Lexikon

Pszichológiai fogalomtár

Pozitív Pszichológiai Magazin

Introvertált gyermekek támogatása – Hogyan szeressük őket „elég jól”?

„Miért olyan csendes ez a gyerek?” – hangzik el gyakran a mondat, amit az introvertált gyermekek szülei már jól ismernek. Az ilyen gyermekek ugyanis gyakran tűnhetnek szorongónak, visszahúzódónak vagy éppen magányosnak. De vajon valóban magányosak az introvertált gyermekek? Egyáltalán mit is jelent pontosan, ha valaki introvertált? És ami még fontosabb, hogyan támogathatjuk gyermekünket, ha észrevesszük rajta ezeket a jegyeket? Kedves Flóra pszichológus írása.

Introvertált gyermekként sokszor nem értettem, miért tartják egyes felnőttek problémának, ha nem akarok egyből a társaság középpontjába kerülni. Sokszor kérdezték tőlem, hogy miért vagyok ennyire csendes, miért nem beszélgetek többet, esetleg szomorú vagyok-e? Az igazság valójában az volt, hogy az esetek 90 százalékában teljesen jól éreztem magamat az adott helyzetben, csak időre volt szükségem, hogy feloldódjak. Később persze megértettem, hogy az emberek különbözőek, és semmi baj nincs azzal, ha nem egyformán éljük meg a világot magunk körül. Ezt a megélést ugyanis alapvetően befolyásolja az, hogy inkább intro-  vagy extrovertáltak vagyunk-e.

Mit jelent, ha valaki introvertált?

Az introverzió és extroverzió fogalma eredetileg Carl Gustav Jung pszichológus, pszichiáter nevéhez köthető. Az introverzió a figyelem befelé fordulását jelenti, míg az extroverziót elsősorban kifelé, a külvilág felé irányuló figyelemként értelmezzük. Jung szerint az introverzió és extroverzió kettősét egy skála két végpontjaként képzelhetjük el.

introvertált gyerek kislány falevelet dobál

Az intro - és extrovertált tulajdonságok keveredhetnek is bennünk.

Fontos hangsúlyozni, hogy senki sem száz százalékig intro- vagy extrovertált. A két személyiségvonás egy spektrumon helyezkedik el, a legtöbb emberben pedig keverten vannak jelen ezek a vonások. Ha megvizsgáljuk magunkat, valószínűleg mi sem tudjuk hirtelen eldönteni, hogy melyik csoportba tartozunk, hiszen előfordulhat, hogy bizonyos helyzetekben az alapvetően introvertáltabb személyiségünk ellenére nagyon is extrovertált módon reagálunk. Mégis, ha el kellene döntenünk, melyik végponthoz vagyunk közelebb ezen a spektrumon, valószínűleg az alap személyiségjegyeinkből kiindulva választ tudnánk adni a kérdésre.

Máshogy működik az idegrendszerünk?

Ahogyan Susan Cain – Csendes erő című könyvében olvashatjuk, az introvertáltak idegrendszere sokkal erősebben reagál a társas és érzékszervi ingerekre, míg az extrovertáltaké kevéssé válaszkész, ezért ők fokozottabban igénylik az ingereket (pl. erősebb fények, hangok). Az alábbi hétköznapi példákkal biztosan mindannyian találkoztunk már: egy baráti összejövetelen mindig van valaki, aki feltekeri a zene hangerejét, míg a másik mindig lejjebb veszi a hangerőt. Egy osztályban is vannak olyan gyermekek, akik mindig elsőként jelentkeznek, és önként vállalkoznak feladatokra, míg mások inkább a háttérben szeretnek maradni.

Introvertált gyermek Extrovertált gyermek
Inkább csak 1-2, de mély baráti kapcsolata van.
Inkább csoportban érzi jól magát, több gyermek társaságában.
Általában nem szereti, ha a figyelem középpontjában van.
Nem riad vissza attól, hogy a figyelem középpontjában legyen.
Szeret egyedül játszani, akár órákig is képes elmélyülten foglalkozni valamivel.
A legjobban azt szereti, ha más gyermekekkel vagy felnőttekkel játszhat együtt.
Gyakran kimerül egy társasági esemény után, időre van szüksége, hogy visszanyerje energiáját.
Feltöltik a társasági események.
Nehezebben oldódik fel egy összejövetelen vagy egy új helyzetben.
Könnyen feloldódik, kevésbé okoznak neki problémát az új helyzetek.

Tévhitek az introvertált gyermekekről

A tévhitek nem kímélik az introvertált és az extrovertált gyermekeket sem. Az utóbbiak gyakran megkaphatják, hogy túl hangosak, elnyomóak, nem figyelnek oda másokra. Ilyen téves következtetéseket levonni persze nem szabad, hiszen személyiségünk jóval komplexebb annál, minthogy csak az intro- extrovertált síkon gondolkodjunk róla. Lássuk tehát, milyen tévhitekkel találkozhatnak leggyakrabban az introvertáltak.

1. Biztosan egyedül érzik magukat és szomorúak

Az introvertált gyermekekről gyakran gondolják azt, hogy egyedül érzik magukat, magányosak, és szenvednek ettől az állapottól. Ha úgy gondoljuk, hogy egy gyermek magányosnak érzi magát, mindenképpen meg kell vizsgálnunk, hogy igazunk van-e. Hiszen sok esetben tényleg csak annyiról van szó, hogy introvertált személyisége miatt teljesen elmélyül egy-egy játéktevékenységben, amiből nem szeretne kizökkenni.

2. Nincs önbizalmuk

Az introvertáltság nem egyenlő az önbizalomhiánnyal. Habár járhatnak együtt ezek a jellemzők, mégis más-más fogalmakról beszélünk. Az önbizalomhiány alapvetően a személy azon belső megélése, hogy nem, vagy nem kellő mértékben bízik saját fizikai, emberi erejében, kompetenciájában, erőforrásaiban. Ezzel szemben egy introvertált személy rendelkezhet megfelelő önbizalommal, csak éppen a gondolatok és a belső világ felé fordul a figyelme.

3. Nem szeretnek más gyerekekkel játszani

A visszahúzódással hasonló a helyzet, mint az önbizalommal. Rengeteg társaságkedvelő introvertált gyermek van a világban, akik szívesen kezdeményeznek kapcsolatokat, és szeretnek a barátaikkal játszani.

beszélgető két kislány introvertált gyerekek támogatása

Az introvertált gyermekek egy kétszemélyes helyzetben tudnak igazán feloldódni.

A különbség itt az, hogy egy introvertált gyermeknek mindig nagy szüksége lesz a társasági események mellett arra is, hogy egyedül lehessen, és feldolgozhassa a találkozókon kapott ingereket.

Hogyan támogathatjuk introvertált gyermekünket?

Bármelyik csoportba is tartozzon gyermekünk, meg van rá a lehetőségünk, hogy támogassuk őt. Minden tippnek egy alapja van: az elfogadás. Ha elfogadjuk gyermekünket olyannak, amilyen, és megpróbáljuk elképzelni, hogy ő hogyan érezheti magát egy adott helyzetben, sokkal könnyebb lesz neki segíteni.

Emeljük ki introvertáltságának pozitív részeit

Sokan hajlamosak a gyermek személyiségéről, jó és (főleg) rossz tulajdonságairól úgy beszélni, mintha ő ott sem lenne. Ez alapvetően sem célravezető, hiszen a gyermek (még akkor is, ha látszólag úgy tűnik, nem figyel) megjegyzi, amit a felnőttek mondanak róla, és beépíti saját személyiségfejlődésébe. Fontos tehát, hogy ne folyton azt hallja az őt körülvevő felnőttektől, hogy ő milyen csendes, visszahúzódó, nem a társaság középpontja stb. Emeljük ki inkább azokat a tulajdonságait, amelyeket később erőforrásként használhat majd, pl. dicsérjük meg, hogy milyen jó megfigyelő, milyen jó gondolatai vannak.

Bátorítsuk, amikor szüksége van rá

Egy introvertált gyermek mellett gyakran érezhetjük úgy, hogy mindenképpen ki kell zökkentenünk őt a komfortzónájából. Valóban szükségük van a bátorításra és ösztönzésre, de az elfogadásra és türelemre annál inkább. Egy introvertált gyermek valószínűleg lassabban fog feloldódni társas helyzetekben, idő kell neki, amíg megszokja a közeget, az őt körülvevő ingereket.

anya és gyerek ősszel

Az introvertált gyermekeknek rengeteget jelent egy elfogadó, türelmes felnőtt.

Éppen ezért jó, ha van mellette egy felnőtt, aki megadja neki ezt az időt, de alkalomadtán ösztönzi is arra, hogy nyisson a társaság felé. Jó példák lehetnek erre a következő mondatok. Ahelyett, hogy egyszerűen utasítanánk: „Menj már te is játszani a többiekkel!” motiválhatjuk őt így is: „Szeretnél odamenni a többi gyerekhez? Nézd milyen érdekes játékot játszanak, azt biztosan te is élveznéd!”

Tipp

Gyakoroljátok a társas helyzeteket!

Ha úgy érezzük, nehezebben megy gyermekünknek a társas eseményeken való részvétel, beszélgethetünk vele erről egy-egy esemény előtt. Kérdezzük meg, mitől érezné könnyebbnek a feloldódást, mitől érezné magát biztonságban. Ha van hozzá kedve, akár el is játszhatjuk, hogy hogyan szeretne másokhoz közeledni.

Mindennek az alapja tehát az, hogy próbáljunk meg ráhangolódni a gyermekünkre: figyeljük meg, hogy bizonyos helyzetekben hogy viselkedik, milyen érzéseket látunk az arcán. Így könnyebben el tudjuk majd dönteni azt is, hogy mikor van szüksége egy kis szülői bátorításra.

Ne hasonlítsuk más, extrovertált gyermekekhez

A más gyermekekhez való hasonlítás alapvetően sem kedvez egy gyermek önértékelésének, hiszen megtanulja, hogy saját teljesítményét, viselkedését mindig másokhoz hasonlítva kell értékelnie. Fontos, hogy azt erősítsük benne, rendben van, hogy ő máshogy kezel bizonyos helyzeteket, vagy máshogy éli meg a körülötte zajló eseményeket, ettől ő még ugyanolyan értékes ember, mint bárki más.

A világnak az introvertáltakra is szüksége van!

Az intro- és extrovertált gyermekek remekül kiegészítik egymást, hiszen mindenkinek más erősségei vannak. Az introvertált gyermekekről talán gyakran hisszük azt, hogy később nem tudnak majd kiállni magukért, nem fogják megtalálni a helyüket a világban. A fenti példákat egybegyúrva, én mégis arra ösztönzök mindenkit: bízzunk introvertált gyermekünkben, hiszen Mahátma Gandhi szavaival élve:

„Finom eszközökkel is megrengethetjük a világot!"

Felhasznált szakmai tartalom

  • Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005). Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.

  • Susan, C. (2018). Csendes erő – Az introvertált gyerekek rejtett erősségei. Budapest: Háttér Kiadó.

Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal is! 😉

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: email
Email
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: pinterest
Pinterest
Megosztás itt: print
Nyomtatás
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: pinterest
Megosztás itt: print
Megszakítás