Pozitív gondolkodás: Út egy boldogabb élet felé? [TÉNYEK & TÉVHITEK]

Pozitív gondolkodás. Bizonyára a te fejedben is él egy elképzelés arról, mit is jelent ez a kifejezés. „Legyél optimista és bevonzod a boldogságot!” „Csak pozitív megerősítéseket kell mantráznod…” „Persze hogy nem sikerült… nem elég erős a hited!” „Ne gondolj rossz dolgokra, mert a gondolat valóságot teremt!” Ismerős valamelyik? Mára a pozitív gondolkodás egy bizonyos „ágazata” meglehetősen jól jövedelmező iparággá nőtte ki magát: számos szervezet és egyén kovácsol tőkét belőle. Egy biztos: mi, a pozitív pszichológia képviselői nem ezt a tábort erősítjük – még ha tévesen egy kalap alá is vesznek bennünket. Most a tőlünk megszokott gyakorlatias formában mutatjuk meg, mit értünk pozitív gondolkodás alatt! Gerhát Réka coaching pszichológus írása. [Tények & Tévhitek.]

Tartalomjegyzék

„Most rosszul mennek a dolgaim, majd talán később megpróbálom!”

Nem az tekinthető pozitív gondolkodásnak, amikor örülünk, hogy jól mennek a dolgaink. Hiszen könnyű – vagy könnyebb – optimistának lenni, amikor minden rendben. A pozitív szemléletmód minden egyes élethelyzetünket átjárhatja, tehát

az élet a pozitív emberek számára is ugyanannyi krízist, csalódást, traumát, balesetet és veszteséget hozhat, mint bárki másnak.

A pozitív és a negatív látásmód közti különbség abban áll, hogy hogyan reagálunk ezekre a történésekre.

„Oké! Szóval, ha elkezdem boldognak tettetni magam, egyszer csak jobb lesz?”

Szó sincs róla! Ideig-óráig jó megoldásnak tűnhet a negatív gondolatok és érzések szőnyeg alá söprögetése, azonban ez pusztán „tünetkezelés” lehet, ami hosszú távon nagyon káros. 👉 Ezt hívjuk toxikus pozitivitásnak.

Egyetértek Hozleiter Fannyval, vagy ismertebb nevén Mosolykával, aki mára már tízezreknek ad erőt példaértékű életszemléletével. Mosolyka egy ideje az orvosi jóslatok helyett sokkal inkább a pillanatnak él… a lehetőségekre koncentrál.

Azonban határozottan kiáll az érzelmek megélésének fontossága mellett: Az optimizmus nem feltétlen egyenlő azzal, hogy folyton  mosolyogni kell. Sokkal inkább azt jelenti, hogy felállunk a padlóról és akár erősre sírjuk magunkat, aztán megoldjuk az adott helyzetet.”

„Amit pozitív gondolkodásnak hittem, az lehet, hogy egyszerű elfojtás?”

Előfordulhat. Ha folyamatosan mosolyt erőltetünk az arcunkra, és elnyomjuk a negatív érzelmeinket, azzal gyakorlatilag ítélkezünk önmagunk felett:

azt üzenjük, hogy nem szabad megélnünk a fájdalmunkat, a dühünket, a szomorúságunkat, s hogy ezek miatt talán még szégyenkeznünk is kell.

Hogy nem érdemeljük meg az együttérzést és a vigaszt, sőt jobb, ha mélyen magunkba nézünk a „bűnös érzéseink” miatt. Valószínűleg erre nem is vagyunk tudatosak. Ha például azt tanultuk meg, hogy egy nőnek nem szabad kiszolgáltatnia magát az érzései által, egy férfinak pedig mindig bátornak és erősnek kell lennie, akkor ez lehet a természetes működésmódunk. 👉 Érzelmi intelligenciánk fejlesztése a segítségünkre lehet, ha magunkban is felfedezni vélünk hasonló működésmódokat.

pozitív gondolkodás

„Senki másra nem tartozik az, ami bennünk zajlik.”

Sokakban tehát valódi készséggé fejlődik az elfojtás. Az éveken, évtizedeken át halmozott gondolatok, érzések és érzelmek azonban nem szűnnek meg létezni: kiutat keresnek maguknak, és meg is találják – pl. cinikus világlátás; bűntudattal vagy szégyennel kevert impulzív dühkitörések, sírógörcsök; depressziós epizódok és/vagy pszichoszomatikus megbetegedések formájában.

Meghaltam, hogy önmagamra találjak

Anita Moorjani 4 éven keresztül harcolt az egész testét ellepő daganatokkal, s elmondása szerint a halál torkából tért vissza. Tapasztalatait, élettörténetét a Meghaltam, hogy önmagamra találjak című könyvében osztotta meg, amelyből meg szeretnék osztani veletek egy igazán elgondolkodtató részletet:

A sok pozitív gondolkodást hirdető könyv hatására, amelyek szerint a gondolataink teremtik a valóságunkat, elkezdtem félve tekinteni a »negatív« gondolatokra. Ha egy félelemmel teli vagy bizonytalan gondolatom támadt, tagadtam, elnyomtam, mert azt hittem, ezek majd valami negatív történést »hoznak létre« (…) Csak a halál küszöbén jöttem rá, hogy sokkal fontosabb az, hogy önmagam legyek, mint az, hogy pozitív. És ez azt eredményezte, hogy most mikor pozitív vagyok, az hiteles és őszinte.

- A. Moorjani

Anita a csodával határos gyógyulását is kapcsolatba hozza a szemléletváltásával és azzal önismereti úttal, amit megtett. Én nem kívánom azt sugallni, hogy a betegség legyőzését eredményező megoldásról lenne szó, csupán egyetértek az őszinte pozitivitás fontosságával.

„De hát mindig megkapom, hogy boldognak kellene lennem…”

A külső szemlélők számára úgy tűnhet, minden rendben veled: van munka, párkapcsolat, évente belefér egy nyaralás is… „Nehogy rinyálj, hiszen mindened megvan… másnak bezzeg…”

Azt azonban a legtöbben nem mérhetik fel, hogy mekkora belső feszültséggel, stresszel küzdesz az állásod megtartásáért – például ha egészen jól keresel, de közben nem szereted a munkád. Lehet, hogy úgy érzed, a magánéleted mindeközben romokban hever, csak épp nem teszed ki az ablakba.

Nem kérsz segítséget, mert úgy gondolod, ezt egyedül kell megoldanod..

Az imént felvázolt kép, csupán egy alternatíva, de könnyen lehet, hogy így vagy úgy, te is megtapasztaltad már a hasonlítgatást, az ítélkezést, a minősítgetést és a nyomasztó elvárások súlyát. Azonban attól, mert „másnak rosszabbul megy”, vagy mert neked mások szerint „értékelned kellene azt, amid van”, még lehetnek negatív gondolataid, rossz érzéseid, kételyeid, szorongásaid, melyeket fel kell dolgoznod! Sőt, attól még (vagy épp azért) mert vannak nehézségeid, lehetsz „boldog”! 🙂

A boldogság típusai

Ha már a boldogságnál tartunk – ami egy egész cikket érdemelne… a pozitív pszichológia szakirodalma több típust említ:

  • az élvezetkereső (hedonikus),
  • az értelemkereső (eudaimonikus) és
  • az áramlatkereső (flow-kereső) boldogságot.

 Azt hihetjük, hogy több pénztől, jobb munkahelytől, új kapcsolatoktól, hihetetlen kalandoktól és élvezetektől boldogabbak leszünk.

De! Egy bizonyos komfortszint elérése felett a még több már nem tölt el nagyobb elégedettséggel – még egy hatalmas lottónyeremény sem (vö. Veenhoven, 2000).

Az értelem (pl. önismeret mélyülése, képességek fejlesztése, minőségi kapcsolatok ~ élet értelme) és a flow (pl. sport, festészet, munka ~ aktív bevonódás) keresése sokkal erősebb bejóslója az élettel való elé­gedettségnek, mint az élvezetek (pénz, hírnév, szépség stb.) habzsolása (Peterson, Park és Seligman, 2005; Ryan és Deci, 2001; Szondy és Martos, 2014; Waterman,1993).

Paradox módon, épp a hedonikus boldogságra való kényszeres törekvésünk – az örömök hajszolása és a bizonytalanságtól, a kudarcoktól vagy a szomorúságtól való félelmünk – az, ami szorongóvá és boldogtalanná tehet bennünket. Ha elfogadjuk a bizonytalanságainkat, szembe nézünk a kétségeinkkel és tanulunk a hibáinkból, valóban megtapasztalhatjuk a szubjektív jóllét állapotát.

„Akkor most mondjak le a vágyaimról?”

Egyáltalán nem erről van szó. 🙂 Legyenek céljaink, küzdjünk meg értük, de ne kerüljünk függőségi viszonyba velük! Például ha nem sikerül megvennünk egy lakást, autót vagy a legújabb iPhonet, nem azon fog múlni a boldogságunk.

Emellett érdemes szem előtt tartanunk, hogy az életünk véges, ezért nem árt 👉 priorizálni a céljaink között, amit egy korábbi cikkünk segítségével meg is tehetsz. Döntsük el, mit akarunk igazán!

Az élet célja nem az, hogy megtaláld önmagad, hanem hogy megalkosd önmagad.

- G. B. Shaw

„Még így is túl önzőnek tűnik ez a hozzáállás…”

Oly sokszor tapasztalom, hogy az emberek hatalmas odaadással tudnak gondoskodni a szeretteikről, figyelmesek a környezetükkel szemben, miközben önmagukat teljesen elhanyagolják. Ha azonban másodlagosként vagy épp jelentéktelen senkiként tekintesz magadra, akire nincs időd, aki nem érdemli meg a figyelmedet és a szeretetedet, a lelked megpróbálja majd betölteni a benne keletkezett űrt!

Én is ilyen »rászoruló« voltam: szükségem volt mások elismerésére ahhoz, hogy értékesnek érezzem magam. De már rájöttem arra, hogy ha szeretjük saját magunkat, nincs szükségünk mások elismerésére ahhoz, hogy azok legyünk, akik vagyunk. A »koldus« énünk helyett így a tudatos, örömteli énünket adjuk a világnak. Azt, akivel szívesen vannak együtt a többiek.

- A. Moorjani

Te is megérdemled önmagadtól az együttérző odafordulást, a kedvességet, az empátiát! Különösen akkor, ha kudarcot vallasz valamiben, és le vagy törve…

Tudatosult bennem, hogy nem a gondolataim teremtik a valóságot, hanem a magam felé közvetített érzéseim. Vagyis minél jobban szeretem magam, annál jobb a külső világom, és annál több pozitív dolgot engedek meg az életembe érkezni.

- A. Moorjani

Adj egy mosolyt, egy ölelést annak az énrészednek, aki néha hibázik, kudarcot vall; annak aki kiborul, ha kritika éri; annak aki nem tökéletes. 🙂

MINDEN HÉTEN SZÁNJ IDŐT ÖNMAGADRA!

A jóllét alapvető feltétele, hogy át tudjuk adni magunkat az életünkben jelenlévő örömteli élményeknek.

És itt nem olyan extrém élményekre gondolok, mint egy kéthetes egzotikus vakáció! A titok sokkal inkább a kis dolgokban rejlik, attól függően, kinek mi okoz örömöt:

  • egy jó beszélgetés a barátokkal,
  • sport és feltöltődés,
  • zenehallgatás,
  • séta a szabadban,
  • bármi ami jó érzésekkel tölt el....

TIPP: Sokat segíthet, ha előre tervezel!

Én minden vasárnap szánok időt a következő hetem megtervezésére, és a résmódszer alkalmazásával tudatosan jelölök ki idősávokat a kapcsolataim ápolására – ebbe beletartozik az önmagammal való kapcsolatom is!

Ezt követően feltöltöm az idősávokat olyan dolgokkal, amelyek örömöt okoznak számomra.

A legnagyobb érték, amit az embereknek adhatsz, Te magad vagy!

Láthatod, hogy a pozitív embereket sem úgy kell elképzelni, mint akik széles mosollyal az arcukon járnak-kelnek, fürdőzve az önelégültségben. Pozitívnak lenni nemcsak azt jelenti, hogy elfogadod, szereted és megbecsülöd önmagad, hanem azt is, hogy tisztelettel és megértően bánsz másokkal.

Valójában a pozitív emberek sokkal inkább képesek együttérezni. Ha hiszel abban, hogy a gondolataid és cselekedeteid által képessé válhatsz az elégedettebb életre, mások életét is jobbá akarod majd tenni, és a társadalom aktív tagjává válsz.

„És ha így sem megy? Mi az oka a pesszimizmusomnak?!”

Egy elfogadott, bár nem teljességgel bizonyított elmélet szerint a génjeink bizonyos szinten születésünktől fogva hajlamossá tesznek az optimizmusra, vagy a pesszimizmusra. A vonás szintű (diszpozicionális) optimisták bizakodók és több energiát fektetnek céljaik elérésébe, míg a pesszimisták hezitálhatnak, s ha a kétségeik elég erősek, feladhatják a küzdelmet (Carver és Scheier, 2002).

Képzeld el ezt úgy, mint egy skála, aminek a két végpontja az erős pesszimizmus és erős optimizmus, mi pedig eszerint valahol a két végpont között helyezkedünk el.

A jelenlegi – „pozitív gondolkodást” propagáló – korszellem erősen hajlik „az optimizmus jó, a pesszimizmus rossz” felfogás felé, ez azonban túlságosan leegyszerűsítő, példának okáért a pesszimizmus olykor szorongáscsökkentő stratégiaként funkcionálhat (Whelen és munkatársai, 1997).

karrier - céltudatos élet

„Miközben azt tanulmányozzuk, hogy az emberek hogyan érik el céljukat az életben, vigyáznunk kell arra, hogy egy út hatásossága láttán nehogy megfeledkezzünk az alternatív utakról...” (Norem és Chang, 2002, 999. o.)

Általánosságban elmondható, hogy az optimista személyek nagyobb valószínűséggel alkalmaznak hatékony megküzdési módokat (Aspinwall és mtsai, 2002)… a jó hír azonban, hogy a pesszimista beállítódás is ellensúlyozható!

Csak hogy egy példát említsek: a tanult leleményesség, a rezilienciaszintünk növelése képessé tehet a belső folyamataink (érzelmeink, gondolataink) tudatosítására és feldolgozására; a pozitív gondolkodásra, s ezáltal tervek, alternatív megoldások kidolgozására, a hatékony problémamegoldásra (Rosenbaum és Ben-Ari, 1985).

A hátizsák, amelyet cipelsz…

Leggyakrabban viszont a sorskönyvünkből (Berne, 2013) adódóan hordozzuk a negatív gondolkodásmódot. Carol S. Dweck (2015) írta le például, hogy gyermekkorunkban rögzült hiedelmeink alapvetően meghatározzák, mit akarunk elérni, és azt is, hogy valóban elérjük-e céljainkat. Ez alapján a szemléletmódok két típusát különböztette meg: az ún. rögzült (fixed) és a fejlődési szemléletmódot (growth mindset).

A pozitív gondolkodás gyakorlatilag egybecseng a fejlődési szemlélettel. Eszerint a nehézségek ellenére is eltökélten fejlődhetünk. Sőt, nehéz helyzetekben még inkább, ugyanis a krízisekkel való megküzdés növekedést hoz. 👉 A szemléletmód formálásához itt olvashatsz szuper tippeket!

Ha sok benne a kő

Azonban, ha olyan emberek mellett nőttünk fel, akik mindig a legrosszabbra számítottak: „a sors kegyetlen”, „az élet folyton akadályokat gördít elénk”; a gyermeki optimizmusunk, a fejlődési szemléletmódunk megőrzése akadályokba ütközött.

„Zseninek születni kell, és lássuk be, te nem vagy egy lángész.”

Ha esetleg még olyan krízishelyzetek is kijutottak, mint egy súlyos betegség vagy baleset, borzasztóan kemény munkába kerülhet a lelkünk restaurálása. Ha pedig bántalmazás áldozataivá váltunk, vagy nagyon korán elveszítettük a szeretteinket, a feldolgozás szakember segítsége nélkül elképzelhetetlen.

Ha nem szabadulhatsz meg a szekrényedben lévő csontváztól, tanítsd meg táncolni.

- G. B. Shaw

A családi és neveltetési körülményeink adottak. Azonban rajtunk múlik, hogyan dolgozzuk fel a múltat, és ezáltal hogyan szemléljük a jelent. Felnőttként pedig dönthetünk úgy, hogy a tapasztalatainkat – legyenek azok bármilyenek – arra használjuk fel, hogy jobbá tegyük a jövőt.

Ehhez segítséget nyújt Szondy Máté és Szabó-Bartha Anett: Démonaink – Hogyan élhetünk teljes életet a nehézségeinkkel együtt? című gyakorlatorientált könyve.

„Ezek szerint foglalkozni kell a múlttal?”

A sorsunk elől nem futhatunk el, a feldolgozatlan terhek örökké kísérteni fognak bennünket. Ha elveszítetted egy közeli hozzátartozódat, vagy súlyos traumát éltél át, olyan mélyen eltemethetted az érzelmeidet, hogy csak terápia keretein belül tudsz biztonságosan szembenézni velük.

Az is előfordulhat, hogy az elfojtott haragtól vagy bűntudattól szenvedsz, amit a múltad fontos személyeihez köthetően érzel.

Ezektől a fel nem oldott érzelmektől általános ingerültség lehet úrrá rajtad – olyanokkal szemben is, akik nem tehetnek róla.

Lehet, hogy ellenségesen viselkedsz vagy ellenszenvet érzel olyan emberekkel szemben, akik szerinted szerencsésebbek, mint te. De az ellenséges érzelmek önvédelem formáját is ölthetik: talán félsz új utakra lépni és új dolgokat kipróbálni, mert el akarod kerülni a várható kudarcokat. Sőt az is előfordulhat, hogy borzasztóan túlhajtod magad.

Belső világunk feltérképezése súlyos terheket vehet le a vállunkról.

Érdemes tehát azzal kezdenünk, hogy visszatekintünk az eddigi életünkre, és megismerjük a belső világunkat, viselkedésünk mozgatórugóit.

Feldolgozva a múltat, olyan szemléletmódot és erőforráscsokrot fejleszthetünk, amely segítségével bármilyen kihívás bevehető az életben.

Emlékkönyv

  • Vegyél elő pár családi fotót!
  • Hozz létre egy Word dokumentumot, vagy vegyél elő egy üres papírlapot!
  • Írd fel a lap tetejére:
    Emlékek az életemből

Írj le 3 dolgot, amire emlékszel kisgyerekkorodból (6-7 éves korod előttről)!
Lehet ez egy költözés, kistestvér születése, egy kedves háziállat, betegség, egy nyaralás, a szülők válása, vagy valamilyen sikerélmény.

Majd írj 5 dolgot az életed következő 10-12 évéből (6-18 éves korodból)!
Ide tartoznak az általános és középiskolai élmények, de lehetnek új barátságok és szakítások is. Szekáltak valaha? Emlékszel olyanra, hogy megnyertél – esetleg hogy nem nyertél meg valamit, amit szerettél volna? Milyen pozitív emlékek jutnak eszedbe? Mi az, amitől jól érezted magad akkoriban? Ha tudod, írd az emlék mellé, hogy körülbelül hány éves voltál.

Most pedig sorold fel legalább 5 élményedet a középiskola befejezésétől napjainkig!
Mi minden történt veled azóta? Talán túlestél betegségeken, baleseteken és elvesztetted a szeretteidet, de biztosan akadtak születések, nyaralások, sikerek és izgalmas élmények is...

Ha számítógépen dolgozol, emeld ki félkövérrel a pozitív élményeket – ha kézzel írsz, színes szövegkiemelőt vagy filceket is használhatsz. Az is megteszi, ha kipipálod őket.

Hogy áll a mérleg nyelve?
Ha nagyon túlsúlyban vannak a negatív élmények, vajon fel tudnál sorolni még néhány boldog emléket?😉

A negatív élményeid közül szerinted melyek voltak legnagyobb hatással rád?
Akadnak köztük olyanok, amelyek annak idején végzetesnek tűntek, de ma már más megvilágításban látod őket?
Mit gondolsz, melyik befolyásolja még most is negatívan az életedet? Tehetsz valamit ellene?

Úgy tűnik, van, aki könnyebben tud felidézni fájdalmas emlékeket, és nehezére esik visszagondolni a kellemes élményeire. Próbáld ki, milyen jó érzés visszaemlékezni a boldog pillanatokra! Gondolj vissza a kellemes élményeid részleteire, és próbáld meg felidézni az akkori érzéseidet.

„Na jó, akkor tegyük fel, hogy most elkezdem… mikor leszek kész?”

Talán azt hisszük, ha elegendő ideig keményen dolgozunk, akkor egy szép napon az összes problémánktól megszabadulunk. Nem lesz már mit feltárni, nem lesz hova fejlődni, nem lesz több gondunk. Ez az egyik legnehezebben feloldható tévhit.

Ahogyan alapvetően nem vagyunk feljogosítva a boldogságra, a problémák sem fognak eltűnni. A fejünkben lévő aggódásdobozt sem hagyjuk teljesen üresen azért, mert jobban funkcionálunk – bár a súlya jócskán csökkenthető (👉itt olvashatsz tippeket is hozzá). A legjobb, amit tehetünk,

ha elfogadjuk, hogy maga az út, a fejlődés adja majd az életünk értelmét.

Tegyünk hát azért, hogy minél több pozitív előjellel élhessük meg ezt az utat! 🙂

„Áh, öreg vagyok én már ehhez…”

Tény, hogy rengetegen azért nem dolgoznak önmagukon, mert elmondásuk szerint túl öregek a változáshoz. Számtalan kifogást hallottunk már: „én úgysem változom…”; „nem is hiszek benne”; „nem éri meg a küzdelmet”

DEHOGYNEM! Az életünk minden egyes percéért megéri küzdeni!

Azt hiszem, azért tetszett a legutóbbi könyvem az olvasóknak, mert olyan valakiről szól, akinek kellemesen telik az öregsége. Ettől úgy érzik, hogy ez mégsem lehetetlen. Nem gondoltam volna, hogy nyolcvanas éveimben teljesen új írói munkásságba kezdek, mégis így alakult.

D. Athill (1917-2019)

Lewis Wolpert (1929- ) szerint a jó öregkor három titka nem más, mint a tudatos táplálkozás, a mindennapos testmozgás és a pozitív életszemlélet. 🙂

„Kételkedni azért ér?!”

Sőt, ajánlott! A pozitív hozzáállás mellett nem árt egészséges kételkedéssel viszonyulnunk azokhoz a dolgokhoz, amelyekről azt súgja az ösztönünk, hogy jó velük vigyázni.

A szkepticizmus azonban nem egyenlő a cinizmussal.

A szkeptikus ember ugyanis kezdetben kétségekkel viszonyul mindenhez, de kíváncsian várja a fejleményeket. Kellő bizonyíték esetén pedig elfogadja az új dolgokat. Ezzel szemben a cinikus ember hajlamos a negatív hozzáállásra: kétségbe vonja az emberek és elméletek őszinteségét és jó szándékát. Mindenben a hibát keresi, és egyáltalán nem áll nyitottan a dolgokhoz.

És akikkel jobb vigyázni…

Gyakran annyira kétségbeesetten vágyunk egy jobb életre, hogy a pozitív gondolkodás jól jövedelmező iparággá nőhette ki magát: számos szervezet és egyén kovácsol tőkét belőle. A hirdetett ideák sok esetben ártalmatlanok – a bennük való hit átmeneti megnyugvást hozhat; azonban hamis biztonságérzetbe ringatják és ok nélküli derűlátásra késztetik a követőiket.

Bizonyos helyzetekben pedig kifejezetten veszélyesek lehetnek!

Nézzük, milyen módokon és kik próbálják meg eladni, hogy tudnak egy „csodálatos módszert”, amellyel könnyen, gyorsan, „potompénzért” elérhető a beteljesülés.

„Rakd tele a fejed álmokkal…” – Motivációs guruk birodalma

Rövid, frappáns idézetek, metaforák, hasonlatok – álmok, bátorság, szabadság, szépség, az „élet napos oldala”… Kell ennél több?! A motiváció természetesen elengedhetetlen részét képezi a fejlődésnek, azonban vegyük elő a szkepticizmusunkat, amikor serkentőket választunk!

Azok, akik el akarják hitetni velünk, hogy az önismereti munka megspórolható, hogy elegendő pozitív megerősítésekkel áthuzalozni az agyunkat, kétkedésre adnak okot.

A motivációs előadók kifejezetten karizmatikusak, jól forgatják a meggyőzés eszközeit, ezért szimpátiát keltenek, és nagy tekintéllyel bírnak. Általában érzelmes, saját történetekkel példálóznak – noha nem tudhatjuk, hogy valóban megtörtént esetekről számolnak-e be.

pozitív gondolkodás - motivációs guruk.png

„A szenvedés addig szükséges, amíg rá nem jössz, hogy szükségtelen.” – Eckhart Tolle

Azt nem kétlem, hogy sokukat vezérel jó szándék, azonban felmerül a kérdés, hogy vajon mindannyian tisztában vannak-e saját kompetenciahatáraikkal…

Jósok, jövendőmondók és médiumok

Mi emberek általában élvezzük, ha a figyelem ránk összpontosul. Ettől úgy érezhetjük, hogy számítunk – ha csak egy pár pillanat erejéig is.

pozitív gondolkodás - jóskártya

„Akasztott ember. Szóval a kártya szerint szakítotok… de az is lehet, hogy csak teljesen új alapokra kerül a kapcsolat.”

Ha az elemzést végző személy ráadásul híres, nagy tiszteletnek örvendő „szaktekintély”, akkor könnyen elfogadjuk a megfogalmazott általánosításokat – pláne ha a viszontagságos, ám sikeresen megjárt múltbéli utunkról; illetve a jellemünk vagy a jövőnk pozitívumairól hallunk. Ráadásul

szeretünk belelátni valamilyen logikát az események véletlenszerű sorozatába, és vonzódunk mindenhez, ami rendszert kínál az életünk történéseihez.

Ezt a lovat bizony rengetegen meg is ülték már: ők az ún. „cold readerek”, akik az ügyfeleikről szerzett előzetes ismeretek nélkül „jósolnak” kártyából, tenyérből; érintés, vagy épp személyes tárgyak alapján.

A Forer-hatás (vagy Barnum-hatás)

Egy Derren Brown nevű illuzionista születési dátumok és személyes tárgyak alapján „elemezett személyiségprofilokat”.

15 önkéntes közül 12 értékelte úgy, hogy 80-99%-ban pontos a leírás, míg 3 ember 40-50%-ot mondott.

Ezt követően Brown megkérte őket, hogy össze-vissza cserélgessék el az elemzéseket; olvassák el azt, ami náluk köt ki; és tippeljék meg, hogy kiről szól. A résztvevők teljesen összezavarodtak, amikor rájöttek, hogy akárhogy keverik, mindig a sajátjukat kapják vissza. Mindegyik jellemzésben ugyanaz szerepelt:

„Fontos számodra, hogy az emberek kedveljenek és elismerjenek, de te hajlamos vagy az önkritikára. Számos kiaknázatlan képesség rejlik benned (…) Kívülről fegyelmezettnek és határozottnak tűnsz, de mélyen él benned aggodalom és bizonytalanság. (…) Szükséged van egy bizonyos szintű változatosságra, elégedetlenné válsz, ha úgy érzed, korlátok közé szorítottak. (…) Szerinted nem bölcs dolog túlságosan megnyílni mások előtt. Esetenként kifejezetten barátságosan és extrovertáltan viselkedsz, máskor inkább introvertált  vagy. (…) Életed egyik fő célja a biztonság.”

A trükk egyébként Bertram R. Forer (1949) pszichológiai kísérletén alapul.

Hiedelmeink torzító ereje

Brown 2005-ben álnéven körbeutazta az USA-t, és sikerült meggyőznie a jövendőmondás öt vezető alakját, hogy szakértője a területüknek. Ezzel szemléltetve az úgynevezett megerősítési torzítás hatását, miszerint ha az emberek hisznek valamiben, mindenben annak a bizonyítékát látják, ami látszólag megerősíti a hiedelmüket (Stanovich, West, Toplak, 2013). Ugye, van benne valami…

„Csak rendeld meg az Univerzumtól!” – Cosmic Ordering Service

Az univerzumtól való rendelés fogalmát egy önsegítő könyveket író német szerző, Barber Mohr (2001) vezette be, aki szerint elegendő megírni a kívánságlistánkat, és várni, hogy a dolgok valóra váljanak. Az elgondolás persze nem új keletű és nem is egyedi: az 1930-as válság idején Napoleon Hill nagyon hasonló eszméket hirdetett Gondolkodj és gazdagodj c. könyvében. És ott van Rhonda Byrne (2004) Titka” is… Mindenesetre az ideológiát hamar magukévá tették a médiában felbukkanó hittérítők.

Sokan a mai napig esküsznek ezekre a módszerekre. A kétkedőknek és csalódottaknak pedig:

„Persze hogy nem sikerül… nem elég erős a hitük!”

Hiszen a boldogság / egészség / szépség csak elhatározás kérdése, és ha folyton rossz dolgok történnek, az azért lehetséges, mert a rossz dolgokat „vonzottuk be” a gondolatainkkal.

Egy biztos: a könyvek írói és a műsorok készítői bevonzották a gazdagságot – az univerzumtól való rendeléssel.

„Majd az Őrangyalom megoldja!”  – Angyali bevásárlólista

Kíváncsiságból begépeltem az „angels” szót az Amazon keresőjébe, és könyvek százait találtam arról, hogy miként léphetünk kapcsolatba az Őrangyalunkkal. Hogy mi mindenre jó egy saját Őrangyal?

Mindenben a segítségünkre lehet: a kulcsunk felkutatásától kezdve, a fogyókúrán át, egészen a megfelelő társ megtalálásáig. És még helyettesei is vannak, ha a miénk épp nem érne rá…

A tuti recept:
  • állítsuk össze vágyaink listáját;
  • készítsünk virágokkal és gyertyákkal díszített „angyaloltárt”;
  • képzeljük magunk elé az angyalunkat; és
  • koncentráljunk arra, amit el akarunk érni.
  • Végezetül várjuk a jelet: a fehér tollat vagy a szivárványt.

Nagy üzlet ez azoknak, akik angyali ügyekben adnak tanácsot. 🙂

A mágikus tárgyak ereje

A 2000-es évek elején mintegy 2,5 millió darabot adtak el egy „gyógyító hologramot” tartalmazó, „a szervezet energiáját kiegyensúlyozó” szilikon karkötőből, gumiszalagból. Igaz, később maguk a tervezők is elismerték, hogy nincs semmilyen tudományos alapja a karkötő működésének, sőt, a sok elégedetlen vásárló miatt pénzvisszafizetést is vállaltak; az eset azonban érdekes tényekre mutat rá:

„Az én karkötőm pedig energetizál is!”

  • Ha elég nagyszámú ember között kiosztunk elég nagyszámú „mágikus tárgyat”, biztosan lesz köztük olyan, akinek szerencsés fordulatot vesz az élete (~valószínűség).
  • Ha pedig arra kérjük az embereket, hogy számoljanak be a sorsuk pozitív fordulatairól, többnyire a pozitív fordulatokról kapunk beszámolót (~szelekciós torzítás).

Ha már a szerencsénél tartunk…

Egy olyan országba születtünk, ahol viszonylag tiszta a levegő és iható a víz, ahol van közoktatás és orvosi ellátás, így a Földön élő emberek minimum feléhez képest igazi mázlisták vagyunk. Ha gyermekkorunkban teljesültek az alapvető szükségleteink és elég jó életet élhetünk, akkor tényleg a „sors kegyeltjének” mondhatjuk magunkat, nemde?!

Lehet, hogy te nem így érzed. Talán elváltak a szüleid, vagy neked futott zátonyra a kapcsolatod, ami teljesen összetört. Az is előfordulhat, hogy ezeknél sokkal nagyobb csapások értek, amelyek miatt tényleg joggal mondhatod, hogy „balsorsra ítéltettél”.

Azonban egészen biztosan láttál már arra is példát, hogy valaki igazán szerencsésnek érezte magát, miközben borzasztóan nehéz élete volt. Ilyen az egyik példaképem, Amanda Sullivan is.

Van balszerencse, és van igazi sorscsapás

Amanda küldetése volt a másoknak való segítségnyújtás:

  • kislányként sporttal rángatta ki édesapját az elvonók félhomályából a pálya melletti napfényre;
  • felnőttként árvákon és menekülteken segít.

Egy napon – épp edzésre menet – balesetet szenvedett (egy a telefonját nyomkodó sofőr miatt). Koponyája, orra és homlokcsontja eltört és elszakadtak a karszalagizmai. Fél éves lábadozás után kezdhette meg a fizioterápiát. Ám a sors másodjára is elfordult tőle: épp az első kezelésére tartott, amikor egy idős férfi elütötte a kórház parkolójában.

A következő öt évből négyet kórházi ágyakon töltött.

A lábizmai elhaltak – maradandó mozgáskárosodást szenvedett. Az identitása is romokban hevert:

Minden egyes döntésem megkérdőjeleződött... Nem volt egyszerű tisztán gondolkodni, miközben szűnni nem akaró fájdalmak gyötörtek. Úgy éreztem, nem tudok megnyílni senki előtt, mert senki nem érthet meg. Meg akartam ölni magam… aztán rádöbbentem, hogy nem akarok meghalni, csak nem szerettem volna tovább élni ezzel a fájdalommal… Olyan embereket hibáztattam, akiktől soha nem kaphattam bocsánatkérést.

A. Sullivan

Amanda újra a kezébe vette az irányítást. Gyakorolta az elfogadást, a kedvességet, a pozitív gondolkodást. Nem érezte többé, hogy járna neki a bocsánatkérés, 👉ő bocsátott meg másoknak. Nem menekült a fájdalom, a düh vagy a félelem elől, hanem fel- és átdolgozta az érzéseit. Épült általuk.

A különbséget az jelenti, hogy ki mit csinál ezzel a fájdalommal. Dühös és megkeseredett leszel miatta, börtönbe zárod magad? Vagy felhasználod ezt az érzelmet arra, hogy felülemelkedj rajta, hogy megszeresd önmagad, és hogy segíts másoknak?

A. Sullivan

Elmondása szerint hiba lenne kizárólag az erejével és a szívósságával magyarázni a feltámadását. A kulcs a szemléletbeli változásában keresendő, ami még jóval azelőtt történt meg, hogy a többi képességét újra fejleszteni kezdte volna.

pozitív gondolkodás - szerencse

„Ha már egyszer úgy kell lennie, hogy elüt egy autó, akkor még mindig egy kórház parkolója a lehető legjobb hely erre. Nem vagyok szerencsés, de az élet túl rövid ahhoz, hogy áldozatként viselkedjünk.”

A Szerencsés, a Szerencsétlen, és Aki a kezébe vette a sorsát…

Egyesek kétségtelenül szerencsésebbnek tűnnek másoknál, azonban felmerül a kérdés, hogy egyáltalán mit tesznek velünk az ilyesfajta címkék és hitek?! Kutatások szerint ugyanis sokszor épp a kontroll érzetétől, ezzel együtt pedig a motivációnktól fosztanak meg bennünket. Ha például az angyalokra, az univerzumra vagy épp egy gumiszalagra bízzuk az irányítást, akár hátra is dőlhetünk, és csak hagyjuk, hogy történjenek a dolgok.

A pozitív gondolkodás viszont semmiképp nem egyenlő a vak hittel, hogy sorsunk eleve el van rendelve. Ahogyan azt már többször hangsúlyoztam a cikkben: meg kell dolgoznunk a céljaink eléréséért! Azonban

a pozitív gondolkodás azt sem állítja, hogy minden csak rajtunk múlik!

Ez az irreális elgondolás ugyanis hatalmas nyomást helyezhet az emberre: hatására például az is előfordulhat, hogy egy erőszakot elszenvedett áldozat elhiszi, hogy pesszimista hozzáállásával bevonzotta a történteket, tehát ő a felelős.

Pozitív gondolkodás – összegző

Ez a Te életed! Határozd el, hogy a lehető legjobban fogod végigélni: dolgozz egy alapvetően pozitív gondolkodásmód kialakításán; fogadj nyitott szívvel mindent, amit az élet felkínál neked; azonban ne fojtsd el a negatív érzéseidet sem! Vigyázz magadra és törődj másokkal! Támogass, adj, inspirálj, légy példakép!

pozitív gondolkodás - infografika

Ha van kedved, csatlakozz zárt Facebook csoportunkhoz, ahol egyik fő célunk a pozitív gondolkodás elsajátítása és beépítése. 🙂

megoldásközpont facebook csoport

Ingyenes zárt Facebook csoport

Csoportunk neked szól, ha elég motivált vagy ahhoz, hogy elkezdj dolgozni önmagad megvalósításán. Itt olyan EXTRA TARTALMAKHOZ juthatsz, amiket máshol nem osztunk meg; és kapcsolatot építhetsz a csoport többi tagjával. Tedd fel kérdéseidet, és oszd meg velünk sikerélményeidet! 🙂

Felhasznált szakmai tartalom
  • Berne, E. (2016). Sorskönyv. Háttér Kiadó, Budapest.
  • Carver, C. S., Scheier, M. F. (2002). Optimism, pessimism, and self–regulation. In: E. C. Chang (szerk.) Optimism and pessimism. Implications for theory, research, and practice. American Psychological Association, Washington.
  • Csikszentmihályi M. (2018). Flow – Az áramlat – A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémia Kiadó, Budapest.
  • De Sena, J., Durant, J. (2017). 30 nap a rajtig – Dönts! Változtasd meg az elméd! Alakítsd át a tested! Állj készen! Lábnyom Kiadó, Budapest.
  • Dweck, C. (2015). Szemléletmódváltás. HVG Kiadó, Budapest.
  • Forer, B. R. (1949). The fallacy of personal validation: A classroom demonstration of gullibility. Journal of Abnormal and Social Psychology, 44(1), 118–123.
  • Frankl, V. E. (2007). …mégis mondj igent az életre! JEL Kiadó, Budapest.
  • Hadfield, S. (2017). Pozitív gondolkodás – Hogyan legyünk optimisták? Scolar Kiadó, Budapest.
  • Hadfield, S., Hasson, G. (2012). Asszertivitás – Hogyan érvényesítsük sikeresen az érdekeinket? Scolar Kiadó, Budapest.
  • Moorjani, A. (2017). Meghaltam, ​hogy önmagamra találjak – Utam a ráktól – a halál kapuján át – a valódi gyógyulásig. Bioenergetic Kft., Budapest.
  • Morris, T., Greer, S. (1980). A Type C for cancer? Low trait anxiety in the pathogenesis of breast cancer. Cancer Detection and Prevention, 3, Abstract 102.
  • Peterson, C., Park, N., Seligman, M. E. P. (2005). Orientations to happiness and life satisfaction: The full life versus the empty life. Journal of Happiness Studies, 6, 25–41.

Az eredeti cikk 2019. 07.24-én született, a frissített és bővített verzió 2020. 09. 24-étől érhető el.

Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal is! 😉

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: email
Email
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: pinterest
Pinterest
Megosztás itt: print
Nyomtatás
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: pinterest
Megosztás itt: print
Neked ajánljuk
Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Az oldal tartalma szerzői jogvédelem alatt áll.