Mindannyiunk életében vannak nehezebb időszakok, amelyek során érzéseinket, aggodalmainkat megosztjuk hozzánk közelálló emberekkel. Tesszük ezt abban a reményben, hogy válaszul megnyugtató, együttérző szavakat kapunk, amelyekből erőt tudunk meríteni a folytatáshoz. A válasz azonban gyakran így hangzik: „Lehetne ennél rosszabb is.” „Minden okkal történik.” „Ha másoknak sikerült, Neked is fog.” Az ilyen mondatok hallatán még frusztráltabbá és idegesebbé válunk. Nem csoda: érzéseinket a toxikus pozitivitás jelenségének tulajdoníthatjuk. Milyen csapdákat rejt a pozitivitás ezen mérgező típusa, és melyek a lehetséges kiutak? Demeter Dóra írása.
Alig néhány évtizede, hogy Martin Seligman nyomán megjelent a pszichológia új irányzata: a pozitív pszichológia. Ezen szemlélet képviselői – így mi is – a nehézségekről és a hiányokról, a helyzet pozitívumaira, a személyes jóllétre és a lehetőségek megragadására helyezzük a hangsúlyt.
Az élet napos oldala…
A pozitív pszichológia töretlen népszerűségnek örvend napjainkban, a szemlélet iránt mutatkozó egyre nagyobb igény pedig hamar teret adott a motivációs guruk, jövendőmondók és mágikus tárgyak hódításának. 👉 A pozitív gondolkodás körül keringő tényekről és tévhitekről bővebben olvashatsz, ide kattintva.
Fontos kihangsúlyoznunk, hogy a pozitív pszichológia irányzata követendő értékeket közvetít mindannyiunk számára – írásainkon keresztül mi is ezt a szemléletet képviseljük és közvetítjük az olvasóink felé. A mértékletesség és az egészséges határok megtalálása azonban ebben az esetben is fontos. A túlzott mértékű pozitivitás könnyen mérgezővé válhat, ha a helyzet negatív aspektusait teljes mértékben figyelmen kívül hagyjuk, elbagatellizáljuk.
Mindig az élet napos oldalát nézni, s közben megfeledkezni a viharról, épp annyira káros tud lenni, mintha egy felhő miatt észre sem vennénk az előbújó napsugarakat.
Példaként említhetjük azoknak az embereknek a reakcióját, akik lelkesedéssel fogadják munkahelyük elvesztését, mondván: itt a kitűnő alkalom a pihenésre és az önmegvalósításra. Habár kétségtelenül egy ilyen kellemetlen eseménynek is lehetnek pozitív aspektusai, a negatívumokat is figyelembe kell vennünk. Állásunk elvesztése veszélyeztetheti megélhetésünket, így ha reálisan felmérjük a helyzetet, beláthatjuk, hogy a pihenéssel töltött idő alatt új munkahely után kell néznünk.
Mi is az a toxikus pozitivitás?
A toxikus pozitivitás kifejezés bizonyára sokunk számára ismerősen hangzik, és többen talán saját bőrönkünk is tapasztaltuk már a túlzásba vitt pozitív gondolkodás negatív hatásait.
A mérgező pozitivitás egy túlzottan vidám és optimista állapot, amely során csak a pozitív érzelmekre és az élet pozitív aspektusaira összpontosítunk, az esetleges akadályokat, nehezítő körülményeket, illetve a negatív érzelmeket semmibe vesszük, elbagatellizáljuk, végső esetben akár teljesen meg is tagadjuk létezésüket.
A jelenség mögött az a téves elképzelés áll, hogy ha figyelmen kívül hagyjuk a negatív érzéseinket és az életünk azon részeit, amelyek nehézségeket okoznak számunkra, akkor sokkal boldogabbak leszünk.
Optimizmus vagy hurráoptimizmus?!
Habár könnyű összekeverni a két fogalmat, a toxikus pozitivitás semmiképpen sem egyenlő az egészséges mértékű optimizmussal! Az optimista ember derülátó és bizakodó.
Habár szemléletmódja pozitív, és kihívásként tekint a kellemetlen történésekre is, képes reálisan látni az adott helyzetet – beleértve a negatív aspektusokat, és mások eltérő véleményét is.
Ezzel szemben az irreális optimizmus mereven ragaszkodik a pozitív szemlélethez – még olyan események közepette is, amelyek például szorongást vagy szomorúságot váltanak ki belőlünk.
Hogyan veheted észre, hogy jellemző rád a mérgező pozitivitás?
- Elrejted a valódi érzéseidet mások elől. („Minden rendben!”)
- Figyelmen kívül hagyod a saját érzelmeidet. („Nem történt semmi!”)
- Bűntudatot érzel a saját (negatív) érzéseid miatt.
- Elbagatellizálod a saját érzéseidet vagy másokét. („Nem olyan rossz a helyzet!” „Ne is gondolj rá!”)
- Frusztrálttá válsz, és másokat hibáztatsz azért, mert kifejezik negatív érzéseiket, gondolataikat.
Szintén jellemző az általánosítás:
a toxikus pozitivitás azt hirdeti, hogy minden fejben dől el, ezzel egyidejűleg pedig figyelmen kívül hagyja az eltérő életkörülményeket.
Habár akaraterőnk és megfelelő hozzáállásunk valóban nélkülözhetetlen a számunkra kellemetlen történések kezeléséhez, számos olyan helyzettel szembesülhetünk életünk során, amelyekre nincs közvetlen ráhatásunk. Előfordulhat, hogy a körülményeinktől sem tudunk teljesen elvonatkoztatni, hiszen pont azok korlátozzák a lehetőségeinket.
A toxikus pozitivitás árnyoldala
Első hallásra talán kézenfekvő megoldásnak tűnik a „Csak nézd az élet napos oldalát!” megközelítés, azonban a helyzet korántsem ennyire egyszerű. Azáltal, hogy a természetes, őszinte érzelmi tapasztalatainkat megtagadjuk, kétségbe vonjuk saját érzéseink érvényességét, és megfosztjuk magunkat az emberi érzelmeinkhez való jogunktól.
Hogyan befolyásolja életünket az állandósult pozitív gondolkodás, amely nem áll a realitás talaján?
A toxikus pozitivitás minden életkorban, fiatal felnőttként azonban különösen káros lehet. Ha kizárólag az élet pozitívumaira koncentrálunk, akkor azt sem tanuljuk meg, hogyan kezeljük a negatív érzelmeinket.
Az állandósult irreális optimizmus megakadályozhatja, hogy jobban megértsük igazi érzelmeinket, és elfogadjuk a bennünk zajló eseményeket – beleértve az olyan kellemetlen érzéseket, mint például a szomorúság, a harag, a düh vagy a félelem.
Kutatások bebizonyították, ha úgy érezzük, hogy nem fejezhetjük ki őszintén érzelmeinket, nagyobb valószínűséggel nyúlunk drogokhoz vagy alkoholhoz.
Toxikus pozitivitás mint az elfojtás egy formája
Amikor egy számunkra szorongáskeltő helyzetben azt mondjuk, hogy „Semmi baj, lehetne rosszabb is!”, valójában elnyomjuk igazi érzéseinket, így nem kell szembenéznünk velünk.
Az elrejtett érzelmek által önmagunktól is egyre inkább eltávolodunk – így a hamis érzéseken túl, egy hamis énképet is kialakítunk, illetve fenntartunk.
Érzelmeink elfojtása ideig-óráig talán jó megoldást kínál, hosszú távú következményei azonban kétségtelenül rossz hatással vannak pszichés jóllétünkre. A magunkba fojtott érzelmek később szorongásban, depresszióban vagy különböző testi betegségekben is megnyilvánulhatnak.
Hamis érzelmektől a felületes kapcsolatokig?
Mindannyiunknak vannak pozitív és negatív érzelmei egyaránt. Azonban azáltal, hogy a kellemetlenebb érzéseink létezését megtagadjuk, hamis képet közvetítünk a külvilág felé – megnehezítve a környezetünkhöz való kapcsolódást is.
Az elnyomott érzelmeink hulláma a barátainkat is elsodorhatja.
Az önmagunkhoz fűződő érzelmeink gyakran a másokkal való kapcsolatainkban tükröződnek vissza, hiszen:
hogyan is adhatnánk teret másoknak, hogy szabadon kifejezzék saját érzéseiket, ha önmagunkkal sem vagyunk őszinték?
Saját elnyomott érzéseinkkel (tudattalanul) azt közvetíthetjük a környezetünk számára, hogy jelenlétünkben csak a pozitív, kellemes érzelmek kifejezése megengedett. A hamis érzelmi világunkkal hamis kapcsolatokat létesítünk, ami felületes barátságokat eredményez.
Toxikus pozitivitás helyett valódi érzelmek
Akár magunkról legyen szó, akár egy hozzánk közelálló személy kerüljön hullámvölgybe, a megfelelő hozzáállásunk nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a lehető legjobban tudjuk kezelni mind a saját érzéseinket, mind a másik érzelmeit.
Gyors vigasztalás vs. empátia?!
Kezdetben talán csak egy két vigasztaló, bátorító mondatot mondunk mosolyogva, azonban az esetek többségében ez kevésnek bizonyul ahhoz, hogy a másik fájdalmát enyhíteni tudjuk. Ilyen helyzetekben szoktuk előhúzni tarsolyunkból a jól ismert „minden rendben lesz” és „lehetne rosszabb is” mondatokat.
Ezzel azonban ahelyett, hogy valóban segítenénk, inkább csak saját belső felszültségünket próbáljuk csökkenteni.
Érdemes ilyenkor azt végiggondolnunk, hogy a másiknak valóban arra van-e szüksége, hogy problémájára azonnali, saját értékrendünk szerint megalkotott megoldási javaslatokat kínáljunk – hiszen ezzel megfoszthatjuk saját érzelmei megélésétől, illetve befolyásolhatjuk szabad döntésében.
De akkor hogyan támogassuk a másikat?
Íme néhány mondat, amelyet nehezebb beszélgetéseink alkalmával érdemes elkerülnünk, helyette pedig olyanokat alkalmaznunk, amelyek feltétel nélküli támogatásunkról biztosítják szerettünket.
| Toxikus pozitivitás helyett… | …így fejezd ki magad: |
| „Lehetne rosszabb is!” | „Ez szörnyű! Sajnálom, hogy ezt kell átélned.” |
| „Minden okkal történik!” | „Néha pontot kell tennünk a dolgok végére, és tovább kell lépnünk. Hogyan tudnék Neked segíteni?” |
| „Ne foglalkozz a negatívumokkal!” | „A megpróbáltatások az élet részei, de nem vagy egyedül.” |
| „Ha én meg tudtam csinálni, Neked is menni fog!” | „A képességeink, korlátaink különbözőek, és ez rendben van így.” |
| „Maradj pozitív!” | „Itt vagyok Neked, akár jó akár rossz dolog történik.” |
| „Ne aggodalmaskodj!” | „Látom, hogy valóban stresszes vagy. Mondd el, mit érzel, figyelek Rád.” |
| „A végén minden rendben lesz!” | „Ez valóban nehéz időszak számodra. Együtt érzek Veled.” |
Nem feltétlenül kell egyetértenünk a másik ember érzelmeivel: az esetek többségében az is elég lehet, ha megértéssel és érzelmi támogatással fordulunk felé, mellőzve a kéretlen tanácsadást.
Önazonosság: Rendben van, ha épp nem vagy rendben!
Természetesen saját toxikus pozitivitásunk áldozataivá is válhatunk. A negatív érzelmekkel úgy tudunk a leghatékonyabban megküzdeni, ha megengedjük magunknak, hogy megéljük őket.
Pozitivitás a COVID-19 világjárvány közepén
Tekintettel a jelenlegi, koronavírus miatt kialakult helyzetre, különösen fontos, hogy ne essünk a toxikus pozitivitás csapdájába. A karanténhelyzet alatt gyakran érezhettük, hogy a különböző közösségi oldalakon arra buzdítanak minket, élvezzük ki az otthon töltött napokat: tanuljunk nyelveket, töltsünk minőségi időt a családunkkal stb.
A mérgező pozitivitás azt hirdette: itt a soha vissza nem térő alkalom a fejlődésre és az önmegvalósításra – nem szabad elszalasztanunk!
Számításba kell vennünk azonban, hogy a vírus- , illetve a karanténhelyzetet mindenki máshogyan élte meg. Míg néhányan valóban profitáltak a helyzetből, addig mások munkahelyi, anyagi, esetleg családi problémákkal küzdöttek.
Engedd meg magadnak, hogy pozitívakon túl negatív érzelmeid is legyenek!
Amikor egy számodra kellemetlen vagy szorongáskeltő helyzettel találkozol, és azon kapod magad, hogy érzéseidről legszívesebben tudomást sem vennél, próbáld több szempontból is megfigyelni a körülményeket.
- Mi az, ami szorongást vagy negatív érzést váltott ki belőlem?
- Milyen pozitívumai lehetnek az adott helyzetnek, amelyekből később előnyt tudok kovácsolni?
A jelenlegi koronavírusos helyzetben például kifejezheted háládat azért, hogy egészséges vagy, van munkahelyed vagy a családodat biztonságban tudhatod, de legyél őszinte, és mondd el azt is, ami zavar (pl. elmaradt ünnepségek, jövő miatti aggodalmak).
Azáltal, hogy lehetőséget adsz magadnak, és egyszerre veszel figyelembe több, egymásnak látszólag ellentmondó igazságot, csökkentheted a köztük lévő szakadékot. A negatív és pozitív érzelmeid között pedig végül rátalálhatsz a realitásra is.
Úgy érzed, eluralkodott rajtad a szorongás, és nem tudod reálisan kezelni a nehezebb érzelmeidet?
Előfordulhat, hogy egy kellemetlen esemény okozta stressz következtében úgy érzed, nem tudod megfelelő módon szemlélni a helyzetet. Ilyen esetben kiváló megoldást kínálhat, ha először néhány szorongáscsökkentő technikát alkalmazol.
A megfelelően elsajátított meditáció, a jóga és a mindfulness technikák mind olyan eszközöket adnak a kezünkbe, amelyek segíthetnek megküzdeni a szorongással – ezáltal segítve érzelmeink mélyebb megismerését és a hatékonyabb érzelemszabályozást.
Valódi érzelmeink megélése igazán felszabadító lehet.
A különböző kreatív tevékenységek szintén terápiás tulajdonsággal bírnak; nonverbális módon segítenek kifejezni fájdalmasabb érzelmeinket, így később könnyebben szembe tudunk nézni velük. 👉 Ilyen tevékenység lehet a színezés, melyről bővebben olvashatsz ide kattintva.
Támogató kapcsolatokra szintén nagy szükségünk van. Akár egy szakemberről, akár egy igaz barátról legyen szó, ha érzéseinket ítélkezésmentes közegben oszthatjuk meg, közelebb kerülhetünk mélyebb érzéseinkhez – ezáltal pedig önmagunkhoz.
Az élet napos oldala felhőkkel együtt is lehet napos…
Ahhoz, hogy teljes életet tudjunk élni, bátorságra van szükségünk; szembe kell nézünk a nehézségeinkkel és legmélyebb félelmeinkkel is – nem tagadhatjuk meg őket.
Nem attól leszünk erősek, hogy kizárólag kellemes érzéseink vannak; sokkal inkább fontos, hogy negatív érzelmeinket is megéljük, és elfogadjuk önmagunkat azokkal együtt.
A túláradó pozitivizmus helyett törekedjünk az egyensúlyra; a pozitív és a negatív érzelmek elfogadására, hiszen a nehezebb érzések és a fájdalmasabb életesemények épp annyira az életünk részei, mint a boldog pillanatok.
Csak úgy juthatunk el a valódi önelfogadás és önszeretet állapotáig, ha minden érzésünket megéljük – végül így válhatunk olyan emberekké, akik mindig is lenni szerettünk volna.
– Jamison Monroe
Felhasznált szakmai tartalom
- Carver, C. S., Scheier, M. F. (2002). Optimism, pessimism, and self-regulation. In: E. C. Chang (szerk.) Optimism and pessimism. Implications for theory, research, and practice. American Psychological Association, Washington.
- Gross, J.J., & Levenson, R.W. (1997). Hiding feelings: The acute effects of inhibiting negative and positive emotion. Journal of Abnormal Psychology, 107(1), 95-103.
- Hadfield, D. (2017). Pozitív gondolkodás – Hogyan legyünk optimisták? Scolar Kiadó, Budapest.
- McGuirk, L., Kuppens, P., Kingston, R., & Bastian, B. (2018). Does a culture of happiness increase rumination over failure? Emotion, 18(5), 755–764.
- Peterson, C., Park, N., & Seligman, M. E. P. (2005). Orientations to happiness and life satisfaction: The full life versus the empty life. Journal of Happiness Studies, 6(1), 25–41.
További felhasznált szakirodalom érhető el itt, itt és itt.
Demeter Dóra
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
