A spiritualitás olyan világnézeti formáknak a gyűjtőneve, amelyek elsősorban a szellemi és természetfeletti erők, illetve a lélek értelmezésén alapulnak.
Spiritualitás fogalma
A spiritualitás a latin „spiritus” szóból származik, melynek jelentése lélek, jellem. A spirituális elvek szerint az ember tettei és élményei értelmezhetők és összhangba hozhatók egy egyetemes rendezőelvvel, amely áthathatja életüket.
A spirituális elvek szerint az ember tettei és élményei értelmezhetők és összhangba hozhatók egy egyetemes rendezőelvvel, amely áthathatja életüket.
Szükséges tisztáznunk a vallás és a spiritualitás fogalma közötti különbséget. Breakey (2001, idézi Székely, 2006, 13.o.) szerint a pszichoanalízisnek nincs megfelelő szókincse e kettő megjelölésére, viszont a kettő nem ugyanaz. Ezért ő maga a következő definíciókat alkotta meghatározásukra.
A spiritualitást úgy fogja fel, mint „ami értelmet ad az életnek, és olyan transzcendencia felé vonzza az embert, amely az individuum határain túlmutat.”
A vallást pedig úgy határozza meg, mint egy „olyan adott rendszer, amelynek tagjait a közös hit, rituálé és Isten imádása köti össze. Célja, hogy híveit mélyebb spirituális életre vezesse.”
Felhasznált szakirodalom
- Breakey, WR . (2001): Psychiatry, spirituality and religion. International Review of Psychiatry 13, 61-66.
- Sheldrake, P. (2008).: A spiritualitás rövid története. Református Kálvin Kiadó, Budapest.
- Székely, I. (2006): Terápia és vallás – újraközeledés. Budapest: Animula Kiadó.