személyiség

A személyiség az egyén genetikai öröksége és személyes tapasztalatai révén kialakuló jellegzetes viselkedésmintázatának, temperamentumának, érzelmeinek, érdeklődésének és értelmi képességének egyedi ötvözete.

Személyiség fogalma

A személyiségpszichológia számára ma is kiindulópontnak számít Allport klasszikus definíciója, miszerint „a személyiség azon pszichofizikai rendszerek dinamikus szerveződése az egyénen belül, amelyek meghatározzák jellemző viselkedését és gondolkodását” (1980: 39. old).

 

A személyiség megközelítésének két alapvető típusát különböztethetjük meg: az idiografikus és a nomotetikus megközelítést.

 

  • Az idiografikus megközelítés a személyiség egyediségét hangsúlyozza, és azt vallja, hogy nincs két olyan személy, akit ugyanazok a tulajdonságok jellemeznének.
  • A nomotetikus megközelítés ezzel ellentétben a törvényszerűségek feltárásával foglalkozik, amely nem az egyedi jellemzőket, hanem az általánosan működő szabályszerűségeket keresi a személyiség vonatkozásában. A nomotetikus felfogás szerint bizonyos jellemzők (például a személyiségvonások mentén) az emberek összehasonlíthatók egymással, ennek következtében lehetővé válik a személyiség mérése és az emberek egymáshoz való viszonyítása.

Személyiségfejlődés

A személyiség alakulásával, fejlődésével kapcsolatban számos elméletet találhatunk a szakirodalomban. Klasszikus elméletnek számít Piaget kognitív fejlődéselmélete, Freud pszichoszexuális fejlődéselmélete, illetve Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete.

A személyiség vizsgálatának technikái

A különböző technikák (megfigyelés, interjú, kérdőív stb.) most a személyiségteszteket emeljük ki.

 

A személyiségtesztek olyan vonásokat és viselkedéses megnyilvánulásokat mérnek, amelyek a személyiség meghatározó tényezői, segítségükkel a jövőben megjelenő viselkedés bejósolható. A személyiségteszteknek számos változata van: pl. viselkedés- vagy tünetlisták, önjellemző személyiség-kérdőívek, személyiségleltárak, projektív eljárások.

Felhasznált szakirodalom

  • Allport, G. W. (1980): A személyiség alakulása. Budapest: Gondolat Könyvkiadó.

  • Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005): Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.

  • Cole, M., Cole, S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.

  • Oláh A., Gyöngyösiné Kiss E. (2007): A személyiség fogalma és vizsgálati módszerei: mérés, kutatás, elmélet. In: Gyöngyösiné Kiss E., Oláh A. (szerk.): Vázlatok a személyiségről – a személyiség-lélektan alapvető irányzatainak tükrében. Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó.

Kapcsolódó tartalmak

A terápia ajándéka – Így szabadíthat fel az önismereti út!

2020.11.03.

A terápia szó hallatán mindenkiben más és más gondolat ébred. Van, akinek...

megbocsátás belső útja

A megbocsátás belső útja – avagy megbocsátani a megbocsáthatatlant

2020.09.15.

Mindennapjaink része, hogy különböző élethelyzetekben, kapcsolatainkban megbántottnak, sértettnek érezzük magunkat. Ezekkel az...

önismeret

Több önismeret, kevesebb vita − 4 gyakorlattal a személyes identitás nyomában

2019.06.02.

Az önismeret kihagyhatatlan hozzávaló az önmegvalósítás receptjéből. Kellő önismerettel sokkal tisztábban tudjuk...

önmegvalósítás

„Úgyse lehetek más: miért féljek hát felfedezni, ki vagyok?” – Önmegvalósítás 8 lépésben

2019.05.01.

A Önmegvalósítás rovat lelkes csapata jóvoltából készült el nektek ez a rovatindító...

elég jó gyereknevelés

Elég jó gyereknevelés pszichológus szemmel

2019.04.01.

Agyereknevelés már magzatkorban elkezdődik: ez a felkészülés időszaka. Átfogó cikkünk végigkíséri a...

« Vissza a Lexikonhoz
Az oldal tartalma szerzői jogvédelem alatt áll.