Lexikon

Pszichológiai fogalomtár

Pozitív Pszichológiai Magazin

    erkölcs

    Az erkölcs egy társadalom által, közös tapasztalatok alapján megalkotott és elfogadott szabályrendszer a helyes viselkedésről.

    Erkölcs fogalma

    A társas szabályok 3 fő kategóriáját különböztethetjük meg:

    1. Az erkölcsi szabályok képviselik a legáltalánosabb szintet. Ezek az igazságosság és a mások jólléte elvein alapuló társadalmi előírások.
    2. A következő szint a társadalmi konvenciók kategóriája. Ezek a szabályok egy adott társadalom koordinációjához szükségesek. (Pl.: férfiaktól és nőktől elvárt viselkedésformák, nyilvános helyeken elfogadott öltözék.)
    3. A legszűkebb szinten a személyes szférát irányító szabályok állnak. Ezek vezénylik az olyan konkrét eseményeket, mint a "mindig a piskótával kezdem, és csak a végén eszem meg a krémet, hiszen az a legjobb része". A személyes szféránkban alakítjuk ki mindazt, ami egyedi a világhoz való viszonyulásunkban.

    Az erkölcsi fejlődés

    A pszichológiában az erkölcsi tudat fejlődésével foglalkozó két legismertebb elmélet Jean Piaget és Lawrence Kohlberg nevéhez fűződik.

    Mindkét elmélet hangsúlyozza, hogy a gyerek csak a kognitív fejlődés függvényében tudja megérteni a társas elvárásokat.

    Kohlberg a korábban javasolt két erkölcsi gondolkodási szakasz helyett hatot ajánlott, amelyek a gyerekkortól a felnőttkorig tartanak. A hat szakaszt pedig az erkölcsi gondolkodás három hierarchikus szintje szerint osztályozta (Kohlberg, 1976).

    Az erkölcsi fejlődés szintjei

    I. szint – Prekonvencionális

    Az erkölcsi gondolkodás iskoláskorban kezdődik; ekkor a gyerekek gondolkodása nem a társadalmi konvenciókra és törvényekre támaszkodik. Az első két szakaszban a gyerekek a saját igényeik és félelmeik tükrében ítélik meg a cselekedeteiket, és még nem veszik figyelembe, hogy a társadalmi élethez közös viselkedési normákra van szükség.

    • Heteronóm erkölcsiség:büntetéssel fenntartott szabályokhoz való ragaszkodás. Cél a büntetés elkerülése.
      Egocentrikus nézőpont.
    • Instrumentális erkölcsiség: Saját érdekek és szükségletek érdekében történő cselekvés – ennek elfogadása másoktól is.
      Konkrét egyéni nézőpont: a helyesség relatív, igazságos csere, üzlet, megállapodás.
    II. szint – Konvencionális

    A gyerekek az iskoláskor vége felé jutnak el az erkölcsi gondolkodás második szintjére. Ekkor kezdik figyelembe venni a társadalmi konvenciókat, és felismerik a jó és a rossz közös normáinak a létezését.

    • Jógyerek-erkölcsiség: Mások (a fiatal életében fontosnak számító emberek) elvárásainak való megfelelés.
    • Törvény és rend: Elismerik a társadalom legitim hatalmát az egyének felett, és kötelességüknek érzik, hogy elfogadják az érvényes törvényeket. Ez a szakasz serdülőkortól kezd meg-meg jelenni, azonban a húszas évek közepéig dominálhat a Jógyerek-erkölcsiség.
    III. szint – Posztkonvencionális, elvi alapú

    Az átmenet egy alapvető váltást képvisel a morális ítéletek szintjén: azt kívánja meg az emberektől, hogy társadalmi konvenciókon túli szempontokat vegyenek figyelembe. Az ötödik szakasz Kohlberg szerint nem jelenik meg a felnőttkor kezdetéig – és akkor is csak ritkán.

    • Társadalmi szerződés: Tudatosították, hogy az emberek sokféle értékhez és véleményhez ragaszkodnak, melyeknek nagy része valamiképpen azzal a csoporttal áll kapcsolatban, amelyhez tartoznak. Betartják a relatív szabályokat a pártatlanság érdekében.
    • Egyetemes etikai elvek: Ezek az elvek képezik az egyetemes igazságosság alapelveit. Az  emberek az alapelv szerint cselekszenek.

    Etika

    Az etika és a morál az erkölcs fogalomtárába tartozó szavak. Az erkölcsi szabályok érvényességének filozófiai szemléletmódjával foglalkozik az etika. Az etikának koronként eltérő irányzatai születtek.

    • A klasszikus hedonista etika a lét teljességét a gyönyörök megszerzésében és megélésében vélte felfedezni. A klasszikus és a modern hedonizmus különbsége abban áll, hogy a klasszikus döntései során számításba veszi a jövő és nem csak a jelen élvezetét. Így a lemondást tartja helyes útnak, amennyiben az hosszú távon nagyobb előnyökkel és élvezettel jár. Így, pl. nem tartja helyes döntésnek az alkoholizmust, amely hosszú távon betegségekhez vezethet.
    • Az eudaimonista etika elszakad a pillanatnyi gyönyör megélésének űzésétől, és a tágabb értelemben vett boldogságot keresi, amelyben feltételez fizikai és spirituális tényezőket is. Az emberre mint biológiai és társadalmi lényre tekint, és azokat az értékeket tekinti követendőnek, amelyek ebben a viszonylatban kiteljesítik a boldogságát.

    etika és morál
    • Az utilitarista etika a gyönyör és a tágabb értelemben vett boldogság helyett a hasznosság alapján válogatja meg az értékeit. A fentebb említett három etikai irányzaton kívül még számos irányzat született, amely mind másképp határozza meg az erkölcsi szabályok érvényességét.

    Morál

    Az etikai és a morál a köznyelvben gyakran egymás szinonimájaként használt szavak, azonban jelentésbeli különbség fedezhető fel közöttük. Az etika az erkölcsi szabályok összességét jelenti, amely néha dogmatikusan rögzíti a társadalmilag elvárt viselkedési formákat.

    A morál viszont magát az erkölcsiséget, erkölcsi felfogást, erkölcsi tanulságot jelenti,

    amely külső szabályozó erők helyett az emberben működő belső szabályozó erőkre utal.

    Felhasznált szakirodalom

    • Cole, M., Cole S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.
    • Heller Á. (1994): Általános etika. Cserépfalvi Kiadó, Budapest.

    Kapcsolódó tartalmak

    elég jó gyereknevelés

    Elég jó gyereknevelés pszichológus szemmel

    2019.04.01.

    Agyereknevelés már magzatkorban elkezdődik: ez a felkészülés időszaka. Átfogó cikkünk végigkíséri a...

    « Vissza a Lexikonhoz
    Skip to content