Érezted már valaha tehetetlennek magad a közösségi média negatív hatásaival szemben? Amíg valamilyen probléma – pl. a cyberbullying – ki nem tudódik, addig sok szülő nem is ismeri a gyermekei barátait, főképp nem az internetes ismerősöket, és a fiatal online életét. Bizony olykor kiderül, hogy a kamasz közösségi oldalakon mutatott személyisége és tevékenysége akár szöges ellentéte is lehet a mindennapokban megszokott viselkedésének. Mit tehetünk, ha mi is ezt tapasztaljuk? Mit tegyünk, ha az iskola, az osztályfőnök jelzi ezt felénk, vagy pont tanárként szembesülünk ilyen problémával? Világszerte közel 3,2 millió érintettről beszélhetünk. De mi a helyzet Magyarországon? Cikkünkben ezekre a kérdésekre adunk választ. Gerhát Réka pszichológus és Mohácsi Rebeka pedagógusjelölt írása.
A bullying evolúciója
A kortársak közötti agresszió nem a XXI. század hozadéka, a pedagógiai pszichológia irodalmában sok szó esik a deviáns tanulói magatartásról. Azonban az agresszió sajátos formájára, a bullying jelenségére csak az utóbbi évtizedekben figyeltünk fel – annak ellenére, hogy
az iskolai indokolatlan bántalmazás – a kisebbek „csicskáztatása”, a kegyetlen beavatási szertartások stb. már a szépirodalomban is tetten érhetők.
Gondoljunk csak Móricz Zsigmond Légy jó mindhaláligjára, vagy Goldin Legyek urára.
A Legyek ura
A történet egy lakatlan szigeten játszódik, és egy csapat repülőszerencsétlenséget szenvedett kisfiú sorsát mutatja be – szociálpszichológiai szempontból lebilincselő módon. A fiatalok teljesen magukra vannak utalva:
ebben a felnőttektől mentes világban lépésről-lépésre alakulnak át, tűnnek el az otthon megszokott szabályok és korlátok.
A regény cselekménye ugyan jól szemlélteti, hogy a gyermekek közti konfliktus, a kortársak szekálása, bántalmazása nem új keletű, azonban a jelenség mára egészen megdöbbentő formákat és méreteket öltött.
A problémakör késői felfedezése nem lehet véletlen – sokan például a mai napig normális csoportjelenségnek, diákcsínynek vagy a diákok magánügyének tekintik a bántalmazást…
Bullying-társadalom?!
A zaklatás, bántalmazás gyakorlatilag minden olyan helyzetben előfordulhat, ahol az emberek kapcsolatba lépnek egymással. Az UNICEF legújabb felmérése (2018, szeptember) alapján pedig az agresszorok valószínűleg többen vannak, mint reméltük:
mintegy százötvenmillió 13-15 év közötti gyereknek volt már része valamilyen fajta zaklatásban.
Ez elképesztő adat, azonban a tényleges előfordulási gyakoriságot csak megbecsülni lehet! Az önbeszámolón alapuló adatok nem mentesek a torzításoktól (pl. van, aki szégyelli a „gyengeségét”, ami miatt kevésbé hajlandó bevallani, hogy érinti az ügy).
A fiatalok a kor előrehaladtával egyre kínosabbnak érzik a védekezésre képtelen áldozat szerepét.
Míg 1-2 évtizeddel ezelőtt a kortársak közti szekálások az iskola falain belül zajlottak, ma már nem feltétlenül szűnnek meg a tanítás végeztével, nem lehet „ilyen könnyen” szabadulni a bántalmazótól…
A digitális bennszülöttek kora – új játszótér, új játékszabályok
A társadalmi-gazdasági változások, valamint a széleskörűen elterjed web 2.0-ás alkalmazások jelentős hatással vannak az új nemzedékre – különösen a Z és az Alfa generációra: a gyerekek egyre fiatalabb korban kezdik el használni az internetet. Mára a legtöbb iskolás korú fiatalnak van okostelefonja, sőt a Nielsen Közösségi média jelentése (2012) szerint a telefon lett az internethasználat elsődleges eszköze.
A felhasználók 75%-a még otthon is a telefont részesíti előnyben.
A 10-19 éves fiatalok 88%-a rendelkezik Facebook, vagy más közösségi oldalas profillal (UNICEF, 2014), amit a mobilalkalmazásokkal, akár az ágyból is pár másodperc alatt elérhetnek. Sőt, egy friss amerikai felmérés (Rideout és Robb, 2018) szerint
a 13-17 éves fiatalok kétharmada szívesebben kommunikál a barátaival online és telefonon, mint élőben.
Láthatjuk, hogy folyamatosan változik a világ, ezáltal az egymással való viselkedésünk, és az esetleges kegyetlenkedések módja is átalakult. A virtuális felületeken nincs mód a fizikai eltávolodásra, a zaklatás nem szűnik meg hétvégén vagy a tanítási szünetekben.
A gyerekek bennszülöttként mozognak a virtuális térben, ahol a hagyományos normák, értékek és korlátok elhalványulása miatt egyre sebezhetőbbé és kiszolgáltatottabbá válnak.
Cyberbullying
Az internet lett a szociális kapcsolatok és találkozások új színtere, s az online térben talán még inkább felerősödnek az indulatok. Az UNICEF kutatása (2014) szerint
minden 3. gyereket ért már cyberbullying, azaz valamilyen kellemetlen piszkálódás, bántalmazás, zaklatás az interneten.
Az internetes bántalmazás sok elemében közös a hagyományos bullyinggal, van azonban néhány sajátos jellemzője. Ilyen például a/az:
- Visszavonhatatlan jelleg
Egyetlen poszt / komment / üzenet azonnal és végtelen számban továbbítható. A posztolt képeket bárki lementheti, és feltöltheti újra a különböző felületekre. - Anonimitás
Az elkövető könnyen maradhat névtelen, így nincs kivel megküzdeni. - Váratlanság
A technológia jellegéből fakadóan a támadás bármikor, a legváratlanabb helyzetekben érkezhet. - Nagyközönség
Sokkal nagyobb közönség előtt zajlik, mint hagyományos keretek között. - Fizikai jelenlét hiánya
Az agresszornak nem kell szembesülnie a tetteivel, így sokkal könnyebbé válik a normasértés.
A bántalmazás kialakulásában a csoport diszfunkcionális működésmódja játssza a legfőbb szerepet: a bullying társas esemény, hiszen elsősorban a szemlélőknek szól. Azokban a csoportokban, ahol gyakori a hagyományos bullying, gyakoribb a cyberbullyig is.
A cyberbullying típusai
Típusok | Leírás (vö. Bene, 2018) |
Lángháború (flaming) | Ennek lényege, hogy e-mailben, sms-ben, chaten erőszakos, durva, becsmérlő, trágár szöveget küldenek a másik személynek vagy csoportnak. |
Támadássorozat (Harrasment) | Az áldozat igazságtalan, bántó üzeneteket kap. |
Befeketítés (Denigration) | Sértő, igaztalan vagy kegyetlen szövegek, képek, videók posztolása a másikról, hogy megalázzák, tönkretegyék valamilyen kapcsolatát vagy kikezdjék az önbecsülését. |
Kiközösítés (Exlusion) | Kirekesztés, kizárás egy online csoportból, pl. baráti társulásból vagy játékcsapatból. |
Személyiséglopás (Impersonation) | Más nevében, a másik személyiségét ellopva sértő posztok küldése pl. a másik barátjának vagy számára fontos személynek. |
Kibeszélés (Outing) | Személyes, intim, kényes témák közzététele a másik engedélye és tudta nélkül. Ennek része lehet a trükközés. |
Trükközés, becsapás (Trickery) | Az agresszor információkat csal ki, de más célra használja fel azokat, mint ahogy arról az áldozatot tájékoztatta. |
Online zaklatás, követés (Cyberstalking) | Folyamatos internetes zaklatás, bántalmazással fenyegetés, ahol az áldozat a testi épségét is veszélyben érezheti. |
„Happy Slapping” ~ Vidám pofozkodás | Lényege a teljesen közömbös áldozat váratlan meglepése, bántalmazása, annak rögzítése és internetes közzététele. |
Sexting | A zaklató szexuális tartalmú üzeneteket küld másoknak. (A meztelen képek terjesztése egyre gyakoribbá válik.) |
Trollkodás | Az egyén anonim módon azt írhat a posztok alá, amit csak akar. Így képes hátrahagyni a hétköznapi személyiségét. |
Ez a felsorolás korántsem teljes, a technológia fejlődésével újabb és újabb változatok jelenhetnek meg.
A cyberbullying következményei
A bántalmazással járó megalázottság érzése sokkal nagyobb lehet a gyerekekben, ha még azt sem tudják, pontosan kik voltak szemtanúi a történteknek. Nem véletlenül tekintik a fiatalok még súlyosabb problémának a cyberbullying-ot, szemben a hagyományos lelki vagy fizikai bántalmazással (vö. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet reprezentatív felmérése, 2015).
Az így szerzett sebek hosszú távú károkat eredményezhetnek a gyermekek személyiségfejlődésében. A következmények között megjelenhet a/az:
- önbizalomvesztés, alacsony önértékelés;
- ingerültség, folyamatos stressz, szorongás;
- dezorientáltság, teljesítménycsökkenés;
- a bizalmi kapcsolatok megromlása, elszigetelődés;
- önkárosító viselkedésformák (alkoholfogyasztás, dohányzás stb.);
- súlyos mentális, pszichés és pszichoszomatikus betegségek (étkezési zavarok, önbántalmazás, depresszió stb.) kialakulása; végső esetben pedig az
- öngyilkossági kísérlet is.
Szerepek azonosítása
Összességében elmondható, hogy nincs egy bizonyos „elkövető típus”, a bántalmazók és az áldozatok is sokfélék lehetnek. A résztvevőket pedig 6 típusba sorolhatjuk – a bántalmazásban betöltött szerepeik szerint (Salmivalli és mtsai., 1996).
Szerepkör | Magatartás |
Bántalmazó | – A bántalmazás kezdeményezője. – Fenyeget vagy megüt másokat, kizárja a másikat különböző tevékenységekből, pletykát terjeszt stb. – Másokat is megszólít és bevon a bántalmazásba. |
Csatlós | – Aktívan részt vesz a bántalmazásban. – Támogatja a bántalmazót. – Elkapja, lefogja az áldozatot. |
Támogató | – Odamegy, amikor a bántalmazás elkezdődik, hogy megfigyelhesse azt. – Nevet, tetszését fejezi ki. – Tovább tüzeli, buzdítja a bántalmazót. |
Kívülálló | – Távol marad a bántalmazási helyzetektől. – Egyik oldalon sem foglal állást, nem avatkozik közbe. – Nincs tudomása a bántalmazásról, vagy úgy tesz, mintha nem tudna róla. |
Védelmező | – Támogatja, biztatja az áldozatot. – Bátorítja, hogy jelezze tanárának a bántalmazást. – Megpróbálja megakadályozni a bántalmazást. – Segítséget hív. – Nem hagyja egyedül az áldozatot – pl. a szünetekben. |
Áldozat | – A támadások gyakori elszenvedője. – Nem tudja magát megvédeni. |
Kiből lesz áldozat?
Úgy tűnik, hogy a cyberbullying már az egészen fiatal, 10-12 éves gyerekeket (a lányokat valamivel gyakrabban, mint a fiúkat) is érinti – noha a középiskolások veszélyeztetettebbek. Az áldozatok általában a nonkonform diákok közül kerülnek ki (pl. akinek a zenei ízlése, szabadidős tevékenysége, kinézete nem illeszkedik az aktuális serdülőszubkultúra trendjébe). S csupán minden 10. bajba került fiatal kér segítséget (UNICEF, 2014).
A legtöbben hatalmas szégyenként élik meg a viktimizációt, ezért még egy kutatás során sem vallják be olyan könnyen, hogy bántalmazták őket.
A gyerekek fele megpróbálja önállóan megvédeni magát. Az egyik oldalról kiemelten fontos tehát, hogy hatékony megküzdési módokat sajátítsanak el a fiatalok! (Azonban még az adaptív megküzdés sem elegendő! Nem hagyhatjuk magukra őket ebben a kiszolgáltatott helyzetben.)
A különféle coping stratégiák segíthetnek abban, hogy valamelyest kezeljék az őket érő támadásokat: példának okáért ismerünk olyan túlsúlyos kisgyereket, aki kiváló humorral bír, így elriasztja a bántalmazókat – noha lelki sebek így is keletkez(het)nek. Sajnos azonban a legtöbb gyerek leblokkol, elmenekül, igyekszik láthatatlanná válni.
Kiből lesz bántalmazó?
A bántalmazó általában olyan viselkedésmintát követ, amely más gyermekek vagy felnőttek „sikeres” agresszív viselkedésének, azaz „győztes megoldásának” megtapasztalásából származik – tehát tanulható.
Az agresszió egy tanult viselkedésforma, mely győztes megoldásnak tűnik…
Ezt szemlélteti a Bandura nevéhez köthető ismert Bobo baba kísérlet (1961) is. A minta forrása lehet maga a szülő, egy másik családtag, egy nagyobb testvér vagy egy pedagógus. Azonban könnyen előfordulhat, hogy egy akciósorozat vagy -film főhőse; illetve a véres harcokat, verekedéseket szimuláló, de valóságosnak tűnő játékok korlátlan használata a ludas.
Sőt sok esetben az agresszor (illetve a csatlós vagy a támogató) maga is áldozat – egy másik élethelyzetben. A bántalmazók kb. 20%-a korábban maga is a bullying / cyberbullying elszenvedője volt (Heliotis, 2015).
A bántalmazó
- elsősorban dominanciára törekszik, ami megjelenhet nyíltan, de rejtve is maradhat a felnőtt környezet előtt – kedvességet és együttérzést színlelve manipulál (~ „hiszen olyan jó gyerek…”).
- A bántalmazással saját státuszát akarja javítani. Az áldozat megalázása egy eszköz, nem a végső cél.
- Önértékelése magasnak tűnhet, de magabiztossága csak álca (ún. defenzív önértékelés).
- Hiányzik belőle az empátia.
- Általában képes kontrollálni indulatait (ha nem, akkor gyakran maga is bántalmazás elszenvedője otthon vagy az iskolában).
Főbb rizikófaktorok
Rizikófaktor | Áldozat | Elkövető |
Diák | – Külső megjelenés, testi jegyek (pl. túlsúlyos, vékony, látás- és/vagy beszédzavarral küzdő). – Túlzott szorongás. – Negatív interperszonális vagy problémamegoldó képesség. – Alacsony önértékelés. – Alacsony szociális státusz. – Gyakori visszahúzódás. | – Idősebb, mint az áldozat. – Testi fölény. – Csekély mértékű szorongás. – Átlagos/magas népszerűség. – Idealizált énkép (pl. domináns, hősies, sikeres). – Kismértékű empátia. – Pozitív viszonyulás az erőszakhoz. |
Család | – Korlátozó vagy túlvédő nevelési stílus. – Gyenge családi összetartás. – Gyermek fizikai bántalmazása. – Túlzott támogatás. – Beavatkozás a gyermek ügyeibe. – Az apa távolságtartó, negatív vagy hideg. | – Negatív szülői magatartás (autoriter, kevés támogatást nyújtó, büntető). – Családi erőszak (szülők között is). – Egyedülálló szülő. – Gyenge családi összetartás. – Az elsődleges gondozó érzelmi beállítódása negatív. – Tolerancia az agresszív magatartás iránt. |
Áttekintés azokról a rizikófaktorokról, amelyek hozzájárulnak a bántalmazás kialakulásához és fennmaradásához (Olweus, 2006).
A cyberbullying segítségével az anonimitás védőpajzsa mögé bújva bárki hátrahagyhatja a hétköznapi szerepét, s a normák láncait lerázva – anonim módon – írhat bármit; olyan agresszív magatartást mutatva, amelyet talán el sem tudnánk képzelni róla!
Ne keverjük össze az agressziót az ingerültséggel!
Nem kell agresszívnak tekinteni egy gyermeket, aki hangossá vagy fenyegetőzővé válik, hiszen a pillanatnyi robbanásnak egyszerű okai is lehetnek.
Néhány példát említve: ki ne lenne ingerült, ha nem evett eleget, vagy ha nem tudta kialudni magát? Esetleg ha a kelleténél több cukros ételt fogyasztott?
Az ingerült gyermek általában csak azt szeretné, hogy ne piszkálják.
Kiből lesz védelmező?
Úgy tűnik, hogy a védelmező diákok erős bántalmazásellenes attitűddel rendelkeznek, emellett magas az önértékelésük, az énhatékonyság-érzésük és az empátiaszintjük. Az osztályban elfogadottak és közkedveltek. A passzív kívülállóktól tehát az különbözteti meg őket, hogy bíznak magukban, és abban, hogy hatékonyan tudnak segíteni a bajba jutottakon.
Mit tehetünk a cyberbullying megelőzése érdekében?
👉 A kifejezetten pedagógusoknak szóló cikkünket ide kattintva olvashatod el!
1. Tiltás helyett példamutatás
Mindenekelőtt értsük meg és fogadjuk el, hogy az online tér meghódította a világot: a gyermekeink digitális bennszülöttek, és ha nem alkalmazkodunk az új játékszabályokhoz, azzal csak veszíthetünk.
A fiataloknak is joguk van a magánéletükhöz,
tehát ha egy bizonyos kor fölött megtiltjuk az okoskütyük használatát, a közösségi oldalakon való jelenlétet, vagy rendszeresen beleolvasunk a beszélgetéseikbe, azzal csak elveszítjük a bizalmukat, s az esetleges bántalmazások megakadályozásának esélyét.
- Tedd le a telefont!
Esténként te is az ágyban pötyögsz a mobilodon, de szeretnéd, hogy a gyereked ne tegye ugyanezt…? 🙃 👉 A telefonfüggőség legyőzését támogató tippeket itt olvashatsz. - Tanítsd felelősségteljes eszközhasználatra!
Engedd, hogy regisztráljon a közösségi oldalakon, de tanítsd meg arra, hogy hogyan védheti a személyiségi jogait. Semmiképp se engedd többek között, hogy lakcímet vagy telefonszámot adjon meg. Hasznos, ha már itt elmondod, melyik lépés mi miatt szükséges.
Például ne igazoljunk vissza olyan emberekhez tartozó profilokat, akiket nem ismerünk, mert visszaélhetnek az adatainkkal, és más személyiséget takarhat a profil, mint amit mutat: akár egy zaklató is megbújhat a vonzó képek mögött!
A digitális eszközök rendszeres használata helyett készítsétek el együtt a kedvenc sütijét, vagy keressetek egy olyan társasjátékot, ami neki is tetszik.
Ma már egyre több izgalmas társas kapható – tiniknek és felnőtteknek egyaránt. Mi is rajongunk értük! 👉 Itt találsz egy szuper társasjáték-gyűjteményt. (Érdemes elolvasni a hozzászólásokat is. 🙂 )
2. Parancsok helyett támogató ötletek, tanácsok
A bizalmi kapcsolat elengedhetetlen – ezt a példamutatással jól meg is alapozhatjuk; ám a fenntartásához szükségünk lesz egy jó nagy adag empátiára, hitelességre és elfogadásra is. Csak úgy tudunk segíteni, ha a gyerekek rendelkezésére állunk:
kezdeményezz nyílt, őszinte beszélgetéseket és légy támogató!
Ha a fiatalok baj esetén rászánják magukat, hogy segítséget kérjenek valakitől, általában szüleikhez vagy közeli barátaikhoz fordulnak (JIM-tanulmány, 2016), azonban ez csak akkor lehetséges, ha megteremtjük számukra a lehetőséget.
Hetente 2-3 alkalommal beszélgess a gyermekeddel kifejezetten az interneten átélt eseményekről is – éreztesd, hogy fontosnak tartod a témát.
A beszélgetések során, ha felmerül egy-egy konfliktus vagy dilemma, próbáld tanácsaidat lazán megfogalmazni:
- „Az jutott erről eszembe…, mit gondolsz róla…?”,
- „Mi lenne, ha te erre azt reagálnád, hogy…”.
A serdülő korosztály sokkal szívesebben fogadja ezt a fajta útmutatást, az életének minden területén. Ehhez a mi problémamegoldó készségünket és kommunikációnkat is fejlesztenünk kell, hogy előítéletektől mentes lehessen. Beszéljünk a cyberbullying veszélyeiről is!
3. Teremtsük meg a fejlődést elősegítő környezetet!
A hatékony megküzdési módok, illetve bizonyos készségek elsajátítása sok esetben életmentő lehet.
Az adaptív megküzdési stratégiák közé tartozik például a társas támasz keresése; a negatív érzések tudatosítása; az érzelemszabályozás és az önkontroll; a nyílt, asszertív kommunikáció; a problémamegoldó stratégiák alkalmazása; a humor vagy a sport.
A coping stratégiák a családi szocializáció során alakulnak ki, és Bagdy Emőke szerint négy fontos nevelői tényező meghatározó:
a szülő gyermek iránti szeretete és bizalma; az oltalmat biztosító szülői magatartás, a szülők összehangolt és egyetértő nevelése; valamint a gyermek személyiségéhez illeszkedő nyitottság és rugalmasság.
Nagyobb eséllyel fog kevésbé adaptív, érzelemközpontú megküzdési módot – alkohol, drog, gyógyszer, tagadás, elfojtás stb. – alkalmazni az, aki konfliktusokkal terhelt családi körben nő fel, túlvédő vagy manipulatív szülők nevelik, illetve aki inkonzisztens nevelést kap (Margitics és Pauwlik, 2006).
Írjatok fel mind a ketten egy papírra öt olyan tulajdonságot, amelyet szerettek a másikban (külső és belső egyaránt lehet), majd adjátok oda egymásnak a papírokat.
A fejlődési szemléletmód (growth mindset) akár egy iskolai zaklatásnak is más megvilágítást adhat. Hosszú távon a tini szerepe akár zaklatóból vagy áldozatból védelmezővé is válhat.
Kapcsolódó cikkeink:
👉 Légy tudatos szülő a fejlődési szemléletmóddal!
👉 Dicséret – mennyit, mikor és hogyan?
👉 Gyermeknevelés dán módra
Mit tehetünk, ha a gyermekünk áldozattá vált?
Mindannyian tapasztalhattuk már, hogy a gyerekek bizony kemények tudnak lenni egymással. Mi fér bele? Meddig hagyjuk, hogy egymás között intézzék el az ügyet? Mikor lépjünk közbe és hogyan?
Az online és offline iskolai bántalmazás dinamikája javarészt megegyezik, így a leírt tippek mindkét esetben hatékonyak!
0. Aktív figyelem
Mindenekelőtt kulcsfontosságú, hogy felismerjük, ha a gyermek viselkedése megváltozik: ingerült, kialvatlan, zárkózott, nem akar iskolába menni, vagy például elől hagyja a telefonját, pedig ez nem jellemző rá.
1. Beszélgetés, beszélgetés, beszélgetés
Az elfogadó és támogató beszélgetések (lásd a megelőzésnél) nyithatják meg a fiatalt. Bátorítsuk arra, hogy beszéljen a problémájáról, és találjunk közösen megoldást a helyzetre.
„Mi volt ma a jó/rossz az iskolában?” „Mi az, ami ma kihívást jelentett neked?” „Mi az, amivel úgy érzed, nehezen birkóztál meg?” „Voltál ma valami miatt izgatott? Elmeséled nekem?” „Megbántott valaki?”
Ha a gyermek semmiképp nem akar megnyílni, kérjük egy olyan személy segítségét, akiben feltétel nélkül megbízik és megbízunk (testvér, nagyszülő).
2. Az érintés ereje
Az odafigyelésen és beszélgetésen kívül az érintés szintén csodákra képes! A testkontaktus csökkenti a stresszt, fokozza a bizalom érzetét, és segít átlendülni a nehezebb időszakokon. Öleljük meg gyermekünket naponta legalább egyszer, vagy simogassuk meg a fejét, vállát.
A serdülők esetében már legtöbbször a hangulatukhoz érdemes igazítani a testkontaktust, erőltetni semmiképp sem szabad! Óvatosan próbálkozni azonban nagyon fontos: mikor őszintén beszélgetünk velük, arról számolnak be, hogy
bár sokszor elutasítóak ezzel kapcsolatban, nagyon hiányzik nekik az ölelés, a szeretgetés.
Maguk sem tudják ilyenkor, miért zárkóznak el előle, de lehet, hogy a következő pillanatban meggondolják magukat. Tudod: Te ismered legjobban a serdülődet, csak te látod, meddig lehet feszíteni a húrt!
3. Vonjuk be a környezetünket!
Beszéljünk a pedagógusokkal és a támadó fél szüleivel, azonban nagyon fontos, hogy senkit ne vádoljunk, hibáztassunk!
Vonjuk be a gyermeket körülvevő többi felnőttet és fiatalt is a kommunikációba, különös tekintettel azokra, akik kívülállóként vannak jelen a bántalmazás körforgásában – látnak mindent, de nem avatkoznak be.
A kívülállókkal való beszélgetés lehet az egyik kulcs a helyzet megoldásához,
nagyon sokan vannak, akiket néma szemlélőkből aktív védelmezőkké tehetünk.
Gyakorold az 👉 asszertív kommunikációt.
Ha szükséges, kérd szakember segítségét!
- Pedagógiai szakszolgálatokA pedagógiai szakszolgálatok felkeresése esetén a kamasz akár egy pszichológussal is beszélgethet, aki segít feldolgozni az elszenvedett sérelmeket, a (cyber)bullying következményeit. Nevelési tanácsokért szintén lehet hozzájuk fordulni, vagy akár a helyi családsegítő (Család- és Gyermekjóléti Szolgálat) szakembereihez is.
- www.kek-vonal.huA Kék-vonal az egész országból ingyenesen és anonim módon elérhető a segítségre szoruló gyerekek, fiatalok számára, és olyan felnőttek hívásait is fogadják, akik a gyerekek érdekében telefonálnak.
- www.unicef.hu/nemvagyegyedulAz UNICEF kampányával azt szeretné elérni, ha a bántalmazott fiatalok nem maradnának egyedül a problémáikkal – tudnák, hogy van hová fordulni.
- www.unicef.hu/helpapp/Az UNICEF HelpAPP egy alkalmazás formájában adja a kezünkbe a segítséget. Egy gombnyomással jelezhetjük a csúfolást, a verekedést vagy az egyéb zaklató tevékenységeket.
A szülők fokozott figyelme mellett a pedagógusoknak is kiemelkedően fontos szerepük van a bullying, cyberbullying megelőzésében és kezelésében. A megfelelő eszközök ismeretével a pedagógus sokat tehet azért, hogy az osztály olyan közösséggé fejlődjön, amelyben nincs helye bántalmazásnak.
👉 A kifejezetten pedagógusoknak szóló cikkünket ide kattintva olvashatod el!
A legfontosabb, hogy ne hagyjuk magukra a fiatalokat baj esetén, hiszen a nemtörődömség maradandó károkat okozhat, sőt újra traumatizálja az áldozatot. A döntés, és a megoldás lehetősége is a mi kezünkben van!
Csatlakozz Magyarország 1. pozitív pszichológiai közösségéhez, ahol azon túl, hogy egy közösség tagja lehetsz, sok hasznos tippet, tanácsot olvashatsz!
Felhasznált szakmai tartalom
- Bandura, A., Ross, D., Ross, S. A. (1961): Transmission of aggression through imitation of aggressive models. The Journal of Abnormal and Social Psychology, 63(3), 57–582.
- Bene V. (2018): Az oktatásban dolgozó segítő szakemberek szerepe a biztonságos internethasználat kialakításában. Acta Medicinae et Sociologica 9(26), 76–90.
- Buda M. (2015): Az iskolai zaklatás. Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó.
- Figula E. (2004): Iskolai zaklatás – iskolai erőszak pszichológus szemmel. Nyíregyháza: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Közalapítvány Kuratóriuma.
- Figula E. (2009): Bántalmazók és bántalmazottak az iskolában. Új Pedagógiai Szemle.
- Hadfield, S., Hasson, G. (2012): Asszertivitás – Hogyan érvényesítsük sikeresen az érdekeinket? Budapest: Scolar kiadó.
Valamint
- Herman J. (2015): Trauma és gyógyulás. Budapest: Háttér Kiadó.
- Kollár K., Szabó É. (2017), Pedagógusok pszichológiai kézikönyve II. – Az iskolai bántalmazás: bullying. Osiris Kiadó, Budapest.
- Körmendi A., Szklenárik P. (2012): Az iskolai zaklatás. Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó.
- Margitics F., Pauwlik Zs. (2006): Megküzdési stratégiák preferenciájának összefüggése az észlelt szülői nevelői hatásokkal. Magyar Pedagógia, 106(1), 43–62.
- Rogers, R. C. (1959): A theory of therapy, personality, and interpersonal relationships, as developed in the client-centered framework. In: Koch, S. (ed). Formulations of the Person and the Social Context, pages 184–256.
További felhasznált irodalom itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, és itt.
Az eredeti cikk 2019. 05. 10-én született, a frissített és bővített verzió 2020. 07. 27-étől érhető el.