A frusztráció Freud szerint egy ösztönszükségletről való, kényszerű lemondás. A csalódás, a várt eredmény, a kielégülés elmaradásának zaklatott állapota.
Frusztráció fogalma
A frusztrációt egy adott célért elindított és végrehajtott cselekvés sikerének elmaradása, meghiúsulása váltja ki. A kisebb mértékű frusztrációnak szerepe van a személyiségfejlődésben, hiszen ezen keresztül sajátítjuk el a késleltetés, vagy a lemondás képességét. A tartósan fennálló, magas szintű szorongás azonban depresszióhoz vezethet.
Frusztráció-agresszió hipotézis
Kurt Lewin nevéhez köthető a pszichoanalitikus gyökerű, frusztráció-agresszió hipotézis. Ennek bizonyítására kísérletet végzett óvodás gyermekekkel. Először megfigyelte és értékelte a gyermekek spontán viselkedését játékhelyzetben. A második szakaszban
a gyermeket egy olyan szobába vezették, ahol régi és új játékok egyaránt megtalálhatók voltak, és bátorították a gyermeket, hogy minden játékkal kapcsolatba kerüljön.
A harmadik fázisban a kísérletvezető elzárta a gyermektől az új, csábító játékokat. A gyermek láthatta azokat, de nem játszhatott velük. Ez volt a frusztrációs szakasz. A kísérlet levezetéseképpen 15 percen keresztül játszhatott végül az új játékokkal a gyermek.
A frusztráció-agresszió hipotézis kimondja, hogy a célra irányuló személyes erőfeszítés megakadályozása minden esetben agressziót vált ki.
Az agresszió arra készteti az egyént, hogy azt a frusztrációt okozó tárgyon vagy személyen vezesse le, károkozással. Ezek alapján megérthető pl. azoknak a gyermekeknek a rongáló magatartása, akik társaiknál hátrányosabb életkörülmények között élnek.
Felhasznált szakirodalom
- Atkinson, Hilgard (2005): Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.
- Cole, M., Cole S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.
- Mérei F., Binét Á. (1970): Gyermeklélektan. Gondolat Kiadó, Budapest. ISBN 963-280-973-4