A halogatás az a magatartás, amelyben elkerüljük a ránk váró feladatokat, elhalasztjuk
azokat a teendőinket, amelyeket most is elvégezhetnénk.
Halogatás fogalma
A halogatás egy szándék, cél megvalósításának elkerülése. Lay (1986) szerint tendencia a fontos feladatok elkezdésének vagy befejezésének elhalasztására. Solomon és Rothblum (1984) úgy határozza meg, mint viselkedést, melynek eredménye, hogy kényelmetlen, kellemetlen időpontig halasztjuk a feladatokat.
A halogatás 4 komponense
Milgram szerint a halogató magatartás négy komponense
- a szekvenciális ismétlődés;
- a személy képességeihez mérten alacsonyabb teljesítmény produkálása;
- a személy számára fontos feladatok érintése; és
- megviselő, nyugtalanító érzet keltése az egyénben.
A halogatás típusai
A perfekcionista
Vonakodik elkezdeni vagy befejezni a feladatokat, mert nem tudja teljesíteni az önmaga által állított magas elvárásokat.
Az álmodozó
Hajlamos a határozatlanságra és a realizmus hiányára. Nagy gondolatai vannak, de ezeket nehezen tudja teljesíthető célokká formálni.
Az aggódó
Fél attól, hogy a dolgai rosszul alakulnak. Szorong a kockázatoktól, a változástól, és problémát jelent számára a döntéshozatal. Kevéssé bízik képességeiben, valamint nehezen viseli az esetleges kellemetlenségeket.
A kríziskeltő
Gyakran tapasztalja, hogy a legutolsó pillanatig nincs motivációja, vagy csak akkor tudja a legjobbat
kihozni magából.
A dacos
Agresszív mások javaslatai vagy utasításai miatt, mert úgy érzi, hogy meg akarják mondani, mit tegyen; vagy passzív-agresszív: „igen”-t mond, ami „nem”-et jelent.
A túlteljesítő
Állandóan dolgozik valamin, gyakran vállal extra feladatokat, de nem fókuszál kellőképpen a fontos dolgaira: nehezére esik nemet mondani.
A kényelmes
Kerüli a stresszes, túl nagy elfoglaltságot jelentő szituációkat. Gyakran halasztja el a teendőit pusztán a szórakozás, a pihenés kedvéért.
Az akadémiai halogatás fogalma
Az akadémiai halogatás kifejezetten a hallgatókra jellemző, a tanulmányokat hátráltató jelenség, mely Onwuegbuzie szerint a tanulók 40–60%-át, egyes kutatások alapján azonban az egyetemisták 70%-át érinti.
Felhasznált szakirodalom
- Gerhát R., Balázs K., Szemán-Nagy A. (2017): „Jobb későn, mint soha” – A halogató magatartás vizsgálata egyetemisták körében. Psychiatria Hungarica, 32(2), 158-167.
- Takács I. (2010): A halogatás jellemzői a felsőoktatásban. A halogató magatartás és a személyiség jellemzőinek vizsgálata a felsőoktatásban. [Habilitációs dolgozat.] Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar.