A konformitás kifejezést az egyformaság, azonosság értelemben használjuk. A szociológia annak a magatartásnak a leírására használja, amely az alkalmazkodás jellemzőit mutatja.
Konformitás fogalma
A szociálpszichológia konformitásnak nevezi „az egyének gondolatainak, érzéseinek és viselkedésének igazodását a csoportnormákhoz”. A konformizmus elengedhetetlen feltétele a szocializáció folyamataihoz, a társas élethez. Elősegíti az emberek közti együttműködést, a kapcsolatok fenntartását, a csoportok kialakulását, működését.
A konformitás hátterében az áll, hogy elfogadjanak, szeressenek minket, csatlakozzunk csoportokhoz, befogadjanak, támogassanak minket.
Alapvető ösztöneinkből fakad, hogy bizonyos csoportok tagjai legyünk, tartozzunk valahova. Ehhez nélkülözhetetlen a konformitás megléte.
Személyes és nyilvános konformitás
- Személyes konformitásról abban az esetben beszélünk, amikor külső kényszer nélkül, saját belátásunk alapján fogadjuk el a másik, vagy a csoport véleményét, értékeit, normáit.
- Míg nyilvános konformitásról akkor van szó, ha a csoport normáinak követése azért következik be, mert nincs más választásunk. Ebben az esetben személyesen nem fogadjuk el, nem értünk egyet a csoport által közvetített normákkal, azonban valamilyen külső hatás miatt kénytelenek vagyunk a csoport által elvárt módon viselkedni.
Felhasznált szakirodalom
- Smith, E. R., Mackie, D. M., Claypool, H. M. (2016): Szociálpszichológia. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
