Az autizmus az idegrendszer meglehetősen ritka fejlődési zavara, neurobiológiai háttere máig vitatott.
Autizmus fogalma
Az autizmus kialakulásában feltehetően nagy szerepet játszanak a genetikai tényezők, valamint az olyan korai környezeti tényezők, amilyen a perinatális oxigénhiány és bizonyos magzati fertőzések.
Akkor beszélünk autizmusról, ha egyszerre van jelen minőségi fejlődési zavar (nem lemaradás a fejlődésben, hanem a normától eltérő irányba történő fejlődés) az alább
felsorolt három területen, ezek közül pedig legalább az egyik már 3 éves kor előtt jól azonosítható:
- kölcsönös társas interakciós mintázatok,
- kölcsönös nyelvi és nem nyelvi kommunikáció,
- sztereotip, ismétlődő viselkedési mintázatok és beszűkült érdeklődés.
Ezen fejlődési zavarok megjelenési formája rendkívül változatos, közös vonás azonban a kölcsönösség sérülése,
a társas interakciók során a „szociális másik” kevésbé reprezentálódik az autizmussal élő személyekben.
A tünetek megjelenési formáinak változatossága miatt autizmus spektrumzavarként is definiálták, ez arra utal, hogy a tünetek súlyossága és összetétele alapján különböző altípusok különíthetőek el egymástól egy spektrum mentén.
Az esetek 70%-ában az autizmus nem önmagában jelentkezik, hanem egyéb értelmi, fizikai vagy pszichés zavarok társulnak hozzá.
Ennek ellenére előforduló jelenség, hogy a deficitek mellett vannak ún. megőrzött képességszigetek, amelyek területén akár kiemelkedő teljesítményt is nyújthat az egyén (pl. mechanikus emlékezet, téri-vizuális képességek, matematikai műveletek fejben történő elvégzése). Ezek a kiemelkedő képességek általában erősen fókuszáltak, inkább mechanisztikus, mint kreatív jellegűek.
Az autizmus nem gyógyítható, fejlesztésekkel azonban támogatható a sérült személy beilleszkedése a társadalomba.
Az Asperger-szindróma az autizmus spektrumzavar egyik enyhébb megjelenési formája, jól funkcionáló autistákként is szokták nevezni a tüneteit mutató személyeket. A legújabb diagnosztikus rendszerekben már nem szerepel az Asperger-szindróma.
Felhasznált szakirodalom
- Győri M. (2002): Az emberi kognitív rendszer szerveződése és az autizmus: evolúciós perspektívák. Magyar Tudomány, 108(1), 64-70.
- Szabó-Balogh V. (2015): Autizmus: az örök kirakó? Iskolakultúra, 25(12), 3-18.