekeknek szükségük van arra, hogy átlássák az egyszerű szociális kapcsolatokat, szimpatizálni tudjanak a hősökkel és felismerjék a rosszakarókat:

A főhősök bőrébe bújva élik meg a menekülést, veszélyt, örömöt, bánatot, harcolnak a jóért és vesznek részt a kalandokban.

A mesék segítségével rögzülnek az erkölcsi tanulságok. Tehát elmondható, hogy nemcsak szórakoztatóak, hanem tanítanak az életről, segítik a személyiség fejlődését és érzelmi kapaszkodókat is nyújtanak.

Tipp: Vegyünk gyermekeinken koruknak megfelelő könyveket. Mutassunk példát: olvassunk esténként mi is! 🙂 Milyen könyvet vettél gyermekednek utoljára? Kattints a kis ikonra, és oszd meg velünk is!

Mindannyian boldogsággal gondolunk vissza a gyermekkori meséinkre, és a legtöbbször nem is gondolnánk, hogy milyen nagy hatással voltak ránk a Grimm fivérek vagy a magyar népmesék történetei. Gyermekként szükségünk van arra, hogy jó példát mutassanak számunkra, hogy azonosulási pontokat és támaszt kapjunk.

Fejlődési vagy bizonyítási vágy

Carol Dweck (2015) egyre szélesebb körben ismert könyvében leírja, hogy szemléletmódunk kétfajta lehet. Abból indul ki, hogy különböző módon viszonyulunk a fejlődéshez. Ez a gyerekekre is igaz: sokan annyira félnek a kudarctól és bizonyítani szeretnének másoknak, a tanároknak, a szüleiknek, hogy nem mernek kihívást jelentő feladatokban részt venni, mivel úgy gondolják, a képességeik adottak, viszont így fejlődni sem fognak.

A fejlődési szemléletmód

Azok a gyerekek, akiket a gyakorlásra, erőfeszítésre biztatnak, a szorgalmat értéknek tartják és felismerik, hogy minden képességüket, készségüket fejleszteni tudják. Számukra a kudarc egy lecke, amiből tanulni lehet, és kevésbé csüggednek el tőle. Ők a fejlődésorientált szemléletűek (~ growth mindset).

Ezeknek a gyerekeknek a szülei döntően a pozitív oldalát látják annak, ha gyermekük „veszít”, ha nem sikerül neki valami. Igyekeznek azt megértetni a gyermekükkel, hogy pont, hogy nem veszít semmit, sőt tapasztalatot, tudást nyer, és rájöhet, következőnek hogyan csinálja jobban. Nagyon sok zseniális tudós, sportember és sikeres üzletember ilyen beállítottságú.

Ez nem azt jelenti, hogy nem kell megfelelni az elvárásoknak, vagy teljesíteni a követelményt.

De kísérletek bizonyítják (pl.: Lukács-Nagy és Fodor, 2019), hogy ha a szülő fejlődésorientált módon dicséri a gyermekét, azzal inspirálja őt, és következőnek egy nehezebb, kihívást jelentő feladatot is el mer majd vállalni. Így az iskolában is jobban tud majd teljesíteni, hiszen nem szorongással és félelmekkel fog előre tekinteni. Arról, hogy pontosan hogyan dicsérjük jól a gyermekünket, ide kattintva olvashatsz többet.

Stressz és frusztráció

Stressznek nevezünk minden olyan hatást, amely az ember élettani és lélektani alkalmazkodási mechanizmusát befolyásolja. Önmagában a stressz nem feltétlenül káros, csak meg kell találni a „jó” és a „rossz” stresszt.

Az eustressz (jó vagy kellemes stressz) erősítő hatású. Pozitív izgalommal járó helyzetekhez köthető, amikor az adott helyzet, szituáció megoldhatónak tűnik, ezt kellemes élményként éljük meg. A distressz (rossz vagy kellemetlen stressz) ártalmas. Befolyásolhatatlanság, egyensúlyvesztés jellemzi. Fokozott izgalommal járó helyzetekhez kapcsolódik, amelyeket rossz élményként érzékelünk. A kettő közül

a distressz az, amely hosszú távon a szervezet elhasználódásával jár, így a szervezetet megbetegíti.

Ez a gyermekeknél sincs másképp, hiszen alkalmazkodniuk kell a környezetükhöz, a családjukhoz stb.  A felnőttek sokszor állítják őket kihívások elé, s az indulatkezelési problémák gyakran megfigyelhetőek az iskolákban is.

A kisiskolások gyakran kapják fel a vizet és támadnak egymásnak. Egy ilyen szituáció pedig jól jöhet az összetartó csapatnak, hiszen kihasználva az alkalmat bosszanthatják, piszkálhatják a kirekesztett fiatalt.

Megküzdés a stresszel

Kisiskoláskorban – a tanulási fázis intenzitása miatt –, erőteljesen formálódni kezd a gyermek személyisége. Ezért kiemelten fontos figyelnünk arra, hogy

mi az, amivel a fiatal még nem tud megküzdeni, mi az, ami negatív hatással lehet a fejlődésére.

Ahhoz, hogy a gyermek felnőtt korában boldog és kiegyensúlyozott legyen, nagyon fontos szerepet kap az adaptív megküzdési módok elsajátítása. A gyermekek ezeket a stratégiákat  legtöbbször a szüleiktől veszik át, így ha a szülő nem tudja kontrollálni az indulatait, a gyermek sem lesz rá képes. Azok a gyermekek, akiknek jó a problémamegoldó képességük, jól fogják venni az akadályokat az életben. Ahol hiányosságok vannak ilyen téren, sokkal könnyebben jelentkeznek lelki és fizikai betegségek egyaránt. Kun Anett 15 feszültségoldó tippet mutat gyermekeknek, cikkét ide kattintva olvashatod el.

Erkölcsi fejlődés

Piaget erkölcsi fejlődési megközelítésének legjelentősebb képviselője Lawrence Kohlberg volt. Ő a korábban javasolt két erkölcsi gondolkodási szakasz helyett hatot ajánlott, amelyek a gyerekkortól a felnőttkorig tartanak. A hat szakaszt pedig az erkölcsi gondolkodás három hierarchikus szintje szerint osztályozta (Kohlberg, 1976).

VI. Serdülőkor – az identitás időszaka

Mohácsi Rebeka biológia-földrajz tanárjelölt, zoopedagógus írása

A serdülőkor az egyik légérzékenyebb időszak az ember életében. Ez ugyanis átmenetet képez a gyermekkor és a felnőttkor között. Az emberpalánta általában választ keres az élet „nagy kérdéseire”.

Eközben próbálgatja a szárnyait, új viselkedésformákat, szerepeket, tevékenységeket próbál ki, hogy végül megtalálja önmagát. Mindemellett igyekszik elköteleződni a számára fontos értékek, érdeklődési területek és a hivatás mellett. A biológiai érés mellett (másodlagos nemi jelleg kialakulása) pszichológiai változások sora indul meg, így az élet több részében is meg kell találnia önmagát.

A serdülő igyekszik leszakadni a szülőkről és eltávolodni az addigi értékektől, harcol az autonómiáért, ezért mind a fiatal, mind a környezete számára igen nehéz időszakról beszélünk.

„Nekem van igazam!” – Az igazság és erkölcsi érzék fejlődése

Ahogyan már utaltunk rá, a serdülőkor folyamán az ember akaratossá válik, igyekszik saját életutat kialakítani. Az erkölcsi fejlődés során gyakran keveredik konfliktusba a szülőkkel és a tanárokkal. Gyakori, hogy kritizál mindent és mindenkit. Semmi nem jó neki, de igazság szerint azért kritizál, hogy kialakuljon a saját értékrendje és gondolkodásmódja. A serdülő a „viharzás időszakát” éli.

Kutatások szerint az érzelmi zűrzavart az okozza, hogy az addigi békés, zavartalan fejlődés megszakad. A kamasz számos eddig nem ismert feladattal szembesül (az identitás kérdése, a nemi érés, a kognitív fejlődés új oldalai stb.), amelyek az érzelmi életét erősen megnehezítik. Nem meglepő tehát, ha gyakran rosszkedvű, kedvetlen, kötekedő vagy ellenséges. Azonban ne feledjük: nem a környezetében lévő emberekkel harcol, hanem a benne dúló érzelmi káosszal vetekszik.

Szexuális fejlődés

Elsőként Sigmund Freud, a híres pszichoanalitikus tette közzé azt az elméletet (Cole és Cole, 2006), miszerint a szexuális fejlődésnek is szakaszai vannak, hasonlóan a beszédfejlődéshez, mozgásfejlődéshez és így tovább.

Ez a fejlődés a többivel párhuzamosan, már igen korán elkezdődik, de először még az édesanyára és édesapára vetül ki, ők az elsődleges „célpontok”.

Mikor a gyermek elkezdi az iskolát, fokozatosan a teljesítési vágy kerül előtérbe, így háttérbe szorítva a gyermeki szexualitást.

Később a tinédzserkor hozza vissza, és fókuszál a szexuális fejlődésre. A tinik szervezete immár nagy lendülettel, elsődlegesen a kortársakra irányul. Sokszor az is megtörténik, hogy inkább egy fizikailag nem elérhető „bálványt” keresnek a fiatalok, például zenekarok tagjait, vagy színészeket, akiknek az imádatában kiélhetik a szexuális energiákat, ezzel elkerülve az esetleges kapcsolati veszélyeket, ami a valós fiúkkal/lányokkal történhet.

Kapcsolati veszélyek

A legnagyobb veszély a kudarctól, a visszautasítástól való félelem, ami alááshatja az ilyenkor amúgy is ingatag önértékelést.

Félnek a kezdeményezéstől, a valódi szexuális kapcsolattól, mivel még nem készültek fel rá.

Itt is kiemelten fontos, hogy jó kapcsolatuk legyen egy olyan felnőttel, szülővel vagy rokonnal, akiben megbízhatnak, és együtt átbeszélhetik a tini félelmeit, aggodalmait.

Online veszélyek – Cyberbullying

A digitális forradalom a társadalmat drasztikusan megváltoztatta. Mára a középiskolások IKT eszközei a következők: televízió, számítógép, okostelefon, tablet. Korábban az internetezés színtere a számítógép volt, az utóbbi két évben azonban az internethozzáférés meghaladja a számítógép elterjedését (tablet, okostelefon).

Felelős szülőként figyeljünk a gyermekek okostelefon-használatára!

Fontos, hogy a gyermek ne vigye magával az eszközt az ágyba, hiszen a túlzott eszközhasználat alváshiányhoz vezethet.

Természetesen, mint oly sok máshoz, ehhez is a példamutatás lehet a kulcs! Hasznos tippeket adunk a kifejezetten a cyberbullyingról szóló cikkünkben.

A kommunikáció változása

Az okostelefonok és tabletek használatának következtében a kommunikáció is megváltozott. A gyerekeknek az internet nemcsak egy tömegkommunikációs tér, hanem a személyes kommunikáció eszköze is. Az ismerkedésnek egy új formáját teszi lehetővé az online felület, amelynek előnyei és hátrányai egyaránt vannak.

Leválás a szülőkről

A serdülőkor utolsó állomása (noha egyre későbbre tolódik) az önállósodás, az átmenet a fiatal felnőttkorba. A legnehezebb feladata a serdülőkornak ez, mikor elkezdődik a függetlenedés a szülőktől, de még erős az anyagi (és sok esetben érzelmi) függés.

Fontos állomása a fizikai és érzelmi elkülönülés: elköltözés otthonról, és érzelmi függetlenség is egyben, mikor az egyén már kialakítja a saját értékrendjét és életmódját.

A küszöbön állva sokan visszarettennek: hiszen nagymértékű felelősségvállalással jár a felnőttlét, amire még most készülnek fel. Ezért, ha egy középiskolás korú tini kényszerül önállóan megállni a lábán, az sokkal nagyobb mértékű stresszt és szorongást vált ki belőle, mint ami elviselhető lenne. Ebben a korban is szükség van a biztonságra és bizonyos szabályokra:

csak a kereteket szabó határok mentén tudja kialakítani a tinédzser a saját életterét, különben nincs viszonyítási pontja.

Egy szinte korlátok nélküli világban kell megtalálniuk a helyüket, és a lehetőségek tárháza végtelenül széles: itt és most különösen nehéz saját, egyedi célt találni. Számára a szülő a biztos pont, akinél (jó esetben) békét és megnyugvást találhat.

Ha pedig úgy érzed, túl kemény falat neked a „kicsi babád” elengedése, bátran kérdezz meg egy olyan barátot, aki ezt már átvészelte! Sokat tanulhatunk abból, hogy mások milyen érzésekkel küszködtek, és hogyan birkóztak meg ezekkel, hogy ennek az életszakasznak is sikerrel vegyék a kihívásait.

---

Felhasznált szakmai tartalom

• Bene V. (2018): Az oktatásban dolgozó segítő szakemberek szerepe a biztonságos internethasználat kialakításában. Acta Medicinae et Sociologica 9(26), 76-90.
• Bettelheim, B. (1976): A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Gondolat Könyvkiadó, Budapest.
• Boza E. (2008): Az óvodai vizuális nevelés módszertana. Okker kiadó, Budapest.
• Cole, M., Cole, S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest.
• Dweck, C. S. (2015): Szemléletváltás: A siker új pszichológiája. HVG Kiadó, Budapest.
• Inántsy-Pap J. (2008): Iskolakezdés és a társas motívumok. Iskolakultúra, 18 (7-8). 128-134.
• International wellbeing in pregnancy: Psychological changes during pregnancy: an emotional upheaval.
• Kádár A. (2018): A TE meséd. Történetek rólad, neked. Kulcslyuk Kiadó, Budapest.
• Kuhn G. (1991): A beszédészlelés fejlesztése óvodásoknál és kisiskolásoknál. Argumentum kiadó és nyomda kft, Budapest.
• Lukács-Nagy G., Fodor S. (2019): Hogyan dicsérjek? Iskolakultúra, 28(10-11), 64-73.
• N. Kollár K., Szabó É. (2004): Pszichológia Pedagógusoknak. Osiris kiadó, Budapest.
• NyugiOvi Program (2015): Terápiás jellegű módszertani ajánlás az óvodáskori agresszió kezelésére.Türr István Képző és Kutató Intézet, TÁMOP-5.2.10-15/1-2015-0001
• Orvos-Tóth N. (2018): Örökölt sors – Családi sebek és a gyógyulás útjai. Kulcslyuk Kiadó, Budapest.
• Shen, H. (2015): Neuroscience: The hard science of oxytocin. Nature, 522, 410-412.
• Tóth L. (2000): Pszichológia a tanításban. Pedellus Tankönyvkiadó.
• Zentai G., Józsa K. (2014): Óvodás gyermekek gondolkodási képességének fejlesztése: egy fejlesztő program módszerei és eredményei. Fejlesztő Pedagógia, 25. 3. sz. 9–14.

---