A Jégvarázs 2 olyan utóízt hagyott bennem, mint a Micimackó. Gyerekek nézik, hallgatják, mégis a felnőtteknek üzen. Gyerekként bájosak a szereplők, fülbemászók a dalok, magával ragadó a jégvarázslatos környezet. Felnőttként mindezen felül még az emberi élet egyik legkeményebb útjáról is tanít. A családunk és önmagunk megismeréséről. Cikkemben a felszíni tündérmesét hántom le egy pszichológus szemmel igazán tartalmas tanmeséről. Varga Gréta írása – pszichológus szemmel.
A mesék az életről tanítanak. Képekben, hasonlatokban, metaforákban szólítanak meg bennünket, és néha olyan üzeneteket közvetítenek számunkra, amelyek megérintenek, de azt, hogy miért, már nehezünkre esik szavakba önteni. Nem az értelmünkre, a szívünkre hatnak. Minél elvontabban, minél abszurdabban tárják elénk az emberi élet kihívásait és küzdelmeit, annál mélyebbre nyúlnak bennünk, és annál maradandóbb élményt hagynak maguk után.
A mesék gyermekkorunktól kezdve tanítanak az élet kihívásaira, és felnőttként is tartogatnak számunkra tanulságokat.
A Walt Disney alkotói ezúttal még messzebbre futottak, és a Jégvarázs 2-vel mesét alkottak az önismereti útról, és a generációkon átívelő, ún. transzgenerációs örökségekről. Nem véletlenül vált megosztóvá az első rész rajongótáborának körében. Az – egyébként teljesen jogosan – könnyedebb, gyermekibb tartalmakat várók, „betegnek”, „bizarrnak” és „ijesztőnek” titulálták. Mások unták, vagy követhetetlennek, zavarosnak tartották a mese cselekményvonalát.
Jégvarázs 2 – Pszichothriller gyerekeknek
Az alkotók nehéz témához nyúltak hozzá, amely felnőttek számára is nehezen emészthető. A részletek felett áttekintve talán valóban nevezhetjük csillámporral borított, hatéveseknek íródott pszichothrillernek.
A Jégvarázs 2 felnőtteknek született.
Néha én magam, fiatal felnőttként is beleborzongtam a hangeffektekbe, és csak a tudat, hogy mesét nézek, tartott vissza attól, hogy elsodorjanak a képzeletemben előrevetített horrorisztikus jelenetek, és a szemem elé kapjam a kezem. A gyerekek jól viselték körülöttem, de azért átszűrődött a termen a suttogásuk, ahogy egymásnak bizonygatják: „én még mindig nem félek”.
Felnőtt mese, ami szakmai előképzettségtől függően újabb és újabb értelmezést nyerhet, és válhat az égig magasztalt tanmeséből pokolian destruktívvá. Én pszichológus vagyok. Le nem vetkőzhetem.
Lelkialkatomtól fogva nem bírom a képernyőn a kegyetlen erőszakot, sem a lidérces hangeffekteket. Ez a mese viszont egészében nyűgözött le, és ragadott magával. Az üzenetének pszichológiai mélysége miatt, amely elfelejtette velem az előbbieket. Spoilerben gazdag írás következik.
Miközben egy filmet nézel, a szórakozás mellett keresd a történetében az életedre vonatkozó tanulságokat.
Legendás családi történetek
Arendelle-ben járunk, Elza és Anna kisgyermekkorában. A lányok édesapja, Agnarr király korábban sosem mesélt, családi történetet oszt meg a lányaival, akik elég nagyok már ahhoz, hogy megértsék a jelentőségét, és elég kicsik még ahhoz, hogy feltétel nélkül higgyenek benne.
A család szent és sérthetetlen. Mítoszai, legendái hősökről, jótevőkről zengenek. A történetek idővel újraíródnak, és megszilárdulnak a „halottról jót vagy semmit” elvben, így a nagyapák rossz döntései néhány generáció elteltével kedves színezetű történetekké vedlenek át.
Egy nagyapai rossz döntés, azonban akarva-akaratlanul, komoly problémákat idézhet elő az unokák életében. Megoldásra váró problémákat, amelyek nem tönkre akarnak tenni, hanem a megoldásuk által magasabbra emelni, és a helyünkre állítani.
Felmenőink egykori döntései hatással lehetnek az életünkre.
Agnarr király a saját édesapjáról mesél, Runeard királyról. A történet szerint Arendelle egykori királya békét kívánt kötni a szomszédos Elvarázsolt Erdőben élő, Northuldrákkal. Egy néppel, amely kevésbé fejlett törzsi kultúrával, a természettel harmóniában élte az életét. Runeard király békekötési ajándéka egy gát volt a számukra, amely körbevette a nép otthonát, és védelmül szolgált.
Olykor tejfehér köd borul a családi történetekre, és titkokat, rejtélyeket hagy maga után.
A békekötési ceremónián váratlanul a Northuldrák Arendelle ellen fordultak, és a harc során Runeard király is életét vesztette. Az erdő szellemei felháborodtak a történteken, és tejfehér köddel borították be az erdőt, hogy ne léphesse át senki annak határait. Agnarr király fiatal fiú volt még ekkor, és egy ismeretlen megmentőnek hála, még a köd előtt kijutott az erdőből. Így visszatérhetett Arendelle-be, ahol trónörökösként, ő vezethette tovább a királyságot. Az erdő minden titka, a túlélő katonákkal és Northuldrákkal a köd homályába borult.
Kettős etnikum – kettős kötődés
Ez a történet maradt fent csak Elza és Anna számára. Egyetlen perspektívából, édesapjuk gyermeki élményeinek, fájdalmas veszteségeinek és az elvesztett édesapa iránti lojalitásának lenyomatával.
Gyermekként erős lojalitás él bennünk a szüleink iránt. Tudatos és tudatalatti szinten is, amelyek tartalmukban nem minden esetben állnak harmóniában egymással.
Különösen, ha szüleink eltérő kultúrájú és etnikumú népből származnak. Tudatosan választhatjuk édesapánk származási népének hagyományait, tudat alatt, azonban hajtani fog egy lojalitás édesanyánk kultúrája iránt.
A kettős etnikumú családok gyermekei lojálisak mindkét szülő kultúrája és annak hagyományai iránt.
Egyszer csak, a neveltetés és a gyermekkori családi élet szokásainak ellenére azon kaphatja magát egy kettős etnikumú párkapcsolatból született gyermek, hogy mély, belső késztetést érez az elfeledett nép hagyományainak megismerése és megtartása iránt.
Ismerd meg felmenőid etnikumát! Az ő vérük csörgedez az ereidben.
Szólít az önismeret
Agnarr király és Iduna királynő időközben rejtélyes módon meghal, és idősebb lányuk, Elza lesz Arendelle királynője. A jégkirálynőt különös hang kísérti. Váratlanul zúg a fülébe egy szirénszerű ének, amely szólítja maga felé. A hang veszélyt sejtet, de ellenállhatatlan erővel vonzza magához a lányt.
Az önismeret útja izgalmasan hívogat maga felé, és még több izgalmat tartogat, amikor elindulunk rajta.
A múlt titkainak feltárása felé, az önismeret útjára hívja Elzát, amelyből ő még csak azt a reményt tudja megfogalmazni, hogy talán megértheti általa különleges képességének, a jégvarázslatnak a mibenlétét és okát. Talán választ találhat arra, miért képes a levegő páratartalmát egy pillanat alatt fagypontra tenni, és jégvilágot létrehozni maga körül. Teremteni. Tehetségének mibenlétét, forrását, okát és célját keresi.
Mi magunk, életünk főhősei is keressük a választ egyediségünkre. Miért kaptuk? Miért éppen mi kaptuk? Mire való? Hogyan használható, és hogyan használható jól?
Elza békében él Arendelle-ben, de a béke már nem tartható fent sokáig. Maga sem tudja, miért, de királynőként érzi, hogy a pillanatnyi jóllét ellenére fájdalmasan nehéz időszak következik a királyságára. Egy éjjel a különös dallamra saját dallamával felel, és az erdő szellemei, a természet négy alkotóelemének erejével csapást zúdítanak az országra.
Olykor a viharfelhők nem ellenünk, értünk gyülekeznek.
A szél, a tűz, a víz és a föld indulnak látszólag Arendelle ellen, valójában azonban épp időben evakuálják a népet a királyságból. Arendelle, az édesapától örökölt, tudatos lojalitási választás veszélybe kerül. Veszélybe kerül Elza jelene, mert a családi múlt igazságtalanságai követelik a jóvátételt, a kérdései pedig kényszerítik, hogy választ adjanak rájuk.
Freud és a Jégvarázs
„A víz emlékszik.” A mese visszatérő mondata. Freud klasszikus topográfiai modelljében egy vízben úszó jéghegy-hasonlaton át szemlélteti lelkünk felépítését. Lelkünk tudatos része, amely a jéghegy vízből kibukkanó csúcsa, önmagunk és mások számára is megismerhető tartomány.
Freud szerint a tudatos rész csak a jéghegy csúcsa, a víz alatt terül el az annál nagyobb tudatalatti.
Ennél jóval szélesebb területet átfogó rész a víz alatt szétterülő tudattalan. Sokszorosa a számunkra egyszerű értelemmel felfogható tudatos szintnek, és hatalmas erővel irányítja az életünk, gondolatainkon, érzelmeinken, késztetéseinken át.
Az önismereti útnak ideje van.
Érettséghez, korhoz kötött. Pszichológusként alapvető feladatunk ennek az időszerűségnek a felismerése. Átláthatunk helyzeteket, játszmákat, kríziseket egy személy életén belül, de annak túl korai feltárása több kárt okozhat, mint maga a tudatlanság. A családunk, és általa önmagunk megismerése is ehhez hasonló időzítést igényel.
Mit szeretek a páromban?
Az út kusza, önállóan nehezen átlátható, ezért jó, ha van melletted egy olyan személy, akiben megbízol, és aki meglátásaival nem még jobban összekuszálja a szálakat, hanem segít kibogozni azokat.
Az élmény felkavar és éget
Elza a családjával együtt vág neki, hogy felkeresse és felfedezze az Elvarázsolt Erdőt, azaz saját tudattalanját, a múlt minden titkának őrzőjét. A tejfehér ködbe, azaz vízgőzbe borult világ a lány érintésére nyitja meg a kapuit. A víz feltárulkozik.
A tudattalannal való első találkozáskor szélvihar alakul ki. Minden felkavarodik, és a forgószélen át nehéz tájékozódási pontot találni.
Az önismereti út felkavaró élményeket hozhat magával.
Minden zavaros, minden kusza, minden érthetetlen. Elza megszelídíti a tornádót, és ami addig átláthatatlanná tette a teret, hirtelen a múlt egy jelentős titkát tárja fel előttük. Édesanyjuk, Iduna királynő valódi, northuldra származása jelenik meg képekben, és egy jelenet, amely megmutatja, hogy ő mentette meg az édesapjuk, Agnarr király életét.
Az önismereti út élménye lehet égető.
Ebben az önismereti élményben olyan képekkel, tartalmakkal találkozhatunk, amelyek alapjaiban rengetik meg korábbi elképzelésünket és hitünket saját származásunkról, családunkról és családi történeteinkről. Az élmény éget és perzsel.
Minden, amiben addig éltünk bizonytalanná válik, és az új ismeretekkel kiegészülve átdolgozásra vár.
Mintha minden lángba borulna körülöttünk, és a helyére egy új, ismeretlen világ emelkedne, az olykor rideg valóság.
A tűz Elza erejére és bátorságára csendesedik le. Nem menekül el a pusztító erejétől, nem engedi, hogy egészében eméssze fel azt a rejtélyes világot, amely a családi titkokat tárja fel előtte. Amely választ kínálhat a tehetségének a miértjére.
Valakit megöl, valakit megerősít
Elza és Anna az Elvarázsolt Erdőben egyre mélyebbre jutnak. Az erdő mélysége egyre mélyebb tartalmakat tár fel a testvérpár előtt. Szüleik halálának okával szembesülnek, amikor megtalálják az elveszett hajóroncsot, amellyel a királyi pár saját önismereti útjára utazott. Úti céljuk Athohallan volt, a múlt minden rejtélyére választ adó folyó. Meg akarták ismerni Elza képességének titkát.
Az önismereti út során a múlt emlékei elboríthatnak.
Önismereti útjuk, azonban félbeszakadt, amikor a víz, amely az emlékeket őrzi, betört a hajójukba, és elborította őket. A múlt emlékei, a valóság túl sok, túl erős, túl kontrollálhatatlan volt a számukra. Feldolgozhatatlan. Talán útjuk megkezdésekor maguk sem gondolták, hogy Elza tehetségének hátterében egy olyan családi titok áll, amely felkészületlenül érheti őket. Amely mindkettőjük számára fullasztó és lélegzetelállító.
Elza bűntudatot érez szülei halála miatt. A gyermek egzisztenciálisan lojális a szülei iránt.
Nekik köszönheti az életét, és életben maradása tőlük függ, ezért igyekszik a szüleit életben tartani. Korai haláluk bűntudatot ébreszthet benne, amiért nem sikerült őket megvédenie. Bár egy gyermek sem felelős szülei korai haláláért, az érzéssel járó szenvedés valós, és meggátolhatja a gyermeket az életének a szeretetében és az élvezetében.
Az élmény elborít és fojtogat
Elza úgy dönt, egyedül halad tovább, és szembenéz azzal, amellyel szülei próbáltak ugyan szembenézni, de alulmaradtak az azzal járó küzdelemben. Athohallan, a múlt emlékeit őrző folyó felé indul, amelyből kiemelkedik a vizet megtestesítő vadló. A ló, amely kultúrákon át az erő és a szabadság szimbóluma.
A ló ősidők óta a szabadság és az erő szimbóluma, mégis megszelídíthető.
A vízi szörny minden erejével igyekszik Elzát szülei sorsába dönteni, és a víz alatt tartva abba fojtani. A megoldást a kontroll megszerzése jelenti a jégkirálynő számára.
Kevesebb esély van a sorsismétlésre, amennyiben ismered a családod történeteit.
A ló megszelídítése és ellenpozícióból a saját szolgálatába való állítása, hogy a víz ezentúl ne öljön, hanem tartalmának felhasználásával megteremtse a jobb élet lehetőségeit. A családi és ősi történetek ismerete, azaz a víz emlékei esélyt adnak arra, hogy megszakadjanak a generációkon átívelő sorsismétlések, és önálló sorsok születhessenek.
Ami fojtogatott, nagyobb életet adhat
Elza a megszelídített vízlovon érkezik a mese egyik legkatartikusabb részének helyszínére, egy gleccserhez. A gleccserben visszhangzik édesanyja, Iduna királynő éneke, amely Elzát a múlt titkainak feltárása felé vonzotta. Itt érti meg, hogy képessége egy különleges ajándék azért, amiért Iduna királynő megmentette Agnarr király életét. Célja, hogy kapcsolatot teremtsen a természet és az ember között.
Azaz, a mesén átívelő természeti elemek, a levegő, a tűz, a víz és a föld, amelyek a személyiségben pusztító erővel rázták fel a jelent a múlt miatt, lecsillapodjanak benne.
Képességet kapott arra, hogy integrálja magában a múlt negatív emlékeit és történeteit, hogy azok többet ne felkavarják, felégessék, eltapossák, vagy megfojtsák, hanem teret adjanak egy szabadabb életre. Azoknak való kiszolgáltatottság helyett, ő maga gyakoroljon kontrollt felettük, amelynek gyönyörű szimbóluma a megszelídített lóval, az erő és a szabadság szimbólumával kötött kapcsolata.
Igazság a múltban
A gleccser vize feltárja a család legmélyebb titkát, amely választ adhat Elza szüleinek halálára. Runeard király igazságtalanságát a Northuldrákkal szemben. Békeajándéka látszólagos ajándék volt csupán. Célja az volt, hogy elzárja a népet a természetes forrásaiktól, és erőtlenebbé tegye őket a szomszédos királyságnál.
A két nép közti háborút Runeard király robbantotta ki, amikor a békeszertartáson megölte a Northuldrák vezérét. A köd homálya ezek miatt a titok miatt borult a múlt minden emlékét őrző Elvarázsolt Erdőre.
A múlt igazságtalansága még mindig jóvátételre vár, és a két lány, Elza és Anna megérti benne a szerepét. Az apai örökségük, a királyság kockáztatásával rombolják le a gátat, hogy jóvátegyék a nagyapjuk múltbeli bűnét édesanyjuk népével szemben.
A lányok lojalitáskonfliktusa ezen a ponton éri el tetőfokát, a lépést mégis megteszik, és a negyedik elem, a föld óriásainak felhasználásával ledöntik a gátat. A föld. Amely nagyságával és erejével képes eltaposni és elpusztítani. Mint az élmény, amely „földbe döngöl”.
Kicsinek is állhat a világ.
Egy bénító családi történet, amely mellett kicsinek és jelentéktelennek érezzük magunkat. Amely mellett olyan, mintha csak sodródna az életünk, és pislogó szemekkel állunk, várva, mikor lép egyszer ránk a földóriás. De a földóriás is kontrollálható és vezethető, hogy pusztító ereje azt tapossa el, amelynek eltaposásához kicsik vagyunk egyedül.
Kettős lojalitás – választás elé állít?
Agát szakad, és a víz, amely emlékszik, teljes erejével és haragjával Arandelle felé árad. Úgy tűnik a kettős lojalitásban, elpusztul mégis egy családi örökség, amely legalább olyan fontos volt Elza és Anna számára, mint a másik. Elza ereje képes csak megállítani az áradást. Az az erő, amelyet ajándékba kapott, hogy egyesítse a természetet és az embert. Azaz,
a múlt negatív élményeinek integrálása a családi történetbe, a családi tragédiák, titkok és bűnök feldolgozása és jóvátétele volt képes megszelídíteni az emlékeket őrző vizet.
Az az erő volt képes lecsillapítani, amelyet Elza önismereti útja során fedezett fel valójában magában. Az élmény és a tapasztalat, hogy a kontrollálhatatlannak tűnő titokzatos múlt és az azt elraktározó tudat alatti mégis kontrollálható és megismerhető. Hogy a baljós előérzetek, szorongások és félelmek, amelyek Elzát elindították az útján, nem kívülről, hanem belülről fakadnak. Az élmény, hogy mindez megszelídíthető. A tapasztalat, hogy az élet mégsem félelmetes.
Csatlakozz Magyarország 1. pozitív pszichológiai közösségéhez, ahol azon túl, hogy egy közösség tagja lehetsz, sok hasznos tippet, tanácsot is olvashatsz!
Felhasznált szakmai tartalom
- Goldenberg, H., Goldenberg, I. (2008): Áttekintés a családról. Első kötet. Animula, Budapest.
- Goldenberg, H., Goldenberg, I. (2008): Áttekintés a családról. Második kötet. Animula, Budapest.
- Goldenberg, H., Goldenberg, I. (2008): Áttekintés a családról. Harmadik kötet. Animula, Budapest.
- Orvos-Tóth N. (2018): Örökölt sors. Kulcslyuk Kiadó, Budapest.
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
