Az iskolaérettség kiemelt témává válik az óvoda utolsó éveiben. Mérlegelni kell az óvodapedagógusok véleményét, olykor a szülők közt sincs egyetértés. A realitás érzékelését nehezíti az elfogultság, az aggodalom, a helyes döntés meghozásának súlya is. Te is őrlődsz, gyermeked készen áll-e az iskolára? A saját iskolai emlékeid, a teljesítménnyel és a változással való viszonyod is befolyásolhatják az érzéseidet. Hogyan hat ez a gyermekedre? Hogyan bogozd ki őket? Segítünk! Kun Anett pszichológus írása.
Az 5-6 éves gyermekednél is kezdődik a mizéria: iskolaérett-e? Elbizonytalanodtál, elkezdted szorongva méregetni, korának megfelelő-e a viselkedése? Lehet, hogy elkezdted egy teljesítményszűrőn keresztül látni a viselkedését. Nemcsak az a kérdés, hogy a gyermeked készen áll-e az iskolára, hanem az is, hogy te felkészült vagy-e, hogy őt támogatni tudd ebben a váltásban.
Az iskolaérett gyermek képes…
Apró részképességekbe menő leírásokig lehet elemezni, milyen az iskolaérett gyermek. Valóban, számos készség fontos ahhoz, hogy a gyermekek jól boldoguljanak már az iskola első évében is. Anélkül, hogy elvesznénk a részletekben, nézzük, milyen területeken érintett a gyermekek fejlettségének aktuális állapota az iskolakezdés szempontjából:
- testi fejlettség: például eléri-e a 110/120 cm-t?
- mozgásfejlettség: például boldogul-e az irányokkal, összehangolt-e a végtagjainak mozgása; tud-e finom, kézügyességet igénylő mozgásokat végezni, mint a cipőfűzés?
- nyelvi fejlettség: például helyesen ejti-e a hangokat; elég gazdag-e a szókincse, megérti-e az utasításokat?
- kognitív fejlettség: például észleli-e a formák hasonlóságát; emlékszik-e információkra rövid távon, meglátja-e az összefüggéseket?
- számolási készség fejlettsége: például össze tudja-e párosítani a mennyiségeket a számnevekkel, tud-e számolni tízig?
Nem csak az ész számít
Az, hogy a tananyaggal milyen könnyen birkózik meg a gyermek, csak egy oldala a sikeres kezdésnek. A szorgalom, a kitartás nélkül elveszhet a fentebb pontokba szedett képességek potenciálja.
Szükség van érdeklődésre, motivációra, önkontrollra is, hogy az „okos, ügyes” skatulyán túl képes legyen valóban elmélyülni a tanulásban, vágyjon a tudás elsajátítására.
Ahhoz, hogy a gyermek kibontakozhasson az iskola világában, az is lényeges, hogy a pedagógusokkal és az osztálytársakkal is megtalálja a közös nevezőt. Fontos rátekinteni a gyermekünk fejlettségére az érzelmi, társas készségek területén is:
- adaptív viselkedés: például szeret-e önállóan cselekedni, aktív és kitartó-e feladathelyzetben, tudja-e irányítani rövid ideig a figyelmét?
- pszichés érettség: például fantáziál-e az iskoláról; képes-e elfogadni, ha valami nem sikerül neki; tud-e várni, késleltetni a vágyait, uralkodni az érzelmein?
- szociális érettség: képes-e kortársakkal kapcsolatot kialakítani és barátságokat fenntartani; elfogadja-e a felnőttek utasításait?
A gyermekek fejlődése gyakran nem egyenletes, egyes képességekben előrébb járnak, míg mások később érnek be. Az óvodából-iskolába intézményváltás nagy változás minden szempontból:
új pedagógusok, új kortársak, új helyszín, másféle időbeosztás, eltérő napi rutin és tevékenységek, erősebb elvárások, kötöttebb szabadidő, kevés választási lehetőség, hirtelen belecsöppenés a felelősség és kötelesség világába…
Így érdemes átgondolnunk gyermekünk aktuális helyzetét, nemcsak biológiai és értelmi, hanem pszichés és szociális szempontból is. Utóbbiak fontosságáról részletesebben írtam egy korábbi cikkemben, amit itt olvashattok el.
Mit kívánsz gyerkőcödnek az első tanévére? Majd írj újabb három kívánságot, de most helyezd magad a fókuszba: mit kívánsz magadnak a gyermeked iskolakezdésével kapcsolatban? (Csak azután olvass tovább, ha ez kész.)
Milyen értékek kerültek a papírra? Ezek árulkodhatnak az iskolába lépéssel kapcsolatos vágyaidról és félelmeidről.
Gondold át: vajon ezek a kívánságok azt szolgálják-e, hogy a gyermeked egészséges viszonyt tudjon kialakítani az iskolával?
Van-e olyan kívánság, amiről úgy érzed, saját múltbeli élményeid árnyalják, vagy ha te lennél a gyermek, akinek ezt kívánják, nem feltétlenül örülnél ezeknek? Megjelenik-e olyan rejtett elvárás ezekben a kívánságokban, amiket veled szemben támasztottak?
Generáción átívelő hatások
Természetesen minden szülő jót akar a gyermekének: barátokat, a tanulás szeretetét, a változás könnyű megszokását, jó teljesítményt. A szülők általános vágyai közt szerepelhetnek a büszkeség, az egyszerű napirend.
Problémát jelenthet viszont az olyan jellegű kívánság a gyermekre vonatkozóan, mint a „Legyen kitűnő.”, „Legyen a legnépszerűbb az osztályban.”, „Nyerjen versenyeket.” vagy „Ne kelljen nógatni a gyakorlásra, magától üljön neki.” Ezek mind előzetes elvárásokat támasztanak a gyermekkel szemben, amiket ha nem ér el, a kimondott vagy kimondatlan szülői elégedetlenség rombolhatja az önértékelését, és megronthatja a teljesítményhez való viszonyát is.
Mi a haszna ennek a kis önismereti játéknak? Rávilágít azokra az érzésekre, amiket te fűzöl az iskolához mint intézményhez. Megmutatja azokat, amiket a gyerkőcöd új helyre való beilleszkedésével kapcsolatban táplálsz. Árulkodik arról, hogyan éled meg, hogy gyermeked egyre önállóbbá érik, és változik a kapcsolatotok. Ezek az érzelmek mind hatással vannak rá, ő maga is érzékeli őket.
Ha nyugodt vagy, megalapozhatod az ő nyugalmát. Ha te szorongsz ettől a váltástól, ő is szorongani fog.
Ha a kívánságaidban megjelennek saját elakadásaid, negatív élményeid, akkor érdemes foglalkoznod azzal, hogyan kezdhetitek el az iskolát úgy, hogy ne alakuljanak ki a gyermekedben erős ellenérzések a sulival szemben már az első évben.
Tippek az iskolaérettséghez – Neked!
Az első találkozás mindig meghatározó hosszú távon is. Mit tehetsz szülőként azért, hogy minél kiegyensúlyozottabban és minél pozitívabb érzelmi színezettel tudjatok belevágni az iskola első évébe?
1. Fejlesztő foglalkozások
Ha egyes képességeiben még fejlesztésre szorul, keress a gyermekednek erre a célra irányuló foglalkozásokat! Legyen ez szenzomotoros torna, vagy szociális készségfejlesztés, sokat ügyesedhet évkezdésre a gyermek. Viszont ne feledd, az egyéni tempó elfogadása és a veled együtt való gyakorlás lehetnek ebben a folyamatban a leghatásosabb eszközök!
2. Milyen az iskola?
Beszélgessetek az iskoláról! Meséld el neki legkedvesebb iskolás emlékeidet. Mondd el, mire számíthat. Ezzel megalapozhatod a kíváncsiságát, felkeltheted a lelkesedését. Kevésbé lesz ijesztő az óvoda elhagyása, ha izgatottan várja a gyermek az iskolát. A családi történetek elmesélésének pozitív hatásairól olvashatsz Mohácsi Rebeka cikkében, ide kattintva.
Emlékezz vissza fiatalkori önmagadra! Téged mi bátorított volna az iskola előtt?
Arra figyelj, hogy semmiképp se fenyegetően, előre a nehézre próbáld felkészíteni – jó szándékkal se! Az „Ilyet az iskolában már nem csinálhatsz!” típusú kijelentések csak ellenállást szülnek a gyerekben.
3. Gondtalan, szabad játék
Biztasd arra, hogy az iskolafelkészítő gyakorlatok és különfoglalkozások tengerében élvezze ki az óvodai utolsó évet: játsszon szabadon, engedje bele magát a céltalan mókázásba!
4. Személyre szabott iskolaválasztás
Próbálj olyan iskolát választani, amelyikről úgy érzed, hogy passzol a gyermeked személyiségéhez! Gyakran választják a szülők a környék legjobb továbbtanulási mutatókkal rendelkező, legszínvonalasabb iskoláját a gyermeküknek, és rosszul sül el a dolog.
Pedig lehet, egy „lazább” iskolában nagyobb sikerélményeket érne el, jobban kitűnne a többiek közül, vagy épp kevésbé ragadná el a teljesítményhajsza.
Ugyanúgy, nem mindegy, milyen szakokra van lehetőség adott iskolában: művészi, nyelv, vagy épp informatika? A pedagógusválasztás is előnyös lehet: egy tanár, aki egyszerre a szülőkre emlékeztetően gondoskodó, de egyértelmű követeléseket támaszt a feladatokkal kapcsolatban, megkönnyítheti a teljesítményértékelésű iskola világába való átmenetet.
5. Dicsérj serkentően!
Dicsérd az erőfeszítéseiért, ha valamivel kitartóan próbálkozik! Fontos, hogy már óvodáskorban megalapozzuk a gyerkőc teljesítményhez való viszonyát. Ha csak azért dicséred, mert valamiben kiemelkedő eredményt ért el, azt tanulhatja meg, hogy akkor szerethető, ha ügyes vagy okos.
Elveszítheti ezáltal a belső motivációját a tevékenységekben, és nem érdeklődésből, szenvedélyből fog tanulni, hanem pusztán az elismerésért. Tanítsd fejlődő szemléletre: arra, hogy
ha lelkiismeretesen tesz céljaiért, belefekteti az energiáját, elérheti azokat.
Ezzel a mentalitással önállóságra és bátorságra neveled, és megteremted az esélyét annak, hogy igazán megszerethessen majd tantárgyakat – nem azért, mert könnyen mennek számára, hanem mert izgalmasnak találja őket. Ide kattintva olvashatsz Nagy Gitta cikkében arról, hogyan dicsérj úgy, hogy mindezt megalapozd.
6. Közös kalandok
Próbáljatok ki újdonságokat! A kihívások – az izgalmakon való felülkerekedés és a sikerélmény szerzése által – erősíti az önbizalmat, növeli a magabiztosságot. Veled együtt biztonságban tapasztalhatja meg, milyen, ha leküzdi az akadályokat. Ez az énerő segíthet az iskolába kerülve az új helyzettel való megbirkózásban.
7. Meséld el, érdekel!
Beszélgessetek arról, milyen napotok volt! Ha már óvodában ráneveled arra, hogy ki tudja fejezni szavakkal az érzelmeit, egy alapvető feszültségoldó technikát, megküzdési módot adsz a gyermeked kezébe.
Ha mindig számíthat rá, hogy meghallgatod, másokkal is képes lesz bizalomteljes beszélgetésekre.
Könnyebb lesz helytállni az iskolában, ha tudja, lesz kivel megosztani a tapasztalatokat: lesz valaki, aki örül az örömének, és támasz a nehézségekben. Nem beszélve arról, hogy mélyítitek a bizalmat és a kötődést.
8. Hadd érjen meg rá
Ne próbáld ráerőltetni az olvasás vagy írás, vagy bármilyen más készség elsajátítását, ha nem érdeklődik irányába! Ezzel csak elveszed a kedvét az egésztől. Add meg a lehetőséget a betűkkel és számokkal, különféle ismeretekkel való ismerkedésre például társas játékok formájában, és mikor magától kérdez és kéri, hogy tanítsd, akkor vessétek bele magatokat!
9. Elfogadni úgy, ahogy van
Vizsgáld meg a saját és a párod teljesítményhez való viszonyát. Jellemző-e rátok a kudarckerülés, a motiválatlanság vagy épp a megfelelési vágy, a maximalizmus? Tudtok-e elégedettek lenni, ha valamit elértek, tudjátok-e erőtöket koncentrálni a cél érdekében? Mindezek hatással vannak arra, ahogy a gyermeketek felé fordultok az iskolai teljesítményével kapcsolatban.
Akár önálló önismereti munka vagy pszichológus segítségével, de tudatos odafigyelést igényelhet, hogy el tudjátok fogadni a gyerkőcöt a saját érdeklődésével, s komplexen értékelni erősségeivel és gyengeségeivel együtt. Viszont fontos útravaló és nagy ajándék ez számára, így megéri a munkát!
10. Való világ
Kontrolláld a gyermekedet ért digitális impulzusokat! A figyelem, koncentráció képessége az egyik legsarkalatosabb pontja az óvoda-iskola átmenetnek.
Életközeli, lassabb, valódibb ingerek is le kell, hogy kössék, különben szenvedés lesz az iskola.
Minél többször játszik a kütyükkel, annál jobban befolyásolja a gyermek idegrendszeri működését, érését a sok inger. Ráadásul önfegyelemre és a szabályok betartására is tanít, ha korlátozott időtartamban használhatja ezeket az eszközöket.
A mértékletesség jó irányelv
Hosszabb időszakra szóló elköteleződést jelent, így az iskola normáit érdemes figyelembe venni – irányt mutat például, ha tanulni érték. Ugyanakkor, bár meghatározó, milyen érzelmekkel éli meg az első évét a gyermek az iskolában, azért mégis érdemes szem előtt tartani, hogy nem dől el itt az egész pályafutásának sorsa.
Ha a szülői elvárások mozgásteret adnak annak, hogy kibontakozhasson a gyermek személyisége és az érdeklődése – például megengedett, hogy különbséget mutassanak a képességei és teljesítményei tantárgyakként egy meghatározott átlag felett – az elősegíti az egészséges teljesítményorientáció kialakulását. Ha a várakozás izgatottságát és a nyugalmat árasztod, biztos támaszává válhatsz útra kelő csemetédnek.
Csatlakozz Magyarország 1. pozitív pszichológiai közösségéhez, ahol azon túl, hogy egy közösség tagja lehetsz, sok hasznos tippet, tanácsot olvashatsz!
Felhasznált szakmai tartalom
- Horváth Gy. (2004): Pedagógiai pszichológia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
- Karczag J. (2005): Az iskolaérettség eldöntése – kérdőjelek és könnyek. Educatio, 14(4),891-896.
- Rácz M.: Az iskolaérettség fogalma, vizsgálata, tankötelezettség. Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat XVIII. Kerületi Tagintézményének honlapja, 27.cikk.
- Ranschburg Jenő (2011): Szeretet, erkölcs, autonómia. Saxum Kiadó, Kaposvár.
- Séra L., Bernáth L. (2004): Az iskolai tanulásra való készenlét, speciális tanulási nehézségek. In: N. Kollár K., Szabó É. (szerk.) Pszichológia pedagógusoknak. Osiris Kiadó, Budapest.
Kun Anett
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
