A január kifejezetten fontos időszak a nagycsoportos óvodások családjában. Ez az a hónap, amikor beköszönt az iskolaérettségi halasztási kérelmek és vizsgálatok időszaka. Ezt a döntést persze a legtöbb családban hosszas gondolkodási fázis előzi meg: a „Menjen?”, „Maradjon?”. „Ki segíthet dönteni?” kérdések elég gyakran elhangozhatnak. De a döntés után is számos kérdés lehet a szülők fejében a továbbiakkal kapcsolatban. Cikkünkben útmutatót kaphatsz, hogy miként használd ki az időt a gyermeked fejlődése érdekében. Akár idén kezdi az iskolát, akár jövőre. Varga Réka pszichológus írása.
Ha az iskolaérettségről van szó, a legtöbb tudatos szülő kikéri az óvónők és egyéb szakemberek véleményét, majd elgondolkodnak, mi lenne a legjobb lépés. Persze az sem ritka, hogy az eddig magabiztos tervünk utolsó pillanatban meginog, és mégis elkezdünk a másik opción újra elgondolkodni.
Az iskolaérettségi vizsgálat
A mikor a szülő mégis úgy dönt, hogy a gyermek érdeke az lenne, hogy még egy évet óvodában maradjon, akkor indul a „papírgyűjtés”. Azaz vélemények kérése az óvónőktől, szakorvosoktól vagy egyéb fejlesztő szakemberektől (pszichológus, logopédus, fejlesztő pedagógus stb). A vélemények begyűjtése és az Oktatási Hivatali kérelmek elindítása után azt gondolnánk, hogy végre egy kicsit hátradőlhetünk. Ez a nyugalom persze pont addig tart, amíg a szülő meg nem kapja a gyermeke nevére címzett levelet, amivel behívják a helyi Pedagógiai Szakszolgálatba iskolaérettségi vizsgálatra.
Bár maga az iskolaérettségi vizsgálat nem egy ijesztő folyamat, de az ismeretlensége szorongást okozhat a szülőben és a gyermekben is. Főleg abban az esetben, ha előtte még nem voltak hasonló helyzetben (szakértői vizsgálat, tehetségmérés, nevelési tanácsadás).
Az iskolaérettségi vizsgálat egy kifejezetten hasznos folyamat. Célja, hogy a szakemberek felmérjék, a gyermek rendelkezik-e a szükséges fejlettségi területekkel ahhoz, hogy sikeresen elinduljon az iskolába.
A vizsgálat során az alábbi területekre fókuszálnak:
- feladattudat,
- feladatértés,
- munkatempó,
- figyelem,
- beszédértés és beszédkészség,
- szociális érettség,
- általános tájékozottság,
- gondolkodási funkció
- k érettsége,
- emlékezet,
- számfogalom,
- finommotorika
Nemcsak a teszteken való teljesítés a mérvadó, hanem az is, hogy a gyermek milyen állapotban éli meg ezt a helyzetet. Jelzésértékű ugyanis, ha bár megoldja a feladatot a kisgyermek, de közben láthatóan remeg a keze, csapong a figyelme, vagy erősen kerüli a szemkontaktus halvány jelét is.
Így mindig komplexen kell a gyermek teljesítményét szemlélni.
Természetesen nem kell minden képességében tökéletesnek lennie a gyermeknek. Semmi probléma, ha egy-egy téren enyhébben elmaradásokat tapasztalunk (például nem olyan szép a finommotorikája vagy kicsit szorongóbb az átlagtól). Az a fontos, hogy összességében a gyermek életkorának megfelelően teljesítsen, és ne legyen olyan terület, ahol nagy mértékű lemaradás észlelhető. Ezeknek kiszűrése fontos ahhoz, hogy a gyermek megfelelő képességek és készségek birtokában kezdhesse az első osztályt; és önmagához képest megfelelően tudjon teljesíteni.
Ismerd meg a vizsgálat menetét
És hogy milyen szakember szemmel az iskolaérettségi vizsgálat? A továbbiakban Nagy Gitta pszichológus saját élményeit osztja meg veletek:
Sok szülőtől hallom, hogy megijednek a „teljes eljárás” láttán. Azonban a gyerekeknek és szüleiknek az esetek döntő többségében egyáltalán nem rossz élmény.
A különböző városokban eltérő módon történhetnek a vizsgálatok, így előfordulhat csoportos vizsgálat vagy kétszemélyes helyzet is. Elsőként egy rövid, barátságos ismerkedés történik, majd a gyermek a szakemberrel megy be a vizsgálatra. Ritka esetben előfordul, hogy a gyermek szorong az új helyzetben. Ilyenkor a legtöbb helyen van rá lehetőség, hogy amíg a gyermek meg nem nyugszik, bejöjjön a szülő is, együtt felfedezzék a szobát. A szakemberek igyekeznek pozitív légkört teremteni, hiszen tudják, hogy akkor hozza ki magából valaki a legtöbbet, ha biztonságban érzi magát.
Amit fontos tisztázni: az iskolaérettségi vizsgálat nem ugyanaz, mint egy komplex szakértői vizsgálat (amire idejük és emberük se lenne). Az iskolaérettségi vizsgálatnál egy kevésbé pontos, rövidebb intelligenciatesztet vesznek fel egy figyelemteszt kíséretében. Nagyobb hangsúlyt kap a gyermek viselkedése a helyzetben, a feladattudat és a csoportos vagy kétszemélyes gyógypedagógiai vizsgálat. Itt nézik a kialakult vagy kialakulatlan dominanciát, a ceruzafogást, vonalvezetést stb.
Általában még ott a helyszínen, egyenként elmondják a vizsgálat eredményét és részletesen ismertetik azt. A szakemberek a kérdésekre is válaszolnak (Otthon ezt mivel tudom segíteni?, Milyen lehetőségeink vannak a fejlesztésre?). Bátran hallgassunk a szakemberek kreatív ötleteire is, mert ők segíthetnek abban, hogyan fejlesszük a gyermekünket otthon játékosan.
Az iskolaérettségi vizsgálat nemcsak akkor hasznos, ha mindenképpen szeretnénk, hogy gyermekünk maradjon még egy évet. Akkor is, ha tényleg bizonytalanok vagyunk a képességeit illetően. Ha úgy érezzük, hogy ellentmondó véleményeket kapunk a gyermekkel foglalkozó szakemberektől (pl óvónő, logopédus), akkor ez a külső, objektív vizsgálat sokat segíthet megítélni az óvodás képességszintjeit.
Miért fontos az iskolaérettség szempontjából, hogy a család egységként változzon?
Egy gyermek iskolába menetelével az egész család dinamikája megváltozik. Amíg eddig az otthon főleg a játék és a kikapcsolódás helye volt, most a feladatok, a tanulás színterévé is válik. Így ahhoz, hogy a gyermek felkészüljön erre az új állapotra, a szülőknek is át kell esniük ezen a változáson.
Szülőként persze nem mindig könnyű elfogadni, hogy a gyermekünk milyen hirtelen eljutott az iskoláskorig. De minél hamarabb megtörténik ez az elfogadás, annál könnyebben tud hozzá alkalmazkodni a gyermek is. Ahol a szülő folyamatosan stresszel és szorong a gyermek iskolába menetelén, ott észrevétlenül, de a kisgyermek is át tudja venni ezeket a kimondott vagy kimondatlan aggodalmakat.
Így érdemes kicsit megszemlélni a családoknak a saját érzelmeiket is a témával kapcsolatban.
A szülők saját gyermekkori élményei nagyban befolyásolják, hogy milyen érzésekkel kezdenek neki a gyermek iskolára való felkészítéséhez. Így érdemes saját tapasztalatainkat feleleveníteni és tudatosítani annak érdekében, hogy objektívebb maradjon a gyermekünk iskolaérettségének felismerése.
Az iskolaérettségi vizsgálat után – az „iskolaérett szülő”
Bizony nemcsak a gyermeknek kell testileg és érzelmileg felkészülni a sulikezdésre, hanem a szülőknek is! Előfordulhat, hogy még a szülő maga az, aki nehezen fogadja el az „iskolás szülő” szerepét, így ezt akár akaratlanul is kivetíti a gyermekre. Ilyenkor gyakori az, hogy a szülő jobban észreveszi és kihangsúlyozza a gyermeke még fejlesztendő területeit. És komoly aggodalmakat kelthet benne az, hogy ő mint szülő, hogyan kezeli majd ezt a helyzetet.
Egy iskolakezdés merőben más az óvodai élettől, több felelősség, több pontosság, szorosabb határok jellemzik.
És persze magáról a tanórai teljesítésről és a házi feladatokról még nem is beszéltünk. Ilyenkor a szülőkben is jogosan felmerülhet a szorongás, hogy egy korszak lezárult, és a következő korszakban neki is máshogy kell teljesítenie majd. Ez a természetes aggodalom nem probléma. Érdemes azonban arra figyelni, hogy az eziránti kétségbeesés ne vegye át az uralmat a döntés felett. Hiszen bár a suli sok új felelősséggel és kötelességgel jár majd, de legalább annyi jó élményt és tapasztalatot is tud magával hozni.
Az iskolaérett gyerek családja
Ha nem kérvényeztük meg a gyermek maradását, vagy a tavalyi kérelem miatt idén mindenképpen indulni kell az iskolába, akkor már csak egy kicsivel több, mint fél év van hátra az óvodás létből. Ez esetben már nagyrészt iskolaérett gyermekekről beszélhetünk.
Ilyenkor is teljesen természetes, hogy egyes képességei vagy részképességei még talán elmaradnak az átlagtól, de összességében így is megfelelő tudás és alkalmazkodókészség birtokában van a gyermek. Attól ne ijedjünk meg, ha kicsit még figyelmetlenebb az átlagtól, vagy kicsit még szorongóbb, esetleg egyéb lemaradásai vannak.
Minden gyermeknek (mint a felnőtteknek is) folyamatosan lesznek olyan képességei, amelyekben jól teljesítenek. És bizony akadnak sajnos olyanok is, amelyek nem biztos, hogy a nagy erősségeik lesznek.
Ezeket a területeket érdemes szem előtt tartani és játékosan lehetőséget adni nekik a fejlesztésre. Így például egy figyelmi fókuszt nehezen produkáló gyermeknek sok fejlesztést adhat egy-egy társasjáték rendszeres bevezetése. Egy szorongóbb gyermek pedig sokat profitálhat, ha a maradék fél évben minél több új szociális helyzetben kipróbálhatja magát (délutáni sport, csoportos kézműves foglalkozás, zene, nyári nappali tábor).
Ebben a fél évben már érdemesebb csak családilag együtt hangolódni a váltásra. A ballagás, évzáró, az új iskola ismerkedős programjai mind-mind biztosítanak olyan eseményeket, amelyek segíthetnek a gyermeknek és a szülőknek is felkészülni. A lassú és jó hangulatú készülés csökkentheti az újtól való félelmet. Ha úgy érezzük, a gyermek erős szorongást él meg az iskolára gondolva, akár a feje vagy hasa is megfájdul, akkor érdemes kipróbálni a gyermekrelaxációs technikákat, és támogatni egymást a gyakorlásukban.
Igyekezzünk minden hónapban egy kicsit jobban ráhangolódni, próbáljunk minél több (többségben pozitívabb) élményt és tapasztalatot megosztani a kisgyermekkel ahhoz, hogy minél jobb képet kaphasson arról, milyenek lesznek az új mindennapjai.
Ha a család is lélekben készül erre a váltásra, legalább egy fokkal kevésbé lesz kaotikus az a bizonyos szeptember eleje. Ha nagyon fél a gyermek a váltástól, akkor íme 4 tipp, ami megkönnyítheti számára a tanévkezdést.
A tudatos felkészülésnek az is a része, hogy lehetőleg a nyár folyamán már időben beszerezzük a szükséges kellékeket (iskolatáska, tolltartó, tornazsák). Ez segíthet a gyermeknek is ismerkedni az új eszközeivel és minél magabiztosabban használni őket.
Ha a gyermek úgy érzi, hogy van kontrollja a dolgok felett – így adjunk neki annyi döntési lehetőséget, amennyit csak tudunk (pl.: melyik táska és tolltartó szimpatikus neki, milyen füzetborító lelkesíti, melyik tornazsák színe, ami vidámabbá teszi).
Ha kisebb dolgokban kontrollt engedünk neki, akkor nagyobb magabiztossággal indulhat az iskola. A nagyobb horderejű döntések pedig megmaradhatnak a szülők egyéni felelősségének.
És ami a legfontosabb…
Minőségi családi idő! Az óvoda utolsó nyara még a pihenés időszaka, nincs kötelező olvasmány, nincs nyári házi feladat. A legjobb, ha a család kihasználja ezt az időszakot, és együtt töltődnek fel érzelmileg az új tanévre. A közös játék, a nevetés, az élményszerzés mind nagyban hozzájárul a gyermek lelki egészségének növeléshez, és a belső biztonságérzet megfelelő kialakításához. A biztos családi (érzelmi) háttér pedig az iskolában felmerülő problémákat is elviselhetőbbé teszi majd a gyermek számára, hiszen tudja, hogy otthon segítséget és szeretet kaphat utána.
Az utolsó nyár teret adhat mindezek átéléséhez. A megfelelő programok kiválasztásában pedig az alábbi cikk is segíthet!
Az oviban maradó gyerek családja
Ha a család úgy dönt (és az Oktatási Hivatal ezt elfogadja), akkor még egy évnyi lehetősége lesz a gyermeknek, hogy képességeit erősítse. Ilyenkor sok család elköveti azt a hibát, hogy hátradőlnek, és remélik, hogy a lemaradt képességek maguktól erősödnek majd. Ez azonban nem minden esetben van így.
Elsőként érdemes átgondolni, hogy miért kértük a gyermek még egy évnyi óvodában maradását: szociálisan nem érett? Gyenge a figyelme? Izeg-mozog? Bátortalan? túl játékos? Ha van átfogó értékelésünk a Pedagógiai Szakszolgálattól vagy az óvodából, az is segíthet a képességeinek mélyebb átlátásában.
Lehet, hogy több területen is találtak hiányosságokat, de kezdjük ott a fejlesztést, ahol a legnagyobb volt az eltérés. Ha szükséges, kérjük ki az óvónő, logopédus, fejlesztőpedagógus, pszichológus vagy egyéb szakember véleményét is, hogyan tudnánk otthon a legtöbbet segíteni a gyermeknek.
A fejlesztésre nem érdemes nagyon rágörcsölni.
A gyermeknek nem az lesz a legjobb, ha egy évig naponta 2 órán át feladatlapok elé erőltetjük. De fontos bevezetni a rendszerességet otthon is. Válasszuk ki, mi az, amivel mi is tudunk otthon foglalkozni (logopédiai feladatok gyakorlása, vonalvezetés elsajátítása, feladattudat erősítése). Ha lehetőségünk van rá, akkor kérjünk a szakemberektől olyan feladatokat, amelyek jól lefedik a gyermek elmaradásait.
Olyan, kicsit „megfoghatatlan” lemaradásokkal is érdemes otthon foglalkozni, mint a kudarctűrés, magas szorongás, alacsony empátia, kevés önbizalom, agresszió! Ha bármelyikben érzed gyermeked lemaradását, akkor kattints az adott szóra a hozzátartozó cikkért!
Próbáljunk beállítani egy olyan egyensúlyt, amelyben a gyermek úgy tud fejlődni, hogy közben nem terheljük le. Kezdjünk csak heti 15 perccel, és ha ezt már megszokta a gyermek, akkor emelhetjük a percek, vagy később a napok számát is.
Heti 15 perc nem tűnik soknak, de éves szinten látványos fejlődést tud okozni a rövid, de rendszeres fejlesztés is.
Igazán nagy elmaradásoknál pedig fontos a speciális fejlesztés is, ahol szükséges egy szakember rendszeres ellátása. Minél hamarabb elkezdjük ezeket a programokat, annál nagyobb valószínűséggel lesz elég a következő év arra, hogy a gyermek a lemaradásait behozza, és az iskolában a legjobbat tudja kihozni magából.
Gondolkodjunk hosszabb távra…
A gondos előre tervezés mindig hasznosabb, mint az utolsó hónapokban való kapkodás és idegeskedés. A feladatok otthoni rendszeres gyakorlásával pedig nemcsak a gyermek szokja meg a feladathelyzeteket és az otthoni házifeladat-megoldást, de a szülők is lassan ráhangolódhatnak a gyermekükkel való iskolás évekre.
Akár marad, akár megy a kisgyermek jövő évtől iskolába, az biztos, hogy a családi dinamika változik majd. A folyamatos aggódás helyett próbáljunk a pozitív dolgokra összpontosítani. Az iskolától való félelme helyét vegye át az izgatottság, a lehetőségek keresése. És bár néha nehéz elfogadni, hogy milyen gyorsan is nőnek a gyerekek, az új kihívások és új fejlődési lehetőségek számos boldog pillanatot tudnak hozni a gyermekek és a családok életébe. Így tekintsünk előre tudatosan és egy kis egészséges optimizmussal!
Felhasznált szakmai tartalom
- Karczag J. (2005): Az iskolaérettség eldöntése – kérdőjelek és könnyek. Educatio, 14(4),891-896.
- Rácz M.: Az iskolaérettség fogalma, vizsgálata, tankötelezettség. Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat XVIII. Kerületi Tagintézményének honlapja, 27.cikk
- Egyéb felhasznált tartalom elérhető itt.
Varga Réka
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
