A felmondás nem könnyű. A legtöbb esetben a munkahelyről való kilépést egy megterhelő időszak előzi meg, amíg megszületik az elhatározás, majd elkezdődik az elengedés, a leválás folyamata. Cikkünkben megnézzük, hogy milyen indokok vezetnek általában a felmondáshoz, és milyen gyakorlatok segíthetnek mentálisan felkészülni a felmondás érzelmileg felkavaró időszakára. Kisfaludy Lilla pszichológus, coach írása – a kávéd mellé. [CAFFE LATTE]
Amikor az ember a felmondásra gondol, ambivalens érzések kerülhetnek előtérbe. Egyrészt megjelenhet egy megkönnyebbülést hozó fellélegzés, az újdonságok iránti kíváncsiság, az új munka, új élet reményének idealisztikus képe. Másrészt könnyen előtörhetnek mély, fájdalmas gondolatok és megélések is, félelmekkel és kétségekkel egyaránt. Ezek kötődhetnek azokhoz a kollégákhoz, szervezethez, amihez tartoztunk, az ott töltött meghatározó éveinkhez, az élményekhez, amelyeket közösen éltünk meg. Megjelenhetnek korábbi rossz tapasztalataink kivetítései a jövőbeli munkahelyünkre, ami beárnyékolhatja a jövőnk tervezgetését. Illetve az is természetes, ha egy fojtogató, gyomorideggel járó inger szabadul fel bennünk, és eszünkbe jutnak a felmondásunk legmélyebb pontját alkotó, feldolgozásra váró tapasztalataink, amelyeket átéltünk.
A felmondást övező torzítások
21. században evidens lehet, hogy minden munkavállaló felmond legalább egyszer az életében. A mai világban ez a szám sokkal magasabb, hiszen az eddigi átlagos 5-7 év utáni munkahelyváltás manapság 1-3 évre redukálódik, különösen a fiatalabb generációknál.
A felmondási arány ellenére még mindig az lehet a benyomásunk, hogy a szervezettől való távozásokat misztikus titkolózás, destruktív hozzáállás övezi.
A felmondást övező torz kommunikáció, a nem transzparens működés szervezeti pletykák táptalajának megteremtéséhez vezethet. Ezenkívül megnehezíti a konstruktív együttműködést, ami hosszú távú, negatív tapasztalatok kialakulását eredményezi, mind a felmondó, mind a vállalat, mind pedig a kollégák részéről. A felmondásban résztvevő felek, vagyis a munkavállaló, a munkáltató és a közvetlen kollégák, a társosztályok egyaránt érintettek, ezért kiemelkedően fontos, hogy felmondás során figyelembe vegyük, megértsük és támogassuk egymást, elkerülve a sértő, bántó megjegyzéseket, a konfliktus generálását.
A felmondás nem könnyű.
A felmondást a kollégák, a munkáltatók sok esetben negatívan élik meg. Gyakran a felmondásban lévő kollégán vezetik le a felgyülemlett feszültséget. Annak ellenére, hogy a felmondó különösen érzékeny, sérülékeny állapotban lehet, sokszor nem számíthat a munkahelyen belül támogatásra.
Többek között ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy sokan évekig húzzák a felmondásukat. Ezekben az esetekben a következő gondolatok szolgálhatnak megnyugtatásként a felmondás elhalasztásával kapcsolatban: ,,Máshol sem lenne jobb, hasonló nehézségekkel kellene szembenéznem.”; ,,Máshol is ugyanilyen emberek dolgoznak.”; ,,Máshol még ennyire sem működnek a folyamatok.” Ezekkel az önvédő mechanizmusokkal hosszú ideig maradásra kényszeríthetjük magunkat, de fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy meddig éri meg? Érdemes úgy megélnünk a mindennapjainkat, hogy azt számolgatjuk, mikor telik le a munkaidőnk? Meddig szolgál minket egy munkahely, és mikor kell önmagunkat előtérbe helyezni, és lépni?
A kilépéshez vezető indokok
Munkavállalói oldalról megközelítve azt mondhatjuk, hogy a szervezetből való kilépés életszerű, a karrierépítés és személyes fejlődés egy meghatározó alternatívája, valamint az egyéni élethelyzetekből fakadó, indokolt, ésszerű lépés. A felmondási hajlandóság, vagyis az, hogy az életünk során milyen gyakorisággal mondunk fel, és hogy milyen indokok miatt, nagy egyéni különbségeket mutat.
Szakmai berkeken belül számos tanulmány született arról, hogy melyek a legfőbb kilépési indokok ‒ ezeket lentebb találhatod. Fontos, hogy az olvasásuk során tartsd szem előtt, hogy egészen másképp értékeljük ezeket a tényezőket, hiszen az egyéni élethelyzetek, a kor, a karriercélok mindezt más értelmezési keretbe helyezik.
| Leggyakoribb kilépési okok (véletlenszerű sorrendben) |
| szakmai kihívások, előrelépési lehetőségek hiánya |
| alacsony juttatási csomag |
| vezetővel való konfliktus / össze nem illés |
| kollégákkal való konfliktus, csapatszellem hiánya |
| fizikai és / vagy mentális túlterheltség |
| munkakörrel, feladatokkal való probléma |
| cég értékeivel való azonosulás hiánya |
| home office lehetőség hiánya (munkahely távolságával, bejárás nehézségével együtt) |
| munka-magánélet összeegyeztethetetlenség |
| nem ideális munkahelyi körülmények |
| nem működő céges folyamatok |
| rosszul működő belső kommunikáció |
| rossz céges hírnév |
Hogyan mondj fel?
A következő tanácsokat akkor érdemes elolvasnod, ha már komolyan megfogalmazódott benned a felmondás szándéka, és szeretnél felkészülni az előtted álló felmondó beszélgetésre, időszakra.
1. Légy felkészült mentálisan!
Segítő szakemberként igyekszünk abban támogatni a klienseket, hogy megkeressük azokat a pontokat, amelyekre van ráhatásuk, ahol tudnak tenni önmagukért. Ez egy nagyon fontos gondolat a felmondás idején is.
Miután meghoztad a döntésed, miszerint beadod a felmondásod, készítsd fel magad mentálisan és érzelmileg is vezetőd reakcióira, kollégáid visszacsatolásaira.
Gondold végig, hogy mit reagálhatnak, hogy élhetik meg a felmondásod? Hogyan érintheti őket, milyen érzéseket, gondoltokat, cselekedeteket, fog kiváltani a bejelentésed?
Gondold át, hogy ezekben a helyzetekben hogyan tudsz jól reagálni, mit szeretnél kommunikálni, és hogyan tudod a lehető legkomfortosabbá tenni a helyzetet önmagad és a többiek számára is. Ha jó kapcsolatot ápolsz a kollégáiddal, érdemes lehet felkészülni, hogy hogyan könnyítheted meg számukra ezt a folyamatot, hiszen ez nemcsak neked, hanem a kollégáid, vezetőid, céged számára is egy veszteség, amit fel kell dolgozniuk.
2. Gyűjtsd össze előre a gondolataidat!
Igyekezz felkészülten jelen lenni a felmondás pillanataiban, annak érdekében, hogy a lehető legkedvezőbben alakuljon számodra, érzelmi szinten is. Így később úgy tekinthetsz erre a beszélgetésre, hogy egy hozzád méltó búcsúzás emléke lesz előtted sérelmek, harag és düh nélkül.
Ehhez hozzátartozik az is, hogy ha a másik fél nem nyitott a felnőtt-felnőtt kommunikációra, nem partner abban, hogy megértsen, és támogasson téged életed következő lépcsőjének meglépésében, higgadtan, saját érdekeidet érvényesítve fogalmazd meg számára nézőpontodat.
Szedd össze, hogyan volt hatással a cég, a vezetőség arra, hogy meghoztad ezt a döntést. Mit tehetett volna a megtartásod érdekében? Hogyan lehetne egy fokkal jobb, hogy a kollégáid ne menjenek el? Egyre több munkáltatónál erre külön céges folyamatot tartanak fent. A HR az offboarding (kilépési folyamat) keretében egy beszélgetés során megkérdezi a távozó kollégákat a felmondás okairól, körülményeiről, hogy a szervezet tanulhasson belőlük, megelőzzék a további kilépéseket, hogy változtatásokra kerüljön sor, amennyiben erre lehetőségük van.
A felmondás már az a helyzet, amikor az addigi hierarchia elhalványul. Jelezd a felettesednek, hogy mik a szándékaid, céljaid! Legyél proaktív és kommunikáld azt, hogyan élted meg a cégnél töltött időt, mit lehetett volna másképp alakítani. Fejezd ki mindazt, amit át szeretnél adni, asszertívan, én-üzenetekkel, amelyekről itt olvashatsz bővebben. Mindez nagyban elősegítheti majd a lezárást, a felmondásod feldolgozását.
3. Érkezz tudatosan!
Ahogy olvashattad, eltérő élethelyzetek és indokok vezetnek a kilépéshez. Azonban magára a felmondásra különböző szándékokkal, célokkal érkezhetünk a vezetőinkhez, mindamellett, hogy a legfőbb cél a kilépés jelzése.
Fogalmazzuk meg saját magunknak is céljainkat, szándékainkat, hogy a másik is értsen bennünket!
Célunk lehet például egy szerethető, barátságos elválás és lezárás. Másoknál cél lehet az, hogy felnyissa a vezető szemét, hogy folyamatrevíziókra (felülvizsgálatra), változtatásokra van szükség, és tekintse intő jelnek a kilépést. Célunk lehet az is, hogy erőforrást, útravalót kérjünk és kapjunk a vezetőnktől a következő állomásunkhoz. (Sajnos sokszor megjelenik destruktív késztetés, agresszív visszacsatolás igénye is, de hiszem, hogy az alábbi tanácsok mentén ezek feledésbe merülnek, még a felmondás előtt.) Akár az is célként szolgálhat, hogy találjunk egy kompromisszumot, hogy a továbbiakban hogyan tudunk partnerként kapcsolatban maradni, a hosszú távú tervek egyeztetésével.
Gondold végig, hogy a felmondásod jelzésén kívül milyen terveid, szándékaid vannak? Mit szeretnél elérni a felmondásoddal?
Saját ambícióid ismeretében alakítsd ezeknek megfelelően a beszélgetést, tegyél gesztusértékű jelzéseket, és fogalmazd meg szándékaidat. A felettesed akkor fog téged jól érteni, ha érthetően át tudod számára adni érzéseidet, szándékaidat!
4. Rendezd érzéseidet!
Egy felfokozott érzelmi állapotban sokkal nehezebb kontrollálni önmagunkat, tudatosan irányítani gondolatainkat, cselekedeteinket.
Ezért hasznos lehet lejátszani a fejedben a különböző szcenáriókat, hogy az adott helyzetekben hogyan szeretnél jelen lenni. A következő gondolatok sokat segíthetnek, hogy felkészülj emocionálisan a felmondásodra!
Mit szokott belőled kiváltani egy-egy érzelmileg megterhelő helyzet (testi-gondolati-érzelmi szinteken)? – Mit szoktál tenni annak érdekében, hogy könnyebben viseld ezeket a helyzeteket, hogy kontrollálni tudd érzéseidet? – Mi támogat téged abban, hogy a felmondásodat a lehető legjobban éld meg? – Hogyan tudsz magadért tenni, hogy a felmondásod során magabiztos és stabil tudj lenni?
Ha azt gondolod, hogy túlságosan el fognak ragadni érzéseid, akkor érdemes lehet bevonni egy barátod, ismerősöd, akivel el tudod gyakorolni a helyzetet, így biztonságban kipróbálhatod magad. Kérj konstruktív visszajelzést, kérdezd meg, hogy ő hogyan értékeli, mit csinálhatnál másképp?
5. Mondj fel méltósággal!
Miután felmondtál, már kevésbé érdekelhet, hogy mit mondanak, vagy hogyan vélekednek veled, a munkáddal kapcsolatban. Ennek ellenére, sosem tudhatod, hogy szakmai karriered során hol lesznek kapcsolódási pontjaitok. Ezért érdemes lehet a felfokozott érzelmek között megszületett romboló gondolatokat háttérbe szorítani, és úgy érkezni és jelen lenni a felmondás során, hogy ne sérts, elkerülve a mély, sokszor indokolatlan konfliktusokat.
Töltsön el büszkeséggel, ha úgy távozol, hogy proaktívan, szakmai támogatással és előremutató tervekkel segíted a volt céged!
5+1 Ünnepeld meg magad!
Bár hosszú út vezet a felmondáshoz, fontos, hogy ne feledkezz meg arról, hogy elismerd magad, ha közben nem is, de a felmondásod után mindenképp! Meghozni a döntést, felkészülni arra, hogy felmondj, és meg is valósítani mindezt, egy igen kihívásokkal teli és érzelmileg megterhelő időszak. Miután elérkeztél ehhez a ponthoz, ismerd el magad, és kezdd el a feldolgozás, az elengedés, a szervezetről való leválás folyamatát.
Adj magadnak időt arra, hogy később, az új munkahelyeden kivirágozhass! Engedd meg magadnak, hogy átjárjon téged a büszkeség, az elismerés, és töltekezz ebből, hiszen egy hatalmas lépést tettél önmagadért, a jövődért!
Felhasznált szakmai tartalom
- Poór, J., Antalik I., Karácsony, P., Allen, D. E. (Szerk.) (2020): Munkaerőpiaci trendek és tendenciák Kelet-Közép Európa országaiban., Selye János Egyetem.
- Csoba, J., (2018): Flexibilitás a munkaerőpiacon. A munkavállalók szociális biztonságának ugródeszkája, vagy zsákutcája?, Munkaügyi Szemle 61. (6).
Kisfaludy Lilla
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
