Látszólag megvan mindened, mégis üresnek érzed a mindennapokat? Valami hiányzik az életedből, de nem tudod pontosan, hogy micsoda? Ha gyakran gyötörnek kétségek, és sokat töprengsz a saját utadon (vagyis azon, hogy merről jöttél és merre tartasz), valószínűleg még nem találtad meg a saját ikigaidat. Pedig a „japánok titka”, vagyis az ikigai mindannyiunkban ott rejlik. Felfedezésével megtapasztalhatjuk azt az érzést, hogy van értelme az életünknek; van miért felkelni reggelente az ágyból. Tesszük mindezt hitelesen, belülről fakadó életörömmel, valamint azzal a tudattal, hogy életünk és mi magunk is értékesek vagyunk. De mi is az az ikigai pontosan, és milyen pozitív hatásai vannak? Hogyan találhatjuk meg létezésünk okát, vagyis azt a tevékenységet, ami értelmet ad mindennapjainknak? Cikkünkben az ikigai pszichológiája témakört járjuk körbe. Demeter Dóra írása.
Japán egyike a világ azon országainak, ahol a legmagasabb a várható rokkantságmentes életkor (nőknél 87, míg férfiaknál 81 év). A japán Okinava szigetvilág 161 kis szigetből áll, és a fő szigetét a hosszú élet központjaként tartjuk számon. De vajon mivel magyarázható ez a jelenség?
Okinava lakói egészségesen és változatosan táplálkoznak, mindemellett pedig könnyed fizikai testmozgást is beiktatnak a mindennapjaikba. Közösségük nevezetes az összetartásukról és a vidámságukról, amelynek alapja a saját ikigaijuk.
Az ikigai pszichológiája
Az ikigai kifejezést nem lehet egyértelműen lefordítani. Egy összetett szó, amelyet az iki (élni) és a gai (érték, ok) szavak összetételeként azonosíthatunk. Jelentése leginkább „az élet értékei” vagy „az élet értelme” kifejezésekkel foglalható össze.
Az ikigait úgy ragadhatjuk meg, mint azon tényezők metszetét, amelyeket szeretünk csinálni, amelyeket jól csinálunk, amelyekre a világnak szüksége van, és amelyekért megfizetnek bennünket. Ezen halmazok közös része adja a mi saját ikigainkat.
Az ikigai számos pozitív hatással rendelkezik. Segítségével felfedezhetjük, hogy mi okoz örömet nekünk, és mivel tehetünk valamit a világért. Fenntarthatjuk a szenvedélyünket a mindennapok során, és könnyebben megtalálhatjuk helyünket a világban. Az ikigainknak köszönhetően hasznosnak, ezáltal pedig elégedettnek érezhetjük magunkat. Mindezek hatására csökkenhet a szorongásunk, és kiegyensúlyozottabbak lehetünk.
A Tohoku Egyetem Orvostudományi Karának „Ohsaki tanulmánya” szerint az ikigai gyakorlása alacsonyabb szív – és érrendszeri problémákat, valamint alacsonyabb halálozási kockázatot eredményez.
Találd meg a saját ikigaidat!
Mielőtt belemélyednénk a saját ikigaink megtalálásába, érdemes lehet megállnunk egy pillanatra, és átgondolnunk, hogy hol tartunk most az életünkben. Mit, miket csinálunk jelenleg, és miért?
Vajon van értelme az életednek?
Ahhoz, hogy azonosítani tudjuk életünk értékeit, nem árt, ha tisztában vagyunk vele, hogy mit is jelent pontosan az értelemmel teli élet. Ehhez Nikkyo Niwano gondolatait szeretném megosztani veletek.
„…a beteljesülés érzése tölti meg az életet értelemmel. Az az ember, aki élvezi, hogy kapcsolatban lehet másokkal, állandóan aktív, és mindig lelkesedik, az mentálisan és fizikailag is életerős. Ez a fajta vitalitás az, ami miatt érdemes élni – semmiben se hasonlít a sekélyes örömre, amely megreked az öntudat szintjén. Épp ellenkezőleg, az élet belső valóságának mély, örömteli tudata.”
Ahogyan a diagrammon is láthattuk, négy tényező együttes teljesülése szükséges ahhoz, hogy megtaláljuk a saját ikigainkat. Vannak közte olyan szempontok, amelyeket egyértelműen tudunk azonosítani a saját tulajdonságainkkal és érzéseinkkel, azonban akadhatnak olyan részek is, amelyekhez mélyebb önismeret, illetve önreflexió szükséges. Nézzük, melyek ezek!
1. Amit szeretsz
A diagramm „amit szeretsz” része szorosan kapcsolódik azokhoz a tevékenységekhez, amelyeket szenvedéllyel tudunk végezni, küldetésként éljük meg őket, és amelyek közben teljesnek érezzük magunkat.
Ezek a cselekedetek olyan mérföldkövekké válnak, amelyek hatására azt kívánjuk, bárcsak életünk minden pillanatát ilyen érzések szőnék át.
Gondolkodjunk el rajta, hogy mi az, amit igazán szeretünk – egyelőre attól függetlenül, hogy jók vagyunk-e benne, szüksége van-e rá a világnak vagy megfizetnek-e érte bennünket!
Melyek azok a tevékenységek, amelyekbe annyira bele tudsz feledkezni, hogy megszűnik a külvilág, és csak az „itt és most”-ra fókuszálsz?
Ezen pillanatok közben a mérhetetlen öröm tisztán abból fakad, amit csinálunk – függetlenül bármiféle céltól vagy elismeréstől. A folyamat során nem történik más, minthogy a flow állapotába kerülünk.
Előfordulhat azonban az is, hogy egy-egy ilyen tevékenység olyan erős motivációs erőket mozgat meg bennünk, hogy az ideális „harmonikus szenvedély” helyett sokkal inkább a „mániákus szenvedély” érzése önt el bennünket. De hogyan tudjuk megkülönböztetni a kettőt?
Míg harmonikus odafordulásunk alatt a kontroll a saját kezünkben van, addig mániákus szenvedély során valamilyen irányíthatatlan belső kényszer vezérel bennünket, hogy mindenáron részt vegyünk az adott tevékenységben.
Ha túl sok időt töltünk valamivel, az gyakran azzal jár, hogy elhanyagoljuk a családunkat, a munkánkat vagy épp a hobbinkat (attól függően, hogy életünk melyik területére gondolunk). Így mániákus szenvedélyünk könnyen a düh vagy az elégedetlenség érzését keltheti bennünk, ami ördögi körként működik, hiszen éppen azt gátolja meg, hogy elmerüljünk, és élvezni tudjuk az egyébként örömet okozó cselekvést.
A harmonikus szenvedélyre tehát igaz, hogy rugalmas, és teret hagy más, számunkra fontos tevékenységeknek is, míg a megszállottsággá vált szenvedély merev, és életünk többi területére is rányomja a hatását.
Ne hajszold a tökéletességet!
A tökéletességre törekvés biztos táptalaja lehet annak, hogy szenvedélyünk megszálltsággá váljon. Minél inkább törekszünk arra, hogy hibátlanul végezzünk el egy feladatot, annál több energiát és időt kell belefektetünk, ami előbb-utóbb fásultsághoz vezethet, és idővel képtelenek leszünk valóban megélni a tevékenység nyújtotta örömöt.
Előfordulhat, hogy azok a dolgok, amelyek korábban kellemes érzéssel töltöttek el, mára már inkább felzaklatnak vagy nyomasztanak bennünket.
Na jó, de mégis mit tehetünk, ha ráébredünk, hogy például a munkánk vagy azok az otthoni feladataink, amelyeket korábban lelkesedéssel és elmélyüléssel végeztünk, időközben a mániákus szenvedélyünkké váltak?
- Mérlegeld a prioritásokat, és készíts időbeosztást! Merülj el az adott tevékenységben, azonban próbálj kellő figyelmet szentelni a többi elvégzendő feladatodnak is.
- Alkalmazkodj! Időnként előfordulhat, hogy más váratlan feladatokkal találod szemben magad. Ilyenkor a bosszankodás vagy elkeseredettség helyett próbálj empatikusan fordulni önmagad és a helyzet felé. Igyekezz nyugalommal fogadni a változásokat.
- Vedd körbe magad megfelelő emberekkel, és merj segítséget kérni! Mindazonáltal, hogy egyébként örömöd leled az egyes részfeladatokban, megeshet, hogy úgy érzed, egyedül nem tudsz megbirkózni az összes feladattal, például azok mennyisége miatt. Ilyen esetben ne szégyellj segítséget, támogatást kérni a családodtól, barátaidtól, kollégáidtól.
Összességében bármi alkalmas lehet arra, hogy általunk szeretett tevékenységként azonosítsuk, legyen szó irodai vagy fizikai munkáról, a családunkkal vagy egy általunk szeretett személlyel való időtöltésről, olvasásról, vitorlázásról, kirándulásról, kreatívkodásról vagy épp főzésről.
2. Amire a világnak szüksége van
Tetteink, gondolataink, érzéseink olyanok, mint egy lágy tavaszi szellő. Áramlatukkal nemcsak magunkat tartjuk folyamatos mozgásban, de utunk során a világot is „megérintjük”, amiben élünk. Nem mindegy azonban, hogy mindezt hogyan tesszük!
Saját beteljesülésünkhöz elengedhetetlen, hogy harmóniában legyünk a nagyvilággal.
A japán kultúrákban például az egyéni célokon túl a társadalmi igények is alapvető fontosságúak, hiszen csak egy szilárd és megtartó közösség képes elég erős alapot biztosítani ahhoz, hogy tagjai felfedezzék és meg tudják valósítani saját vágyaikat, ki tudják elégíteni igényeiket.
A Megoldásközpont csapata is ezen elvek mentén tevékenykedik. Azon túl, hogy közösségünk célja a társadalom mentális egészségének előmozdítása, megőrzése és támogatása (tesszük mindezt önkéntes alapon, például itt, a magazin keretein belül), egymás egyéni vágyai is fontosak – támogatjuk egymást (és önmagunkat).
Ezen a ponton érdemes lehet végiggondolnunk, hogy az előző részben azonosított tevékenységek közül van-e olyan, ami pozitív hatással van a világra.
Vannak olyan elfoglaltságok az életedben, amelyek egyszerre inspirálnak téged, és szolgálnak egy nagyobb jót?
Ide sorolhatóak az olyan cselekedetek, mint egy idős vagy rászoruló ember támogatása, a menhelyen lévő kutyusok sétáltatása, de akár a szelektív hulladékgyűjtés is.
Ha hirtelen nem tudunk egy ilyen tevékenységet se említeni, ne keseredjünk el! Gondoljuk végig, hogy az általunk szenvedéllyel végzett dolgok között van-e olyan, amit a jövőben össze tudunk kapcsolni valamilyen jótékony cselekedettel. Ha például szenvedélyünk az állatokkal való foglalkozás, segíthetünk a menhelyi kutyusok gondozásában. Ha imádunk grafikai programokkal foglalkozni, támogathatunk egy kisvállalkozót, hogy esztétikus legyen a megjelenése a közösségi médiában. A jótékonyságnak ezer arca van, csak meg kell találnunk azt az egyet (vagy akár többet), ami inspirál és lelkesít bennünket.
- Hallgass meg másokat! Honnan tudhatnád, hogy mire van szüksége a világnak, ha nem fordulsz értő figyelemmel a környezeted felé?
- Fejezd ki az elismerésedet! Ha kapcsolódsz másokkal, és közben visszajelzed nekik az érzéseidet, hozzájárulhatsz, hogy megtalálják a saját ikigaijukat. Amikor például egy barátod olyat tesz, amiért hálás vagy, és ezt ki is fejezed, segítheted őt, hogy felismerje azokat a tulajdonságait, amelyek létezésével lehet, hogy nem is volt tisztában. Így mások is rátalálhatnak az ikigaira.
- Kérj segítséget! Talán nem is gondolnád, de ha megfelelő kérdéssel / kéréssel megfelelő személyeket találsz meg, a saját nyereségeden túl megerősíthetsz másokat abban, hogy tudásuk, tapasztalataik értékesek.
Az ikigai megtalálása különösen nagy kihívást jelenthet akkor, ha segítő szakmában dolgozunk, és mások gondozása, támogatása eleve a feladataink közé tartozik. Persze az is lehet, hogy olyan erősen hiszünk tetteink értékességében, hogy viszonylag könnyen tudunk alkalmazkodni a segítő szerephez, és képesek vagyunk annyira belefeledkezni egy-egy feladatba, hogy a flow állapotába kerülünk.
Ugyanakkor teljesen érthető az a helyzet is, ha bizonyos okok miatt már nem érezzük úgy, hogy feladataink elvégzése a beteljesülés érzését nyújtaná nekünk.
Segíthet, ha megpróbáljuk tudatosan fenntartani az ikigait.
Ilyen esetben próbáljunk több időt tölteni azokkal a részfeladatokkal, amelyek lelkesítenek a munkánkban, vagy találjunk olyan külső hajtóerőket, amelyek átlendítenek a nehézségeken (például meditáció, mindfulness, színezés).
3. Amiért megfizetnek
Az eddig említett, vagyis az általunk szeretett és a jótékony tevékenységek akkor támogatják a testi-lelki jóllétünket, ha hosszú távon is fenntarthatóvá vállnak, azaz megfizetnek érte bennünket. Ugyanakkor szorongás foghat el minket ennél a résznél, ha úgy véljük, hogy a munkánk nem túl értékes a piacon.
A munka valódi értéke azonban nem (csak) anyagiakban mérhető! Hiszem, hogy a feladataink által – legyen szó bármilyen foglalkozásról – sokkal többet „kaphatunk”, mint egy bizonyos havi összeg a bankszámlánkon.
Ez különösen igaz lehet, ha munka alatt most nem a foglalkozásunkra gondolunk, hanem például családi feladatainkra vagy egy hobbira. Ilyen esetben érdemes lehet feltennünk magunknak a kérdést, hogy mitől érezzük úgy, hogy elismernek bennünket, vagy hogy „meg vagyunk fizetve”?
Gondold át, milyen jutalmakat kapsz a tevékenységeidért cserébe!
„Munkánkért” cserébe fizetség lehet bármi, ami gazdagítja az életünket, aminek pozitív hatása van. Ez lehet egy elismerő mosoly, egy konkrét dicséret, egy támogató közösség, vagy csak egy apró visszaigazolás, ami az „elég jó vagyok”, a „szerethető vagyok” vagy a „szükség van rám” érzését nyújtja. Szívmelengető lehet látni például, amikor egy anyuka, akinek vigyáztunk a gyermekeire, feltöltődve és jókedvűen tér vissza egy-egy kikapcsolódást jelentő program után.
„Ha a munkád izgalmas és igazán fontos neked, nem kell noszogatni, hogy csináld. A vízió húz magával.” – Steve Jobs
A fenti szempontok átgondolása után előfordulhat, hogy ráeszmélünk, a munkánk vagy egy bizonyos tevékenység nem az ikigaink, azonban különböző okok, körülmények miatt mégis folytatnunk kell őket.
Ilyen esetben érdemes formálunk a hozzáállásunkat, hiszen lehet, hogy ezek a dolgok segítenek, hogy életünk más területein felfedezhessük, megtarthassuk az ikigait. A munkánkért kapott fizetségből például finanszírozhatjuk a hobbinkat, de közben akár arra is lehetőségünk nyílhat, hogy időt töltsünk számunkra fontos emberekkel.
Hozd ki a legtöbbet abból, amid van!
Ha nincs lehetőségünk más tevékenység után nézni, gondoljuk át, milyen az az idő, amit a munkánkkal vagy egy adott cselekvéssel töltünk!
A munkánál maradva, vegyük számba annak részleteit és körülményeit!
- Hogyan telik egy napod?
- Milyen a munkakörnyezet? Milyenek a kollégák, illetve azok a személyek, akikkel kapcsolatba kerülsz a munkád során?
- Mitől érzed jól magad? Milyen kihívásokkal kell szembenézned?
- Mit csinálhatnál jobban?
- Van a munkádnak olyan része, amelybe teljesen bele tudsz feledkezni?
A fenti kérdések megválaszolása segíthet, hogy azonosítsuk a munkánk azon területeit, amelyekben érdemes lehet változásokat eszközölnünk. Talán nem is gondolnánk, hogy néha csak nagyon kevés választ el attól, hogy egy tevékenység minősége közelebb kerüljön a vágyott elképzeléseinkhez.
4. Amiben jó vagy
Az ikigai megtalálásához elengedhetetlen, hogy felfedezzük azokat a tevékenységeket, amelyekben jók vagyunk. Első körben nem muszáj nagy dolgokra gondolnunk, hiszen tehetségünk apróságnak tűnő képességekben is megnyilvánulhat. Lehet például, hogy jó hallgatóság vagyunk, és empatikusan tudunk mások problémája, aktuális helyzete felé fordulni – de ide sorolhatjuk a főzést, a festést, a kreatívkodást és a különböző sporttevékenységeket is.
Kérd ki mások véleményét is! Szerintük miben vagy a legjobb?
A hozzánk közelálló, illetve a minket jól ismerő barátok vagy ismerősök rávilágíthatnak azokra a képességeinkre, amelyek számunkra már természetessé váltak – ezzel megerősítve és magabiztosabbá téve bennünket. Ugyanakkor az is meglehet, hogy olyan jellemvonásainkat emelik ki, amelyeknek mi eddig nem tulajdonítottunk nagyobb jelentőséget, így új elágazások nyílhatnak ki előttünk az ikigai felé vezető úton.
Attól, hogy jó vagy valamiben, még előfordulhat, hogy olykor hibázol, vagy alacsonyabb teljesítményt nyújtasz. Ilyenkor ne feledd: a hiba gyakran a siker alapja.
Versengő világunkban a siker fogalma sokszor kerül középpontba, ha arról beszélgetünk, hogy miben vagyunk jók. Sokszor élesen elkülönítjük a nyerteseket és a veszteseket – de gondoljunk csak bele…
Az a sportember, akinek teljesítménye eléri vagy bizonyos esetekben akár meg is haladja a profi sportolók szintjét; imádja, amit csinál; folyamatosan fejlődik, és meghaladja önmagát, de (valamilyen oknál fogva) egy győzelmet sem aratott a nagyobb versenyeken, nevezhető-e „vesztesnek”?
Érdemes észben tartanunk: a siker mindig relatív. Értelmezzük azt saját gondolataink és érzéseink szerint – függetlenül a siker vagy a sikertelenség mércéjétől.
Harmóniával a saját ikigaid felé
Optimális esetben a 4 összetevő segítségével mostanra azonosítottuk a saját ikigainkat, azonban ha ez mégsem sikerült volna, tartsuk észben:
Az élet ritkán csak fekete és fehér.
Valószínűleg több olyan tevékenység is van a képzeletbeli listánkon, amely az „amit szeretsz”, az „amiben jó vagy”, az „amiért megfizetnek” és az „amire a világnak szüksége van” kategóriák közül csak kettőbe vagy háromba illik bele. Attól eltekintve, hogy egy-egy cselekedet nem felel meg mind a négy kritériumnak, még érezhetjük értékesebbnek az életünket általuk!
Támogató ikigaik: ne veszítsd szem elől!
Ha az ikigait ábrázoló Venn-diagrammnak csak az egyik halmazába tudunk beírni bizonyos ötleteket, nagyszerű! Ez azt jelenti, hogy találtunk támogató ikigaikat!
Sokan például imádunk a teraszon / erkélyen ülni, és közben egy csésze kávé vagy tea mellett nézni a természetet és a kék eget. Jól lehet, hogy ehhez semmilyen különleges képességre nincs szükségünk, pénzt sem keresünk vele, sőt az is kevésbé valószínű, hogy a világnak szüksége van rá. Mégis nekünk valószínűleg sokat jelent az az idő, amelyet elcsendesedéssel töltünk – arról nem beszélve, hogy közben akár új ötletek is születhetnek.
Ezek a kisebb pillanatok tehát legalább olyan fontosak, mint az ikigait jelentő más tevékenységek, adjunk hálát értük!
Az ikigai és én
Egyik alkalommal, amikor befejeztem az órámat a nyelviskolában, az ajtóban egy (a szívemnek nagyon kedves) kislány állt, aki éppen valamin bosszankodott. Bepillantott a terembe, és amint meglátott, sírásra álló szája hirtelen elkezdett kisimulni. Már sokkal inkább görbült felfelé, mintsem lefelé. Pár másodperc múlva elkiabálta magát, hogy „Dóóója”, és mint a rakéta elkezdett felém szaladni.
Aki ismer, tudja, hogy túlságosan szentimentális vagyok ahhoz, hogy ne éljem bele magam teljesen egy-egy ilyen pillanatba. Így hát ösztönösen leguggoltam, és átöleltem a kislányt, aki a nyakamba borult. Aznap este a kislány anyukájától kaptam egy üzenetet: „Ma láttam egy olyan szép pillanatot…”
Azt hiszem, hogy számomra ezt jelenti az ikigai. Hogy figyelünk másokra, hogy figyelnek ránk. Hogy észrevesszük a pillanatot, amikor összekapcsolódhatunk. Egy olyan érték, ami hűen visszatükrözi a saját hitünket, meggyőződéseinket, értékrendünket – a legigazabb, belső valónkat.
Hiszem, hogy minden napban van egy-egy olyan aprónak tűnő, mégis hatalmas erővel bíró pillanat, amitől jobb hellyé válik a világ.
Az ikigai harmóniát varázsol az életünkbe.
Az ikigai olyan, mint egy fényesen ragyogó gyémánt, amely ugyan lehet, hogy kicsit porosan, de ott rejlik a lelkünk mélyén. A lehetőség mindannyiunk számára adott, hogy a kis ékkövet felkutassuk, leporoljuk, és hagyjuk, hogy fényével beragyogja az életünket.
Felhasznált szakmai tartalom
- Francesc Miralles & Héctor García Kirai (2016). Ikigai – A hosszú élet japán titka. BOOKLINE, Budapest.
- Justyn Barnes (2018). Ikigai. Találd meg az élet értelmét. Scolar Kiadó, Budapest.
- Tanno, K. et. Al. (2009). Associations of ikigai as a positive psychological factor with all-cause mortality and cause-specific mortality among middle-aged and elderly Japanese people: Findings from the Japan Collaborative Cohort Study. Journal of Psychosomatic Research, 67(1), 67-75.
Demeter Dóra
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
