Az Ego Freud elméletében a személyiség tudatos énrésze, az ösztönén (Id) és a felettes én (Superego) igényei közti egyensúlyt biztosítja.
Ego fogalma
Több elméletalkotó gondolta úgy, hogy a személyiség tudatos és tudattalan részei között konfliktusok feszülnek. Freud elmélete szerint azonban ezek a konfliktusok alapvetően a tudatattalanon belül találhatók. Ennek magyarázatára hozta létre a strukturális modelljét, ami három részből áll: ösztönén (Id), én (Ego) és felettes én (Superego). Ezek különböző feladatokat látnak el a személyiség működésében, viszont folyamatos kölcsönhatásban állnak egymással. Az Ego a személyiség tudatos énrésze, az ösztönén (Id) és a felettes én (Superego) igényei közti egyensúlyt biztosítja a valóság figyelembevételével.
Az Ego fogalma Freud szerint
Az Ego a személyiség végrehajtó szerve, a szabályozó műveleteket végzi. Fő feladata az énmegőrzés, amelyet elsődlegesen akaratlagos mozgással, észleléssel, logikus gondolkodással, alkalmazkodással és problémamegoldással teljesít.
Legnagyobb konfliktusban az ösztönénnel áll. Az ebből származó impulzusokat, vágyakat úgy igyekszik kielégíteni, hogy figyelembe veszi, milyen erőforrások, lehetőségek érhetőek el a külvilágban, és a társadalom által elfogadható módon próbálja levezetni a feszültséget. Ezzel a személy életben maradásáért és a fajfenntartásért is felelőssé válik. Ilyen például az, amikor a kisgyermekek megtanulják, hogy ha éhesek, nem mindig kapnak azonnal ételt, hanem gyakran várniuk kell, hogy valaki elkészítse azt számukra.
Amennyiben az ösztönénből származó feszültséget az Ego nem tudja megfelelően kordában tartani vagy levezetni, szorongás jöhet létre. Ezen szorongásnak a negatív hatásai ellen az Ego gyakran elhárító mechanizmusokkal védekezik.
Az Ego Jung szerint
Jung elméletében az Ego a tudat középpontjaként működik, itt tároljuk a gondolatainkat, érzéseinket, az emlékeinket, ennek segítségével lépünk kapcsolatba a minket körülvevő világgal, emberekkel. Ide köthető az identitásunk is, az Ego miatt érezzük magunkat folyamatosan létező valakinek. Jung egyfajta integráló szerepet tulajdonít neki, csak az Ego képes szerinte arra, hogy a pszichét, mint egészt létrehozza.
Felhasznált szakirodalom
- Atkinson, R. C., Hilgard, E., Smith, E. E., Nolen-Hoeksema, S., Fredrickson, B. L., Loftus, G. R. (2005): Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.
- Cole, M., Cole, S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Budapest, Oriris Kiadó.
- Kollár K., Szabó É. (2004): Pszichológia pedagógusoknak. Osiris Kiadó.