Az identifikáció vagy azonosulás a társas szerepek gyermekkori elsajátításának a folyamatát jelenti, amelyben a gyermek azonosul a számára vonzó (esetleg félelmetes) mintát jelentő személlyel (pl. szülővel).
Identifikáció fogalma
Az identifikáció pszichológiai folyamatában a gyerekek arra törekszenek, hogy olyannak látszódjanak, úgy viselkedjenek, úgy érezzenek és olyanok legyenek, mint a számukra fontos személyek, tehát azonosulnak a számukra fontos személy (modell) személyiségével.
Az azonosulás Freud elméletének meghatározó tényezője: a személyiség hármas struktúrájára (id, ego, superego) vonatkozó elképzelésében az id és a superego fejlődését a szocializáció alapvető feladatának tartja, amelynek fontos része az identifikáció, vagyis az azonosulás.
Azonosulás vs. utánzás
Az azonosulás során a gyermek az utánzással ellentétben nemcsak arra törekszik, hogy viselkedésmintákat vegyen át, hanem fontos célkitűzés a modellhez (a fontos személyhez) való idomulás, a modellel való kapcsolattartás is.
Identifikáció a kutatásban
Az identifikációval kapcsolatos kutatások többnyire a nemi szerepek elsajátítására fókuszálnak. Egyik legfontosabb központi állításuk: a fiúk és a lányok az azonos nemű szülőt választják kisgyermekkorban az azonosulásuk modelljéül.
Felhasznált szakirodalom
- Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005). Pszichológia. Osiris.
- Cole, M., Cole, S. R. (2006). Fejlődéslélektan. Osiris.
- Tóth, L. (2000). Pszichológia a tanításban. Pedellus Tankönyvkiadó.