Az emlékezetünk az emberi mivoltunk egyik legkritikusabb, legjelentőségteljesebb eleme. Az emlékeink tesznek minket azzá, akik vagyunk, a memóriánk segít tanulni, észlelni a környezetünket, a valóságot.
Emlékezet fogalma
A rövid és hosszú távú memóriánk segítségével fejben tarthatunk és felidézhetünk számunkra lényeges információkat.
Az emlékezet három szakasza
- Kódolás: Az adott információt elhelyezzük a memóriában. (Pl.: tanulás során.)
- Tárolás: Egy időre megőrizzük az információt. (Úgymond a nyugalmi szakasz, csak raktározunk.)
- Előhívás: Visszanyerjük azt a memóriából. (Újra szükségünk van az adott tényre, pl. vizsga során.)
Amennyiben a folyamat során hiba következik be, azt nevezzük felejtésnek.
A rövid és hosszú távú emlékezet
Különbséget teszünk aközött, hogy mennyi ideig szeretnénk tárolni az információkat. Amennyiben csak pár másodpercre van szükségünk (mint mikor telefonszámot diktálnak nekünk), azt a rövid távú memóriában (munkamemória) tároljuk el, ami pedig a szenzoros tárból (egy másodpercnél rövidebb emlékezet) érkezik.
Amikor egy információ megőrzésre kerül, azt az elaboráció nevű folyamaton keresztül tudja megtenni. Ezáltal átkerülhet a hosszú távú tárba.
Itt őrizzük az összes, számunkra hozzáférhető információt.
A tudomány az agyi képalkotó eljárások segítségével vizsgálja az emlékezeti folyamatokat.
Torzult emlékezet
Schachter szerint szubjektíven emlékezünk. Emlékeinket az emléknyomok és az emlék felidézését segítő támpontok határozzák meg. A támpontok irányított kérdésekkel történő befolyásolásával, befolyásolható az emlékezet. Amikor a múlt és jelen között ilyen jellegű kapcsolat áll fenn az emlékezés során, retrospektív emlékezetről beszélünk.
Az emlékezés során álemlékek jelenhetnek meg, amelyeknek egyrészt az a célja, hogy az információréseket feltöltsék, és teljessé tegyék a felidézett történetet.
E folyamat során a képzelet, és az álmok elemeit is felhasználhatja az elme.
Az álemlékek tudatos létrehozása
Az álemlékek tudatosan is létrehozhatók. Megfelelő technikával, megfelelő mélységben és gyakorisággal kódolva az álemlék beépíthető a valós emlékek közé (lásd pl.: gázláng technika, egyes elhárító mechanizmusok).
Egy-egy esemény felidézése során az egyén arra törekszik, hogy beszámolójának, azaz emléknyomainak hitelességét növelje.
Ismételt felidézéseket követően az elme egyre biztosabbá válik az emléknyomok részleteinek hitelességében.
Felhasznált szakirodalom
- Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005): Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.
- Bodonyi J. (2015): Sodródó képzelet. DLA értekezés, Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Doktori Iskola.
- Cole, M., Cole S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.