Az introverzió befelé fordulást jelent. Azt jelzi, hogy a személy figyelme milyen mértékben irányul befelé, önmaga irányába.

Introverzió fogalma

Az introverzió, azaz befelé fordulás párja az extraverzió, amely esetén elsősorban kifelé, a külvilág irányába irányul a figyelem, ami társaságkedvelésben és beszédességben nyilvánulhat meg.

Eredetileg Carl Gustav Jung pszichológus, pszichiáter által leírt személyiségdimenzió.

Az introverzió és extraverzió kettősét egy skála két végpontjaként képzelhetjük el. A legtöbb ember a skála köztes részein helyezkedik el, azaz a teljesen introvertált és a teljesen extrovertált személy is ritka.

Eysenck ugyancsak foglalkozott az introverzió- extroverzió személyiségdimenzióval, viszont ő a biológiára visszavezetve magyarázta az eltéréseket. Eszerint az extrovertált személyek agykérgi aktivitása nagyobb, így intenzívebb ingerekre van szükségük ahhoz, hogy megtörténjen az ingerlés. Az introvertáltabb személyek kérgi aktivitása alacsonyabb, így belőlük már a kisebb intenzitású ingerek is intenzívebb reakciót váltanak ki.

Az introvertált személyiség félénk, kedveli és örömét leli a magányos tevékenységekben. Érzelmi stressz vagy konfliktus hatására hajlamos visszahúzódni.

Számos személyiségteszt épített a jungi introverzió-extraverzió skálára.

Felhasznált szakirodalom

• Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005). Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.
• Campbell, J. B., & Hawley, C. W. (1982). Study habits and Eysenck’s theory of extraversion-introversion. Journal of Research in Personality, 16(2), 139–146. doi:10.1016/0092-6566(82)90070-8