A drive (késztetés) mint motivációs hajtóerő a homeosztázis (egyensúly) helyreállítására irányul, és a célja, hogy a szükségletből fakadó feszültséget oldó viselkedés felé fordítsa (a tapasztalaton és a tanuláson keresztül) a szervezetet.
Drive fogalma
A biológiai késztetések drive-elméletét Clark Leonard Hull dolgozta ki. Minden élő szervezetnek belső, pszichológiai szükségletei vannak, amelyeknek kielégítetlensége feszültséget hoz létre a szervezetben, és felborítja annak homeosztatikus, belső egyensúlyát.
A drive például éhség esetén táplálkozásra késztet.
Önmagában nem irányít, hanem egyfajta hiányérzetet kelt, amelyet a szervezet tanult magatartásformák által igyekszik kielégíteni. A drive egy visszacsatolási rendszert működtet a szervezetben, amely a termosztáthoz hasonló. A szükséglet kielégítésével párhuzamban csökken a drive. Ezt nevezik drive-redukciónak. A rendszeresen használt drive-redukciós viselkedési formák szokássá válnak.
A drive típusai
Megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos drive-okat.
- Az elsődleges drive-ok hátterében elsődleges motívumok állnak, amelyek a szervezet mechanikai, biológiai és pszichológiai homeosztatikus állapotának felborulását jelzik, és tanulás nélkül is képesek jutalommá válni. Pl. jelzik az ideális testhőmérséklettől való kritikus eltérést, az éhséget, a szomjúságot, az ingerszegénységet.
- A másodlagos drive-ok tanulási folyamatok hatására alakulnak ki, és kapcsolódnak hozzá az elsődleges drive-okhoz.
Felhasznált szakirodalom
- Atkinson, Hilgard (2005): Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.
- Bányai É., Varga K. (szerk.) (2014): Affektív pszichológia. Medicina, Budapest.
- Barkóczi I., Putnoky J. (1984): Tanulás és motiváció. Tankönyvkiadó, Budapest.
- Oláh A., Bugán A. (szerk.) (2006): Fejezetek a pszichológia alapterületeiből. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.