Az önértékelés az egyén önmagáról alkotott pozitív vagy negatív értékelése, amely lehet személyiségjellemző vagy állapot.
Önértékelés fogalma
Személyiségjellemzőként a személy saját énjével kapcsolatos hosszan tartó érzéseire utal, ezzel szemben állapotként a személy énjével kapcsolatos múló, viszonylag változékony érzéseket ragadja meg valamely adott pillanatban. Ez a kettő egymástól függetlenül változhat.
Az önértékelés általában akkor magas, ha jó teljesítményt nyújtunk, illetve mások elfogadnak bennünket.
Az önértékelés leginkább a múltról szól. Kognitív elemként fogható föl, tulajdonképpen a szelf értékelő eleme: azokat a vélekedéseket jelenti, amellyel önmagunkat leírjuk:
„Értékelem azt a személyt, aki eddig voltam?” „Büszkén tekintek vissza az elért eredményeimre?” „Jóban tudok lenni a bennem élő lázadó kamasszal, aki keresi Önmagát?”
A magabiztosság az önbizalomra épül; az önbizalom pedig az önértékelés és az önbecsülés függvénye.
Felhasznált szakirodalom
- Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005): Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.