fbpx

Az „okos vagy” típusú dicséret árthat is – Hogyan dicsérjük fejlődésfókuszúan a gyermeket?!

Átlagos olvasási idő: 7 perc

A dicsérettel számos pozitív hatás érhető el: a gyerekek lelkileg egészségesebbek és boldogabbak lehetnek általa. Számukra is lényeges az elismerés – már a babákban is igen korán felsejlik a visszajelzésre való igény. Ez abból is látszik, hogy először a szociális mosolyuk jelenik meg, válaszként a rájuk mosolygó arcra. Azonban nem minden dicséretnek van fejlesztő hatása! Te is érezted már úgy, mikor a kimagasló eszedet méltatták, hogy bár ne dicsérnének ennyire, mert ennek a szintnek már nem tudsz megfelelni, sőt kellemetlenül érzed magad miatta? Bizony, könnyen fordítva sülhet el a nagy igyekezet. De akkor mennyit, mikor és legfőképp hogyan dicsérjük a gyermeket? Cikkünkben ezekre a kérdésekre találhatsz választ. Nagy Gitta pszichológus, családterapeuta-jelölt írása.

Fontos tudnunk, hogy bizony a dicséretnek is számtalan formája van. A felnőtt világban az okok is eltérhetnek: az elismerés olykor a manipuláció, a pénz- vagy előnyszerzés eszközévé válhat. 

A gyerekek azonban – amíg ezt meg nem tanulják tőlünk – pusztán azért dicsérnek meg valakit vagy valamit, mert valóban szépnek és jónak látják. Bár az ebben rejlő értéket még nem képesek tisztán szemlélni, ezzel minket felnőtteket is arra inspirálnak, hogy önzetlenül, a másik fejlődését szem előtt tartva dicsérjünk meg másokat. Itt az ideje megtanulni, hogyan dicsérjük a gyermeket!

Hiszen én tudok dicsérni…

Rendszeresen megdicsérem a gyermekem, hogy milyen szép és ügyes. Mégsincs önbizalma!– hallom gyakran. Elsősorban ezt a kérdést tedd fel magadnak:

mi a célod a dicsérettel?

A legtöbben azt szeretnénk, hogy gyermekünk erős, önbizalomtól duzzadó, egészséges önértékelésű gyermekké, később felnőtté váljon.

A siker útja gyerekkorban kezdődik el.

Teljesen igazunk is van: azok, akik magukat elégedettnek és sikeresnek tartják, a fentebb leírt tulajdonságokat is birtokolják. Azonban sokszor mondják, hogy meg kellett küzdeniük bizonyos címkékkel. Ezek egyaránt lehetnek pozitívak és negatívak:

Pozitív címkékNegatív
okosbuta
talpraesettönfejű
műveltéletképtelen

Egy közös van bennük: azt a hiedelmet alapozzák meg, miszerint ezek állandó tényezők, birtoklójuk semmit, vagy csak korlátozott mértékben tehet ellenük vagy értük, és nem változtathatja meg őket.

Azt tehát fontos átgondolnunk, hogy ténylegesen az elért eredményt, valamint a cél eléréséért megtett erőfeszítéseket ismerjük-e el, vagy olyan személyiségjellemzőket dicsérünk, amiken nem tud változtatni a gyerek?

A címkézés következményei

A gyerekek meg akarnak felelni nekünk felnőtteknek, elsősorban a szüleiknek.

Ha nekünk tetszik az, amikor egy gyerek „okos és ügyes”, mivel ezt emeltük ki, ennek a címkének akar majd megfelelni. Sokszor pedig a „legokosabb és legügyesebb” gyerekek a legszorongóbbak.

A gyerekekben él egy megfelelési vágy a szüleik felé – hozzájuk hasonlóvá szeretnének válni.

Kérdezhetjük, hogy miért? Azért, mert bárkivel szemben lehetetlen elvárás, hogy mindig okos és ügyes legyen!

Az irreális elvárásokkal küzdő számára a hiba ki van zárva, a kudarc pedig szégyent jelent.

Néhány szemléletes példával érzékeltetve a helyzet súlyát – természetesen fiktív neveket használva a személyiségi jogok védelméért:

Okos kis zsenik

Egy általános iskolában is dolgoztam, ahol Nándi eredményei mindig megközelítették a 100%-ot a dolgozatokban. A pedagógusok és Nándi szülei is kiemelten dicsérték a képességeit, versenyekre is küldték. Előfordult azonban, hogy csak 70%-osra sikerült, vagy nem ő nyerte az adott versenyt. Ilyenkor Nándi nehezen tűrte a kudarcot: az eredménye azt jelentette számára, hogy ő buta, és a képességei valójában nem is olyan jók. Ekkor rendszerint magatartásproblémák jelentkeztek nála.

Hasonló, mikor Míra az oviban már megkapta az okos kis matekzseni címkét, mivel ügyesen számolt és szerette is. Az iskolában azonban csak hármas-négyesei voltak matekból, elkezdte megutálni ezt a tantárgyat, mondván ez azt jelenti, hogy ő nem lehet okos belőle, és Mírának nem volt motivációja ezt kijavítani sem. – Ilyenkor omlik össze egy világ a gyerekekben, és válnak kudarckerülőkké.

Hogyan változtassunk?

Szükségtelen agyba-főbe, mindenért dicsérni a gyermeket; nem használni, hanem ártani fogunk vele! Sok tevékenységet magáért a tevékenység öröméért végeznek a kicsik, a motivációjuk belső, a túl sok dicséret, jutalom veszélye pedig az, hogy ez a motiváció külsővé válhat. Azaz innentől a tevékenységet már azért teszik majd, hogy megdicsérjük, vagy épp a mi kedvünkért, mivel látják, hogy azzal boldoggá tettek minket.

Előre a fejlődésért: az erőfeszítés a kulcs

Azt dicsérjük meg, ha valamin ténylegesen dolgozott egy gyerek! Ugyanis ha a semmit kezdjük el dicsérgetni, az fel fog tűnni neki is, és jogosan nem vesz majd minket komolyan. A valós eredményen pedig már lesz mit megdicsérni: még az apró dolgokon is, mint egy-egy rajz vagy alkotás, számos részlet található.

Emeljük ki azokat a részleteket, amik valóban szépen sikerültek, esetleg új technika elsajátítása kellett hozzájuk!

Mi felnőttek képesek vagyunk észrevenni és megdicsérni a részleteket. Ehhez kapcsolódik, hogy ha a gyermek elért valamit, azt valamilyen módon tette, valamit felhasznált hozzá: a kreativitását, erejét, kitartását stb. Ha szeretnénk, hogy ez megismétlődjön, ezt ismerjük el.

Az erőfeszítés, a gyakorlás és az ezekhez kapcsolódó szorgalom, kitartás visz igazán előre!

A szülők, akik magatartásproblémás gyerkőcökkel jönnek el hozzám tanácsért, sokszor panaszkodnak amiatt, hogy a gyermekük nem kitartó, nem képes jól kezelni a kudarc élményét, hiába társasjátékoznak vele, hogy megmutassák, lehet veszíteni is. Ilyenkor lesz kiemelten fontos a családban értékként kezelni az erőfeszítést, a kemény munkát egy kisebb-nagyobb eredményért, cél eléréséért.

Emiatt is fontos az, hogy a gyerekek minden játéknál betartsák a játékszabályokat (6 éves kor alatt elég a lényegesebbeket). Csak így válhat a játék során átélt kitartás és sikerélmény hitelessé.

Hogyan dicsérjük a gyermeket?

Gyermekünk önértékelésének megalapozásához mi vagyunk a kulcs. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos az, hogy mi magunk sajátítsuk el a fejlődésorientált gondolkodásmódot! A gyerekek szinte beisszák, szívják magukba a mi viselkedésmintáinkat.

Egyszer az oviban, ahol dolgoztam, láttam egy kisfiút, amint megáll a félkész műve fölött, nagyot sóhajt – amolyan felnőttesen – és így szól:

Hááát ez nekem nem megy, teljesen kimerültem!

– Peti (4 éves óvodás)

Mikor elmeséltem az édesanyjának, jót nevettünk, mivel bevallotta, ezt ő szokta ugyanígy mondogatni – rendszeresen.

Egy új szemlélet: Hogyan dicsérjük fejlődésre motiválóan a gyermeket?

Általában azonban nem ilyen vicces és aranyos a helyzet, mivel akár egész életünkre meghatározó mintává válhat, és sémákat hoz létre, amik később automatikusak lesznek az életünkben.

Elég lesz csak kihúzni a gyereknek a „fáradt vagyok” fiókot, és a kifogás akár munkamorállá is válhat.

Fordítottan hat viszont az, ha a szülő nem csügged el, mikor kudarc éri, ha lehetőségként tekint rá, és ebbe beavatja a csemetéit is: megmutatva nekik, hogy mennyit lehet tanulni a hibáinkból! Carol Dweck zseniális könyve, a Szemléletváltás (2015) pont ebben segít a fejlődés iránt elkötelezetteknek és a változásra vágyóknak: rámutat a szemléletváltás hasznosságára és módszerére.

👉

 Ha a címkézésről és az azzal kapcsolatos szemléletváltásról bővebben szeretnél olvasni, itt megteheted.

Sokat segíthet, ha átkeretezzük a fejünkben a megszokott visszajelzéseket, és kicseréljük őket a fentebb is olvasható fejlődésorientált dicséretekre. Így tehát ahelyett, hogy „milyen okos vagy”, mondhatjuk azt, hogy: „látom, szorgalmasan dolgoztál (a jó iskolai jegyekért stb.), és ez sikert is hozott. Szép munka!”

Bátorító szavaink inkább a folyamatra koncentráljanak, mint az elért eredményre.

Emeljük ki azt, ahogy felfedezte/megtalálta/kiválasztotta az adott eszközt, módszert, hogy időt töltött vele, hogy energiát szánt rá.

Dekorálásra fel!

Dekoráld ki a gyerkőcöd falát egyedi, személyre szóló biztatásokkal, vagy a cikkünkben olvasható fejlődésorientált gondolatokkal. Így teszi a gyerekszoba-dekoráció igazán inspirálóvá és meghitté az otthoni légkört!

Hogyan alkalmazd a fejlődésorientált dicséreteket tanárként?

Kutatásunkban (Lukács-Nagy és Fodor, 2018) a tanulók iskolai motivációját figyeltük a különböző dicséretek hatására. Carol Dweck amerikai kutatása ihlette, hogy magyar mintán is szemléltethessük az eredményeket, és így az még meggyőzőbb lehessen a pedagógusok számára.

Saját kutatás

A vizsgálat során általános iskolás, ötödikes tanulókat kértünk meg, hogy kirakós kockákból néhány meghatározott mintát állítsanak össze. Az egyik csoportot az igyekezetre és erőfeszítésre biztattuk, míg a másik csoportnál a képességeket, az intelligenciát dicsértük. Ezután mindkét csoport választhatott, hogy milyen nehézségű kirakóst szeretne kipróbálni még: könnyűt, közepeset vagy nehezet.

Az eredményeken tisztán látszott a tendencia, miszerint azok a tanulók választották nagyobb arányban a nehezebb, kihívást jelentő feladatot, akiket az igyekezetért és erőfeszítésért dicsértünk meg.

Bármilyen tanulási helyzetről legyen is szó, a gyerekek hasonlóan reagálnak: szívesebben keresik a kihívást jelentő helyzeteket, amikből tanulhatnak, ha azt érzik, a képességeiken tudnak változtatni, és erre a környezetük is motiválja őket.

A képességek kibontakozásában fontos szerepe van a környezetnek.

A cél az, hogy a középpontban a tanulás szeretete, a tudás megszerzése álljon. Az iskolákban általában a teljesítményorientáció dominál: „hibacentrikusak”, így a tanulók is arra koncentrálnak, nehogy hibát kövessenek el. Így nehéz a tanulás örömeit megmutatni a gyerekeknek, s igen gyakori, hogy motivációjuk évről évre csökken.

A megfelelő motiválás azonban kulcsfontosságú tényező!

Kedvenc gyakorlataim egyike (egy szülői tapasztalat nyomán) is ezt segíti:

Lépkedj fel a létrán

„A vereség nem egyenlő azzal, amik vagyunk” (Spiegel, idézi Tough, 2013).

  1. Készítsünk a kisebbeknek kartonból egy létrát egy manócskával/tündérrel! A nagyobbaknak elég a képzeletükre hagyatkozni, akár sziklamászáshoz is hasonlíthatjuk.
  2. Bármilyen motiválásra használható: legyen a probléma a háztartási teendők elmulasztása, vagy a tanulás, lustaság nehézségei. Mikor elvégzett egy feladatot, a manócska vagy tündérke egyet lép a létrán.
  3. Mikor a gyermek felért a létra tetejére, egy közösen megbeszélt jutalmat kaphat, ez azonban ritka esetben legyen tárgyi jutalom, mivel az az extrinzik motivációt erősíti. Inkább egy közös programot; fagyizást, mozit, palacsintasütést ajánlok.
  4. A létra megmászása újrakezdődik.

Az igazi motivációt az adja, hogy a fenti idézet elmondásával együtt akkor is léphessen fentebb egy lépcsőfokot a manócska/tündérke, ha a gyermek kudarcot vallott, de meg tudta fogalmazni, mit csinált rosszul, mit kéne következőnek máshogy csinálni, ill. ha például jól viselt egy kudarcot, nagylelkű volt, a megszerzett tapasztalatot vagy tudást tartotta fontosabbnak a sikernél. Ezt mindig ismerjük el!

A gondolkodásmód türelmes átformálásával elérhető az elköteleződés a fejlődés iránt.

Ehhez minél több tanárnak és szülőnek az összefogása lenne célravezető, de ne csüggedjünk el, hanem bízzunk abban, hogy kitartásunk gyümölcsöző lesz!

Ahogy láttuk, gondolkodásmódunk abban is megjelenik, hogy milyen módon adunk elismerést, visszajelzést. Ha részletes és specifikus visszajelzéseket adunk mind diákjaink, mind gyermekeink számára, azáltal képesek lesznek tisztán látni, mire motiváljuk őket, és mi viszi őket előre, a fejlődés felé.

Milyen szavakat használjunk, hogyan mutassunk utat a kudarckerülő gyerekeknek, ha ezt a pozitív célt szeretnénk elérni? Törekedjünk arra, hogy a kitartást tekintsék értéknek, és igyekezzünk pozitívvá formálni a gondolataikat!


Felhasznált szakmai tartalom

  • Dweck, C. (2015): Szemléletmódváltás. Budapest: HVG Kiadó Zrt.
  • Edlund, C. V. (1972). The Effect ont he Behavior of Children, as Reflected int he IQ Scores, When Reinforced After Each Correct Responce. Journal of Applied Behavior Analysis, 5(3).
  • Lukács-Nagy G., & Fodor S. (2018): Hogyan dicsérjek? Iskolakultúra, 28(10-11), 64-73.
  • Tough, P. (2013). Segítsük kibontakozni gyerekeinket! Budapest: HVG Kiadó Zrt.

Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal is! 😉
Facebook
Email
Nyomtatás
0 0 szavazatok
Cikk értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Beépített visszajelzések
Megnézem az összes hozzászólást

Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! ❤️

Felépítésében hasonló, ám mégis más, mint a többi közösségi médiafelület. A tőlünk megszokott minőségi tartalmakkal találkozhatsz, amelyek inspirálnak, tanítanak és támogatják a fejlődésedet.

Valósítsd meg önmagad – velünk!

Neked ajánljuk
Figyelemzavaros tehetség? A VI. Székesfehérvári tehetségkonferenciáról tudósítunk
Magyar költészet napja – Hogyan hat ránk a versolvasás?
5 +1 szülői viselkedés, amit sosem felejt el a gyermeked
Hamupipőke Facebook-profilja – varázsolódj el Boldizsár Ildikó meseterápiás könyvétől
Végrehajtó funkciók – Ez a komplex képesség befolyásolja a sikerességet a gyerekeknél

Felelősek vagyunk a tehetséggondozásért, a tehetséges gyerekek jövőjéért. A köztudat egyre nagyobb figyelmet fordít a témára, azonban számos gyakorlati kérdés

//
2019. november 16.

Az irodalom gyerekkorunktól kezdve az életünk részét képezi. Először a mondókák, később a versek, a költészet. Bár nem mindenki értékeli

//
2020. április 11.

Szülőnek lenni rengeteg kihívással jár. A felhalmozódott teendői lista sorai között nehéz felállítani a prioritást, és még nehezebb a kitűzött

//
2020. január 17.

Hallottál már arról, hogy a meséknek gyógyító erejük van? Talán azt gondoltad eddig, jól értelmezed a meséket, ismered a tanulságaikat, de

//
2021. február 8.

Figyelem, tervezés, kivitelezés. Legfontosabb alapkészségeink már óvodáskorban kialakulnak és megszilárdulnak. Ezek az alapkészségek segítenek át minket az iskoláséveinken egészen a

//
2022. március 9.
0 0 szavazatok
Cikk értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Beépített visszajelzések
Megnézem az összes hozzászólást
0
Te hogy látod? Szólj hozzá a témához!x