Egyes gyerekek vidáman túllendülnek egy elveszített játékon, vagy rossz iskolai jegyen. Más gyerekek pedig erőteljesebb reakciókat produkálnak ilyenkor, legyen az hiszti, sírás vagy a feladat azonnali otthagyása. Mit tehet egy felnőtt annak érdekében, hogy megtanítsa elviselni az átmeneti sikertelenséget? Hogyan lehetséges a kudarctűrés fejlesztése gyermekkorban? Most 3 lépésben bemutatjuk nektek. Varga Réka pszichológus írása.
A kudarcok az élet velejárói. Ezeket elkerülni nem lehet, és persze nem is érdemes. Minden kudarcélmény egy tapasztalat: a világról, a képességeinkről, a környezetünk reakcióiról. A kudarctűrés fejlesztése gyermekkorban hozzájárul ahhoz, hogy felnőttként kiegyensúlyozottabbak legyünk az élet kihívásaival szemben.
Kudarc nélkül élet az élet?
A kudarcokhoz való hozzáállásunk már óvodáskorban megmutatkozik, és iskoláskorban nagyban befolyásolja a teljesítményhez és a kihívásokhoz való viszonyunkat.
A kudarcok szerepe
Ahhoz, hogy fejlesszük a kudarctűrést, nem árt, ha megállunk egy percre, és elgondolkozunk azon, hogy mit is élnek meg a gyermekek kudarcként. Egy óvodáskorú, alacsony kudarctűrésű gyermeknek már az is nehézséget jelenthet, ha épp nem az a barátja játszik vele, akivel ő szeretne, ha nem ő gyűjtötte a legtöbb gesztenyét az udvaron, ha nem ő lett az első, akit beválasztottak a játékba, vagy ha épp anyának vagy apának segítenie kellett neki valamiben.
A sikertelenségre adott reakciók pedig csaponghatnak a teljes feladás, a hangos hiszti vagy a sértődött elvonulás között.
A gyermekek életében már iskoláskorban nagy hangsúly van a teljesítményen. Így a kudarccal alapból nehezen bánó gyermekek még több szorongást élhetnek át: gyakori lehet, hogy a teljesítményükkel azonosítják magukat („Ha nem lett 5-ös a doga, akkor buta vagyok.”, „Ha nem én lettem az első, akkor már nem is érdekel a verseny!”). Ha pedig nem a kívánt teljesítményt érték el, akkor pont, mint a kisebb gyerekek, a helyzetből való teljes kivonulástól kezdve a hangosan kiadott frusztrációig sok módon kifejezhetik ezt az érzést.
Milyen jelei vannak az alacsony kudarctűrésnek?
Az alacsony kudarctűrésű gyerekek hamar otthagyják a feladatot vagy a játékot, ha a dolgok nem az ő akaratuk szerint alakulnak. Könnyen frusztráltak lesznek a vereség gondolatától is, ha pedig az bekövetkezik, akkor akár agresszív megnyilvánulásaik is lehetnek. A gyermekkori agresszió elleni tippjeinkről itt olvasgathatsz bővebben.
A pillanatnyi sikertelenségüket gyakran általánosítják; úgy érzik ők nem elég okosak, nekik semmi sem sikerül. Pár ilyen alkalom után pedig akár kudarckerülő magatartást is mutathatnak, ami gátolja őket abban, hogy legközelebb hasonló jellegű feladathoz csatlakozzanak.
Ez a viselkedés pedig az iskolai teljesítményüket is befolyásolhatja a későbbiekben.
A kudarcok elfogadásához szükség van bizonyos mértékű érzelemszabályozási képességre, amely segíti a gyerekeket abban, hogy az átmeneti sikertelenséget ne „világvége” hangulattal éljék meg. Ehhez szükséges az önmagukba vetett hit és az egészséges önkép és önbecsülés kialakulása. Minél magabiztosabbak saját képességeikben és saját értékességükben, annál kevésbé rendíti meg őket egy pillanatnyi kudarcélmény. A tökéletességre való törekvés sok gyermek életében megjelenik, íme 4 tipp ellene, amiket otthon is kivitelezhetsz!
3 lépcső a kudarctűrés fejlesztéséhez
A kudarcok kezelésének nehézségeit nem érdemes lekicsinyelni, bármilyen apróságnak is tűnhetnek felnőtt fejjel. Ám támogatni nagyon fontos őket. A következőkben ehhez (1+) 3 lépcsőfokot ismerhettek meg.
0. lépés
Maga a kudarckezelés elsajátítása is egy tanulási folyamat, amiben mi felnőttek is folyamatosan fejlődünk. Bár a kudarctűrés nehézsége kizárólag a gyermek problémájának tűnik, a valóságban tőlünk, felnőttektől látott reakciók és minták befolyásolják azt. Változó mértékben, de olykor átvett tünetként a szülőből ered. Érdemes megfigyelnünk, hogy nekünk milyen a saját viszonyunk a sikertelenséggel.
Milyenek voltunk mi gyerekként ilyen helyzetben? Hogyan kezeljük mostanában, ha valamiben nem jól teljesítünk? Milyen reakciókat adunk a kudarcra?
Ha a szülők gyakran másokat vagy a körülményeket hibáztatják saját nehézségük miatt, azt a gyermekek briliáns fifikával eltanulják tőlük. Ilyen helyzetben, bár a szülők általában bölcs előrelátásból, a kudarc méltóságteljes elviselésére, az elegáns vesztésre biztatják a gyerekeiket. Ám ha saját életükben máshogy reagálnak az adott helyzetre, akkor az elméleti tanácsok helyett gyakran a gyakorlati példát veszik át a kisebbek.
Semmi gond nincs azzal, ha nagyobb elvárásaink vannak magunk felé, a kudarcot még felnőttként is kihívás kezelni. De minél őszintébben szemlélik a szülők a saját működésmódjukat, annál könnyebb megérteni a gyermekeikét is.
Keressünk olyan játékokat, tevékenységeket, amik a családi kapcsolatokat és az egymás elfogadását célozzák meg.
Ha a szülők maguk is nehezen viselik a kudarcot, akkor érdemes nulladik lépésként olyan elfoglaltságokkal bővíteni a családi programok repertoárját, amelyekben nem a győzelem a fő motívum. Legyen a versenyek helyett szabadjáték! Közös sétálás, régi családi felvételek közös átböngészése vagy akár új közös családalbum készítése, ami közben sorra vehetjük, hogy egyes családtagjainknak mennyi jó tulajdonsága is van. Fókuszáljunk a minőségi együtt töltött időre, és egymás önértékelésének támogatására! Íme 10 gyakorlat a reális és pozitív énképért!
1. lépés: Játékok, amelyekben mindenki nyer
Ha átlendültünk a nulladik lépésen, akkor az első, amit érdemes kipróbálni, azok a játékok, ahol mindenki – vagy pont, hogy senki – nem nyer. Célozhatunk meg olyan játékokat, ahol a család egy csapatként küzdhet a játék ellen. A jól ismert Jenga társasjáték kiválóan használható erre. Ám az eredeti elképzeléssel ellentétben, legyen az egész család egy csapat. Amíg valaki kihúz egy darabot, addig a többiek tarthatják az oszlopot, így közösen érhető el a siker.
Az előbb-utóbb így is bekövetkező kudarc (az oszlop ledőlése) azonban együtt sokkal könnyebben elviselhető.
Játszhatunk több kört is a játék ellen, melyben lehet célunk az oszlop egyre magasabbra építése is. Kisgyermekeknél érdemes még a játék előtt megbeszélni, hogy a cél az, hogy az oszlop minél tovább egyben maradjon, de ha eldől, akkor nagy tapsot érdemlünk mindannyian az addig elért haladásért! Így az átmeneti sikertelenség érzetét pozitív érzésekkel írhatjuk felül.
Tegyük a fókuszt arra, hogy meddig jutottunk el a játékban, és ne arra, hogy még meddig lehetett volna.
A jó családi szórakozáshoz kiválóan működnek a mutogatás alapú játékok. Olvasni tudó gyerekeknek az Activity Junior, kisebbeknek a Színpadra fel! játék pedig nagyszerű választás. Engedjük el a játéktáblát, legyen kezdetben maga a mutogatás és a kitalálás a szórakozás. Ha már elég magabiztosságot szereztek benne a gyerekek, és egyre jobban elfogadják azt is, hogy nem mindig mindent találhatnak ők ki, akkor előkerülhet a játéktábla is. Addig is fő a nevetés és a próbálkozás.
A gyerekekre nyugtatóan hat, ha látják, hogy szüleiknek sem sikerül mindig minden, a szülők pedig ilyenkor megmutathatják a „Veszítsünk emelt fővel!” folyamatát.
A kártyajátékok kedvelői is lehetnek kreatívak a játékszabályokkal. Az olyan játékok, mint a GRABOLO/DOBBLE is átalakíthatóak a célnak megfelelően. Ahelyett, hogy az győzne, aki a legtöbb kártyát gyűjtötte, szimplán csak dobjuk be a játék dobozába a már begyűjtött állatokat a kártyák megszámolása helyett.
2. lépés: Játékok, amelyekben csapatok nyernek
Ha a gyerekek nem bírják elviselni az egyedüli sikertelenséget, akkor érdemes a csapatjátékokkal barátkozni kezdetben. Otthon ez kivitelezhető a szülők / nagyszülők / unokatesók / szomszéd nénik bevonódásával is, akik a gyermek csapattagjaiként könnyíthetik az átmeneti sikertelenségen való túllendülést. Ha csapatban veszítenek, akkor bár megjelenhet frusztráció (és ez teljesen egészséges is), de kisebb valószínűséggel kezdenek önmarcangolásba, önmaguk másokhoz való negatív hasonlításába, hiszen itt a csapattagok között osztódik a bukás terhe.
Ennél a lépésnél is alkalmazhatóak az előzőleg említett játékok, méghozzá már a kártyák megszámolásával és/vagy játéktáblán haladással is. A még felemelőbb játékélmény érdekében érdemes a csapatokat is körönként cserélgetni, így nagyobb hangsúly kerülhet a közösségi élményre, és kevesebb arra, ki veszített vagy győzött már.
Evezhetünk új vizekre is, a kicsit logikát, de azért jó nagy adag szerencsét is igénylő játékokkal. Így előkerülhetnek a Gazdálkodj okosan!, a Dice Forge, a Dixit, a Fedőnevek, az Aranyásók. A szerencsén (kockadobáson/húzáson) alapuló játékokat akkor érdemes bevezetni, ha a gyermek már képes elfogadni és feldolgozni azt a tényt, hogy időnként pusztán a véletlenen és nem az ő képességein múlik majd a végeredmény. Egyes gyermekek könnyebben elfogadják a véletlenen múló veszteségeket, más gyerekek viszont még kevésbé tudják tolerálni azokat a helyzeteket, mivel ott láthatóan még kevesebb kontrollt szerezhetnek a végeredmény felett. Így ennek megfelelően válasszunk szerencsén vagy képességeken alapuló játékot a gyermekeknek!
Gyerekeknek és felnőtteknek is élvezetes társasjátékajánlót itt találtok a mindennapokhoz. Ha pedig különleges, személyiséget is aktívan fejlesztő játékokra vágytok, akkor ezeket már 8-10 éves kor felett ajánljuk.
3. lépés: Játékok, amelyekben csak egy valaki nyer
A harmadik lépésig eljutni idő lehet. A gyermekek számára fontos (főleg iskoláskorra), hogy megéljék és elfogadják azt, hogy időnként csak egy győztes lehet. De ezeket a játékokat akkor érdemes próbálgatni, amikor az előző lépések már nem okoznak számukra (túl nagy) nehézséget.
Az ilyen játékok előtt érdemes átbeszélni közösen a szabályokat, különösképpen kitérve arra, hogy ez egy olyan játék, ahol csak egy valaki nyerhet.
Így csak akkor kezdődhet el a játék, ha mindenki megígéri, hogy akkor is elfogadja és végigjátssza a játékot, ha nem ő nyer.
A pontos kritériumok tisztázása kifejezetten fontos, főleg olyan gyermekeknél, akiknek kudarctűrő képessége még kialakulóban van. A kimondott szabályok azok, amikre később hivatkozni tudunk, és minél többször hallja őket a gyermek, annál könnyebben épül be a tudatába.
Legyen szerencsén alapuló, kooperatív, kártyás vagy kockás a játék, a lényeg mindig egy legyen: a közös minőségi időtöltés. A túl nagy erőltetés sem a gyermek, sem a szülő számára nem kellemes élmény, így igyekezzünk akkora kihívás elé állítani a gyerekeket, amekkorát még reálisan nézve elbírhatnak. Ha pedig egy lépcsőfokot már biztosan meghaladtunk, csapatként elindulhatunk a következő felé.
Csatlakozz Magyarország 1. pozitív pszichológiai közösségéhez, ahol azon túl, hogy egy közösség tagja lehetsz, sok hasznos tippet, tanácsot olvashatsz!
Felhasznált szakmai tartalom
- Kim, S., Choi, N. (2020). The relationships between Children’s Ego Function and Fear of Negative Evaluation Affecting Academic Failure Tolaerance in Early School Age: Analysis by Grade Level Considering Sustainability of Academic Motivation. Sustainability, 12 (5), 1888.
- További tartalom elérhető itt , itt és itt.
Varga Réka
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
