A tekintélyelvű személyiség jellemzője a szabályok merev követése, a hatalom tisztelete és az attól való függőség; valamint a gyengéktől (egyben a gyengeségtől) való idegenkedés és a gyengébbeknek ítélt csoportok megvetése.

Tekintélyelvű személyiség fogalma

A tekintélyelvű személyiséggel foglalkozó kutatásokat a második világháborúban megfigyelt szociálpszichológiai jelenségek hívták életre. Adorno és munkatársai arra keresték a választ, hogy milyen személyiségjegyek teszik fogékonnyá az embereket a szélsőséges és kirekesztő ideológiák iránt, az előítéletességre hajlamosító vonásokat igyekeztek feltárni.

Ezen elmélet szerint a tekintélyelvű személyiség kialakulása a szülői bánásmódban gyökerezik: a szigorú és büntető nevelés következtében az egyén neheztel és ellenségessé
válik a tekintélyszemélyekkel szemben, ezt az ellenérzést azonban elnyomja az attól való félelem és az alávetődés igénye.

Az így keletkezett belső konfliktus végül olyan személyek, illetve csoportok iránti gyűlöletben fejeződik ki, akiket a tekintélyszemély megvetendőnek tart, így az irántuk való gyűlölködés legitimnek minősül, ezáltal pedig büntetlenül kifejezésre juttatható a fokozódó agresszió és frusztráció.

A tekintélyelvű személyek a világot egy hierarchikus rendszerként látják, ahol létjogosultsága van a hatalmasok és a gyengék, „alsóbbrendűek” közötti különbségtételnek.

Felhasznált szakirodalom

• Cole, M., Cole S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.
• Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005): Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.
• Adorno, T. W., Frenkel-Brunswick, E., Levinson, D. L., Sanford, R. N. (1950): The Authoritarian Personality. Harper and Brothers, New York.
• Stone, W. F., Lederer, G., Christie, R. (1993): Strength and Weakness – The Authoritarian Personality Today. Springer-Verlag, New York.