A munkaerőpiac működése gyökeres változásokon ment keresztül az elmúlt néhány évtizedben. Negyven évvel ezelőtt valószínűleg teljesen más elképzeléseink lettek volna a sikerről, mint manapság: felvételt nyerni egy biztos munkahelyre, megmászni a ranglétrát, elismerésre szert tenni a kollégák és a vezetőség körében, aztán sok év szorgalmas munkája után erről a helyről nyugdíjba menni…. El tudod képzelni napjainkban, hogy ezt az utat járd be? Ugye, te sem? 🙂 Nézzük meg, mi változott azóta és mit tehetünk azért, hogy a mai, jóval bizonytalanabb körülmények között is boldoguljunk és elérhessük a karriercéljainkat! Pántya Ágnes munka- és szervezetpszichológus írása.
Ha sikeres embereket kérdeznénk meg arról, hogy mi a titkuk, feltehetően százféle választ kapnánk, amelyek között szerepet kapna a motiváció. A motiváció a viselkedésünket energizáló és azt a megfelelő irányba terelő állapot. Cselekedeteink hátterében motivációink állnak: úgy is mondhatjuk, hogy mindannyian, minden helyzetben „motiváltak” vagyunk. A motivációs, az elhivatottság… No meg persze a szerencse. Jókor lenni jó helyen. Ha nem részleteiben vizsgáljuk a siker titkát, hanem a nagy vonalakat igyekszünk meghatározni, akkor egy igen triviális mintázat rajzolódik ki: a sikerhez az egyéni oldalon szükség van valamilyen erősségre, amelyre a környezetnek aktuálisan szüksége van –
vagyis egyszerűen megfogalmazva találkozik egymással a kereslet és a kínálat.
Ahhoz tehát, hogy elérjük a vágyott céljainkat, nem árt a megfelelő karriertervezés, és még fontosabb ennél a felkészültség az esetleges nehézségekre: hiszen az egyensúlyi állapot csak akkor őrizhető meg, ha folyamatosan képesek vagyunk reagálni a környezetünkben bekövetkező változásokra.
Hogy néz ki ma a munkaerőpiac?
Habár a munka világát korábban jellemző stabilitás ma is jelen van bizonyos szervezetek életében, általánosnak ez már korántsem tekinthető. Míg néhány évtizeddel ezelőtt a szervezetek határolták be a munkavállalók karrierlehetőségeit és gondoskodtak róluk, napjainkban ehelyett inkább a „mindenki a maga sorsának kovácsa” nézőpont érvényesül. A digitális forradalom következtében a globalizáció ma már a munkahelyeket is áthatja.
Előfordulhat, hogy valaki olyan munkacsoportban dolgozik, aminek minden tagja másik országban él;
de akár az is, hogy nincs állandó munkahelye, csak különböző projekteken dolgozik, akár párhuzamosan is. Savickas (2011) szerint a munkaerőpiac mostani működését leginkább a filmgyártás világához hasonlíthatjuk: a producer összegyűjt egy csapat tehetséges embert, akik közül mindenki más területnek a specialistája. Így egy igen változatos közösség jön létre arra a rövid időre, amíg a film elkészül. Amint pedig a filmforgatás befejeződik, a csapat feloszlik és tagjai új megvalósításra váró projekt után néznek.
Ahhoz, hogy ebben a megváltozott munkahelyi közegben jól tudjunk boldogulni, már nem azok a képességek és készségek fognak hozzásegíteni, amik korábban értéket képviseltek a szervezetek életében. Továbbra is fontos, hogy valamilyen irányba orientálódjunk a munka terén, azonban a túlzott specializáció könnyen arra vezethet, hogy bebetonozódunk egy adott munkakörbe és szervezetbe, emiatt pedig elszaladnak mellettünk az időközben felmerülő lehetőségek.
Mit tehetünk magunkért?
Ismerkedjünk meg a foglalkoztathatóság fogalmával! Ez röviden és egyszerűen azt jelenti, hogy valaki képes a rugalmas alkalmazkodásra a munkahelyi környezetben, a karrierjét kézbe veszi és aktívan cselekszik a céljai megvalósítása érdekében (Fugate, Kinicki és Ashforth, 2004). Nevezhetjük munkavállalói versenyképességnek vagy piacképességnek is. Ehhez olyan
általános képességek kifejlesztésére van szükség, amik szervezettől függetlenül sokféle feladat ellátására képessé tesznek bennünket.
Ilyen többek között a kommunikációs készség, a számolási készség, a kreativitás, a döntési képesség és a problémamegoldás, de a sor még sokáig folytatható. A jól foglalkoztatható munkavállalók azonosítják a környezetükben rejlő lehetőségeket, képesek élni azokkal és ezáltal előmozdítani a saját helyzetüket. Ennek fontos része a mobilitás: szervezeten belül és azok között egyaránt.
Tágan értelmezve azt mondhatjuk, hogy a versenyképes munkavállaló képes arra, hogy egy számára ideális karrierpályát felépítsen és bejárjon. Nem okoz gondot neki egy állás megszerzése és megtartása, de a munkahelyek közötti mozgás sem (Alpek és Tésits, 2017). Egy versenyképes munkavállalónak nem kell attól tartania, hogy tartósan munka nélkül marad.
Mi tesz piacképessé egy munkavállalót?
A belső iránytű…
Nem lehet eléggé hangsúlyozni a megfelelő önismeret fontosságát. Ahhoz, hogy tudjuk, merre tartunk a munka világában, szükség van arra, hogy megfelelően kiforrott karrieridentitással rendelkezzünk. Ez azt jelenti, hogy meg tudjuk válaszolni a következő kérdéseket: Ki vagyok én a munkám során? Kivé szeretnék válni?
Énképünk a munka világában is fontos szerepet tölt be: befolyásolja az érdeklődési köreinket és kijelöli azt az utat, amelyen járni szeretnénk.
Ha stabil karrieridentitással rendelkezünk, az belső iránytűként szolgál számunkra és motivációt ad a továbblépésre olyankor, amikor azt érzékeljük, hogy karrierünk nem a megfelelő irányba halad. Szerepe elsősorban azért nőtt meg napjainkban, mert szüleink idejében a lehetséges karrierutak meglehetősen behatároltak voltak: meg volt határozva, hogy ahhoz, hogy valaki valamivé váljon, milyen fázisokon kell keresztülmennie. Mára eltűntek a kitaposott karrierutak: kénytelenek vagyunk azokat a saját belső elképzeléseinkkel pótolni.
Alkalmazkodás
Valószínűleg senki nem lepődik meg rajta, ha azt mondjuk, hogy a foglalkoztathatóság egy másik fontos pillére az alkalmazkodásra való képesség. Egy munkavállaló versenyképessége nem feltétlenül jár együtt a gyakori munkahelyváltással, feltételezhetően mégis többször fogja megváltoztatni a munkahelyét a pályája során egy jól foglalkoztatható dolgozó. Ez részben annak köszönhető, hogy jó érzékkel rendelkezik a környezetében felmerülő lehetőségek azonosításához, emellett pedig
bír azokkal a tulajdonságokkal, amelyek a munkáltatók számára kívánatosak.
Az alkalmazkodókészséget erősítő személyiségjegyek közé tartozik többek között az optimizmus és a nyitottság. Az optimista ember pozitív várakozással tekint a jövőbe, általában a dolgok jó kimenetelére számít; a nyitottság pedig arra serkent, hogy ne idegenkedjünk az ismeretlentől, hanem kíváncsisággal viseltessünk iránta. Csodálkozunk hát, hogy ezek a személyiségjegyek hozzájárulnak a foglalkoztathatóságunk növekedéséhez? Hiszen hogyan ragadhatnánk meg a lehetőségeinket, ha arra számítanánk, hogy a próbálkozásaink kudarcra vannak ítélve… 🙂
Hasonlóan fontos eleme az alkalmazkodásnak a tanulási hajlandóság. Ahhoz, hogy divatos kifejezéssel élve mindig „toppon” legyünk, folyamatosan tanulnunk kell – a környezetünk változásaival összhangban. Nem hiába vált közismertté az elmúlt pár évben az élethosszig tartó tanulás fogalma. A technológiai fejlődés gyors üteme miatt munkakörök tűnnek el, mások pedig éppen kialakulóban vannak. Hogyan maradhatnánk versenyképesek, ha nem vállalnánk az új dolgok megtanulásával járó fáradságot?
Kapcsolati tőke
Egyértelműnek tűnik, hogy a kapcsolati tőke is a foglalkoztathatóságot elősegítő tényezők közé tartozik. Gondolhatunk itt arra, hogy egy jó ismerős akár egy nehezen elérhető álláshoz is hozzásegíthet – azonban nem feltétlenül van erre szükség ahhoz, hogy előnyökre tudjunk szert tenni a társas kapcsolataink segítségével.
Minél több embert ismerünk és tartjuk velük a kapcsolatot, annál több információ cserélődik ki közöttünk.
Ezek az információk szólhatnak tanulási vagy álláslehetőségekről; megoszthatjuk egymással az ismereteinket és a tapasztalatainkat, beleláthatunk más szakmák életébe. Ezek az információk pedig akár új keletű karrierambíciókat is ébreszthetnek bennünk.
Humán tőke, avagy mire is vagyunk képesek
Hiányolhattátok eddig, hogy keveset beszéltünk a személyes képességekről, ismeretekről, amelyeknek oly nagy szerepe van a munkahelyi környezetben. Természetesen ezek is alkotóelemét képezik a foglalkoztathatóságnak, összefoglaló néven ezeket nevezzük humán tőkének. Ebbe egyaránt beletartozik a tárgyi tudásunk és a puha képességeink is (soft skills).
Munkavállalói értékünket meghatározzák a képességeink: különösen akkor, ha valami egyedi és ritka tudással rendelkezünk.
A humán tőkénket erősítik a megszerzett munkatapasztalataink is. Ezek közül viszont versenyképességünket elsősorban azok támogatják, amelyek nem szervezetspecifikusak (vagyis nem csak az adott munkahelyen hasznosak), hanem általánosan felhasználhatóak.
Karriertervezés kis lépésekben…
Habár a magasabb iskolai végzettség a legtöbb esetben növeli a foglalkoztathatóságot, az iskolarendszerű oktatás önmagában nem fejleszti az annak részét képező tulajdonságokat. Ha az egyetemista hallgatók diploma utáni lehetőségeit szemléljük, azt vehetjük észre, hogy
pályakezdőként azok élveznek előnyt a munkaerőpiacon, akik az egyetemi éveik alatt már valamilyen formában – például gyakornokként – végeztek munkát
a szakmájukhoz kapcsolódó területen. Ez a különbség azonban 1-2 éven belül eltűnik: ilyenkorra ugyanis a korábban lemaradt társaik is megszerzik az első munkatapasztalataikat és elsajátítják azokat a készségeket, amelyek hozzájárulnak a versenyképességük növekedéséhez (Cranmer, 2006).
Összességében tehát az mondható, hogy a foglalkoztathatóságot leginkább a megszerzett munkatapasztalatok fejlesztik: hiszen legtöbben a munkavégzés során sajátítjuk el az olyan képességeket, amelyek szükségesek a csapatban való megfelelő együttműködéshez, a konfliktusok kezeléséhez vagy a sikeres tárgyaláshoz.
Fogadd meg a következő 5 tanácsot, ha te is szeretnéd növelni a versenyképességedet
1. Tűzd ki a célod!
Ahogyan a cikkben korábban már említésre került, a megfelelő karriertervezés alapja az, hogy tudd, merre szeretnél tartani a pályád során. A szakértők egy csoportja szerint nincs is szükség tervezésre, mivel a változó körülmények úgyis felülírják az elképzeléseinket: elég, ha tudjuk azt, hogy hová szeretnénk eljutni az utunk során. A célok kitűzéséhez korábbi cikkünkben kaphatsz tippeket, ide kattintva.
2. Alkosd meg a történeted!
Identitásunk akkor áll szilárd lábakon, ha a jó és a rossz tapasztalatainkat egyaránt be tudjuk illeszteni a magunkról alkotott képbe. Ezt legegyszerűbben úgy mozdíthatjuk előre, ha történetbe foglaljuk a velünk történt eseményeket. A történet megalkotása (figyelem! érdemes leírni!) segít abban, hogy újraértelmezzük a múltbéli élményeinket. Emellett arra is rávilágít, hogy melyek azok a tapasztalatink, amik a leginkább hangsúlyosak számunkra. A múlt újrakeretezése során olyan felismerésekre tehetünk szert, amelyek segítenek önmagunk meghatározásában és a jövőre vonatkozó céljaink megfogalmazásában.
3. Tartsuk nyitva a szemünket és tanuljunk, amikor csak tudunk!
Az alkalmazkodáshoz elengedhetetlen, hogy minden lehetőséget megragadjunk a fejlődésre. Szinte minden új ismeret hasznos lehet. Ha azonban célzottan szeretnénk egy adott munkakörhöz kapcsolódóan fejleszteni magunkat, akkor érdemes némi kutatómunkát végezni az álláshirdetések körében: mik azok a tárgyi ismeretek és végzettségek, amiket elvárnak egy ilyen munkához? Milyen puha kompetenciákkal kell rendelkezni? Ha összegyűjtöttük a szükséges információkat, kezdődhet a tanulás!
4. Kapcsolódjunk be szakmai közösségekbe, járjunk találkozókra, konferenciákra!
Ma már rengeteg lehetőség van arra, hogy szakmánk más képviselőivel kapcsolatba lépjünk: elég csak felmenni egy közösségi oldalra, és máris be tudunk lépni olyan csoportokba, ahol értékes ismeretségeket és információkat szerezhetünk. A LinkedIn platformja például kifejezetten ezt a célt szolgálja, de a Facebookon is van lehetőség hasonló közösségekhez való csatlakozásra. Továbbá az sem árt, ha időnként részt veszünk egy-egy szakmai rendezvényen: amellett, hogy lépést tudunk tartani a szakmánkkal, ezek is megfelelő teret nyújtanak arra, hogy megmutassuk magunkat és új kapcsolatokra tehessünk szert.
5. Keressük az új ingereket!
Alkalmazkodóképességünket semmi sem fejleszti jobban, mint azok az új élmények, helyzetek, amelyek éppen ezt a képességünket mozgatják meg. Az ilyen élmények kapcsolódhatnak a munkához, de ugyanilyen hatékony lehet egy új hobbi kipróbálása vagy egy kirándulás, utazás is.
Amint azt láthatjuk, a mai világban versenyképesnek maradni a munkaerőpiacon nem könnyű feladat. A megfelelő felkészültséggel és nyitottsággal azonban egyáltalán nem lehetetlen. A tudatosság és a rugalmas karriertervezés közelebb segíthet bennünket a céljaink megvalósításához. Mindemellett sem szabad azonban lebecsülnünk a külső körülmények erejét: váratlan események bármikor történhetnek. Ami viszont leginkább számít, az az, hogy milyen módon viszonyulunk ezekhez az akadályokhoz.
Csatlakozz Magyarország 1. pozitív pszichológiai közösségéhez, ahol azon túl, hogy egy közösség tagja lehetsz, sok hasznos tippet, tanácsot olvashatsz!
Felhasznált szakmai tartalom
- Alpek B. L., Tésits R. (2017). A foglalkoztathatóság fogalmi kerete és dimenziói Magyarországon. Gazdaság & Társadalom, 9(2), 99-122.
- Cranmer, S. (2006). Enhancing graduate employability: best intentions and mixed outcomes. Studies in Higher Education, 31(2), 169-184.
- Fugate, M., Kinicki, A. J., Ashforth, B. E. (2004). Employability: A psycho-social construct, its dimensions, and applications. Journal of Vocational Behavior, 65, 14-38.
- Savickas, M. L. (2011). New Questions for Vocational Psychology: Premises, Paradigms, and Practices. Journal of Career Assessment, 19(3), 251-258.
Pongor Ágnes
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
