Lexikon

Pszichológiai fogalomtár

Pozitív Pszichológiai Magazin

Kapunyitási pánik – 7+1 tipp a kezdődő felnőttkor kihívásainak elfogadására

„Te még olyan fiatal vagy, előtted áll az egész élet!”; „Most jönnek a legszebb éveid, élvezd ki, hogy még semmi dolgod nincs! Ilyen mondatok vetekednek a „Munkahelyet váltasz? A mi időnkben nem volt szokás feladni…” és az „Ideje lenne megházasodni!” típusú üzenetekkel a nálunk idősebb ismerőseinktől. A 21. század által kialakult kezdődő felnőttkor egyszerre szembesít minket az elhúzódó serdülőkori érzelmi feladatokkal, illetve a felnőttkor kötelességeivel és személyiségfejlődési kihívásaival. Huszonévesként biztosan te is érzed ennek az életkori szakasznak a feszültségét. Milyen jellemzők utalnak arra, hogy a kapunyitási pánik krízisét éled át több kortársadhoz hasonlóan? Mit jelent a kapunyitási pánik pontosan? Hogyan haladhatjuk ezt meg, és fogadhatjuk el kiegyensúlyozottan a felnőttkor kihívásait? Kun Anett pszichológus írása.

Már nem tinédzser, de nem is „igazi felnőtt” – ez az érzés sokunk húszas éveiben megjelenik. De milyen az igazi felnőtt? Dolgozik, önállóan él, maga fizeti a számláit? Kedvese van, tervben a közös gyermekkel? Tudja, mit akar, másoktól független véleményeket képes kialakítani, és építi a jövőjét?

kapunyitási pánik lány telefonnal

A felnőttkorunk még akkor is törvényszerűen különbözik a gyermekkori elképzeléseinktől, ha szerencsésen alakulnak a dolgaink.

Valószínűleg huszonévesként – főleg a tanulmányaid végéhez közeledve, vagy azok lezárulta után – más az életed egy-egy területe, mint ahogy gyermekként, serdülőként képzelted. Akkoriban alapnak tűnt, hogy mondjuk 25 éves korunkra saját lakásunk lesz, jól fizető állásunk, amit imádunk, egy szerelmünk, saját gyerekeink, nagyon határozottak leszünk és teljesen kompetensek többek között az ügyintézések bürokratikus világában is.

Fiatal felnőttként a 21. században

Ugyan minden generációnak megvolt a maga nehézsége, az elmúlt évszázadban jelentős társadalmi változások történtek, és a nyugati társadalmakban a huszonévesek gyakran megrekednek a serdülő és a felnőtt lét között.

A felnőttkornak ebben a kezdődő szakaszában, amit a külföldi szakirodalom „emerging adulthood”-nak nevez, még érvényesülnek a serdülőkori jellegzetességek, de már a felnőttkor életszakaszának sajátosságai is megjelennek.

Ennek több oka van. A tanulmányi idő elnyújthatósága lehetőséget ad arra, hogy minél tovább az egyetemi évek ismerős komfortjában maradhassunk. A szüleinktől való anyagi függetlenedés még akkor is nehézkes, ha a számított időben végzünk a tanulmányainkkal. Saját lakáshoz jutni még párban is több éves tudatos pénzügyi tervezést és sok esetben hitelfelvételt igényel az ingatlanárak miatt. Elköltözhetünk a szüleinktől albérletbe, de pályakezdő fizetésünkből valószínűleg 1-3 lakótárssal kell együtt élnünk… Ha pedig a szüleink fizetik a lakhatásunkat, gyermekszerepben maradunk.

Sokunk ideális elképzelése szerint a családalapítás előtt több lépcsőfok áll, amelyek megvalósítása éveket is igényel.

A családalapítás, gyermekvállalás is kitolódik, hiszen még akik korán meg is találják a párjukat, gyakran az első közös éveiket – akár a korábbi lépcsőfokok időbeli kiterjedése miatt is – tapasztalatok, élmények, és pénz gyűjtögetésével töltik.

A két fejlődési szakasz érzelmi feladatai

Mindemellett viszont a kezdődő felnőttkor pozitívuma, hogy rengeteg lehetőség kínálja magát a továbbtanulás, szabadidő, pályaválasztás, párkeresés, világnézetek területein egyaránt. Ez a szabadság azonban viszonylag kevés kötelezettséggel jár együtt. Ez a kombináció pedig azt eredményezheti, hogy az identitáskeresés, önmagunk megismerése és meghatározása – ami a serdülőkor személyiségfejlődési feladata – fennmarad. Ugyan szabadabb módon, hiszen a szüleink kevésbé kötik már a kísérletezéseinket, tapasztalásainkat.

kapunyitási pánik - pár a parkban

Egy felnőtt kapcsolat már máshogy működik, más hozzáállást igényel, mint a tinédzserkori szerelmek.

A másokkal való intimitás kialakítása pedig az a személyiségfejlődési feladat, ami a felnőttkorban legfőképpen előtérbe kerül. Stabil identitás szükséges ahhoz, hogy önmagunk elvesztésétől való félelem nélkül tudjunk szoros, bizalmi kapcsolatokat kialakítani, akár baráti, családi, vagy szexuális értelemben, sőt, önmagunkkal is.

Az életszakaszváltás mint krízis

Ahogy egyik életszakaszból a másikba lépünk, szerepváltás is történik. A kezdődő felnőttkorban lévő fiatalok esetében ez nem történik meg, hiszen két szerep közé szorulnak: az egyik fejlődési fokról már elléptek, de még nem érték el a következőt. Ez az ellentmondás is mutatja a szakaszban rejlő feszültséget.

A fejlődési krízis:

Két fejlődési stádium váltása között kialakuló állapot, amely során fokozott sebezhetőséget és érzelmi-mentális megterhelést élhetünk meg. Azonban ezeken a fordulópontokon egyben óriási növekedési lehetőségek rejtőznek. Ha az adott életszakasz feladatait meghaladjuk, egy magasabb, integrált pszichológiai minőséget érünk el a személyiségünk, identitásunk alakulásában, vagyis készen állunk a következő életkori szakasz kihívásaira és ajándékaira.

A kapunyitási pánik

A lehetőségek száma miatt a kezdődő felnőttkor rendkívül pozitív periódus, amennyiben jól érezzük benne magukat, reménytelve állunk a jövőhöz. A gyermekkori illúzióktól való elválás azonban megnehezíti érzelmileg a gyermekkorunk elengedését – pl. hogy mindig biztonságban vagyunk; bármit megkaphatunk, amit szeretnénk; vagy hogy minden probléma könnyen megoldódik.

Ráadásul nincs még egy olyan életszakasz, amely során több hosszú távra szóló, életet meghatározó döntést kellene meghoznunk, mint ekkor.

A kezdődő felnőttkor nehézségei nem mindenkinél okoznak tartós problémát, de akiknél igen, azok átélik a kapunyitási pánik jelenségét. Mitől lesz az életszakaszváltásból fakadó természetes, normatív krízisből fejlődési elakadás? Az alábbi jellemzők nem diagnosztikus célra szánt kérdőívet alkotnak, de minél többet érzel magadra igaznak közülük, és minél erősebb intenzitással éled meg őket, annál valószínűbb, hogy a kapunyitás fokozott krízise téged is érint.

A kapunyitási pánik jellemzői

  • A jövőnkre gondolva kétségbeeshetünk. Jövőnket kilátástalannak, kiszámíthatatlannak érezzük. Jövőképünk homályos, nincsenek elképzeléseink.
  • A választások kényszerének érzete túlságosan feszítő a lehetőségeink széles skálája miatt, időbeli sürgetettséget élünk meg.
  • Elveszettnek érezzük magunkat, bizonytalanságot és reménytelenséget élünk át, szorongunk, lehangoltak vagyunk.
  • Halogatunk, nem akarunk vagy félünk döntéseket hozni, választani.
  • Félünk, hogy hibázunk, félünk a kudarctól, az új kihívásoktól.
lány eltakarja az arcát

A bizonytalanság és a szorongás felerősödhet döntéshelyzeteknél vagy fordulópontokon – mint pl. az államvizsga vagy egy állásinterjú.

  • Nincsenek körvonalazott céljaink, nem tudjuk, mit szeretnénk, mire vágyunk.
  • Nem tudunk vagy merünk elköteleződni egy szakirány, munka, társ, lakhely vagy bármi egyéb mellett. Ijeszt a megváltozhatatlanság érzete, úgy érezzük, nem állunk még készen.
  • Félelmetesnek tűnik a teljes felelősségvállalás önmagunk felett. A problémáinkért másokat okolhatunk, vagy nem merjük vállalni saját elképzeléseinket, gondolatainkat.
  • A munkabeli kompetencia és a támogatás hiányát éljük át.
  • Alacsony az önbizalmunk, és úgy érezzük, mások elvárásainak megfelelően kellene viselkednünk és döntéseket hoznunk.
kapunyitási krízis - nő a homlokát dörzsöli

Nehezen koncentrálhatunk a feladatainkra az intenzív érzelmeink és nyüzsgő gondolataink miatt.

  • Nem sikerül függetlenednünk a szüleink vagy mások jelentős támogatásától, önállótlannak érezzük magunkat, vagy elvárjuk, hogy érzelmi és/vagy anyagi szükségleteinket kielégítsék akkor is, ha mi magunk kevéssé teszünk érte.
  • Gyakran összehasonlítjuk magunkat a kortársainkkal. Sok időt tölthetünk emiatt a közösségimédia-platformokon, és nyugtalanít, frusztrál minket, ha úgy látjuk, hogy más „előrébb jár”, mint mi.
  • Nagymértékben jelentkezik, eluralja hétköznapjainkat az aggodalmaskodás.

Ezek a jellemzők mindamellett, hogy rontják a mentális egészségünket, nehezítik a felnőtt szerepek felvállalását, és az életünk területein való előrelépést is. Azonban megerősödve kerülhetünk ki ebből a periódusból is, ha sikerrel formálódunk benne. Mi segíthet ebben?

7+1 tipp, hogy a felnőttkori akadályok kihívásokká szelídüljenek

Attól függően, hogy a kapunyitási pánik melyik jellemzője okozza a legnagyobb nehézséget számodra, más-más szempont lehet nagyobb segítségedre. Mindenesetre ezek az általános tippek támogathatnak abban, hogy megerősödj a kezdődő felnőttkor kihívásaiban, kiélvezhesd előnyeit és örömeit, valamint pozitív várakozással tudd fogadni a felnőtt szereppel járó körülményeket.

1. Támogató kortárs közeg

Amikor megkérdezzük a szüleinket vagy nagyszüleinket, nekik milyen volt az életük a mi korunkban, gyakran érezzük úgy, hogy kisebb falat az, amivel nekünk kell megbirkózni – mégsem megy varázsütésre. Természetes dolog, hogy MÁS feltételek között élünk, és az eltelt évtizedek hatására más nehézségekkel szembesülünk. Ha arról kérdezzük meg felmenőinket, hogy mindeközben hogyan érezték magukat, biztosan találunk hasonló pontokat.

kapunyitási pánik - baráti társaság mosolyog

Valódi jó barátaink nagy támaszt jelenthetnek ebben az időszakban.

A legjobban mégis azok érthetik meg helyzetünket, akik maguk is épp hasonlóval szembesülnek. Legyen az a pár évvel idősebb testvérünk vagy valamelyik barátunk, felfedezhetjük a beszélgetéseink során, hogy nem vagyunk egyedül sem a körülményeinkkel, sem az érzéseinkkel. A hasonlóság és a támogatás megnyugtathat minket: teljesen normális, amin keresztülmegyünk!

2. A társas összehasonlítás problémái

Ahogy a társas összehasonlítás kérdéskörei kapcsán korábban már írtam, az sem mindegy, hogy kikkel hasonlítjuk össze magunkat, még a kortársaink között sem. Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy mindünk életében vannak egymástól eltérő lehetőségek. Lehet, hogy egy kortársunk már 2 gyermekes családanya, és úgy érezzük, hogy le vagyunk maradva? Pedig lehet, hogy nekünk még nem volt olyan mély és biztonságot adó párkapcsolatunk, amelyikben felmerülhetett volna a családalapítás, lehet, hogy anyagilag nem engedhetünk még meg magunknak egy saját lakást, és így tovább. Sosem összehasonlítható két élet! Érdemes felmérnünk saját lehetőségeinket, és végiggondolnunk, szeretnénk-e valamelyikkel élni, melyiket tudjuk vagy szeretnénk hasznosítani?

 Ráadásul nem is biztos, hogy ugyanazt szeretnénk az életben, mint egy társunk, mégis érezhetjük a ránk nehezedő nyomást. (Főleg, ha esetleg a szüleink-nagyszüleink generációja erősen közvetíti az általuk számunkra elképzelt következő lépéseket…)

A social media platformok még inkább kiélezhetik ezt a hatást – gondolkodjunk el azon, hogy visszafogjuk a Facebook / Insta / akármi nézelődésünket, vagy akár átmenetileg megszavazzuk magunknak a social media detoxot. Mindez az önértékelésünkre is jó hatással lehet. Az énképünk javítását szolgáló tippeket találhatsz korábbi írásomban.

3. Mint mindig: önismeret

A kezdődő felnőttkor életszakaszából fakadó érzéseink és nehézségeink önmagukban is zavaróak, de még nehezebb meghaladnunk őket, ha összekapcsolódnak korábbi negatív vagy megterhelő tapasztalásainkkal. Ha pl. a szüleink serdülőkorunkban is szigorúan mereven szabályozták az akaratunkat, még bizonytalanabbak lehetünk a döntéshozásban, vagy épp ebben a szakaszban túlzóan próbálhatjuk pótolni a szórakozást, és a döntéseink ebbe az irányba tendálhatnak.

Ezentúl gyakran a bizonytalanság, döntésképtelenség, szorongás mögött állhat az is, hogy nem tudjuk, pontosan mit is szeretnénk, mi lenne a számunkra legmegfelelőbb választás, és csak sodródunk az árral. Inkább elfogadjuk mások javaslatait, mert nem tudjuk konkrétan, mit is akarunk.

Egy pszichológus segíthet a cselekedeteink megértésében – pl. miért halogatjuk több éve a szakdolgozatunkat? Segít rátekinteni az érzéseinkre és elfogadni azokat – oké-e, ha ijesztő még számunkra a házasság, vagy mit kezdhetünk azzal, ha nehezen bírjuk az első munkahelyünk terhelését? Mi magunk is foglalkozhatunk ezekkel, de ha huzamosan nem érezzük jól magunkat, egy szakember segíthet olyan szempontok mentén ránézni a jelenünkre, amelyek előhívják saját megoldásainkat, válaszainkat.

4. Alkossuk meg a saját jelenbeli elképzeléseinket!

Ugyan lehet, hogy az időzítést át kell gondolnunk a lépésre, de nyissunk a gondolatra: bármikor módosíthatunk a felvett irányainkon, legyen szó akár hivatásunkról, munkánkról, kapcsolatainkról. Segíthet a bizonytalanság eloszlatásában, ha célokat tűzünk ki magunk elé.

Nagyon távoli lehet a több év távlata, meg is rémiszthet minket. Koncentráljunk a jelenre, a közeljövőre!

Mi az, amit ezen a nyáron szeretnél megvalósítani? Mi az, amit a hónapban kell megtenned? Milyen tevékenységed vár megvalósulásra a héten? Nem baj, ha ezek nem mély, életre szóló elhatározások lépései. Jelenlegi kisebb választásaink is formálják, tisztábbá teszik, közelebb visznek minket későbbi, nagyobb céljainkhoz. Ha mértékletesen, de tudatosan igyekszünk meghatározni a jelenlegi választásainkat, kompetensebbnek és határozottabbnak is érezzük majd magunkat.

5. Erősségek felfedezése

A lehetőségeinken túl a céljaink meghatározásában, a döntések meghozatalában segíthet az is, ha képességeinket számba vesszük. Melyek azok a tulajdonságaink, készségeink, amelyeket mozgósítani tudunk annak érdekében, hogy elérjük elképzeléseinket? Mik az erősségeink, amik segíthetnek körvonalazni a nekünk való, hozzánk illeszkedő, elégedettséget hozó célokat?

Tipp

Írjunk egy listát

azokról a vonásainkról, amelyek egészen kiskorunk óta erősségeink, és azokról is, amiket az évek során alakítottunk ki! Melyikeket használjuk legszívesebben? Ne szabjunk gátat a gondolatainknak, ami eszünkbe jut, mind írjuk le.

Közeli szeretteink segítségét is kérhetjük a lista összeállításában. Érdeklődési köreinkkel összefésülve ezek a képességeink irányt mutathatnak abban, hogy életterületeinken merre haladjunk, milyen választást hozzunk. Ezek az erősségeink eszközként szolgálnak abban is, hogy ezekre támaszkodva hatékonyabban tudjunk megküzdeni a kapunyitási pánikunkkal.

6. Szorongásoldó tevékenységek

Néha annyira beszűkül a tudatunk a negatív történésekre, érzésekre, annyira elural minket a szorongás vagy a nyomott hangulat, hogy kevés időt és figyelmet fordítunk olyan tevékenységekre, amelyek feltöltenek, energetizálnak és ellazítanak. Időközönként célszerű nem arra törekednünk, hogy elmulasszuk a kellemetlen állapotot, hanem annak lehetőséget biztosítani, hogy ettől független örömhozó, kellemes állapotokat éljünk át.

kapunyitási krízis - négy lány a tengerparton

A legegyszerűbb kikapcsolódási lehetőségek is sokat javíthatnak a hangulatunkon, így szánjunk időt valódi hobbijainkra!

Még ha meg is kell erőltetnünk magunkat a kocogáshoz, amit amúgy imádunk, ha már nekilódult a testünk, vagy ha tornyosul rajtunk a munka, de olyan jól felszabadulunk egy focimeccs nézése közben… Engedjük meg magunknak, tudatosan teremtsük elő ezeket a felszabadultságot, megpihenést, vagy épp jókedvet nyújtó tevékenységeket. Minél jobban érezzük magunkat a bőrünkben, annál kevésbé tűnik súlyosnak az életkori kihívás.

7. Vágymunka és jelenorientáció

Huszonévesen sokan kényszerét érezzük annak, hogy döntsünk, pontosan mit szeretnénk évek múlva, vagy épp konkrétan magával az életünkkel. Pedig gyakran hónapról-hónapra nagy változások jönnek életünkben, és nem biztos, hogy 5 év múlva is arra vágynánk, amire most gondolunk.

Még egyetemista koromban volt egy tantárgyunk, ami során a csoporttársaink számára kellett csoportfoglalkozást terveznünk és vezetnünk. A kapunyitási pánikot választottam témának (vajon miért? 😁 ). A ráhangolódásnak szánt gyakorlatnál egy rövid imaginációs gyakorlatot csináltunk, mely során elképzelték a résztvevők magukat és az életüket 5 év, majd 10 év múlva.

A gyakorlat végeztével megbeszéltük a tapasztalatokat: a 20-21 éves csoporttársaim 90%-a lehangoltságról, feszültségről, szorongásról, sőt kétségbeesésről számolt be, amit az okozott, hogy nem látták maguk előtt a jövőjük képét. Nem tudtak belelazulni a fantáziálásba, hiába tisztáztuk a gyakorlat elején, hogy nem kell reálisnak lennie az elképzelt képnek, nem kell egyeznie a jelenlegi terveikkel, csak hagyják megjelenni a vágyott képet. Volt mivel dolgoznunk a „ráhangolódás” után.

Annak érdekében, hogy a kapunyitás krízisével együtt járó nehézségeinket enyhíthessük, érdemes körvonalazni jelenbeli vágyainkat! Ez csökkentheti az elvárásoknak való megfelelést, a döntéskényszer feszültségét, a jövőképünk bizonytalanságát, valamint segíthet, hogy ne az aktuális hangulataink irányítsanak minket, hanem a valódi belső indíttatásaink szerint cselekedjünk. Még ha hosszú távú célokat nem is tudunk megfogalmazni (ne feledjük, semmivel sem vagyunk elkésve), a valódi vágyaink felismerése pályára helyez minket életünk minden területén.

Megfigyelési kísérlet

Íme a nehéz kérdés: mit szeretünk, szeretnénk igazán?

Kapásból érkező válaszaidat gondold tovább.

Ha az jön például, hogy bulizni, iszogatni a haverokkal, abban mi a kielégítő számodra? Mély beszélgetések a kortársaiddal, a feladattudat elengedése, a zenehallgatás szorongásoldása, a kiöltözés hozta magabiztosság? Ha az a válaszod, hogy boldognak lenni, akkor melyek azok a helyzetek, cselekedetek, történések, körülmények, amelyek a legközelebb visznek ehhez az érzéshez?

A vágyaid, a válaszaidban rejlő érzések, elemek segíthetnek jelenbeli célokat találni, bizonytalanságunkban is értelmesnek megélni a tevékenységeinket, választást hozni döntéshelyzetekben.

 +1: Ha szeretnél egy összetettebb, konkrétabb gyakorlatot kipróbálni, ami segíthet mélyebben feltérképezni a jelenbeli vágyaidat, illetve akár olyan jövőbeli elképzeléseket kialakítani, amelyek valóban belső szándékaidat tükrözhetik, ebben az írásomban megtalálhatod.

Nem kell, hogy nehéz legyen fiatalnak lenni

Nem kis feladat elbúcsúzni a diákéveinktől, betagozódni a munka világába, elsajátítani az önérvényesítés és szabályelfogadás munkahelyi egyensúlyát, mély, felnőtt párkapcsolatot kialakítani, saját megélhetést biztosítani, saját lakást venni, családot alapítani… Mégis, a legcsodálatosabb történések sűrűsödnek a felnőttkor, húszas-harmincas évek periódusában. Mindebbe belevágni, nekikezdeni egyszerre lehet vágyott és ijesztő. A kapunyitás pánik féktelen bulizásra, aggódó megtorpanásra, eltolt vagy épp elhamarkodott döntésekre sarkallhat.

kapunyitási pánik - napszemüveges lány

Fiatal felnőttnek lenni egyszerre izgalmas, szabad és kihívásokkal teli.

Közhely bár, de engem mindig megnyugtatott a mondás: „Mindennek megvan a maga ideje.” Lépésről-lépésre minden kikristályosodik. Nyugodtan megélhetjük a kapunyitással járó aggodalmakat és bizonytalanságokat – ez is a felnőtté válás része. De emlékeztessük magunkat arra is, hogy élvezzük ki a fiatalságunk éveit, hiszen most vannak. Ehhez pedig nyugodtan használjuk akár a cikk szempontjait, tippjeit is!

Felhasznált szakmai tartalom

  • Arnett, J. J. (1998): Learning to stand alone: The contemporary American transition to adulthood in cultural and historical context. Human Development,41, 295–315.
  • Arnett, J. J. (2000): Emerging adulthood. A theory of development from the late teens through the twenties. American Psychologist, 55, (5), 469–480.
  • Arnett, J. J. (2001): Conceptions of the transition to adulthood: Perspectives from adolescence to midlife. Journal of Adult Development, 8, (2), 133–143.
  • Bernáth, (1997): A felnőttkor néhány jellegzetes kérdése. In: L. B.-K. Solymosi (szerk.): Fejlődéslélektan olvasókönyv. Tertia Kiadó, Budapest. 121–139.
  • Erikson, H. (1968/1991): Az életciklus: az identitás epigenezise. In: Erikson, E. H. A fiatal Luther és más írások (old.: 437-497). Budapest: Gondolat Kiadó.
  • Hajduska, M. (2008): Krízislélektan. Eötvös Kiadó, Budapest.
  • Jámbori Sz., Leist Balogh B. (2016): A kapunyitási pánik vizsgálata a megküzdési módok és a szorongás függvényében. Alkalmazott Pszichológia, 16, (2), 69–90. 
  • Riggs, S. A., Han, G. (2009): Predictors of anxiety and depression in emerging adulthood. Journal of Adult Development, 16, (1), 39–52.
  • Robbins, A., Wilner, A. (2001): Quarterlife crisis: The unique challenges of life in your twenties. Jeremy P. Tarcher/Putnam, New York.
  • Salmela-Aro, K., Aunola, K., Nurmi, J.-E. (2008): Trajectories of depressive symptoms during emerging adulthood: Antecedents and consequences. The European Journal of Developmental Psychology, 5, 439–465.
  • Vida K. (2011): A kezdődő felnőttkor és a kapunyitási pánik. ELTE-PPK, Budapest. Szakdolgozat.

Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal is! 😉

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: email
Email
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: pinterest
Pinterest
Megosztás itt: print
Nyomtatás
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: pinterest
Megosztás itt: print
Az oldal tartalma szerzői jogvédelem alatt áll.
Skip to content