Két tudományág. Leegyszerűsítve mindkettő képviselői a lélekkel, és annak egészségével foglalkoznak. Az egyiket azért támadják, mert „nem halad a korral”, míg a másik pont azért kap sok bírálatot, mert túl újszerű. Többeknek körvonalazódhatott mostanra, hogy az egyházról és a pszichológiáról van szó. Hogyan segíti egymást a két terület? Mi a különbség a hit és a vallás között? Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek, metropolita segítségével keresünk választ ezekre a kérdésekre. Debreczeni-Kondás Eszter pszichológus írása.
Bár tinédzserkorban az identitáskrízisek nagyja lezajlik, azért még húszas éveinkben is átmegyünk kisebb-nagyobb formálódásokon. Sokakban számos más dolog mellett ezekben az években vetődnek fel a spirituális jellegű kérdések is. Ez annak köszönhető, hogy értékrendszerünk is ekkor szilárdul meg, hiszen sokan ekkor válunk feleségekké, férjekké, majd szülőkké. Ennek következtében ki kell tapasztalnunk, hogy milyen hozott vagy szerzett szokásokat és értékeket viszünk majd tovább saját családjainkba.
Hit – vallás – egyház. Melyik mit jelent pontosan?
Az interjú előtt fontosnak éreztem röviden összefoglalni a hit, a vallás és az egyház közti különbségeket, illetve kapcsolatot. Azonban ha szívesen ugranál rögtön az interjúhoz, megteheted a gombra kattintva.
Hit
Hosszasan lehetne boncolgatni egyházi és filozófiai szempontból is, hogy mit is jelent pontosan a hit, ám most közelítsük meg kicsit a pszichológia oldaláról. Akik kicsit is foglalkoztak már a pszichológiával, azok számára Maslow szükségletpiramisa ismerősen csenghet. Ám azt már kevesebben tudják, hogy Maslow az eredetileg hét pilléresre tervezett elméletét, halála előtt nem sokkal kibővítette egy nyolcadikkal.
A piramis csúcsán kapott helyet a transzcendencia és spiritualitás szükséglete, amellyel el is indította a transzperszonális pszichológiai irányzat kifejlődését (Maslow, 2003). Mit jelent a transzperszonális szükséglet?
Zuhanó repülőgépen nincs ateista ember
– tartja a mondás. Persze ez kissé erős, és kisarkított példa, de talán ez szemlélteti számunkra leginkább, hogy a nehéz helyzetekben van egyfajta belső igényünk arra, hogy valami felsőbb hatalomba fogódzkodjunk.
A humanisztikus pszichológia legáltalánosabb fogalma a hitre az élet értelmének a keresése (Yalom, 1980). Frankl szerint az emberek képesek valamilyen értelem felé irányulva meghaladni önmagukat. Úgy vélte, hogy az önmegvalósítási késztetésen felül van önmeghaladási késztetésünk is. Bevezette a transzcendens tudattalan fogalmát, azon belül is a tudattalan vallásosságot, ami alatt az ember tudattalan Istenre irányultságát érti (Frankl, 2002).
A hat legnagyobb világvallás a zsidó, iszlám, katolikus, hindu, buddhista és protestáns.
A hitnek számos jó hatása van ránk. Több kutatás bizonyította már, hogy erőt adó terápiás eszköz, segíti a megküzdést és növeli például a rezilienciára való hajlamot is (Kiss, 2019).
A reziliencia egy olyan ellenállási képesség, ami segít abban, hogy a személy az erőteljes, meg-megújuló, vagy akár sokkszerű külső hatásokhoz is sikeresen adaptálódjon (Békés, 2002).
Vallás
A vallás tanult tudattartalmakon és érzéseken nyugvó, hittételeknek alárendelt életszemlélet és létezési mód (Kelemen, 1992).
A vallás az életnek irányt és célt ad, ezzel pedig értelmet is. Van bennünk egy vonzás, vágyódás a végtelen felé, amely legegyszerűbben akkor érhető tetten, amikor felnézünk a csillagos égre.
– Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek metropolita
Hunyadi László szerint a vallást három szempontból jellemezhetjük (Hunyadi, 1998):
- Egy adott kultúrában uralkodó vallási hagyomány elfogadásának mértéke szerint
Beszélhetünk ortodox és heterodox vallásról. Az ortodox kifejezés itt azokat takarja, akik az adott vallás tanait a lehető legpontosabban, legszigorúbban vagy legősibb válfajában követik, a heterodox pedig azokat, akik véleménye eltér a vallási felekezetük hivatalos álláspontjától. Egyik sem az ortodox kereszténységre utal!
- Egy vallási szervezethez (egyházhoz) fűződő viszony szerint
Ezalatt az intézményes és egyéni vallásosság értendő. Az egyéni vallásosság azt takarja, hogy valaki elfogad ugyan egy vallási intézményt, de annak eszméiből és szabályaiból nem mindent tart kötelezőnek, vagy pedig különféle vallási rendszerekből összeválogatott vallási gyakorlatot folytat.
- Külsődleges, avagy bensőséges (más néven meggyőződéses) formája szerint
Ez azt jelenti, hogy valaki azért mondja, hogy római katolikus, mert annak van keresztelve (külsődleges), vagy pedig azért, mert tényleg követendőnek tartja a vallás értékeit és igyekszik aszerint élni (bensőséges).
Egyház
Az egyház azonos hitelveket követő emberek számára, vallásuk gyakorlásának céljából létrehozott társadalmi szervezet (Gecse, 1983). Magyarországon a legtöbb hívővel a katolikus egyház büszkélkedhet, mivel a Magyar Katolikus Egyház fogalmába beletartozik a katolikus világegyház Magyarország területén működő minden részegyháza.
A katolikus egyház is több felekezetből áll.
Ez azt jelenti, hogy nemcsak a latin rítusú (római katolikus) egyházmegyék, hanem az itt működő görögkatolikus és örmény katolikus egyházkormányzati egységek is beleértendőek (Szilvay, 2018).
Megkérdeztük Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek, metropolitát
Mit gondol a pszichológiáról általában? Mit gondol a pszichológia és az egyház viszonyáról?
A pszichológia egy új tudományág, amelyet régen is műveltek, csak nem ennyire tudatosan. Hiszen amikor egy szülő neveli a gyerekét, és mond neki valamit, aminek tudja, hogy hatása lesz, az is pszichológia. Az egyház részéről azért volt, és talán sokakban a mai napig is azért van ellenállás és gyanakvás a pszichológiával szemben, mert amit Freud vallott és ahogyan ő kiépítette a pszichoanalízisét, abból ő teljes mértékben kizárta az Istent. Ma már szerencsére a pszichológusoknak nem kell kizárniuk Istent ahhoz, hogy az emberi viselkedést értelmezzék. Én kifejezetten azt is gondolom, hogy egy pszichológus nem lehet jó és hiteles szakember istenhit nélkül.
Ha kicsit fordítunk a dolgon, mit gondol, pszichológiai háttér nélkül lehet valaki jó pap?
Nagyon leegyszerűsítve azt gondolom, hogy a szeretet a legjobb pszichológus. A szeretet megérzi, hogy a másiknak mire van szüksége, így, ha odaadóan és szeretettel közelítek a másik ember felé, akkor tudok rajta segíteni. Tud valaki nagyon jó lelki ember lenni anélkül is, hogy olvasta volna a pszichológiai nagykönyveket.
Hozzátenném, hogy emellett kétségkívül nagyon sokat segít a pszichológia is, elsősorban az önismeret miatt, hiszen ez alappillér kell, hogy legyen minden lelki segítőnél.
Nem véletlen tehát, hogy a pappá válás részét képezi valamennyi pszichológiatanulás is. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a pszichológia nem helyettesíti az Istennel való kapcsolatot, valamint az igazi őszinte és tiszta szeretetkapcsolatokat.
Találkozott már olyan, Önhöz forduló személlyel papi pályafutása során, akinek a lelki gondjai érezhetően szakemberért kiáltottak? Milyen segítő háttér van az egyházban az ilyen esetekre? Dolgoznak együtt pszichológusokkal?
Természetesen akad olyan, hogy pszichés betegek fordulnak hozzánk segítségért. Ilyenkor azért általában megérzi a pap, hogy ő itt most nem tud segíteni, és ezekben az esetekben jó az, ha vannak olyan pszichológus ismerősei, akikhez tovább tudja küldeni az illetőt. Én magam is több pszichológussal dolgozom együtt ilyen formában.
Ha úgynevezett nehéz eseteket hoznak, először mindig a szakemberhez fordulok és az ő véleményét kérem, és csak utána kezdjük el a lelki munkát. Persze ettől még nem szabad elfelejteni, hogy Isten a legfőbb gyógyító, hiszen pszichés betegek már a pszichológia megjelenése előtt is léteztek és gyógyultak is meg.
A segítő szakmákban tevékenykedő embereket fokozottan fenyegeti a kiégés veszélye. Igaz ez a papokra és a pszichológusokra is. Hogyan figyelnek erre az egyházban?
A kiégés abból fakad, hogy nem töltekezik megfelelően az ember. Úgy lehet elkerülni ezt, hogy az ember tartja a kapcsolatot az Istennel, és belőle merít erőt. Így bármilyen nehéz helyzeteket kell is megoldania, azokat valójában nem ő oldja meg, hanem Isten erejét közvetíti.
Nálunk, a papok esetében a töltekezés elmélkedésekből, lelkigyakorlatokból, vagy a lelkivezetőkkel folytatott beszélgetésekből is történhet. Az egyháznak régóta kidolgozott rendszere van erre irányulóan. Alaptétel, hogy egy papnak legyen lelkivezetője, akihez bármilyen gonddal fordulhat, valamint az egyházjog kimondja, hogy legalább két évente egy nagy lelkigyakorlaton is részt kell venniük.
Mit gondol, miben tud leginkább segíteni a vallás az emberek számára? Mi a legszebb része?
A vallás az életnek irányt és célt ad, ezzel pedig értelmet is. Az ember Isten teremtményeként a végtelenre hivatott. Van bennünk egy vonzás, vágyódás a végtelen felé, amely legegyszerűbben akkor érhető tetten, amikor felnézünk a csillagos égre. Ha a mindennapi életnek úgy indulok neki, hogy bármit teszek, annak van értelme, és egy örök és maradandó életbe illeszkedik bele, akkor helyére kerülnek a dolgok. A boldogságot pedig úgy is meg lehet fogalmazni, hogy akkor boldog az ember, ha körülötte minden a helyén van.
Ezekre figyelj, ha hitvitát folytatsz!
Ahogy azt az interjú is alátámasztja, az élet számos területén tud segíteni nekünk, ha hiszünk valamiben. Vannak, akik Istennek, míg mások karmának vagy sorsnak nevezik hitük forrását, és ez számukra így természetes. Véleményem szerint lehet valaki hiteles és jó ember bármilyen vallási felekezethez tartozva abban az esetben, ha megéli a hitét és cselekedeteivel is bizonyítva ezt, tesz önmaga és mások jóllétéért.
Végül fontosnak tartom felhívni a figyelmet a feltétel nélküli elfogadásra, hiszen a személyes hit mindenkinek a magánügye, még akkor is, ha esetleg ezt egy nyilvánosabb formában éli meg. Természetesen, ha szorosabb kapcsolatban álló személyek eltérő vallási felekezethez tartoznak, az okozhat, sőt, valószínűleg fog is okozni nézeteltéréseket. Viszont ez pozitívan is hathat ránk, hiszen az így lefolytatott hitviták (nem veszekedések!) nagyban hozzájárulhatnak hitünk és ezáltal önismeretünk fejlődéséhez is.
Felhasznált szakmai tartalom
- Békés V. (2002): Reziliencia-jelenség, avagy az ökologizálódó tudományok tanulságai egy ökologizált episztemológia számára. In: Forrai G., Margitay T. (szerk.): Tudomány és történet. Typotex, Budapest. 215–228.
- Frankl, V. E. (2002). A tudattalan Isten. Budapest: EuroAdvice.
- Gecse G. (1983): Vallástörténeti kislexikon. Kossuth Könyvkiadó, Budapest.
- Hunyadi L. (1998): Az emberiség vallásai az őskortól napjainkig. Lipták Kiadó, Budapest.
- Kelemen G. (1992): A pszichoterápia és az öngyógyítás spirituális dimenziója. Pszichoterápia, 1.
- Kiss E. A. (2019): Reziliencia és egészségpszichológia. 2. tudomány és spiritualitás konferencia, Pécsi Tudományegyetem.
- Maslow, A. (2003): A lét pszichológiája felé. Ursus Libris.
- Maslow, A. (2006): Z-elmélet. in: V. Komlósi A. (szerk.): Bevezetés a transzperszonális pszichológiába. Budapest: Ursus Libris. 21-62.
- Szilvay G. (2018): Van-e Magyarországon paphiány? Mandiner, Budapest.
- Yalom, I. (1980): Existential Psychotherapy. Basic Books.
Debreczeni-Kondás Eszter
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
