A koronavírus hatása az életünkre – Fordítsuk előnyünkre a bezártságot!

Átlagos olvasási idő: 11 perc

A koronavírus-járványhoz hasonló nehéz helyzetek mindig kihozzák belőlünk legbelsőbb félelmeinket, szorongásainkat. Ez képes módosítani viselkedésünket, befolyásolja hangulatunkat, érzelemvilágunkat, sőt hosszú távon a világról alkotott képünket is. Hogyan őrizzük meg kialakított életvitelünk rendjét? Milyen változásokra kell felkészülnünk, és hogyan fordítsuk ezt a javunkra? Csapatunk alkotói összefogva készítették el nektek az alábbi támogató cikket.

Mindenki gyanús, aki köhög. Két hónap leforgása alatt hiperérzékennyé váltunk arra, hogy a lehető leggyorsabban detektáljuk, ha valaki gyanús. Védjük vele magunkat, és a szeretteinket, miközben cinikusan nevetünk egymás között a hiperérzékenyeken.

Nevetünk magunkon, miközben félünk. A nevetés jó gyógyír a félelemre. Aki nevet, kevésbé fél…

Aztán győzködjük egymást és magunkat, hogy mi nem félünk. Különösen, ha egy gyanús személlyel beszélgetünk. Azért a beszélgetés közben igyekszünk észrevétlenül matatni a táskánkban néhány csepp kézfertőtlenítő után. 

Védekezünk – a magunk módján

Végletekből végletekbe zuhanunk. Kifosztjuk a boltokat, felvásároljuk a fehérliszt-készleteket. Ipari mennyiségű fertőtlenítőszert vásárolunk, és már az sem döbbent meg, ha 1200 Ft-ért adnak el nekünk egy gyengébb minőségű, 100 ml-es kézfertőtlenítőt. Mind kell, és azonnal, mielőtt még elfogy.

Kikapcsoljuk a híradót, mert árt nekünk, miközben minden nap a koronatérképpel kelünk és fekszünk. Pánikba esünk, hogyha egy reggeli rekedt köhintés elhagyja a torkunkat, és képesek vagyunk tünetmentesen is elmenni szűrővizsgálatra. Túlterheljük ezzel az egyébként is túlterhelt kórházakat, és ha már ott vagyunk, lopunk magunknak egy védőmaszkot is. 

A válsághelyzettel indokoljuk észszerűtlen és felelőtlen döntéseinket, amelyek az egyéni biztonságunkat pillanatnyilag növelni látszanak, hosszú távon azonban súlyos és még súlyosabb következményekkel járhatnak.

Most nem érdekel, csak a korona. Ami ez alatt a két hónap alatt megváltoztatta a fogalomszótárunkat. Ezentúl nem egy aranyból öntött hatalmi jelképre gondolunk, hanem egy halálos kórra.

Statisztikai adattá vált emberek

Vannak, akiket ez a rövid idő arra kényszerített, hogy a szeretteiktől búcsút vegyenek. 18-19 nap. Ennyi idejük volt rá. Mélyen együttérzünk azoknak a fájdalmával, akiknek ezen keresztül kellett menniük. 2-3 százalék? 6-7? Olyan alacsony számnak tűnik.

A százalékos kifejezési forma elfedi előlünk a valós, hús-vér embereket, akik mögötte sorakoznak. Csak statisztikai adatokká válnak, történetek nélkül.

Közben a vírus ritkasága intenzív érzelmi hatást vált ki belőlünk, és a kontrollvesztettség érzésétől túlhevülten, fejvesztve rohangálunk. Kettősség. Ez jellemző most ránk, emberekre.

Nincs új a nap alatt

2015 juthat az eszünkbe. Amikor szinte vágni lehetett a feszültséget a levegőben a terrortámadások miatt. A híradók tartalmait megtöltötték a merényletek. Nem utaztunk, nem mentünk tömegrendezvényekre. A repülőtereken megnőtt az óvintézkedések és az ellenőrzések száma.

Kontrollvesztettnek és kiszolgáltatottnak éreztük magunkat, akik között úgy bolyongtak a terroristák, mint ma a koronavírus. Mi pedig hiperérzékenyen kerestük a tömegben a gyanús jeleket. A maszkokat. Számokat kaptunk a halálos áldozatokról, és számokat a túlélőkről. A kormány biztonsági intézkedésekbe kezdett, és a legfőbb vágyunkká vált, hogy elteljen a veszélyeztetett időszak. 

A történelem ismétli önmagát. Hol részben, hol egészben, vajon nem azért-e, hogy vissza tudjunk emlékezni a túléléseinkre, és erőt merítsünk azokból?!

Ellenállóbbnak tűnünk, mi emberek, mint akármelyik faj. Csak néha nem hisszük el magunkról. Evezzünk hát komolyabb pszichológiai vizekre, hogy megértsük a lélektani hátterét annak, amely bennünk zajlik ezekben a napokban.

Mentális egészség a koronavírus-krízis idején is?

Életünk során számtalanszor élünk át krízishelyzeteket, amelyek általában váratlan – családi, párkapcsolati – események, munkahelyi nehézségek, betegségek formájában jelentkeznek.

A krízis olyan állapot, amely a kilátástalanság, a tehetetlenség és az elveszettség nyomasztó érzését kelti bennünk.

Fordulópontot jelent, amely egyaránt magában hordozza a pozitív és a negatív irányba történő változás lehetőségét.

Keretezzük át kognitív torzításainkat!

Krízishelyzet esetén egy számunkra addig ismeretlen szituációval találjuk szemben magunkat. Ilyen helyzetekben agyunknak sok információt kell – néhány perc alatt – feldolgoznia, ezért ahol tud, egyszerűsít; vagyis gondolkodási torzításokat hoz létre.

Fontos, hogy felismerjük ezen torzításainkat, és megtanuljuk másként értelmezni, vagyis átkeretezni negatív gondolatainkat. De hogyan is képes agyunk torzítani a „valóságon”?

1. Túláltalánosítás – messzemenő következtetéseket vonunk le

Gyakran előfordul, hogy egyetlen információ vagy benyomás alapján vonunk le következtetéseket, majd ezeket kiterjesztjük más eseményekre, helyzetekre is. Pl.:

„A koronavírus mindenki számára halálos betegség, aki elkapja.”

Ennél a torzításnál segíthet, ha pro és kontra listát írunk; vagy reális érveket sorakoztatunk fel: sokan meghaltak már koronavírusban, azonban az áldozatok nagy része idős volt vagy krónikus betegségben szenvedett, illetve a fertőzöttek közül több ezren meggyógyultak.

2. Dichotóm gondolkodás – mindent feketén vagy fehéren látunk

Fekete-fehér gondolkodás esetében csak szélsőségeket látunk:

„Ha kilépek a házból, biztosan elkapom a koronavírust.”

Ha így gondolkozunk, érdemes megkeresnünk a szürke néhány árnyalatát is, és reálisabb képet alkotnunk a helyzetről. Pl.: „Ha kilépek a házból, de elkerülöm a tömegközlekedést (helyette sétálok), majd hazatérés után fertőtlenítek, jó eséllyel nem kapom el a vírust.”

3. Pozitív dolgok figyelmen kívül hagyása – leértékeljük lehetőségeinket

A pozitív dolgok figyelmen kívül hagyása az a folyamat, amely során a helyzet pozitívumait átfordítjuk semleges vagy negatív állapotba. Pl.:

„Az otthoni karanténnak csak árnyoldalai vannak.”

Segítségünkre lehet, ha megvizsgáljuk, hogy az adott állapotnak van-e számunkra kedvező hozadéka. Átkeretezés: „Lehet, hogy nem mehetek közösségbe néhány hétig, de otthon minőségi időt tudok együtt tölteni a családommal”.

+1. Kicsinyítés – kisebbnek látjuk a veszélyhelyzetet

A kicsinyítés egy pozitív torzítás, amely során elbagatellizáljuk a helyzet valós veszélyeit:

„Én úgysem kapom el a vírust, ezért nyugodtan mehetek közösségbe.”

A koronavírus-krízis kapcsán ez a gondolkodási hiba nagy kockázatokat rejt. Lehet, hogy mi nem kapjuk el a koronavírust, vagy ha el is kapjuk, tünetmentesek maradunk, azonban megfertőzhetjük idős szeretteinket, akik számára veszélyes a kórokozó. Érdemes a realitások talaján maradnunk, és megtalálnunk az arany-középutat!

Megküzdés a koronavírus idején

Nemcsak az a fontos, hogy a minket ért krízis során mi történik velünk, illetve hogyan éljük meg a történteket, hanem az is, hogy hogyan reagálunk rájuk; hogyan küzdünk meg az adott szituációval. Akik megfelelő pszichológiai megküzdési stratégiákkal rendelkeznek, kontroll alatt tudják tartani a félelmeiket, és sokkal inkább a lehetséges megoldásokra összpontosítanak; tehát nem elszenvedik az eseményeket, hanem maguk alakítják külső és belső történéseiket.

A megküzdési módokon belül megkülönböztetünk problémafókuszú és érzelemközpontú megküzdési stratégiákat. De melyik mit jelent pontosan, és hogyan tudjuk alkalmazni őket a koronavírus idején?

Problémafókuszú megküzdés

Általában akkor választjuk a problémafókuszú megküzdést, ha úgy érezzük, van esélyünk befolyást gyakorolni a fennálló krízishelyzetre. Szorongásunkat enyhíthetjük, ha vissza tudjuk szerezni a kontroll érzését a rendkívüli helyzet felett.

A fent említett óvintézkedések betartásával nagyban csökkenthetjük annak az esélyét, hogy megfertőződjünk.

… és még fontosabb: a szabályok betartása!

A szabályok betartása kulcsfontosságú a vírus terjedésének visszaszorításában! Maradjunk otthon, és ne most tartsunk csoportos összejöveteleket. Ha mégis tömegbe kellene mennünk, tartsunk legalább 2 méteres távolságot másoktól.

Fontos, hogy belássuk; nem vagyunk sem orvosok, sem biológusok, ne bíráljuk felül az általuk felállított szabályokat.

Bízzunk meg bennük, és tartsuk be a korlátozásokat – magunk és környezetünk érdekében egyaránt!

Megfelelő tájékozódás

Krízishelyzet idején szinte vadásszuk az információkat, azonban a túlzott hírfogyasztásnak is lehetnek árnyoldalai!

Amennyiben hiteles forrásból szeretnél tájékozódni a koronavírussal kapcsolatos új hírekről, javasoljuk a WHO, illetve a koronavírusról szóló, tájékoztató Kormányzati weboldalt.

Érzelemközpontú megküzdés

Az érzelemközpontú megküzdési stratégiák célja, hogy enyhítsék a stresszkeltő helyzetekhez kapcsolódó érzelmi reakcióinkat, ezáltal pedig megváltoztassák a helyzet értelmezését – ha már magát a helyzetet nem tudják. De pontosan milyen stratégiákat alkalmazz?

A koronavírus mindenkit érint…

Kapcsolataink megerősítése növeli az érzelmi biztonságérzetünket. A beszélgetéseknek köszönhetően nemcsak önmagunk, de szeretteink, barátaink szorongását is enyhíthetjük; együtt könnyebben küzdhetünk meg a kialakult helyzettel.

Amennyiben úgy éreznéd, segítségre van szükséged a koronavírus krízise kapcsán, ide kattintva olyan önkéntes segítő szakemberek elérhetőségeit találod, akik online vagy telefonon keresztül biztosítanak tanácsadást.

Törődj magaddal!

Az öngondoskodás – csakúgy, mint az élet más területein – krízis esetén is kiemelt fontosságú.

Összességében azt mondhatjuk, olyan tevékenységeket érdemes választanunk, amelyekben örömünket leljük, és amelyekben hatékonyak vagyunk, hiszen így önbecsülésünket is növelhetjük!

Hogyan változik meg a munkánk a koronavírus hatására?

Felnőtt életünk közel egyharmadát a munkahelyünkön töltjük. Itt éljük ki a teljesítmény iránti vágyunkat, és itt szocializálódunk. Most pedig minden megváltozik… A máskor kedves és segítőkész kollegina az első rossz szóra harap, és a főnökünkkel sem tudunk szót érteni. A folyosón, az ebédlőben, az irodákban mindenki arról beszél, hogy fél a vírustól, vagy éppen elmeséli, hogy nem kapott kenyeret a boltban. Most erről szól minden, és láthatóan a munkáltatók is kétségbeesetten kapkodnak, hogy fenn tudják tartani a működésüket a járvány idején.

Otthoni munkát mindenkinek!

A home office eddig a munkavállalói körökben „menő” cégek kiváltsága volt, most pedig mindenki kapkodva próbál átállni erre a működésmódra, felkészületlenül, és legfőképpen anélkül, hogy erre a kollégákat felkészítette volna.

Az otthoni munkavégzés sokak számára vonzónak tűnhet, azonban egyik pillanatról a másikra belecsöppenni nem feltétlenül kellemes dolog.

Gondoljunk bele abba, hogy egy átlag háztartásban nem feltétlenül van meg az ehhez szükséges felszereltség: íróasztal, megfelelő szék az egész napos üléshez, egy nyugodt sarok, ahol nem zavar a család nyüzsgése…

A home office egyik nehézsége, hogy elvész a munkahelyi közösség, amely miatt sokan kifejezetten szeretünk bejárni a munkahelyünkre. Nyilván, ha valaki ezzel nem így van, annak  áldás is lehet a kialakult helyzet… 😊

Mindezek mellett nagyon fontos itt is az – amit a gyerekek esetében sokat hallunk hangsúlyozni –, hogy ez nem egy vakáció, hanem munkavégzés másképp! A vezetői kontroll hiányában könnyen szétcsúszhatunk és elveszíthetjük a feladataink fonalát. Emiatt érdemes otthoni munkavégzés esetén is megtartani a máskor szokásos napirendet – ez pedig a munka és a magánélet szétválasztásában is nagy segítség lehet.

Mi van, ha az én munkám olyan, amit nem lehet otthonról ellátni?

Vannak, akiknek a munkájuk jellegéből fakadóan teljesen megoldhatatlan az, hogy otthonról dolgozzanak.

Ők azok az orvosok, nővérek, akik ellátnak bennünket, a sofőrök, akik elhozzák az élelmiszert a közeli vegyesboltba és a boltosok, akiktől megvesszük.

Könnyítsünk a helyzetükön azzal, hogy kedvesek vagyunk velük, és biztosítsuk őket arról, hogy értékeljük a munkájukat!

És a többiek…

Mindemellett nehéz megfeledkezni arról, hogy sokan éppen ebből a helyzetből fakadóan veszítették el a megélhetésüket. Ez más körülmények között is egy megrázó élmény, most pedig az általános bizonytalanság és társadalmi frusztráció miatt az ezzel járó érzelmi állapot is fokozottan jelentkezhet. Segíthet a negatív érzéseink enyhítésén, ha pozitív módon keretezzük át az eseményeket:

• Régóta szabadságot szerettem volna kivenni, most tudok pihenni.
• Végre tudok időt tölteni a családommal, beszélgetni a párommal és a gyerekeimmel.
• Ha itthon maradok, kevésbé vagyok veszélyben a mostani helyzetben, mintha most is dolgoznom kellene.
• Segítek másokon, ezáltal továbbra is hasznosan tudom eltölteni a mindennapjaimat.

A koronavírus egy olyan helyzetbe hozott mindannyiunkat, ami ismeretlen és ijesztő számunkra. Ahogyan mi frusztráltak és idegesek vagyunk, ugyanez igaz másokra is – támogassuk egymást abban, hogy megbirkózzunk ezekkel a helyzetekkel, és legyünk toleránsak!

Kész a káosz – tanulás otthon a gyerekkel?

Szülőként különösen is nehéz helyzetben találhatjuk magunkat: kézben kell tartani a háztartást, a saját munkánkat, és lekötni a gyerekek figyelmét, biztosítani számukra a tanulást. Néhány tipp, hogy hogyan kezdjünk bele:

1. Először is fontos, hogy őszintén kommunikáljunk a kialakult helyzetről a gyerekek felé!
   Legyen szabad kérdezni, és a kérdéseikre őszinte, de reális, nem pánikkeltő válaszokat adjunk. A hangsúly elsősorban a megelőzésen legyen; ezek az intézkedések azért fontosak, hogy minket megóvjanak, így meg fogjuk akadályozni a vírus terjedését. Deliága Éva cikke is segíthet minket ebben.
2. Tartsunk családi kupaktanácsot!
   Közösen üljünk le, beszéljük meg, hogy fognak kinézni a mindennapjaink innentől. Ez több szempontból is megkönnyíti a helyzetet: a gyermekek számára szorongáscsökkentő hatású, azt közvetíti, hogy mi uraljuk a helyzetet; ráadásul megegyezünk a közös szabályokban, így azokat könnyebb lesz még a kicsiknek is betartani.
3. A hétköznapok ne váljanak hétvégévé!
   Ugyanúgy időben keljünk fel, öltözzünk fel, mint mikor óvodába, iskolába megyünk. Az étkezéseket időben tartsuk meg, csináljunk házi feladatot, a tanulásba iktassunk be szüneteket, hasonlóan az iskolai menetrendhez! Így mikor újra kinyitnak az iskolák kapui, nem lesz olyan nehéz hozzászokni a koránkeléshez, iskolához.
4. Keressünk online végezhető, eddigi tanulmányaikkal megoldható feladatokat
   .Olyanokat, mint amilyen ez a matekos feladatokat adó oldal. Ma már sok pedagógus használja ezeket, kérdezzük meg őket is, mit ajánlanak.
5. Ha úgy érezzük, nem kapunk elég segítséget, bátran merjünk kérni!
   Mások tapasztalatairól olvashatunk a különböző szülőknek szóló Facebook csoportokban – a debreceniek például itt. A tanító néni is örömmel fogadja majd, ha időben szólunk, hogy valamit nem tudunk megoldani, és nem utólag háborgunk. További hasznos segítséget, ötleteket találsz ide kattintva.

A jövőbe tekintve…

A koronavírus terjedését gátolni hivatott kényszerintézkedések egy „pillanatra” az egész világon megállították a hétköznapi rutin mókuskerekét – a munka, az oktatás és a szórakozás rutinját egyaránt. Minden viszontagság ellenére a legtöbben bizakodva gondolunk a holnapra;

várjuk, hogy lelassult életünk mindennapjai visszazökkenjenek a régi kerékvágásba.

Várjuk, hogy az oly’ kedvesen és dallamosan csilingelő villamos hangját újra elnyomja a reggelente iskolába igyekvő diáktömeg hangos zaja.

Várjuk, hogy a most kényszerből otthon maradó és otthonról dolgozó emberek, valamint az egyetemi órákat jelenleg csak távoktatásból „hallgató” diákok újra útra kelhessenek; a kocsik és a zsúfolásig telt buszok újra a dugóban araszolhassanak. Várjuk, hogy ismét felpörögjön a gazdaság…

De biztos, hogy ezt akarjuk?!

Talán nem. Feltéve, hogy hajlandóak vagyunk felismerni, mekkora lehetőséget kaptunk arra, hogy kipróbáljuk: milyen lenne az élet, ha betartanánk – az eddig csak globális felmelegedés kapcsán emlegetett – fenntarthatósági tanácsokat?

Milyen lenne nem feleslegesen ingázni, hanem otthonról dolgozni? Milyen lenne elmenni a hegyekbe, és túrázni egyet – a londoni, milánói, vagy épp párizsi hosszú hétvége helyett? Mozi helyett esti társasjáték a családdal? Gyorsétterem helyett közös sütés-főzés otthon?

Az ébredő tudatosság

Nem is gondolnánk, hogy a koronavírus okozta, jelenleg negatívnak tűnő állapot milyen sok mindent adhat nekünk. Többek között időt. Időt a megpihenésre, a befelé figyelésre, az átértékelésre, a valódi értékeink tudatosítására és a belső fejlődésünkre.

Időt arra, hogy felismerjük: nem tudunk semmit. Nem tudjuk, hogy a koronavírus, hogyan alakítja át mindennapjainkat, és hogyan formálja majd jövőbeli életünket. Amint ezt belátjuk, megadjuk magunknak az esélyt arra, hogy figyelmünkkel a jövő helyett az „itt és most”-ra fókuszáljunk.

Fontos, hogy felismerjük: most, ebben a helyzetben is vannak olyan értékes dolgok az életünkben – úgy, mint a szeretet, a béke és az elfogadás –, amelyekért igazán hálásak lehetünk.

Csupán figyelmünket kell úgy irányítanunk, hogy megtapasztalhassuk őket. 🙂

Csatlakozz Magyarország 1. pozitív pszichológiai közösségéhez, ahol azon túl, hogy egy közösség tagja lehetsz, sok hasznos tippet, tanácsot is olvashatsz!

---

Felhasznált szakmai tartalom

• Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005): Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.
• Carver, Charles F., Scheier, Michael F. (2002): Személyiségpszichológia. Osiris Kiadó. Budapest.
• Deliága É. (2020): Mit mondjunk a gyereknek a koronavírusról? Gyermekpszichológus blog.
• Hajduska M. (2010): Krízislélektan. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
• Louise Deacon (2018): Pszichológia – Hogyan értsük meg önmagunkat és másokat? Scolar Kiadó. Budapest.
• Magyar Pszichológiai Társaság (2020): Pszichológiai vonatkozású kérdések és válaszok a koronavírussal kapcsolatban.
• Nemzeti Népegészségügyi Központ (2020): Emberi szervezet védekezőképességének erősítése a covid-19 vírus fertőzéssel kapcsolatban.
• WHO: Mental Health Considerations during COVID-19 Outbreak.

További felhasznált tartalom itt, itt és itt.

A cikk alkotói: Demeter Dóra, Gerhát Réka, Mohácsi Rebeka, Nagy Gitta, Ocsenás Dorottya, Pántya Ágnes és Varga Gréta.

---