A bullying olyan indokolatlan agresszív viselkedésforma, amely ismétlődő jelleggel és szándékosan irányul egy gyenge, magányos egyénre, akinek nehézségei vannak önmaga megvédésében (Olweus, 1999).
Bullying fogalma
A bullying (bántalmazás, zaklatás, erőszak, pszichoterror) az agresszív viselkedés egyik fajtája. Akkor beszélhetünk ilyen jellegű bántalmazásról, ha a három speciális feltétele jelen van:
- az agresszív viselkedés vagy sérelem okozása szándékos; ha
- ismétlődően és hosszú időn keresztül követik el; illetve
- olyan interperszonális kapcsolatban zajlik, ahol a hatalmi egyensúly hiányzik (egyenlőtlen erőviszonyok alakulnak ki).
Az iskolában és a munkahelyen történő megfélemlítést gyakran nevezik peer-abuse-nak (kortársak közti megfélemlítésnek). A munkahelyi zaklatás szinonimája pedig a mobbing.
Iskolai bántalmazás és iskolai agresszió
Az iskolai agresszió tágabb kategória, diák-diák és tanár-diák közötti testi, szóbeli, lelki támadásra is vonatkozik.
Olyan negatív cselekedet, mely a tanulók egymás közti; a tanulók tanárokkal, illetve más iskolai alkalmazottakkal, a tanárok tanulókkal (esetleg szülőkkel) szembeni erőszakos viselkedésében nyilvánul meg.
Az iskola agresszív légköre, a konfliktusok erőszakos megoldásának kultúrája, a gyakori inzultusok a tanárok részéről, a megfélemlített tanárok bizonytalansága, a mindennapossá váló verekedések, „beszólások” kedveznek ugyan a bullying kialakulásának, azonban a kettőnek viszonylag szűk a keresztmetszete!
A bullying nem olyan hangos és látható, ráadásul csak a diákokat, azok közül is csak keveseket érint közvetlenül, ezért a tanárokat kevésbé zavarja.
Sokan normális csoportjelenségnek, diákcsínynek vagy a diákok magánügyének tekintik.
Mi nem bullying?
A / az
- játékos verekedés,
- egyszeri támadás,
- barátok közötti civódás
- önvédelem,
- két egyenlő hatalommal és erővel rendelkező diák konfliktusa,
- reaktív agresszió (amikor a támadásnak van valamilyen nyilvánvaló kiváltó oka)
nem minősül bullyingnak.
A bullying célja és formái
A bullying tehát fizikai vagy pszichés fájdalom, kár okozása az áldozatnak, ami többféle bántalmazó viselkedésen keresztül történhet, pl.:
- verés, lökdösés
- fenyegetés
- meglopás
- gúnyolódás, megalázás, kiközösítés, pletyka terjesztése.
Formája szerint lehet…
- Fizikai: súlyos vagy enyhébb testi bántalmazás, személyes tárgyak tönkretétele, elvétele.
Fiúk körében a fizikai bántalmazás a gyakoribb. A kor előrehaladtával azonban csak elvétve jelenik meg. - Verbális: megalázó beszólások, sértegetés, gúnynév adása.
A verbális bántalmazás nemtől függetlenül a legelterjedtebb forma (70%). Veszélyes, mert könnyen észrevétlen marad… - Kapcsolati: kiközösítés, elutasítás, pletyka terjesztése, barát elcsábítása.
Lányok körében a kapcsolati agresszió a jellemzőbb. - Internetes (cyberbullying): fenyegető üzenetek küldése, megalázó tartalmak közzététele, hamis profil létrehozása.
A bántalmazó általában azt rombolja, ami az adott nemnél az önértékelés forrása: fiúknál a kompetencia, erő érzése (~társas összehasonlítás révén élik meg); lányoknál a társas elismerés (~másoktól származó pozitív visszajelzések).
Megkülönböztethetjük továbbá a közvetlen (direkt) vs. közvetett (indirekt) bántalmazást, előbbi során a bántalmazó(k) jól azonosítható(k) – az áldozatot nyílt támadás éri, az utóbbi esetében másokat manipulálva, felbujtva támadják az áldozatot – kiközösítik, szándékosan kizárják a csoportból. Sokan még akkor is hajlamosak a bántalmazóval tartani, ha nem értenek egyet a bántalmazással, így a bántalmazó „divatot teremt”, és aki nem tart a többséggel, könnyen célponttá válhat.
A kirekesztett, kigúnyolt diákok súlyosabb érzelmi problémákkal küzdenek, kevesebb és rosszabb minőségű (feszült, konfliktuózus) kortárskapcsolatot tartanak fenn, mint a fizikálisan bántalmazott diákok
(Wood, Done és Kalsi, 2008 kutatása alapján). Aki ugyanis az egész csoporttal kerül szembe, sokszor nem is tudja azonosítani a támadóját – védekezni sem tud; illetve inkább magában keresi a hibát, hiszen úgy érzi, mindenki ellene van.
Bullyingáldozatok és elkövetők
Összességében elmondható, hogy nincs egy bizonyos „elkövetőtípus”, a bántalmazók és az áldozatok is sokfélék lehetnek. A bántalmazás kialakulásában pedig a csoport diszfunkcionális működésmódja játssza a legfőbb szerepet: a bullying társas esemény, hiszen elsősorban a szemlélőknek szól. A résztvevőket pedig 6 típusba sorolhatjuk – a bántalmazásban betöltött szerepeik szerint (Salmivalli és mtsai., 1996).
| Szerepkör | Magatartás |
|---|---|
| Bántalmazó |
|
| Csatlós |
|
| Támogató |
|
| Kívülálló |
|
| Védelmező |
|
| Áldozat |
|
Az áldozat
Olyan személy, aki gyakran, illetve ismétlődő jelleggel válik negatív, támadó, erőszakos, zaklató, megfélemlítő akció célpontjává, áldozatává. Általában a nonkonform diákok közül kerül ki (pl. akinek a zenei ízlése, szabadidős tevékenysége, kinézete nem illeszkedik az aktuális serdülőszubkultúra trendjébe). Emellett védekezésre való képtelenség jellemzi.
A bántalmazó
- Elsősorban dominanciára törekszik, ami megjelenhet nyíltan, de rejtve is maradhat a felnőtt környezet előtt – kedvességet és együttérzést színlelve manipulál.
- A bántalmazással saját státuszát akarja javítani. Az áldozat megalázása egy eszköz, nem a végső cél.
- Önértékelése magasnak tűnhet, de magabiztossága csak álca (ún. defenzív önértékelés).
- Hiányzik belőle az empátia.
- Általában képes kontrollálni indulatait (ha nem, akkor gyakran maga is bántalmazás elszenvedője otthon vagy az iskolában).
| Rizikófaktor | Áldozat | Elkövető |
|---|---|---|
| Diák |
|
|
| Család |
|
|
|
Áttekintés azokról a rizikófaktorokról, amelyek hozzájárulnak a bántalmazás kialakulásához és fennmaradásához (Olweus, 2006) |
||
A védelmező
Úgy tűnik, hogy a védelmező diákok erős bántalmazásellenes attitűddel rendelkeznek, emellett magas az önértékelésük, az énhatékonyság-érzésük és az empátiaszintjük. Az osztályban elfogadottak és közkedveltek. A passzív kívülállóktól tehát az különbözteti meg őket, hogy bíznak magukban, és abban, hogy hatékonyan tudnak segíteni a bajba jutottakon.
Bullying Magyarországon
2014-ben a 11-17 éves tanulók átlagosan negyede volt érintett valamilyen fokú bántalmazásban, azonban a tényleges előfordulási gyakoriságot csak megbecsülni lehet, mert az önbeszámolón alapuló adatok nem mentesek a módszertani torzításoktól (pl. van, aki kevésbé hajlandó bevallani érintettségét).
Felhasznált szakirodalom
- Figula E. (2009): Bántalmazók és bántalmazottak az iskolában. Új Pedagógiai Szemle.
- Kollár K., Szabó É. (2017), Pedagógusok pszichológiai kézikönyve II. – Az iskolai bántalmazás: bullying. Osiris Kiadó, Budapest.