A reziliencia valamely rendszer (egyén, szervezet) azon képessége, amely által az erőteljes, meg-megújuló, vagy akár a sokkszerű külső hatások ellenére is sikeres alkalmazkodásra képes.
Reziliencia fogalma
A reziliencia, rugalmas alkalmazkodóképesség összetett, multidiszciplináris jelenség, amelynek a meghatározása több hullámban és többféle megközelítésben zajlott.
Werner és Smith (1982) meghatározása alapján a reziliencia olyan képesség, amely csökkenti a stressz, a külső stresszorok hatását és mérsékli a belső sérülékenységet.
Masten (1990) szerint a pszichés rugalmasság lehetővé teszi a sikeres alkalmazkodást a kihívást jelentő vagy fenyegető körülmények esetén egyaránt.
Garmezy (1993) pedig olyan képességként írta le a rezilienciát, amely a sérülés, bántalmazás vagy trauma utáni felépülést és az adaptív viselkedés fenntartását teszi lehetővé.
Leegyszerűsítve a reziliencia azokra az emberekre jellemző, akik a stresszel szemben rendkívül ellenállónak bizonyulnak, akiket még a legsúlyosabb megpróbáltatások sem tudnak fizikailag vagy érzelmileg megtörni, s akik képesek elérni a pszichológiai jóllét állapotát.
Felhasznált szakirodalom
Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005): Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.
Békés V. (2002): A reziliencia-jelenség, avagy az ökologizálódó tudományok tanulságai egy ökologizált episztemológia számára. In: Forrai G., Margitay T. (szerk.): Tudomány és történet.Tanulmánykötet Fehér Márta tiszteletére. Budapest: Typotex Kiadó.
Masten, A. S. (2007): Resilience in developing systems: Progress and promise as the fourth wave rises. Development and Psychopathology (12): 857-885.
Zimbardo, P., Johnson, R., McCann, V. (2018): Pszichológia mindenkinek. Zavarok, terápiák, stressz, stratégiák. Budapest: Libri Kiadó.
