Aki volt már kismama, biztosan emlékszik arra a pillanatra, amikor megtudta, hogy egy kis lélekkel osztja meg a testét. Az a bizonyos két csík a teszten érzelmek teljes hullámvasútját tudja felsorakoztatni az ember lánya előtt. Az első boldog percek vagy napok után a legtöbb esetben előtörnek a kételyek is: készen állok én erre? Mi van, ha baj történik? Vajon elég jó anya leszek majd? Aztán pedig még ezer meg egy, olykor szorongató, olykor megmosolyogtató kérdés cikázik át a fejünkön addig, míg végre találkozunk a kisbabánkkal. Mire figyeljünk annak érdekében, hogy minél szorongásmentesebben élhessük meg ezt az időszakot? Hogyan lehet kiegyensúlyozott várandósságunk? Debreczeni-Kondás Eszter pszichológus írása – húsz kismama tapasztalata alapján.
Soha nem fogom elfelejteni azt a bizonyos péntek délutánt, amikor tudatosult bennünk a férjemmel, hogy kisbabánk lesz. Persze évekkel korábban elterveztem, hogy ha egyszer velünk is megtörténik a csoda, akkor majd a pozitív tesztet követően szépen elsétálok egy boltba, veszek egy pár cuki kis cipellőt, írok egy levelet a babánk nevében, és ily módon tálalom a hírt.
Ezzel szemben amint megláttam azt a bizonyos két csíkot, egyből rárontottam a még szunyókáló páromra egy „pozitívat teszteltem” felkiáltással, mire ő álmából felkelve konstatálta ezt egy „nagyszerű, akkor most megint két hét karantén?” reakcióval, majd csak pár percnyi álmos pislogás után tudatosult benne, hogy nem olyan tesztről van szó… Ez a kis történet azt hiszem tökéletesen leírja, hogy mennyire ért bennünket felkészülten a hír, nem csoda hát, hogy a sötétben tapogatózva indultunk el életünk legnagyobb kalandja, a szülővé válás felé.
Mint sokan mások, én is a közösségi oldalak világában kezdtem először olyan fórumokat felfedezni, amelyek kifejezetten sorstárs kismamáknak készültek. Ezekből a csoportokból összesen húsz anyukával beszélgettem, akik megosztották velem a legfrusztrálóbb és legjobb kérdéseket és tanácsokat, amiket kaptak a várandósságuk alatt, így a cikket a saját tapasztalataim mellett az ő élményeik formálták.
Tudja meg az egész világ! Vagy mégsem?
Ha valami jó történik velünk, természetes, hogy szívünk szerint minden szerettünkkel megosztanánk a boldogságunkat. Azonban a gyermekáldásnál ez sem a megszokott mederben halad, hiszen általában csak a 12. hét után jelentik be a párok, hogy bővül a család. A szokás miértjének utánajárva máris jó nagy adag szorongást pakolhatunk a nyakunkba, hiszen különböző számokkal, statisztikákkal és tapasztalatokkal találjuk magunkat szemben, amelyek szerint „ekkor még bármi történhet a magzattal…”
Mindeközben az apró embrió napról napra hatalmas sebességgel növekszik bennünk, amiből mi egyelőre legfeljebb csak aggasztó rosszulléteket, eddig nem tapasztalt érzéseket észlelünk. Ezek mellett, ha követjük a tankönyvi példát, és valóban megtartjuk magunknak a hírt, akkor bizony az a nagyjából két hónap végtelen hosszúnak is tűnhet. Ez idő alatt nem tehetünk mást, mint bízunk a testünkben, és ventillálunk annak a pár embernek, akiket beavattunk a nagy titokba.
Tedd félre, hogy mit illik és mit nem. Legyen az egy családtag, vagy épp a legjobb barátod, annak érdemes eleinte elmondanod a nagy hírt, akinek 100%-osan bízol a diszkréciójában, és akivel ugyanúgy meg tudnád beszélni őszintén és tabuk nélkül az érzéseidet akkor is, ha valami baj történik.
Furcsa tünetek örvényében
Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma várandósság sem. Ezt a tényt még megspékeli egy kicsit, hogy olyan testi-lelki érzetekkel találkozunk, amikkel korábban sohasem, így nagyon nehéz különbséget tenni a normális és baljós tünetek között. Érdekes, hogy amikor a fogtömésre kapunk időpontot, akkor fullasztóan közelinek hathat egy párhetes időköz. Ellenben, ha kismamaként egy hónap eltéréssel hív csak vissza az orvos, az hatalmas távnak tűnhet. Ráadásul, ha ez a terhesség azon szakaszában történik, amikor még nem avattunk be mást a bizalmunkba, akkor a tüneteink diagnosztizálásában is egyedül maradunk, ami különösen frusztráló lehet.
Én az első terhességem alatt tudtam meg, hogy a hasfájásnak hány fajtája is van. Mivel teljesen elvesztem a probléma diagnosztizálásában, egy idő után a Gyakori Kérdések lett a legjobb barátom, ahol persze legtöbb esetben nem megnyugtatást kaptam.
– Egy kéthónapos kisfiú anyukája
Ahogy az iménti példa is mutatja, nagyon könnyen találhatunk olyan fórumokra az interneten, ahol különböző – nem éppen pozitív kimenetelű – történetekkel találkozunk.
Sokszor nehéz megállapítani, hogy egy rosszullétben mi az, ami természetes, és mi az, ami aggasztó tünet.
Ez persze nem azt jelenti, hogy azok a történetek nem estek volna meg valakivel, azonban a hozzáférhetőségi heurisztika torzításának köszönhetően a való életben sokkal ritkább az előfordulásuk, mint amilyennek az számunkra tűnhet egy-egy keresés eredményeit böngészve.
Hozzáférhetőségi heurisztika
A hozzáférhetőségi heurisztika alapja, hogy mennyire könnyen tudunk az adott szituációhoz kötődően hallott példákat felhozni. Egy számunkra új, ismeretlen helyzetet hajlamosak vagyunk az először eszünkbe jutó tapasztalat alapján megítélni.
Vegyük példaként, hogy adott 15 ismerősünk, aki az elmúlt időszakban volt várandós. Közülük 13-nak szinte semmit nem tudunk a terhességéről, mert az „átlagosnak” számított, ketten viszont részletekbe menően beszámoltak arról, hogy mennyire komplikált volt nekik ez az időszak. Ebben az esetben akaratlanul is hajlamosak lehetünk az utóbbit átlagosnak venni, noha nem az.
Csakis hiteles forrásból!
Ahelyett, hogy felcsapnánk a böngészőnk keresőjét amikor valamilyen kérdés merül fel bennünk, legyünk kicsit tudatosabbak. Ma már számos, kismamáknak készített applikáció van, ahol a terhesség első heteitől kezdve kísérhetjük a testünkben végbemenő változásokat, és emellett orvosok által írt hasznos tanácsokat, cikkeket és statisztikákat is találhatunk. Ilyen például a magyar fejlesztésű PregHello app.
Kiegyensúlyozott várandósság? Igen!
Amikor egy új jövevény érkezik a házhoz, akkor jobb esetben mindenki lelkesen várja a baba megszületését. Készülnek rá az újdonsült nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, barátok és sokszor még a távolabbi ismerősök is hirtelen érdeklődést mutatnak. Azonban a túlzott lelkesedés néha a visszájára is elsülhet, hiszen akármilyen jó szándékú kíváncsiság vezérli az illetőket, a sokadik nem túl figyelmes kérdésre már nem biztos, hogy őszintén és türelmesen fogunk tudni válaszolni.
Külsősként érdemes szem előtt tartanunk, hogy egy kismama lelkiállapota sokkal labilisabb, mint egy átlagemberé, így tényleg csak olyan kérdéseket érdemes feltennünk, amiből semmilyen ítélkezés nem csendül ki. Kismamaként pedig meg kell próbálnunk figyelmen kívül hagyni a kukacoskodó kérdéseket. Ez több módon is történhet:
1.) Asszertívan az ismeretlenben!
Ne felejtsük el, ahogyan nekünk is új ez a helyzet, úgy a környezetünknek is az, így teljesen természetes, hogy sokan nem tudják még helyén kezelni. Amennyiben olyan személyekről van szó, akikkel bizalmi viszonyban vagyunk, merjünk asszertívan kommunikálni az érzéseinkről. Mondjuk el nekik, hogy mi az, ami a jóleső érdeklődés, és ami már kellemetlen.
Például egy „na és hány kilót híztál eddig” kérdésre nyugodtan mondjuk azt, hogy „ne haragudj, de a várandósságom előtt sem szívesen osztottam meg, hogy mennyit mutat a mérleg, így most sem érzem komfortosnak”. (De persze csak ha nem az orvosunk a kérdező fél…)
2.) Pattintsuk le magunkról a kérdéseket humorral!
A humor az egyik legjobb elhárító mechanizmus, ami többféle módon is felhasználható. Ha úgy akarjuk, el is terelhetjük vele magunkról a figyelmet, vagy éppen a kínos kérdést átformálva vissza is fordíthatjuk azt kíváncsiskodó ismerőseink felé, akik így megérezhetik, hogy ártatlan kérdésük valójában mennyire zavarba ejtő.
Az előbbi példánál maradva, egy „na és hány kilót híztál eddig” kérdésre kérdezzünk vissza: „elmondom, de csak ha te is”. Persze a nagy humorizálás közepette figyeljünk oda, hogy a viccelődés ne csapjon át gúnyba vagy támadásba, hiszen a passzív-agresszió nem vezet sok jóra!
3.) Húzzuk be a kéziféket!
Bár lehet, hogy a várandósság előtt akkor éreztük jól magunkat, ha állandóan emberek között voltunk, gyakori, hogy az áldott állapotban lévő nők a korábbi énjükhöz képest introvertáltabbá válnak. Ha azt érezzük, hogy szorongással tölt el bennünket a sokadik családi összeröffenés, baráti szülinap, vagy eddig sosem látott rokon esküvői meghívása, nyugodtan mondjunk nemet. Ebben a kilenc hónapban (is) nagyon fontos, hogy a saját igényeinket helyezzük előtérbe, és mivel a kismamákkal szemben általában nagyon toleránsak az emberek, valószínűleg sértődés sem lesz belőle.
Jótanácsok hálója – Megment vagy megfojt?
Ismerős a helyzet, amikor a ballagásodon mindenki a saját érettségi tapasztalatairól sztorizott? És amikor az esküvődre készülve mindenkinek volt egy-két építő megjegyzése, hogy mi az, amit biztosan ne csinálj, mert ők is belefutottak? Nos, amikor az ember lánya kismama lesz, jobb, ha felkészül, hogy hatalmas mennyiségben fognak rázúdulni a különböző szüléstörténetek és kisbabás beszámolók.
Kismamaként kincset érhetnek a kisgyermekes anyukák tapasztalatai.
Ez nem feltétlenül rossz, hiszen kifejezetten hasznos tudni, hogy mi a szokás abban a kórházban, ahol te is szülni fogsz, vagy milyen elintéznivalók akadnak az új jövevény érkezése körül. Azonban, ha meglepően sok negatív élményt hallanál, ne lepődj, és ne is ijedj meg!
Mi emberek úgy működünk, hogy általában a szélsőséges tapasztalatainknak szeretünk hangot adni. Ellenben, ha valami a normális mederben folyik, arról nem beszélünk, hiszen természetesnek vesszük. Bár akadnak fájdalommentes hipp-hopp lezajló álomszülések, azért a nők többségének ez nem egy tüsszentésnyi folyamat. Viszont az is igaz, hogy az esetek túlnyomó részében minden komplikációmentesen zajlik! Így noha biztosan hozzád is eljut pár rémtörténet, tudatosítsd magadban, hogy nem ez az átlagos. Az elrettentő sztorik hallatán előtóduló stresszhormonok legyőzése mellett a kiegyensúlyozott várandósság elérésében is nagy segítségedre lehetnek a kismama-meditációs gyakorlatok. Ha nem tudod, hogyan fogj bele, ebben a cikkben szuperül összefoglaltuk neked.
Útkeresés a kiegyensúlyozott várandósság felé
Császárral szülsz majd vagy „rendesen”? Hogyan fogod táplálni? Mellette tervezel aludni? – Ezek mind olyan kérdések, amelyeket az általam megkérdezett kismamák számtalanszor megkaptak a várandósságuk alatt, és amelyekre nem létezik jó válasz, hiszen szinte mindenki máshogy vélekedik arról, hogy mi a helyes és a számára megfelelő.
Az első gyermeküket váró nők különösen, de nem ritkán még a második vagy harmadik babájukat váró anyukák is arról számolnak be, hogy már a terhesség alatt is rengeteg kéretlen tanáccsal találják meg őket az idősebb, tapasztaltabb édesanyák. Az alapvetően is kétségekkel teli időszakot csak még összekuszáltabbá tehetik a sokszor egymásnak teljesen ellentmondó javaslatok, még akkor is, ha azok valóban a legjobb szándékkal érkeznek hozzád.
A helyzet az, hogy megvehetjük a legmodernebb gyereknevelési könyveket, vagy épp elmélyülhetünk a természetes gyökerekhez visszanyúló nevelés alapelveiben is. Azonban azon túl, hogy minden tájékozódás növeli a látókörünket, és valóban hasznos praktikákat ismerhetünk meg általuk,
a nevelés nem csak tudatos döntés kérdése.
Minden gyermek más-más személyiség, így egyáltalán nem biztos, hogy két csemeténél működik ugyanaz a módszer. Anyukaként a legjobb, amit tehetünk, hogy rugalmasan állunk az előttünk álló kihívásokkal teli időszakhoz. Emellett fordítsunk kiemelt figyelmet az önismereti munkára is, hiszen az nagyban segít abban, hogy megfelelően lássuk saját működésünket, ezáltal pedig tudatosabban formáljuk a babánknak nyújtott reakciókat és visszacsatolásokat is.
Végezetül pedig ha lesznek nehéz időszakok a babavárás vagy épp szülés utáni időszakban, ne feledd,
a kisbabádnak már most te jelented a világot. Te tudod a legjobban, hogy mi jó neki és mi nem.
Ha pedig a környezetünkben van egy újdonsült kismama, tartsuk szem előtt, hogy a kérés nélküli tanácsáradatnál és túláradó személyes tapasztalat-megosztásnál sokkal többet segíthetünk megértő hallgatással, pozitív visszacsatolásokkal, valamint empátia és türelem kimutatásával.
Felhasznált szakmai tartalom
- Aletha J. Solter (2011). A bölcs baba. Útmutató a gyerekekhez, a fogantatástól két és fél éves korig.
- Leisa A. Bailey, B. Jo Hailey (1987). The Psychological Experience of Pregnancy. The International Journal of Psychiatry in Medicine. 263-274 o.
- Elliot Aronson (2008). A társas lény. Akadémiai kiadó, Budapest.
Debreczeni-Kondás Eszter
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
