Egy meglévő vagy frissen diagnosztizált ételallergia önmagában is nagy változásokat okozhat mind a gyermek, mind a család életében. Az óvodába vagy az iskolába történő beilleszkedést is jelentősen befolyásolhatja, és teljesen új kihívások elé állíthatja a családot. Mit tehetünk akkor, ha úgy érezzük, hogy gyermekünk szorongást vagy frusztrációt élt át az allergiája miatt? Milyen formában támogathatjuk őt a szorongás oldásában és a szociális kapcsolatai kialakításában? Hogyan segíthetsz gyermekednek akár megelőzni is ezeket a problémákat? A következő cikkemben óvodás és iskolás ételallergiás gyermekek beilleszkedését segítő tippeket olvashattok. Varga Réka pszichológus írása.
Az étel az életünk egyik központi eleme. Nemcsak a testnek biztosít tápanyagot, de a léleknek is. Kultúránkban teljesen elfogadott a szeretet étellel való kifejezése (és nem feltétlenül kell csak a nagymamákra gondolnunk), az ünnepek étel köré építése – mi is lenne velünk karácsonykor bejgli nélkül?! Az étel az összetartozást szimbolizálja, a születésnapi tortától kezdve, a farsangi fánkon át, a szeretetből adott kis csokikockáig.
Mi is az az ételallergia és ételintolerancia?
Az ételallergiával és ételintoleranciával élő gyermekek száma évről évre folyamatosan növekedik, legyen az tej-, glutén-, tojás- vagy mogyoróallergia. Az érintett gyermekek számára nemcsak kellemetlen, de egészségügyi szempontból gyakran veszélyes is lehet az adott ételek fogyasztása. Ezen veszélyek mellett viszont gyakran feledésbe merül egy másik aspektus: a gyermekek és családjuk által tapasztalt szociális és pszichés nehézségek kérdése. Ezek a betegségek, nemcsak testileg, de mentálisan is terheket rónak mind a gyermekekre, mind az őket körülvevő családra.
A terhek csökkentése és egymás között felosztása segíthet a kiegyensúlyozott gyermekkor elérésében.
Az allergiás reakciók egyes esetekben traumatikusak lehetnek a gyermekek számára. Ezek folyamatos szorongást és félelmet kelthetnek bennük, főleg olyan helyzetekben, melyekben az étel is érintett…így valljuk be, a legtöbb jó eseménynél. A félelem következtében kialakuló szorongás nemcsak szociálisan, de pszichésen is megterheli a gyermekek életét. A szorongásról, illetve annak leküzdési módjairól további információkat olvashatsz Kun Anett cikkében, a stressz és a szorongás relaxációval való csökkentéséről pedig korábbi cikkemben, ide kattintva.
Az őket körülvevő családra szintén nagy hatással vannak ezek a változások, kezdve a családi ünnepléstől, a kirándulásokon át, a barátokkal való programok szervezéséig.
Mind a gyermekek, mind a szülők számára hasznos egy egészséges szintű szorongás, hogy elkerüljék a veszélyes helyzeteket. Amennyiben viszont a szülő túlzott mértékű szorongást él át a szituáció miatt, és túlféltővé válik, azzal fokozza a gyermek félelmeit is, melyek egy ponton túl már mentálisan és szociálisan nehezíthetik az életét. A gyermekeket így a természetes biztonságérzet hiányában elkerülésre, félelemre taníthatják a szülők. A biztonságérzet és a saját élet feletti kontroll érzete pedig kulcsfontosságú a világhoz való nyitottság és a pozitív hangulatú gyermekkor eléréséhez.
Ételallergia gyermekkorban – Nagy felelősség a szülők vállán
Saját életünk menedzselése folyamatos és időnként kimerítő feladat, főleg, ha ehhez ételallergia is társul. Képzeljük hát el, mekkora felelősséget érezhet egy szülő, akinek nemcsak egy „átlagos” gyermek életét kell menedzselnie, hanem egy „különleges bánásmódot”, vagy legalábbis különleges ételeket igénylő gyermek életét kell a lehető leggördülékenyebbé tennie.
Az ételallergia nagy hatással van a gyermekek szociális életére, amit természetesen befolyásol az allergia mértéke, illetve hogy mennyire kell tartania a diétát a gyermeknek.
Azon gyermekek, akik „zéró toleranciával” fogyaszthatnak az adott ételből, nagyobb eséllyel érzik kirekesztettnek magukat társaságban,
mint azon társaik, akik számára csak javallott kerülni azokat. Legyen szó akár az óvodai étkeztetésről vagy családi vacsoráról, mindig megkülönböztetésben részesülnek.
Ha folyamatosan úgy érezzük, hogy kilógunk a sorból, „mások vagyunk”, nehéz elhinni, hogy egyenértékű tagok vagyunk a többiekkel. Amennyiben ezt a másságot a környezet „problémásnak” értékeli, nehéz elkerülni a kirekesztettség érzését. Az óvodai születésnapi tortából való kimaradás, a partikra való nem meghívás, a folyamatosan problémásnak feltüntetettség frusztrálttá és érthetetlenné tehetik a gyermekeket.
Az önértékelésükön ejthet sebeket, ha nehezen elfogadhatónak, kirekesztettnek látják önmagukat egy olyan dolog miatt, ami felett kontrolluk sincsen.
Nem a gyermekek felelőssége megváltoztatni a világot, hanem a miénk, felnőtteké! Nekünk kell beindítanunk az elfogadási folyamatokat, hogy a jövő generációja már egy jobb, empatikusabb közösségben élhessen.
Tippek az ételallergiás gyermeked támogatásához
Minden szülő igyekszik a tőle tehető legjobb módon megkönnyíteni a gyermeke életét, és mind egészségügyileg, mind pszichésen a legtöbb támogatást nyújtani a beilleszkedéséhez. De ha még mi magunk sem tudjuk, mivel könnyíthetnénk, akkor nem egyszerű elindulni azon az úton.
Íme 6 tanács, ami segíti a gyermekek családi közegbe és szociális közegbe történő beilleszkedését:
Készítsd fel őt!
A gyermekek életkoruk előrehaladásával egyre jobban átlátják a világ és saját életük működését. Amíg kicsik, a legfontosabb, hogy biztonságos környezetben legyenek és megtanulják, hogy mire figyeljenek azoknál az ételeknél, amiket megesznek (pl.: ételallergiás szimbólumok keresése a csomagoláson). Ahogy nőnek, egyre nagyobb felelősséget és önállóságot adhatunk nekik az életük feletti kontrollban.
Egy óvodás gyermek még természetes, ha nem érti pontosan, miért is nem eheti meg azt, amit mások. Náluk a legfontosabb ennek a helyzetnek a tudatosítása.
Egy olvasni tudó iskolás gyermektől már elvárhatjuk, hogy bizonyos döntéseket egyedül is meg tudjon hozni, és felismerje, mi az, ami neki is megfelelő (pl.: allergén összetevők neveinek pontos ismerete és elolvasása a csomagoláson).
Ne éreztesd problémásnak!
Amennyiben a gyermek sajátos étkeztetési igényeit a szűkebb vagy tágabb család problémaként éli meg, az hozzásegítheti a gyermeket ahhoz, hogy önmagát azonosítsa az étkezési szokásaival, és így problémásnak lássa saját magát is. Életük ezen területét nem tudják megváltoztatni, így a család sem tud mást, mint elfogadni.
A családi elfogadás növeli az önbizalmat és biztonságérzetet sugároz.
A szülőkkel, testvérekkel, nagyszülőkkel való őszinte kommunikáció kialakítása nélkülözhetetlen
ahhoz, hogy az olyan ártatlannak tűnő, de sértő kommentek ne lássanak napvilágot, mint a „Jajj, hát te ezt sem eszed meg?” , „Még mindig nem nőtted ki?”, „Már megint 100 felé főzzek?”, „Csak egy falatot,
semmi bajod nem lesz tőle”.
A nemet mondás megtanítása!
A gyermekek önmagukért és saját határaikért való kiállása az élet minden területén fontos. Minél korábban tanítjuk meg a számukra nem kedvező avagy veszélyes helyzetek magabiztos visszautasítására őket, annál jobban beépül személyiségükbe.
Már óvodáskorban, vagy a későbbi ételallergia diagnosztizálás alkalmával érdemes a gyermeket felkészíteni arra, hogy nem minden ételt és italt fogadhat el más emberektől.
Minél kisebb a gyermek, annál fontosabb, hogy az ilyen kínáló helyzetekre megfelelő válaszreakciót tudjon adni. Egy óvodás gyermeknek már gond nélkül megtanítható, hogy ha bármivel is kínálja olyan ember, aki nem tud az ő problémájáról, azt vissza kell utasítani. Iskolás korban a társas nyomás és a beilleszkedés vágya nagyobb szerepet kap, főleg ha ez egy újonnan kialakuló probléma. Ekkor is kiemelt fontosságú megtanítani a gyermeknek, hogy a potenciális veszélyek visszautasítása az ő érdekét szolgálja.
Különlegesnek lenni normális!
Az élet bármelyik területén lévő másság elfogadása még napjainkban is gyermekcipőben jár. Kevés az olyan gyermek, aki élvezi, ha bármilyen szempontból is, de másnak tartják, mint társait. A gyermekek, az új generáció megismertetése azzal, hogy a normális nagyon sok színben, formában jelenik meg, egy jó kezdet ahhoz, hogy empatikusabb közeget alakítsunk ki.
Minden gyermek egyedi, megismételhetetlen és csodálatos a maga valójában.
Fontos annak az elfogadása, hogy nem kell univerzálisan valahogy kinéznünk, valamit szeretnünk, valamit ennünk ahhoz, hogy mi is normálisnak lássuk önmagunkat. A gyermekek empátiájának, nyitottságának növeléséből mindenki profitálhat, nem csak a sorból feltűnőbben kilógó gyermekek.
A megkülönböztetés nem stigma, hanem a gondoskodás kifejezése.
Akár óvodás korú, akár iskolás gyermekekről van szó, természetes evolúciós vágy a csoportba való beilleszkedésre törekvés. Ha önértékelésükre negatív hatással van, hogy az élet egyes területein máshogy viszonyulnak hozzájuk az emberek, könnyen érezhetik a felnőttek külső támogatását kontrollálónak, támadónak. Egy folyamatos emlékeztetőnek, hogy társaiktól bizonyos dolgokban eltérnek. Erre reagálhatnak frusztrációval, agresszióval. A megkülönböztetés a gondoskodás kifejezése, ám ennek megértését és elfogadását a hozzákapcsolt negatív érzelmek befolyásolhatják. A gyermekkel való célzott kommunikáció segíthet ennek a problémának az áthidalásában.
Hallgassuk meg az érzéseit – neki is joga van rosszul éreznie magát, egyes esetekben érezheti terhesnek a szituációt.
Az empatikus hozzáállás és a bizalom kialakítása segíti az önelfogadást. Értessük meg vele, hogy egyes korlátozások az ő javát szolgálják. Minél idősebb a gyermek, annál jobban ki tudnak vonódni – és ki kell vonódni a szülőknek a mindennapi apróbb döntésekből, és egyre nagyobb teret kell adni a gyermeknek a saját élete feletti irányítás átvételére. Egy óvodás gyermeknek természetes, hogy a szülei még figyelemmel kísérik az étkezését, de ahogy telnek az évek, úgy kell egyre jobban kivonulni, és egyre több lehetőséget adni a gyermeknek, hogy saját kezében legyen az irányítás.
Kommunikáljunk az óvodával, iskolával is!
A biztonságos légkör és az allergiás reakciók elkerülése érdekében az egyik legfontosabb lépés, hogy tisztázzuk a helyzetet, akár az óvodával, akár az iskolával. A legtöbb intézménynek már bevett protokollja van a speciális étkeztetést igénylő gyermekek helyzetére, de a szülő számára fontos ezen információk ismerete. A szülő és a pedagógus felkészültsége nagyban segíti a gyermekek elfogadását.
Egy bevett és mindenki számára elfogadható szabályrendszer kialakítása az első lépés.
Mi történik, ha valakinek születésnapja van? Vigyen-e a születésnapos gyermek olyan opciót (akárcsak egy kis kekszet), amit az allergiás gyermek is megehet, vagy az óvodapedagógus jelezze-e az allergiás gyermek szülőjének, hogy melyik napon küldjön vele otthonról édességet, hogy ő se maradjon ki? Mindkettő módszerre láttam már nagyon jól működő példákat, így egy gyermek sem érezte úgy, hogy kimarad az eseményből. Ám ehhez fontos a jó kapcsolat kialakítása és a szabályok előre lefektetése (csak úgy, mint a gyermeknevelés minden területén 😉 ).
A fent említett tippek és tanácsok egyesével és együtt is alkalmazhatóak a gyermekek nehézségeitől, igényeitől függően. Előfordulhat, hogy már egy kis változtatás megkönnyíti a beilleszkedés menetét, más esetekben pedig komplexebb megközelítésre lehet szükség. Erős szorongás esetében viszont mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni!
Csatlakozz Magyarország 1. pozitív pszichológiai közösségéhez, ahol azon túl, hogy egy közösség tagja lehetsz, sok hasznos tippet, tanácsot olvashatsz!
Felhasznált szakmai tartalom
- Bollinger, M.E., Dahlquist, L.M., Mudd, K. et al. (2006). The impact of food allergy on the daily activities of children and their families. Annals of Allergy, Asthma and Immunology, 96, 415–421.
- Cummings, A.J., Knibb, R.C., King, R.M. & Lucas, J.S. (2010). The psychosocial impact of food allergy and food hypersensitivity in children, adolescents and their families: A review. Allergy, 65, 933–945.
- De Blok, B.M.J., Vlieg-Boerstra, B.J., Oude Elberink, J.N.G. et al. (2007). A framework for measuring the social impact of food allergy across Europe. Allergy, 62, 733–737.
- Herbert, L.J. & Dahlquist, L.M. (2008) Perceived history of anaphylaxis and parental overprotection autonomy, anxiety, and depression in food allergic young adults. Journal of Clinical Psychology in Medical Settings, 15, 261–269.
- James, J.M. (2001). Food allergy and quality of life issues. Annals of Allergy, Asthma and Immunology, 87, 443–444.
- LeBovidge, J., Strauch, H., Kalish, L. & Schneider, L. (2009). Assessment of psychological distress among children and adolescents with food allergy. Journal of Allergy and Clinical Immunology, 124(6), 1282–1288.
- NICE (2011). Food allergy in children and young people. Clinical Guideline no.116. London: Author.
További felhasznált tartalom itt és itt.
Varga Réka
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
