Az emlékezetünk az emberi mivoltunk egyik legkritikusabb, legjelentőségteljesebb eleme. Az emlékeink tesznek minket azzá, akik vagyunk, a memóriánk segít tanulni, észlelni a környezetünket, a valóságot.
Emlékezet fogalma
A rövid és hosszú távú memóriánk segítségével fejben tarthatunk és felidézhetünk számunkra lényeges információkat.
Az emlékezet három szakasza
- Kódolás: Az adott információt elhelyezzük a memóriában. (Pl.: tanulás során.)
- Tárolás: Egy időre megőrizzük az információt. (Úgymond a nyugalmi szakasz, csak raktározunk.)
- Előhívás: Visszanyerjük azt a memóriából. (Újra szükségünk van az adott tényre, pl. vizsga során.)
Amennyiben a folyamat során hiba következik be, azt nevezzük felejtésnek.
A rövid és hosszú távú emlékezet
Különbséget teszünk aközött, hogy mennyi ideig szeretnénk tárolni az információkat. Amennyiben csak pár másodpercre van szükségünk (mint mikor telefonszámot diktálnak nekünk), azt a rövid távú memóriában (munkamemória) tároljuk el, ami pedig a szenzoros tárból (egy másodpercnél rövidebb emlékezet) érkezik.
Amikor egy információ megőrzésre kerül, azt az elaboráció nevű folyamaton keresztül tudja megtenni. Ezáltal átkerülhet a hosszú távú tárba.
Itt őrizzük az összes, számunkra hozzáférhető információt.
A tudomány az agyi képalkotó eljárások segítségével vizsgálja az emlékezeti folyamatokat.
Torzult emlékezet
Schachter szerint szubjektíven emlékezünk. Emlékeinket az emléknyomok és az emlék felidézését segítő támpontok határozzák meg. A támpontok irányított kérdésekkel történő befolyásolásával, befolyásolható az emlékezet. Amikor a múlt és jelen között ilyen jellegű kapcsolat áll fenn az emlékezés során, retrospektív emlékezetről beszélünk.
Az emlékezés során álemlékek jelenhetnek meg, amelyeknek egyrészt az a célja, hogy az információréseket feltöltsék, és teljessé tegyék a felidézett történetet.
E folyamat során a képzelet, és az álmok elemeit is felhasználhatja az elme.
Az álemlékek tudatos létrehozása
Az álemlékek tudatosan is létrehozhatók. Megfelelő technikával, megfelelő mélységben és gyakorisággal kódolva az álemlék beépíthető a valós emlékek közé (lásd pl.: gázláng technika, egyes elhárító mechanizmusok).
Egy-egy esemény felidézése során az egyén arra törekszik, hogy beszámolójának, azaz emléknyomainak hitelességét növelje.
Ismételt felidézéseket követően az elme egyre biztosabbá válik az emléknyomok részleteinek hitelességében.
Felhasznált szakirodalom
Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005): Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.
Bodonyi J. (2015): Sodródó képzelet. DLA értekezés, Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Doktori Iskola.
- Cole, M., Cole S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.
