Az extraverzió egy személyiségdimenzió, mely azt jelzi, hogy a személy figyelme milyen mértékben irányul önmaga irányába befelé vagy a külvilág irányába kifelé.
Extraverzió fogalma
Az eredetileg Carl Jung által megalkotott skála extraverzió végén a társaságkedvelő egyéneket találjuk, akik azt szeretik, ha állandóan sokan vannak körülöttük, és közvetlen kapcsolatban lehetnek másokkal. A skála másik végén az introverzió áll. Itt a félénk, a magányos tevékenységeket kedvelő egyéneket találjuk, azokat, akik – különösen érzelmi stressz vagy konfliktus esetén – inkább szeretnek visszahúzódni.
A személyiségpszichológia egyik fontos személyiségmodellje szerint öt olyan személyiségvonás, tulajdonságegyüttes létezik, amelyek által alapvetően leírható egy személyiség. A Big5 diszpozíciói a mai napig vita tárgyát képezik, és különféle elnevezéseket kapnak, kutatótól és elméletalkotótól függően, de lényegük ugyanaz, ezek pedig: extraverzió, barátságosság, lelkiismeretesség, érzelmi stabilitás, intellektus. Tehát az extraverzió, mint kifelé irányultság, nyitottság, személyiségvonásként értelmezhető.
Felhasznált szakirodalom
Atkinson, R. C., Hilgard, E., Smith, E. E., Nolen-Hoeksema, S., Fredrickson, B. L., Loftus, G. R. (2005): Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.
Carver, C. S., Scheier, M. (2006): Személyiségpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.
