A régi megszűnése és az új születése az élet természetes körforgásának része. A változás a fejlődés velejárója, hiszen csak úgy leszünk képesek eddigi kiaknázatlan képességeinket a felszínre emelni, ha az eddigiektől eltérő körülmények között kell helyt állnunk. Legyen szó egy munkahelyváltásról, egy párkapcsolat megszűnéséről, vagy bármilyen helyzetről, amelyben nem az eddig megszokott keretek között működünk: életünk ezen pontjain szembetalálhatjuk magunkat a változástól való félelmünkkel. Na de miért is félünk annyira az ismeretlentől? Milyen kincseket rejt magában, ha beengedjük életünkbe a változást? Melyik irány vinne legközelebb valódi vágyainkhoz? Jelen cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ, és segítjük, hogy megtedd az első bátor lépést vágyaid felé! Kun Adrienn vendégcikke.
A változás időszakai az én életembe leggyakrabban költözések formájában köszöntöttek be. 28 év alatt körülbelül tizennyolc alkalommal kellett otthont váltanom, melyet a környezetváltozás mellett a kapcsolataim alakulása is kísért. Talán ezekből a tapasztalatokból merítettem leginkább, amikor lehetőségem adódott a Kanári-szigetekre utazni. A sors itt is kísértett: 4 hónap alatt négyszer kellett munkahelyet, és ezzel együtt lakhelyet váltanom. Mindezt egy idegen országban, ahol nem beszélem a nyelvet.
A kezdeti nehézségek és a komfortzóna folyamatos elhagyása azonban rákényszeríthet az eddig mélyen szunnyadó képességeink felfedezésére és mozgósítására.
Azonban mielőtt szemügyre vennénk, milyen lehetőségeket hozhat számunkra a változás szele, tekintsük át, milyen folyamatok zajlanak le bennünk ilyenkor, illetve mi áll félelmeink hátterében.
Érzelmi reakcióink a változás folyamata során
A változásra minden ember másként reagál. Például az extrovertált típusú személyek leginkább düh és ingerültség formájában juttatják kifejezésre érzéseiket, az introvertáltak pedig hajlamosabbak a bénultság és a dermedtség állapotába kerülni ilyenkor. Ezt követi a tagadás és az alkudozás fázisa, a „velem ez nem történhet meg” érzése (Titkos, 2003).
Az átmenet fázisából az elfogadás útján léphetünk tovább, és vethetjük bele magunkat az új kezdetekkel járó feladatokba.
A változás hullámaira tehát az elfogadás segítségével ülhetünk fel. El kell fogadnunk, hogy valaminek vége szakad, és el kell engednünk a régit. Ezzel együtt a saját felelősségünk felvállalása is kulcsfontosságú, hiszen amíg másokat hibáztatunk körülményeink megváltozásáért, nem tudjuk energiáinkat teljes mértékben a megoldásra fókuszálni. Bármilyen okból is kényszerülünk új irányba haladni, fel kell ismernünk a folyamatban játszott szerepünket, mert csak így vehetjük kézbe az irányítást.
Mi áll a változástól való félelem hátterében?
Az újdonság legtöbbször bizonytalanságot is szül, hiszen eddigi tudásunk és tapasztalatunk nem mindig bizonyul elégségesnek. Az egónk hadakozik az ellen, hogy kitegyük magunkat egy ismeretlen végkimenetelű helyzetnek, amelyben nem tudni, hogy fogunk helyt állni.
Elisabeth Kübler-Ross (1988, 2002) a haláltól való félelmet tekinti minden félelmünk gyökerének – a többi félelem rétegesen épül rá erre. A neves pszichiáter haldoklókon végzett kutatásai által segít bennünket ahhoz, hogy jobban megértsük az élet leckéit, még mielőtt túl késő lenne létünk valódi csodáit felfedezni. Munkásságával rávilágít arra is, hogy lezáratlan ügyeink befejezésével ajtót nyithatunk egy teljesebb életre, melyet a számunkra igazán fontos dolgoknak szentelhetünk.
Az ismeretlen felé haladva szembe kell néznünk legmélyebb félelmeinkkel.
Az egzisztenciális pszichológia képviselői (pl. May, 1994) szerint az életben való sikerességgel és a valahová tartozással kapcsolatos félelmeink töltenek el bennünket a legnagyobb szorongással („Nem fog sikerülni”, „Nem fogok tudni megbirkózni a helyzettel”, „Tehetetlen leszek”; illetve „Nem fogok sehová sem tartozni”, „Nem fognak elfogadni”).
A változásban rejlő lehetőségek
A változás beengedése az egyetlen út a személyes fejlődésünkhöz. Emellett az élet olyan velejárója, amit nem tudunk elkerülni. A legjobb tehát, ha megtanulunk haladni az áramlattal, amikor fordulóponthoz érkezünk. Ez az energia lendületet visz az elakadt folyamatokba. A régi elengedésével törvényszerűen beáramlik valami új, ami rengeteg lehetőséget tartogat számunkra, ha hajlandóak vagyunk vállalni az ezzel járó kockázatokat is. Vegyük hát sorra, mi mindennel gazdagodhatunk ezáltal!
1. Új kompetenciákat fedezhetünk fel magunkban
Az új helyzetek, körülmények leginkább azért rémisztenek meg, mert nem látjuk tisztán a dolgok kimenetelét, és ez szorongással tölt el bennünket. A megszokott világunk rendje felborul, és bizony kénytelenek vagyunk az eddig jól bevált kapaszkodók nélkül megoldani a helyzetet.
Az új tapasztalatok tehát újfajta készségek alkalmazását, illetve saját belső erőforrásaink mozgósítását követelik meg. Felfedezhetjük például, mennyire kreatívak, kitartóak, hatékonyak és bátrak tudunk lenni, amikor az élet próbák elé állít.
2. Önbizalmat ad
Az önmagunkba vetett hit elengedhetetlen ahhoz, hogy képesek legyünk megbirkózni az előttünk álló kihívásokkal. Az új életkörülményeink megteremtésével járó feladatok megoldása pedig önbizalmunk növekedéséhez, egy pozitívabb énkép kialakulásához vezet.
3. Erősíti az életbe vetett hitünket
Ha sikeresen kijutunk a bizonytalanság sötét erdejéből, az ezáltal szerzett tapasztalatok egy életen át elkísérnek majd. Amikor legközelebb a változás az ajtónkon kopogtat, már ezekkel felvértezve állunk a nehézségek elé. Megtanulunk bízni az életben, mert korábban már bebizonyosodott, hogy csupán egy átmeneti időszakról van szó, és előbb-utóbb minden rendeződik.
4. Növeli az alkalmazkodóképességünket
Amikor új körülmények között találjuk magunkat, szükségünk lesz az alkalmazkodóképességünkre, melyet ezentúl rengeteg különféle helyzetben tudunk majd kamatoztatni.
A változás időszaka mint a bátorság próbája
Kézdy Anikó (2011) a bátorság szerepét hangsúlyozza az új helyzetekhez való alkalmazkodás során. Búcsút mondani régi életünknek – az esetleges veszteségek árán is – óriási merészséget követel meg. Csak úgy születhet meg a változás az életünkben, ha szembenézünk az ismeretlentől és az ezzel járó bizonytalanságtól való félelmünkkel.
Mi, a pozitív pszichológia képviselői a bátorságot olyan érzelmi erőforrásnak tartjuk, amely – az akadályok ellenére – akaraterőnk gyakorlása által segít hozzá bennünket céljaink eléréséhez. A bátorság birtokában a kétségbeesés ellenére is tovább tudunk haladni. 🙂
Íme néhány ötlet, melyek hozzásegíthetnek ahhoz, hogy bátor lépésekkel haladhass előre életed új ösvényén:
Hogyan valósítsuk meg? – 4 tipp az irányváltoztatáshoz
1. Vedd számba az erősségeidet!
Segít az, ha a változástól való félelem helyett az erősségeinkre irányítjuk a figyelmünket, tehát számba vesszük az erőforrásainkat.
Valódi erősségeink
Hadfield és Hasson (2012) meghatározása szerint az erősségek a viselkedés, a készségek és az ismeretek olyan kombinációja, amelyet következetesen sikerrel alkalmazunk.
De honnan tudhatjuk, hogy melyek a valódi erősségeink?
Az erősségeinkre az jellemző, hogy
- igazinak érezzük azokat: „ilyen vagyok én igazából!”;
- alkalmazásukkal könnyen és gyorsan el tudjuk végezni a feladatokat;
- gyakran visszatükröződnek a cselekedeteinkben;
- pozitív érzéseket hívnak elő belőlünk.
Vegyél elő egy papírlapot (vagy a naplódat) / nyiss meg egy üres dokumentumot. Az alábbi listáról jegyezd fel azokat az erősségeket, amelyek érvényesek rád! Gondold végig mindazokat a területeteket az életedben, ahol megmutatkoznak ezek az erősségeid: munkahely, család, barátok, szabadidő stb.
Most pedig válaszd ki a három legfőbb erősségedet, amelyek segíthetnek téged a változás során! Mikor használtad őket? Hogyan és milyen helyzetekben?
Segít bízni önmagadban, ha olyan alkalmakat idézel fel, amikor a változást támogató erősségeidet hasznosítottad.
2. Gondold végig, melyek a legfőbb céljaid!
A változástól való félelem meghatározta viselkedéssel szemben a bátor magatartás kialakításában nagy szerepe lehet a céloknak is. A célok tudatosítása, a (rövid vagy hosszú távú) vágyak szem előtt tartása erőt adhat ahhoz, hogy ne a pillanatnyi félelmeknek megfelelően cselekedjünk. Azt is érdemes végiggondolni, milyen apróbb lépések mentén juthatunk el kitűzött céljainkhoz, és mit tudunk megtenni már most a megvalósításuk érdekében. 👉 Egy másik cikkünk segítségével ráléphetsz a céltudatos élethez vezető útra.
3. Írd le, milyennek képzeled el magad a félelmeid nélkül!
Az erőforrásaid és a céljaid meghatározását követően képzeld el, ki az az ember, akivé a félelmeid elengedésével válhatnál!
Írd össze azokat a tulajdonságokat, készségeket, képességeket, melyekkel rendelkezni szeretnél!
Mit gondolsz, mivel gazdagodna az életed, ha új irányba haladnál? Miben fejlődhetnél? Milyen lehetőségek nyílnának meg előtted? Gondold végig, hogyan képzeled el önmagad legjobb verzióját! Ezáltal motivációt nyerhetsz ahhoz, hogy elindulj a változás ösvényén.
4. Viseld gondját önmagadnak!
Életünk fordulópontjai energiánk fokozottabb igénybevételét követelik meg. Ezekben az időszakokban még inkább szükségünk van arra, hogy gondját viseljük önmagunknak, és lehetőséget teremtsünk a feltöltődésre, regenerálódásra is. Szánj időt saját magadra és azokra a tevékenységekre, amelyek kikapcsolnak és megnyugtatnak!
A legtöbb erőt belső békénk megteremtéséből meríthetjük.
A rendszeres meditáció például kitűnően alkalmas erre a célra. 👉 Demeter Dóra cikke segítségedre lehet abban, hogyan építsd be a mindennapjaidba a különféle meditatív technikákat. Érzelmeink és gondolataink lecsendesítése ahhoz is hozzájárul, hogy tudatosítsuk valódi vágyainkat és szándékainkat. Ezáltal tisztábban fogjuk látni, milyen irányba kell továbbhaladnunk, az önmagunkkal való bensőségesebb kapcsolat pedig az egyik legnagyobb erőforrásunkká válik.
Vágj bele!
Az újtól, a változástól való félelem tehát olyan dolog, amellyel szembe kell néznünk, akár saját döntésünk, akár életünk váratlan eseményei következtében történik az irányváltoztatás. Letérni a jól ismert ösvényről, és új irányba haladni azonban az újdonság varázsát is magában rejti, elvezethet bennünket fejlődésünk következő állomásához, és hozzásegít bennünket ahhoz, hogy valódi énünk teljes fényében ragyoghasson.
Felhasznált szakmai tartalom
- Dweck, C. (2015): Szemléletmódváltás. Budapest: HVG Kiadó Zrt.
- Hadfield, S., Hasson, G. (2012). Asszertivitás. Hogyan érvényesítsük sikeresen az érdekeinket. Scolar Kiadó, Budapest.
- Kézdy A. (2011). A bátorság – pszichológiai nézőpontból. Vigilia, 1, 18-22.
- Kübler-Ross, E. (1988). A halál és a hozzá vezetõ út. Gondolat, Budapest.
- Kübler-Ross, E., Kessler, D. (2002). Élet-leckék. Vigilia, Budapest.
- May, R. (1994). The discovery of being. Norton, New York.
- Titkos Cs. (2003). A változás személyiség-dinamikája. Tudásmenedzsment, 4(1), 40-47.
Kun Adrienn
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
