A definíció szerint a szeparációs szorongás a gondozó (szülő, gondviselő) távollétében jelentkező distresszt jelenti.
Szeparációs szorongás fogalma
A szeparációs szorongás jelentkezésekor a kötődés a szülő és a gyermek között már kialakult. Általában 6-8 hónapos kortól 18-24 hónapig, azaz kb. 2 éves koráig tart. Könnyen észrevehető, mivel a csecsemő feldúlt lesz, amint az elsődleges gondozó (legtöbbször az anya) elhagyja a szobát. Ilyenkor láthatóan feszültek, nyugtalanok és könnyen elsírják magukat.
Érdekesség, hogy azzal párhuzamosan, hogy a gyermek zaklatott lesz, az anyukák is hasonlón mennek keresztül.
A szeparációs szorongás megjelenése ebben az életkorban teljesen normális jelenség, a gyermek fejlődése nyomán jelenik meg. A biztonságos kötődést mutatja meg: az elsődleges gondozó jelenti a csecsemő számára a biztonságos hátteret, amikor ő jelen van, akkor szabadon felfedezheti környezetét, nem kell veszélytől tartania, hiszen a szülő vigyáz rá, kielégíti a szükségleteit.
Míg 2 éves korig a normális fejlődés részének tartjuk a szeparációs szorongást, későbbi életkorokban is visszaköszönhet, néhány esetben pedig nem múlik el. Legtöbbször arra vezethető vissza, hogy egy krízis, elakadás miatt a gyermek regrediál egy korábbi fejlettségi szintre. Mindenképpen figyelemfelkeltő tünet, és sokszor szakember segítségét igényli, ha 3-4 éves kor után jelenik meg.
Felhasznált szakirodalom
- Cole, M., Cole S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.