A megbocsátás egy olyan érzelemfókuszú megküzdési mód – coping stratégia, amely interperszonális – vagyis személyek közötti – konfliktusokat, sérelmeket követően alkalmazható.
Megbocsátás fogalma
A megbocsátás nemcsak vallásos fogalom, hanem a pozitív pszichológia témaköréhez is szorosan kapcsolódik. Ennek során a sérelemre adott válaszok pozitív irányba változnak a sérelmet elkövető személlyel szemben, ez a változás pedig nyomon követhető a gondolatokban, az érzelmekben és a viselkedésben egyaránt. A megbocsátó fél nem akar bosszút állni az őt megsértő személyen.
A megbocsátás mint megküzdési mód bizonyítottan pozitív hatást gyakorol a fizikai és a mentális egészségre.
Fontos megkülönböztetni a megbocsátást a következő fogalmaktól
- kegyelem: jogi fogalom;
- elnézés: magában foglalja a tett igazolását;
- mentségkeresés: enyhítő körülményeket keresünk, amik csökkenthetik a tett vélt súlyosságát;
- feledés: a sérelemmel kapcsolatos emlék elhalványul, az amiatt érzett sértettségérzés nem feltétlenül;
- tagadás: szándékosan vagy akaratlanul nem veszünk tudomást a sérelemről.
A megbocsátás egészségre gyakorolt hatása
Ha képtelenek vagyunk valakinek megbocsátani, az egyfajta stresszorként funkcionálhat számunkra, ez pedig testi és hormonális változásokat okozhat. Növekedésnek indul a kortizol-szintünk, izmaink feszültségi állapotba kerülnek, tehát a szervezetünk úgy viselkedik, mintha folyamatos stresszhatásnak lennénk kitéve. Ezáltal csökken az immunrendszerünk védekezőképessége, nő a vérnyomásunk és kardiovaszkuláris betegségek is nagyobb eséllyel jelenhetnek meg. Emellett növeli a szorongásos és depressziós kórképek kialakulásának kockázatát is. Összefoglalva tehát a megbocsátás hiánya a testi-lelki egészségünket veszélyeztetheti.
Megbocsátás a párkapcsolatokban
Minden párkapcsolatban vannak olyan helyzetek, amelyek valamilyen párkapcsolati normát sértenek meg, legyen szó kisebb vagy nagyobb dologról. Ahhoz, hogy a pár mindkét tagja elégedett legyen a párkapcsolattal és sikeresen túljussanak ezeken a helyzeteken, szükség van a megbocsátásra. Ez a folyamat egy konfliktusmegoldó stratégiának is minősülhet, amiben megjelenik a tagok személyisége, empátiája és elkötelezettsége. Emellett azok a személyek, akik hajlamosabbak megbocsátani a párjuknak, maguk is nagyobb eséllyel vállalják a felelősséget saját negatív tetteik miatt.
Bizonyított tény, hogy azok a párok, akik képesek egymástól bocsánatot kérni és megbocsátani a másiknak, elégedettebbek a párkapcsolatukkal, elkötelezettebbek és hosszabb ideig maradnak együtt.
Azonban fontos kiemelnünk, hogy nem oldhatunk meg minden konfliktust, nem kell és nem is szabad mindent megbocsátani a másik félnek. Ezzel kapcsolatos cikkünket (Nem kell minden konfliktust megoldani! – Hogy álljunk a konfliktushoz a párkapcsolatban?) itt olvashatod.
Felhasznált szakirodalom
- McCullough, M. E., Witvliet, C. O. (2002): The Psychology of Forgiveness. In. C. R. Snyder, S. J. Lopez (szerk.) Handbook of Positive Psychology (pp. 446-457). Oxford University Press, New York.
- Szondy M. (2006): A megbocsátás pszichológiája: Kialakulása, hatásai és fejlesztése. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 7(1), 15-31.
- Tünde, P., & Csilla, L. (2020). A megbocsátás hatása a párkapcsolati működésre. Studia Universitatis Babes-Bolyai, Theologia Reformata Transylvanica, 65(1).