Lexikon

Pszichológiai fogalomtár

Pozitív Pszichológiai Magazin

Gyermekkori agresszió – Hogyan segíthetünk gyermekünknek kezelni az indulatait?

Agresszív a gyermek – mindenkinek rossz. A pedagógusoknak, a csoport- vagy osztálytársaknak, a szülőknek, a testvéreknek és magának a gyermeknek is. Mégis nehéz együttéreznünk vele, mikor a sokadik próbálkozásunk is sikertelen arra, hogy megértessük a gyermekkel, hogy nem szabad verekedni, kiabálni, fenyegetőzni vagy kárt okozni. Pedig gyakran az a benyomásunk, hogy tudja és érti ő, mégsem megy a nyugalom. Mi állhat az erőszakos viselkedés mögött? Mit tehetünk a gyermekkori agresszió ellen? Hogyan taníthatjuk meg a gyermekünknek kezelni az indulatait? Kun Anett pszichológus írása.

Sok felnőtt ember nem tud mit kezdeni a gyermekek, fiatalok indulataival, agressziójával. Elbagatellizálják, hogy „majd kinövi”, normalizálják, hogy „védje is meg magát”, megijednek tőle, hogy „én nem tudok mit kezdeni vele”, és gyakran démonizálják, hogy „direkt bánt másokat”. Pedig magától nem fog megváltozni a gyermek viselkedése.

Minél fiatalabb egy gyermek, annál kevésbé képes tudatos elhatározás alapján változtatni a viselkedési és érzelemkezelési formáin – akkor is, ha azok ellehetetlenítik a kapcsolatait, és ha azoktól ő maga is rosszul érzi magát. Lássuk be, ez a fajta tudatosság még gyakran felnőtteknél is több krízis, „élettől kapott pofon” után érik meg.

Megszülethet a gyermekben a változásra való vágy, de nem ismer más megküzdési módokat, érzelemkezelési technikákat, viselkedésbeli alternatívákat – azokat tőlünk, felnőttektől tanulja. Tehát a mi felelősségünk, hogy példát, útmutatást és segítséget nyújtsunk.

Milyen kapcsolatban vagyunk a saját indulatainkkal?

A gyermekek éles tükröt tartanak a legszorosabban hozzájuk tartozó felnőttek elé, szembesítve minket azzal, hogy a negatív érzéseink és a feszültség tabusítása, elfojtása vagy figyelembe nem vétele nem vezet célra, és szavak nélkül kiabálják a dühkitörésekben: „Valaki tanítson meg, hogy mit kezdhetek az indulataimmal, mert egyedül nem megy!”. A gyermekek reakciói önismeretre sarkallhatják a felnőtteket – hiszen csak akkor tudunk jól, igazán segíteni a gyermek számára, hogy el tudja fogadni és kezelni tudja az indulatait, ha mi is képesek vagyunk ezt megtenni a sajátjainkkal.

Nézzünk bele abba a tükörbe, amit a gyermekünk tart felénk:

  • Mi mennyire vagyunk indulatosak?
  • Hogyan fejezzük ki a feszültségünket?
  • Milyen tapasztalatot, mintát kap tőlünk e téren a gyermek?
  • Szabad-e dühösnek lenni?
  • Van-e bevált stratégiánk, megküzdési módunk a stressztől való megszabadulásra, az indulataink kifejezésére és levezetésére?
  • Nyugodt, kellemes légkört teremtünk-e otthon?
  • Tudunk-e egészséges határokat szabni, szabályokat felállítani?
  • Elfogadjuk-e a gyermekünket? Kommunikáljuk-e felé?
  • Figyelünk-e eleget a gyermekünkre? Töltünk-e együtt elég minőségi időt?

Nehéz lehet szembenézni a válaszainkkal, de ne feledjük: a változás felé tett első lépés a belátás, felismerés.

Mi állhat a gyermekkori agresszió mögött?

Az agresszív gyereket nem büntetnünk kell azért, amit még nem tud elég jól, hanem megtanítanunk rá! Oka van, ha egy fiatal indulatkezelési nehézségekkel küzd. Mik állhatnak a gyermekkori agresszió mögött?

Családi hatások

  • Hasonló elvárásokat közvetít-e a két szülő a gyermek felé? A gyereknek egyértelmű, következetesen alkalmazott szabályokra és kiszámíthatóságra van szüksége a biztonságérzethez.
  • A túlzott engedékenység, de a túlzott szigor is megborítja a gyermek lelki egyensúlyát. Frusztráló a korlátozás, ha ezelőtt nem voltak szabályok, és fojtogató, ha sosincs szabad választás.
gyermekkori agresszió

A mértéktartás a korlátozásban, szabályok állításában, szülői akaratérvényesítésben, fontos az egészséges szülő-gyermek kapcsolathoz és a fiatal érzelmi egyensúlyához.

Egyéni tényezők

  • A gyermek veleszületett temperamentumának része-e a lobbanékonyság, impulzivitás? Vannak gyermekek, akik a negatív érzéseiket inkább befelé fordítják, és szoronganak, míg mások inkább kihelyezik az indulataikat, és hajlamosabbak az agresszív megnyilvánulásokra.
gyermekkori agresszió

Ha egy „oroszlán erejével" született gyermekünk, nem valószínű, hogy reális elvárás felé, hogy ne juttassa kifejezésre az érzelmeit. De az nagyon is reális, hogy a környezete számára is elfogadható módon tegye!

  • Fennáll-e bármilyen gyógypedagógiai probléma, aminek korlátai frusztrációt kelthetnek, például hallásproblémák, mozgásszervi vagy értelmi fogyatékosság?
  • Van-e csírája valamilyen mentális vagy viselkedészavarnak, amire figyelmet kell fordítanunk? Az ADHD-nak vagy autizmus-spektrumzavarnak velejárója lehet olyan készségek gyengesége, mint az önkontroll, érzelemkezelés, szociális készségek, szabálytudat, kudarctűrés vagy frusztrációtolerancia.

Krízisek

Legyen az természetes, vagy váratlanul megjelenő, örömteli, vagy megterhelő, a gyermekeket a változások gyakran megviselik. A megszokott dolgok biztonságérzetet nyújtanak nekik, ezért ragaszkodnak hozzájuk.

gyermekkori agresszió

A gyermek életében bekövetkező változások során még kiemeltebb figyelmet kell fordítanunk a vele töltött minőségi időre.

A nagyobb változások, mint például egy költözés, egy testvér születése, egy válás, egy óvodaváltás vagy egy haláleset, új alkalmazkodást követelnek meg a gyermektől. Megváltozik a környezet, megváltoznak a  gyermek szeretteinek érzelmei és hangulatai. Az ő szerepében is beállhatnak változások, és megjelenhetnek azelőtt nem, vagy ritkán tapasztalt érzelmek is, amelyekkel talán nem tudja, mit kezdjen.

Digitális impulzusok és a média hatása

Mit, milyen gyakran, mennyi ideig és hogyan fogyaszthat a gyermek az okoskütyük által kínált játékrengetegből és online tartalomból? Ellenőrizzük-e, mihez fér hozzá a gyermekünk a telefonján? Beállítunk-e életkori kategóriát egyes platformokon? 

A filmekben megjelenő agresszív események és viselkedések károsan befolyásolják a gyermek érzelmi és viselkedésbeli reakcióit, hiszen normálisnak, elfogadhatónak, gyakorinak tüntetik fel az erőszakos cselekedeteket.

Valamint az egyes videójátékok által megjelenített, a valóságtól túlságosan különböző és túl sok, túl intenzív ingerek idegrendszeri szinten módosíthatják a gyermek önkontrollképességét – akár függőséget is okozva. 

Szociális hatások

Akár az óvodai csoportban, vagy az osztályban, akár a baráti körben jelenjen is meg az agresszió, ha normává válik adott közösségen belül, a társakhoz tartozás vágya negatív irányban befolyásolhatja a gyermek viselkedését. A közösségen belüli bántalmazásig fajuló agresszió megelőzése a felnőttek feladata.

Mit kezdjünk a gyermekkori agresszióval?

Ha felismerjük, hogy miből fakad a gyermek indulata, empatikusabban tudunk felé fordulni. Ez a megértés és empátia már önmagában sokat könnyíthet a gyermek érzelmi terhein, így ez az első lépés afelé, hogy javulhasson a helyzet. Viszont ahhoz, hogy tartósan megváltozhasson a gyermek viselkedése, az alábbi szempontok és technikák rendszeres használata is szükséges lehet.

Az érzelmek elfogadása és megértése

1. A negatív érzéseimmel együtt vagyok teljes

Fontos, hogy természetes dolog negatív érzéseket átélni, azok elkerülhetetlenek. Ha nem fogadjuk el őket, könnyen eluralkodnak rajtunk, hiszen nem lesz eszközünk az elcsendesítésükre. Amit viszont nem szabad, az az indulatok ártalmas kifejezése önmagunkra vagy másokra nézve! Magyarázzuk ezt el a gyermeknek!

2. Érzelmi összefüggések megértése és empátia

Fejlesszük a gyermek érzelmi intelligenciáját! Beszélgessünk vele az érzelmekről minden nap: hogy érzi magát, mi történt vele, minek örült, mi szomorította el, mi újat tapasztalt?

gyermekkori agresszió

Ha sokat beszélgetünk a gyermekünkkel, megmutatjuk neki, hogy az érzelmeink szavakba öntése segít enyhíteni a terhükön.

Meséljünk neki minél többet magunk és mások érzéseiről – persze azon a szinten, ami életkorának megfelelő. Ezzel empátiáját is fejleszthetjük, így csökkentve annak az esélyét, hogy indulatait másokon vezesse le.

3. Felelősségvállalás

Tanítsuk meg a gyermeket arra, hogy felelősséget kell vállalni a viselkedésünkért. A következmény ne a büntetés legyen – mert akkor annak elkerülése lesz a cél. Magyarázzuk el, hogy ha fájdalmat okozunk másoknak, nem akarnak majd velünk játszani vagy együtt lenni többet, vagy rosszul érezzük, szégyelljük majd magunkat a tettünkért.

A felnőtt kommunikációja

4. Nyugodt, higgadt, irányt mutató attitűd

Agresszív cselekedetre ne reagáljunk agresszióval, még verbálisan se! Ez nem jelenti azt, hogy a gyermek ne láthatná megdöbbenésünket, aggodalmunkat vagy dühünket – természetes, hogy egy ilyen helyzetben ez a társak reakciója. A határozott közbeavatkozás nélkülözhetetlen, sosem fogadhatjuk el az agresszív viselkedést. Viszont stílusunkban, hangerőnkben és szóhasználatunkban példát kell mutatnunk. Ráadásul a mi higgadtságunk húzóerő a gyereknek a lecsillapodáshoz.

5. Visszajelezni úgy, hogy befogadható legyen

Mikor a gyermeket épp elárasztják az indulatai, kevés információt tud befogadni, ezért célratörő kommunikációval érdemes felé fordulnunk. Hosszas magyarázat helyett röviden indokoljuk, miért helyes vagy káros egy cselekedet. Érdemes lehet később átbeszélni részletesen az adott helyzetet, miután a gyermek már megnyugodott.

via GIPHY

Valamint a negatív állítások, tiltások kiemelik a nem kívánt viselkedést – kérjük, és szólítsuk fel a gyermeket a kívántra! Adjunk pozitív visszajelzést, dicsérjünk érte, ha a kért viselkedéssel fordul a társak felé, főleg, ha spontán, magától teszi azt!

6. A rossz viselkedés nem egyenlő azzal, hogy ő maga rossz

Gyakran halljuk a gyermekektől: „Azért büntettek meg, mert rossz voltam.” – de azt, hogy mit tett, vagy hogy miért tette azt, kevesebbszer tudják megmondani. Ördögi kör, hogy a gyermekek a szidásokat önkéntelenül az énjükre vonatkoztatják, és az önbeteljesítő jóslatok mechanizmusa szerint később tényleg azt teszik, amit „elvárnak tőlük”, hiszen ők „ilyenek”. A visszajelzéseket mindig a gyermek viselkedésére irányítsuk tehát, sose a személyére! Ezzel kifejezzük, hogy képesnek tartjuk őt a változásra, bizalmat fejezünk ki felé.

Megfelelő érzelemkezelés és érzelemkifejezés

7. A konfliktusos helyzet rendezése

Mikor konfliktusba kerül, kérjük meg a gyermeket, mondja el, mi dúl benne, és segítsünk körvonalazni, ha egyedül nem megy. Fogalmazzuk meg, hogyan érezheti magát a másik fél! Ha módunk van rá, beszéljük át a történteket az összes érintettel, és keressünk megoldást a tett jóvátételére. Ezzel arra is megtanítjuk, hogy ha még olykor nehezebben is megy neki az impulzivitás visszafogása, de tehet aktív lépéseket a megbékélésre.

8. Jöjjünk rá a mozgatórugóra

Ahhoz, hogy ne uralkodjanak el a gyereken az indulatai, önismeretre kell tanítanunk. Figyeljük meg vele együtt: milyen helyzetekben válik idegessé? Találjuk ki vele együtt: mi segíthetne neki ilyenkor, hogy ne nőjön tovább a feszültsége, hogy megnyugodjon?

A gyermeknek szüksége lehet arra, hogy elvonulhasson, de arra is szüksége van, hogy kezdeményezzük az érzelmeiről való beszélgetést és megoldáskeresést.

Lehet, így rájövünk, hogy gyermekünk számára nehézséget jelent a szabályok elfogadása vagy a kudarc kezelése, esetleg nagyon érzékeny, és a sérelmeket mélyen a szívére veszi. Lehet, hogy egy bizonyos helyzet félelmet, fenyegetettséget vagy frusztrációt vált ki belőle. Lehet, hogy úgy érzi, nem kap elég figyelmet. Lehet, túlságosan mélyen érinti egy régen húzódó konfliktus a környezetében. Lehetőségünk nyílik így arra, hogy ezekről a témákról beszélgethessünk, és elősegíthessük azokat a körülményeket, amelyek a gyermek kiegyensúlyozottságához szükségesek.

9. Ha ideges vagy, csináld ezt!

Megtaníthatjuk a gyermeket különböző légzőgyakorlatokra az önmegnyugtatás eszközeként. Megbeszélhetjük, hogyha úgy érzi, kezd nagyon idegessé válni egy szituációban, ha megteheti, lépjen ki a helyzetből egy időre, mielőtt „robbanna a bomba”. Ez utóbbi fejlett önmegfigyelést és tudatosságot igényel. Így először a gyermekkel együtt tudatosítanunk kell, melyek az idegesség jelei nála. Mikor ezeket észrevesszük rajta egy helyzetben, hívjuk fel rá a figyelmét. Például: Látod, hogy ökölbe szorítottad a kezed? Most állj meg egy kicsit, és vegyél öt mély levegőt! / Érzed, hogy gyorsan kapkodod a levegőt? Gyere, üljünk le egy kicsit egy játékoddal." Így idővel a gyermek megtanulhatja észlelni azt a pontot, ahol még képes megragadni az indulatait.

gyermekkori agresszió

Ha szükséges a megnyugváshoz, biztosítsuk a lehetőségét, hogy a gyermek átmenetileg kiléphessen azokból a szituációkból, amelyekben elragadják az indulatai.

Ha mások viselkedése vagy korlátozások okozzák a dühét, fogalmazzunk meg vele olyan mondatokat, amelyekkel úgy érvényesítheti az akaratát, hogy a többiek se vegyék rossz néven (pl.„Kérlek add ide!”, „Hagyd ezt abba kérlek, mert feldühít.”) Emellett fontos, hogy elmagyarázzuk, csak saját viselkedésünk felett lehet kontrollunk, így ha valaki nem úgy cselekszik, ahogy szeretnénk, van, mikor el kell fogadnunk – például ha a tanárunk utasít valamire, vagy ha egy szabályba ütközik a vágyunk.

A feszültség csökkentése

10. Mindfulness gyerekeknek

A különböző mindfulness gyakorlatok nemcsak az indulatkeltő helyzetben segíthet a gyermeknek, hanem a rendszeresen alkalmazott gyakorlatok preventív módon, az érzelmi élet stabilizálásaként is működhetnek. Az elfogadás és kedvesség értékei, amit ezek a gyakorlatok közvetítenek, összefonódnak a megnyugvás technikáival, így több oldalról is támogatja a gyermekben a feszültségoldást. A megnyugvást segítik a gyermekrelaxációs gyakorlatok is.

11. Kreativitás, alkotás és mozgás

Különféle játékos, egészséges szorongás- és feszültségoldó stratégiák segíthetnek időről-időre üríteni az érzelmi tartályon, mielőtt kicsordulna a tartalma. Szimbolikusan megjeleníthető a feszültség bábjátékban, plüssökkel, rajzolással, festéssel. 

gyermekkori agresszió

Közösen is végezhetünk feszültségoldó tevékenységeket, ami a kapcsolatunkat is erősíti.

Kiereszthető a gőz sporttal, tánccal, énekkel, zenével, párnapüföléssel. A természettel való kapcsolódás harmóniát hoz, egy olyan nyugalmi pontot jelent, amely mindig körülvesz. A séta, futás, túrázás mozgásformái pedig szépen köré építhetők.

12. Érzelmi odafordulás, gyógyító érintés

A szeretetteljes érintés mennyisége is fontos a feszültségoldásban, így fordítsunk figyelmet arra, hogy kapjon a gyermekünk kedves simogatást, legyen lehetőség az életkornak megfelelő összebújásra. Az ölelés például bizonyítottan mindhárom boldogsághormon – a dopamin, az oxitocin és a szerotonin – termelését is serkenti! Még ha mérgesek vagyunk is a gyermekünkre, egy ölelés biztosíthatja arról, hogy őt magát nem utasítjuk el.

„Napi 4 ölelésre van szükségünk a túléléshez, napi 8 ölelés szükséges az élet megtartásához, és napi 12 ölelésre van szükségünk a növekedéshez.”

– Virgina Satir
13. Kövessük együtt a fejlődést!

A külső visszajelzés, az elismerés a gyermek önbecsülésében is sokat segíthet, valamint erősítheti az önkontrollt. A vizuális vezető – egy falra kitűzhető heti/havi naptár – alapja lehet az önmonitorozásnak. 

Értékelje a gyermek minden nap saját magát a segítségünkkel: sikerült-e ma nyugodtabban reagálnia feszült helyzetben? Sikerült-e ma nem megütni valakit / kiabálni / csúnyán beszélni?

Ha igen, és csak akkor, ha igen, aznapra pecsételhetünk, kaphat matricát a gyermek. Ha nem sikerült fékezni az indulatait, de nagyobb kontrollja volt aznap az érzelmein, dicsérjük meg, és biztassuk, hogy holnap képes lehet rá. Ahogy látják a gyermekek az egyre sűrűsödő sikeres napokat, megnő a kontrollérzetük, és ez motiválja őket a tudatos odafigyelésre.

14. Előnyös jutalmazás

Az előző módszert megspékelve megegyezhetünk előre közösen bizonyos jutalmakban. Ez főleg a kamaszoknál, tinédzsereknél lehet fontos: ha például sikerül a héten minden nap megszereznie a pecsétet, ő döntheti el, mi legyen vasárnap az ebéd, vagy egy fél órával tovább játszhat a videójátékával. Ha egész hónapban sikerül, lehet egy nagyobb jutalom: például egy közös túra a családdal, ahol az úti célt ő választhatja ki pár opció közül, vagy a legjobb barátja nála aludhat. Fontos, hogy a jutalmak ne tárgyak legyenek, inkább élményjellegűek. A közös minőségi időtöltés, a választás szabadsága erősíti a kapcsolatunkat is. 

Ráadásul az indulatos cselekedetek mögött olykor az is áll, hogy így a vágyott, hiányként megélt figyelmet megkaphatja a gyermek a szüleitől.

Érdemes lehet bevonnunk a gyermek pedagógusait is a történésekbe – hogy értsék a gyermek helyzetét, és partnerek lehessenek a közös törekvésünkben.

15. Naplóírás

Érdemes lehet felkínálni a naplóírás lehetőségét a nagyobb gyermekeknek. Nem mindig szeretnék a szüleikkel megosztani az érzéseiket, sőt, olykor a napi sodrásban nem is tudatosul számukra, mi minden kavarog bennük.

gyermekkori agresszió

A tinédzsereknek a naplóírás terápiás hatással is bírhat.

A naplóírás segíthet körvonalazni az érzéseiket, kiadni egészséges módon a feszültséget, és felismerni, megérteni saját érzelmi működésüket, ismétlődő viselkedési mintáikat. Óvodás gyermekeknél, akik nem tudnak írni, vezethetünk rajznaplót, ahol a napi élményeit lerajzolhatja a gyermek egy-egy oldalra, így megjelenítve érzelmeit.

Sok apróság, nagy változás

Az életkori szinten túlmutató indulatosság hosszú távú hátrányokat okozhat. A gyermek érzelmi és társas érdeke is, hogy képes legyen kontrollt szerezni indulatai felett.

Ha a gyermek fokozott feszültsége agresszív cselekedetbe torkollik, kortársai elutasíthatják, a pedagógusai besokallnak, a szülők kétségbeesnek, és a következmények okozta bűntudat, önbecsülésromlás, fokozódó frusztráció és magányosságérzés pedig csak tovább súlyosbítja az indulatkezelési nehézségeket.

A gyermekeknek szükségük van a szeretetteljes és határozott felnőtt irányításra, és el kell fogadniuk, hogy akkor kaphatnak nagyobb szabadságot életkoruk előrehaladtával, ha viselkedésük megbízható. Ez néha a szülőnek is feladja a leckét, főleg, ha maga sem így nevelkedett – ha úgy érezzük, hogy nehezen küzdünk meg a gyermekünk indulataival, nehezen találjuk felé az utat, kérjük bizalommal pszichológus segítségét. Ezzel is példát mutatunk számára: nem kell egyedül megküzdenünk a nehézségeinkkel!

Csatlakozz a közösségünkhöz!
megoldásközpont facebook csoport

Ingyenes privát Facebook csoport

Csoportunk neked szól, ha nyitott vagy a megoldásközpontú, pozitív pszichológiai szemléletre.

Itt olyan EXTRA TARTALMAKHOZ juthatsz, amiket máshol nem osztunk meg; és kapcsolatot építhetsz a csoport többi tagjával.

Tedd fel kérdéseidet, és oszd meg velünk sikerélményeidet! 😉

Felhasznált szakmai tartalom

További felhasznált tartalom található itt, itt, itt és itt.

Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal is! 😉

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: email
Email
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: pinterest
Pinterest
Megosztás itt: print
Nyomtatás
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: pinterest
Megosztás itt: print
Az oldal tartalma szerzői jogvédelem alatt áll.