fbpx

Hiperaktív gyermek a családban – Gyógypedagógus és érintett anyai szemmel

Átlagos olvasási idő: 8 perc

Kirekeszt. Félelmet kelt. Peremre helyez. Az élet sava-borsa. Csak néhány jelző arról, hogy kinek mit jelent ez a négy betű: ADHD. Amikor egy szülő szembesül azzal, hogy az ő gyermeke is érintett valamilyen módon a hiperaktivitás spektrumon, új módon kezd el viszonyulni ehhez a „diagnózishoz”. Pedig ez nem diagnózis, azaz nemcsak ez; a hiperaktivitás nem betegség, hanem állapot. Gyógypedagógus vendégszerzőnk munkája során és személyesen is érintett a témában, átélte a fejlődésig vezető rögös utat, és most megosztja tapasztalatait. Kulcsárné-His Erzsébet vendégszerző írása.

Mikor ezt a cikket írom, pont tegnap tartott fogadóórát kisebbik gyermekem osztályfőnöke. Ez a fogadóóra nem olyan volt, amitől egy szülő az éjjel elégedetten hajtja álomra a fejét. Inkább azóta is azon járnak a gondolataim, hogy szülőként és gyógypedagógusként hogyan tudnék segíteni a fiamnak? Pedig nem most kezdtük…

A mi történetünk kezdete

A fiam öt éves kora óta hivatalosan is kiemelt figyelmet és különleges bánásmódot igénylő gyermek. Több területen volt jelentős elmaradása, melyek az iskolában már tanulási zavar formájában jelentkezhetnek. Ezek mellett problémás volt a viselkedése, és figyelmét sem tudta hosszabb ideig tartani semmilyen tevékenységben. Beszéde érthetetlen volt a rengeteg hanghibának köszönhetően, állandóan mozgásban volt, a szokásokat, szabályokat is nehezen tartotta. Érzékeny volt az erős hangokra, zajokra és a tömegre.

Az első lépések

A pedagógiai szakszolgálat szakemberei ADHD-ra (Attention Deficit Hyperactivity Disorder –figyelemhiányos hiperaktivitási zavar) gyanakodtak és felvetették a további kivizsgálásokat is, ha nem történik változás a gyerek állapotában. Így kisfiam öt éves kora óta jár különféle fejlesztésekre, melyeknek követeztében jelentősen fejlődött mozgása, beszéde és különböző részképességei. Annak köszönhetően, hogy fiam majdnem 8 évesen kezdte az első osztályt, valamint, hogy kétéven keresztül intenzíven fejlesztettük, zökkenőmentesen ment az olvasás-írás elsajátítása. Első osztályban még a matematikával sem volt gondunk.

A hiperaktív gyerekek sok esetben kifejezetten értelmesek.

A beilleszkedésével, impulzivitásával viszont annál inkább. Már az iskolakezdés 2. hetében kaptam pár osztálytársa szüleitől messenger üzeneteket, melyekben kedvesen, néha fenyegetően kértek meg arra, hogy beszéljek a fiammal és „Csináljak vele valamit!”. (Azt az érzést sem kívánom senkinek, mikor ilyen hangvételű üzeneteket olvasgat péntek esti óráiban az ember.)

Nem mi vagyunk az egyetlenek

Úgy gondolom, hogy a történetemet olvasva sok szülő érez hasonlóságot. Ha nem is mindenben, de bizonyos pontokban biztosan. Pedagógusként azt tapasztalom, hogy egyre több az olyan gyermek, akik hasonló problémákkal küzdenek.

Köszönhető ez a felgyorsult technikai és kulturális változásoknak, a környezeti hatásoknak, a nemrégi covid járványhelyzetnek és a sokkal kevesebb mozgásnak. Ezeknek a hatásoknak a negatív következményeiről tudományos cikkekben neves kutatók publikálják tapasztalataikat, tudományos értekezéseiket (lásd Gyarmathy, Vekerdy).

Önostorozó gondolatok

Amikor valaki hiperaktív gyermeket nevel, nagyon sokszor gondol arra, hogy nem elég jó szülő, mert bármit tesz, gondok vannak az óvodában, az iskolában és otthon is. Sőt! Gondok vannak a boltban, a külön foglalkozásokon vagy a sportedzéseken. Engem is kértek meg már arra, hogy ne vigyem többet a gyermekemet az adott foglalkozásra vagy edzésre. Kisebbik fiam ezért tanult meg egyéni formában úszni, vagy ezért nem volt még nyári táborban.

A gyermek eltérő viselkedése miatt magát a szülőt is számos kritika és támadás éri. Sok esetben a környezet a szülőt okolja, nem ismerve a gyermek problémájának valódi hátterét. Egy folyton izgő-mozgó, kialakított szabályokat rendszeresen felülíró, sokszor motiválatlan gyermekkel élni otthon sem könnyű feladat. Azonban az igazi nehézségek a közösségbe lépéstől kezdve bukkannak a felszínre.

A közösségi élet nehézségei

Az ilyen nehézségekkel küzdő gyermekeknek a közösségekbe való beilleszkedése nehézkes. Nehezen tud egy folyamatot véghez vinni, mert a legapróbb dolog is eltereli a figyelmét. Impulzív, sokszor gondolkodás nélkül cselekszik, gyakran félbeszakít másokat. Robbanékony, gyakran vannak agresszív megnyilvánulásai (verbális és fizikai). Ám a súlyosabb problémák a beiskolázás során jelentkeznek. A viselkedésproblémák mellett megjelenhet akár az alulteljesítés is, melynek hátterében elsősorban a figyelemzavar áll.

Az iskola sokszor rémálom…

Ezeket tapasztaltuk meg mi is a fiam első osztályba lépése kezdetén. A jelenlegi oktatás, a magas osztálylétszám ugyanis nem veszi figyelembe ezeknek a gyerekeknek a nehézségeit. Az a tapasztalatom, hogy az óvodai nevelés sokkal jobban kezeli a gyermekek egyéni sajátosságait, sokkal rugalmasabban áll hozzájuk.

Az iskolában naponta többször 45 percig kell ülni csendben, lehetőleg mozdulatlanul egy padban, és figyelni. Ezeknek a gyerekeknek ez az elvárás egy rémálom! Bár zárójelben megjegyzem, hogy 45 percig folyamatosan senki nem képes a figyelmét fenntartani. (Általában 8 percig vagyunk képesek figyelni átlagosan.)

Azonban míg egy tipikus gyermek képes a figyelmét újra fókuszba helyezni, egy figyelemhiányos gyermek ritkán, de inkább nem.

Ilyenkor kezdődik el a körülötte ülő gyermekek piszkálása, az óra közben történő beszélgetés, az izgés-mozgás, felugrálás. Végül az óra anyagát már egyáltalán nem követő, unatkozó, idegrendszerileg már nagyon kimerült gyermek valamilyen formában robban.

A figyelem fejlesztéséért mi is aktívan tehetünk a hétköznapokban; ebben a könyvajánlóban még többet olvashatsz erről.

Gyakran a tagadás az első reakció

Mikor már a problémák sokasodnak és a gyerekek kivizsgálására kerül a sor, addigra sok idő eltelhet speciális fejlesztések nélkül. Gyakran hátráltatja a fejlesztések megkezdését a szülők reakciója is.

Tapasztalatom szerint a gyász különböző fázisait élik át a szülők az okok megtalálásakor, a diagnózis feltárásakor. Sokan a tagadásba menekülnek, nem akarják még elfogadni azt, hogy gyerekük nem olyan, mint az átlag. Ilyen esetekben nem fogadják el a szakemberek által megalkotott véleményezést és viszik további vizsgálatokra a gyermeküket. Az is előfordult, hogy nem akarták a fejlesztéseket megkezdeni.

Különböző a szülők hozzáállása a vizsgálatokhoz.

Találkoztam olyan szülőkkel is, akik ki akarták gyógyítani a gyermeküket és ezért minden követ megmozgattak. Ebbe a reakcióba estem bele én is. Amikor kimondták gyermekem valószínűsíthető problémáját, előszőr mély fájdalom vett rajtam úrrá. Nehéz volt szembesülni azzal, amit igazából én is tudtam. Hiába vagyok gyógypedagógus, hiába láttam az egyértelmű tüneteket, ilyen esetben az ember gyakran vak. Én is az voltam.

Mikor túljutottam ezen a fázison hamar a tettek mezejére léptem. Kitűztem magam elé, hogy egy év alatt ledolgozzuk kisfiam lemaradásait. Nagyon sok fejlesztésen vettünk részt, melyek pozitív hatása látszott is.

Mikor a szülő is gyógyul, elfogad…

Közben pedig szépen lassan elkezdtem én is gyógyulni. Kellett ez idő alatt még pár pofon, melyek magamhoz térítettek, de egy év múlva már el tudtam fogadni azt a tényt, hogy gyermekem más, mint a többi gyermek. Őszintén szólva már igazán nem is zavart.

Ahogy most látom

A fiamat egyszerűen úgy szeretem, ahogy van! Az impulzivitásával, pörgésével, rugalmatlanságával, figyelmetlenségével együtt. Mert ezek mellett ott van az érzékenysége, a tiszta lelke, a kedvessége, a jó humora, melyek minden nap jókedvet okoznak számomra.

Igen, sokat kell vele foglalkozni! Vinni kell fejlesztésekre, oda kell figyelni a nap minden szakaszában a nehézségeire, és sokszor kapok a fogadóórákon is negatív híreket. Azonban a tipikus gyerekeket is sokat viszik a szüleik különböző iskolán kívüli tevékenységekre. Míg a tipikus gyermek sport edzésekre jár, addig az enyém mozgásterápiára. Míg a tipikus gyerek külön fakultációra jár, az enyém addig fejlesztésekre. Mind a két típusú gyermek programjaihoz a család pontos szervezésére van szükség. Ugyanúgy pénzbe kerülnek a fejlesztések, mint a tipikus gyermekek különórái.

Ez egy állapot, nem betegség

Egy ADHD-s gyerek családjának lenni nem egyszerű feladat, de magának a gyermeknek a legnehezebb! Hiszen Ő „jó” akar lenni, de nem tud, nem képes figyelni, a felindultságát kontrollálni, kivárni, csendben maradni, egyhelyben megülni. Sokszor nem érti, miért mérgesek rá a felnőttek, és miért nem akarnak vele játszani társai. Környezetét megijeszti viselkedése, pedig Ő erről nem tehet!

Tehát, folytatódik az ördögi kör. Az elvárt viselkedés hiányában jönnek az elmarasztalások, elvárások mind a pedagógusok, mind a szülők részéről. Ezek a gyerekek gyakran küzdenek szorongással és önértékelési problémákkal, mely tovább rontja az állapotukat, és az egész további személyiségfejlődésükre kihat.

Fontos kiemelni, hogy az ADHD nem betegség, hanem egy állapot, eltérés az átlagtól!

Okait még mindig kutatják és megoszlanak róluk egyelőre a vélemények.

Genetikai és / vagy környezeti faktorok is állhatnak a háttérben

Genetikai faktorként egyre többet beszélnek a kutatók arról, hogy ezt az állapotot a dopamin és a noradrenalin alacsony szintje okozza. A dopamin egy kémiai hírvivő és boldogság hormon, mely az információkat továbbítja az agy különböző területein. Beszélnek arról is, hogy mind a figyelemzavar, mind a hiperaktivitás kialakulása mögött az idegrendszeri éretlenség áll.

Sok publikáció szól arról, hogy a táplálékintolerancia és ételallergia is szerepet játszik a figyelemhiányos hiperaktivitás tüneteinek intenzitásában. Ennek oka az a tény, hogy századunkban mind az információk és mind a vegyi anyagok is megszaporodtak. A vegyi anyagok a fejlődő idegrendszerre nagyon káros befolyással vannak. Ezt több kutatási eredmény is megerősíti (például Feingold, 1974; Healy, 1990; Campbell-McBride, 2005). Az idegrendszer fejlődését befolyásoló tényezőként sok kutató foglalkozott a mobiltelefonok és elektronikus eszközök káros hatásával is (például Cotgreave, 2005; Ferreri és mtsai., 2006). Továbbá az infokommunikációs eszközök túlzott használata is párhuzamba állítható az idegrendszeri érést lassító tényezők között.

A mindennapi tevékenységeket is befolyásolja a túlzásba vitt képernyőhasználat.

Ebben az esetben a gyermekek agyát olyan információ cunami éri, melyet képtelenek feldolgozni és mozgással lekövetni. Emiatt nem alakulnak ki azok az idegpályák, melyekre szükség lenne pl. az érzelmek szabályozásában, a beszédfejlődésében vagy a végrehajtó funkciók megerősödésében. A végrehajtó funkciók működésének zavara meghatározó az ADHD kialakulásában. Ezek segítik a viselkedéstervezést, a tevékenység és cél fenntartását, a késztetések kontrollát, egy tevékenység elemeinek sorba rendezését, a gátlást, a figyelem fenntartását, irányítását.

Mit tehetünk mi szülők, hogy gyermekünk mindennapjait megkönnyítsük?

Nagyon fontos, hogy mi, szülők elfogadjuk gyermekünk különleges állapotát!

1. Hallgassuk meg a pedagógusokat

Érdemes a gyermekünket nevelő pedagógusok tapasztalatait meghallgatni, ajánlásaikat figyelembe venni. Ők vannak a nap folyamán a legtöbbet gyermekükkel. Ők látják, hogy gyermekük hogyan viselkedik a közösségben.

Ha javasolják gyermekük kivizsgálását, akkor minél hamarabb vigyék el őket a kijelölt helyekre. Sajnos nagyon sok idő telhet el fejlesztés nélkül, amíg kiderül a valódi oka a problémáknak. Nagyon fontos megemlíteni azt a tényt, hogy a leghatékonyabban a szenzitív időszakban (3-7 év) lehet fejleszteni a gyerekeket.

Minél később sikerül kideríteni a valós problémát, annál kevesebb idő áll a rendelkezésünkre az eredményes fejlesztéshez.

2. Megfelelő feladathelyzet kialakítása

ADHD esetén az agy másképpen funkcionál, emiatt nem, vagy alig működnek a gátló funkciók. A hiperaktív gyerek értelmi képessége és teljesítménye általában jó. Az olyan helyzetekben pedig kiemelkedő, amikor a feladat egyértelmű, rugalmasabb az időkorlát, a helyzet kétszemélyes, gyakori és azonnali a visszajelzés, sok a pozitív biztatás, kevés a szabály és az utasítás.

3. Kevesebb inger

Bár a hiperaktivitással küzdő gyerekek folyamatosan keresik az új ingereket, a válogatás nélküli sok inger nem jó számukra. Ezért fontos, hogy az otthoni lét minél ingerszegényebb legyen. Kiemelten az óvodai napokon, amikor már a gyermek telítődött zajjal, fénnyel és hangingerek sokaságával. A multimédiás eszközök előtt hosszú időt tudnak eltölteni, ugyanis ezekből olyan gyorsasággal kapják az impulzusokat, ami odaláncolja őket. Minél kevesebbet éljünk ezzel a „kényelmes” megoldással, hogy agyuk pihenni tudjon.

4. Egyszerű szabályok

Ezek a gyerekek minden alkalmat megragadnak az ellenkezésre. Ráadásul problémájukból adódóan nagyfokú bizonytalanságban is élnek. Ajánlatos ezért néhány egyszerű szabály felállítása napi ellenőrző kártyák használatával, jutalmazással. A szabályokat a család minden tagjának következetesen be kell tartani, mely nem egyszerű feladat.

5. Társasjáték a fejlesztésért

A hiperaktív gyermekeknek csak rövid távú céljaik vannak és nehezített lehet számukra a rugalmas stratégiaalkotás is, mely segíti a cselekvésmódosítást. Vegyük figyelembe ezeknek a gyerekeknek a nehézségeit és olyan játékokat keressünk, melyek fejlesztik ezeket a képességeiket. Ilyen játék a malom, a sakk, vagy éppen a szoliter is.

6. Egyszerű utasítások

Számukra már az is rendkívül bonyolult és összetett feladat, hogy pl. felszólítjuk arra, „Pakold össze a szobád!”

Érdemes kisebb egységekre, konkrét cselekvésre lebontani a kérést: „Tedd a dobozba a játékot! Most rakd a polcra!”

Az utasítás alatt mindig érintsék meg és végig tartsák fent vele a szemkontaktust.

7. Ételallergia a láthatáron?

A dopamin hiány kialakulhat azért is, mert probléma van bizonyos tápanyagok felszívódásával. Ha pedig valamilyen fehérjéből hiány van, akkor kialakulhat intolerancia, allergia, vagy bármilyen más emésztőszervi betegség. Éppen ezért érdemes felkeresni egy gasztroenterológust is. Az én gyermekem számos ételre volt eleinte allergiás. Jelenleg már csak a tejfehérjére. A terheléses időszakban rendszerint felerősödnek a viselkedési tünetei, erre érdemes előre készülni.

Az ételallergiához való hozzáállásról a gyerekeknél bővebben itt tudsz tovább olvasni.

8. Mozgásterápia

Ebben az életszakaszban a legfontosabb a mozgás! A mozgás segíti az idegsejtek kialakulását és a neuronok közötti kapcsolatok kiépítését, továbbá a gátló funkciók fejlesztését. A hiperaktív gyerekek esetében a mozgásterápia az egyik leghatékonyabb fejlesztő eszköz.

A megfelelő mozgásterápia kiválasztását bízzuk szakemberre.

Ajánlatos felkeresni egy mozgásterapeutát, aki gyermekük képességének megfelelő, otthoni egyéni gyakorlatokat ír elő. Az ilyen megsegítéshez sok kitartás kell a család részéről is, de a gyermeküknek ezzel rengeteget segíthetnek.

9. Érzelemfelismerés- és kifejezés

Egy ADHD-s gyermeknél kiemelten előnyös, ha megbeszélik és megtanítják neki, hogyan tudja kifejezni azt, hogy valójában mit érez és érzelmeit mi váltotta ki. Így indulatait is jobban képes kontrollálni.

A kitartó megsegítés eredménye

A hiperaktivitás tünetei már csecsemőkorban is láthatóak és egész életen át fennmaradhatnak. A korán elkezdett szakszerű kezelés minden esetben javít az érintett állapoton, a zavar kezelhetővé válik. A jól sikerült terápia eredményeképpen pozitív magatartássá alakulhatnak a tünetek (energiáit kamatoztatja a sport, utazás, tanulás terén). Nem vagyunk könnyű helyzetben, de megnyugtató az a tény, hogy kitartó megsegítéssel gyermekeink hiperaktivitása csökkenni fog idővel, és megtanulhatnak olyan stratégiákat, melyek segíteni fogják őket a későbbiekben.


Felhasznált szakmai tartalom

További felhasznált tartalom elérhető ittittitt és itt.


Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal is! 😉
Facebook
Email
Nyomtatás
0 0 szavazatok
Cikk értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Beépített visszajelzések
Megnézem az összes hozzászólást

Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! ❤️

Felépítésében hasonló, ám mégis más, mint a többi közösségi médiafelület. A tőlünk megszokott minőségi tartalmakkal találkozhatsz, amelyek inspirálnak, tanítanak és támogatják a fejlődésedet.

Valósítsd meg önmagad – velünk!

Neked ajánljuk
Kiemelkedő képességű gyermek? – Az óvodai tehetséggondozásról
<strong>Térkép útkeresőknek, avagy hogyan találd meg a saját utad?</strong>
Autista a gyermekem?! – Az autizmusról szülői szemmel
8 +1 tipp, ami anyaként segíthet elűzni a félelmeidet a munkába való visszatérés előtt
Hiperaktív gyermek a családban – Gyógypedagógus és érintett anyai szemmel

Az óvodai tehetséggondozással igen kevés irodalom foglalkozik, pedig nagyon sok kiemelkedő képességű kisgyerek színesíti a 3-7 éves korosztályt. Szerencsés esetekben

//
2023. szeptember 7.

Létezik-e olyan, hogy megérkezés, vagy az egész élet önmagában egy útkeresés? Amikor túrázni megyünk, van előttünk egy térkép, kezünkben egy

//
2024. január 8.

Az Asperger-szindróma az autizmus spektrumzavar egyik enyhébb megjelenési formája. „Jól funkcionáló autistaként” is szokták nevezni a tüneteit mutató személyeket –

//
2023. december 21.

A család legnagyobb öröme a szeretteik boldog élete, az együtt töltött idő és a közös sikerek – különösen, ha ez a családi összefogáson

//
2023. március 17.

Kirekeszt. Félelmet kelt. Peremre helyez. Az élet sava-borsa. Csak néhány jelző arról, hogy kinek mit jelent ez a négy betű: ADHD. Amikor

//
2023. március 28.
0 0 szavazatok
Cikk értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Beépített visszajelzések
Megnézem az összes hozzászólást
0
Te hogy látod? Szólj hozzá a témához!x