Milyen nehézségei lehetnek egy kezdő pedagógusnak? A kihívásokkal teli mindennapokban hogyan tudjuk tanárként érdekessé és kreatívvá tenni az órákat? Cikkünkben szeretnénk megosztani veletek ötleteinket és tippjeinket, hiszen tudjuk, hogy a pályakezdés nem könnyű, pedagógusnak lenni pedig eleinte talán különösen nehéz. Mohácsi Rebeka írása.
„Azért vagyok pedagógus, hogy a természetnek nyers gyémántját, szép vigyázattal, csendben csiszoljam kristályba!”
– Németh László
Vajon a 21. századi iskolák tudják teljesíteni Németh László sorait? Mit jelent a gyermekek számára az iskola? Egy kötelező helyet, ahol stresszelnek, vagy éppen unatkoznak? Esetleg egy olyan varázslatos és biztonságos közeget, ami a siker, az öröm és az élményszerzés színhelye? Az osztályterembe belépve varázsolhatunk, alkothatunk, gyémántokat (olykor elég kemény gyémántokat) csiszolhatunk.
Létrehozhatunk egy szeretett légkört, ahová szívből járunk, nevelünk és tanítunk. De vajon hogyan teheti egy kezdő és lelkes pedagógus szerethetővé az óráit a kihívásokkal teli hétköznapokban?
Kezdő pedagógusok kihívásai
A pályakezdés is – amikor az ember bekerül a munka világába – egyfajta szocializációs folyamat. Természetesen egyetlen szakmában sem könnyű ez, azonban kezdő pedagógusként a „reality shock” -ot fokozhatja, hogy a munkánk során ugyanolyan felelősség hárul ránk, mint a tapasztaltabb kollégáinkra.
Azt hihetjük, hogy nem egy idegen helyre kerülünk, hiszen életünk nagy részét iskolában töltöttük. Azonban hamar ráébredünk, hogy az ismerős helyzet igazából fordított.
Azokat a szerepeket, amiket ezerszer láttunk, most nekünk kell játszani. Míg korábban nézők voltunk, most színésszé válunk egy olyan helyen, ahol igazából a szokásokat, a szabályokat nekünk kell kialakítani. Ezen a ponton pedig eldönthetjük, hogy mit mutatunk magunkból, milyen pozitív pedagógiai – és szakmódszertani – eszközökkel színesítjük az órákat, hogyan viszonyulunk a diákokhoz, mit akarunk kihozni a munkánkból és önmagunkból. Mindehhez hozzátesz, hogy a mai gyerekeket sok új dolog befolyásolja; mint a digitális világ, a rohanó életmód, amihez a pedagógusok kisebb-nagyobb sikerrel próbálnak igazodni.
Tippek kezdő pedagógusoknak
A fiatal tanárok gyakran hasonló kihívásokkal állnak szemben, mint a veteránok: a felkészültség, a tanári attitűd és a tanítványokkal való kapcsolat, az osztálytermi fegyelmezés és szervezés, a tanulók motiválásának, valamint a tanulói munka értékelésének kérdésével. Természetesen a lista bővíthető.
Hogyan csináljam jól? A következőkben ezekre a kihívásokra szeretnék nektek megoldásokat és tippeket nyújtani, hogy könnyebb legyen ez az időszak, és pár év múlva is örömmel és lelkesedéssel nyissátok ki az osztálytermek ajtaját.
I. Elég felkészült vagyok? Elég jó vagyok?
Aligha lehet olyan kezdő pedagógus, aki ne tenné fel magának az „Elég felkészült vagyok?” vagy „Mit csináljak, ha nem tudom a választ?” kérdéseket. A legtöbbünkben szorongást kelthetnek ezek a gondolatok. De vajon minden óra előtt ezen kellene aggódnunk? Természetesen nem. Sok helyzet adódik az iskolában, ami váratlan stresszt eredményezhet. Íme néhány tipp a stressz hatékony iskolai kezeléséhez.
1. Empátia, hitelesség, elfogadás…
Rogers – a humanisztikus pszichológia atyja – szerint három viselkedési alapelv fogalmazható meg: empátia, hitelesség és elfogadás.
Empátiával, a diákok érzéseinek megértésével, annak minél pontosabb visszajelzésével egyénre szóló, személyes támogatást tudunk nyújtani a gyerekeknek. Ráadásul azáltal, hogy úgy érzik, őket is elfogadjuk, és együtt érzünk velük, példát mutatunk számukra, hogy ők is forduljanak társaik felé.
Ha egy diák érzi az őszinte empátiát és a támogatást a pedagógusa részéről, akkor képes kialakítani egy bizalmi kapcsolatot vele, ami megsokszorozhatja a tanuló teljesítményét.
Ha természetesen viselkedünk, vállaljuk önmagunkat, és képesek vagyunk őszintén közölni a gondolatainkat és érzéseinket, akkor hitelessé válunk. Ha úgy érezzük, hogy fontos számunkra a tanítás és a tanított tárgyaink, akkor képesek leszünk felkelteni az érdeklődésüket.
Színesítsük az órákat történetekkel, saját képekkel, élményekkel, így könnyebben megragad a diákokban az órai anyag.
Ennek fontos része, ha úgy gondoljuk, hogy a diákok képesek a változásra, fejlődésre, és támogatjuk őket abban, hogy higgyenek a saját képességeikben (fejlődési szemléletmód). Így megteremtjük a feltétel nélküli elfogadást és a bizalmat, amely viselkedésváltozáshoz vezethet. Az elfogadással azt jelezzük a gyermek felé, hogy szabad másmilyennek lennünk és mást gondolnunk, ettől még lehet jó együttműködésünk és kapcsolatunk. Másrészről pedig a másikba vetett bizalommal azt jelezzük, hogy képesnek tartjuk arra, hogy egy adott helyzetet sikeresebben oldjon meg a következő alkalommal.
Azok a gyerekek, akiknek pozitív és támogató kapcsolata van a pedagógusaival, jobb eredményeket fognak elérni, mint azok a társaik, akiknek hosszan húzódó konflitusuk van velük.
Egy elfogadó, szeretetteli és biztonságos légkörben pedig nem csupán a diák érzi jól magát, hanem a pedagógus is. Ha kialakítunk egy szerethető légkört, akkor az „Elég jó vagyok?” kérdés elveszíti létjogosultságát.
2. Felkészültség
Kezdő tanárként talán eleinte a felkészülés is megterhelőbb, hiszen még nincsenek olyan trükkjeink, feladataink, amiket csak előhúzhatunk a kalapunkból.
Sőt a pedagógus tudása is véges, így előfordulhat, hogy egy kérdésre nem tudunk választ adni, ez teljesen természetes. Azonban törekedjünk arra, hogy minél felkészültebbek legyünk a tananyagot illetően.
Ha mégis olyan helyzetbe kerülünk, hogy nem tudunk megválaszolni egy kérdést, akkor se ijedjünk meg.
Ismerjük el, hogy ez egy nagyon jó kérdés, majd őszintén mondjuk el a diákoknak, hogy erre most nem fogunk tudni választ adni, azonban a következő órára megnézzük azt. Ha viszont megígérjük nekik, hogy utánanézünk, akkor mindenképp tegyük meg. A kérdésfelvetőt is megkérhetjük, hogy nézzen utána a válasznak, és mondja el a következő órán.
II. Tanári attitűd
A kellemes tanár-diák viszony növelheti az oktatás hatékonyságát is. Ha a diákok kedvelik, szeretik a pedagógust, akkor mélyebben és szívesebben próbálják elsajátítani az általa tanított tananyagot.
Érdemes a diákokból is felkészültnek lenni. Ismerjük meg az érdeklődési körüket, az érzelmi erősségeiket és a tanulmányi szintjüket. Van, akinek a humán tárgyak mennek jobban, van, akinek a reálos tárgyak. Ha ezekkel tisztában vagyunk, jobban tudunk nekik segíteni.
3. Légy önmagad!
A rogersi pedagógia alapja, hogy ha te önmagad vagy, akkor tudsz a legjobban segíteni másoknak, hogy önmaguk lehessenek. A szemléletmódot nem könnyű összehangolni a lexikális tudás átadásával, azonban nem lehetetlen. Mondjuk el bátran, hogy milyen témakört nem szeretünk, nekünk is nehezek lesznek a következő órák, de együtt végig kell csinálni, mert érettségire, továbbtanulásra készülünk. Ráadásul valamelyik diák számára épp ez lehet izgalmas rész.
Tegyük fel, hogy a diákok biológiaórán a szaporodás témakörében olyan kérdést tesznek fel, ami kényelmetlen helyzetbe hoz: „Tanárnő hány évesen veszítette el a szüzességét?”; vagy irodalomórán: „Tanárnő hisz Istenben?”
- Ha úgy érezzük, hogy személyes viszonyban vagyunk az osztállyal, és belefér a kényes kérdések megválaszolása, akkor megválaszolhatjuk. Ezzel is építhetjük a gyerekekkel való kapcsolatunkat.
- Ha úgy érezzük, hogy ezek nagyon intim témák, akkor bátran mondjuk el az érzéseinket, hogy nekünk ez kényes téma, kényelmetlenül érezzük magunkat, nem akarunk róla beszélni.
Ha úgy reagálunk, hogy: „Hogy kérdezhetsz ilyet?”, „Ez nem idevaló!”, akkor az egy felvett szerep, álarc része lesz. A lényeg, hogy önazonosak legyünk a reakciónkkal, és önmagunkat adjuk.
4. Bensőséges viszony megteremtése
A tanítási órák a feszített munkatempó miatt kevésbé alkalmasak a bizalmas kapcsolatok kialakítására.
Használjunk ki minden olyan alkalmat, amikor lehetőségünk van közelebb kerülni diákjainkhoz.
Ilyen alkalmak lehetnek az osztálykirándulások, iskolai rendezvények, kirándulások. Kiszakadva a megszokott hétköznapokból olyan témák is előkerülhetnek, amelyek messze túlmutatnak a tanuláson és az oktatáson. Ilyen alkalom lehet egy Állatok Világnapja, egy Föld napja vagy egy környezettudatosság programsorozat, közös projektmunka is.
Ha bizalmas kapcsolatot tudunk kialakítani velük, beleférhet, hogy egy-egy családi konfliktus miatt nem rontjuk le végérvényesen a jegyüket, lehetőséget adunk a javításra. Egy ilyen lehetőség után többet fognak tanulni, hogy bizonyítsák, rászolgáltak a bizalmunkra.
Azonban ha a gyerekek megtisztelnek és beavatnak valamilyen titkukba, ne éljünk vissza a bizodalmukkal, és ne meséljük el kollégáinknak vagy tanítványainknak!
III. Fegyelmezés és szervezés
Kevés kezdő pedagógus lehet, akinek ne lett volna gondja az osztálytermi fegyelmezéssel. Az első néhány óra, nap cselekvései megalapozzák a gyerekekkel való későbbi kapcsolatot és a tantermi viselkedésüket. Azokat a szervezési formákat és fegyelmezéseket, amiket az elején kialakítunk, később nehéz megváltoztatni.
5. Osztálytermi szabályok
Érdemes az osztálytermi szabályokat minél hamarabb megbeszélni, és ezeket következetesen betartani és betartatni a tanulókkal. Már a tanév elején tisztáznunk kell, hogy a szabályok megszegései milyen következményekkel járhatnak. Mi történik, ha valaki zavarja az órát, ha nem készíti el a házi feladatát, ha nem hozza a felszerelését, vagy ha piszkálja az osztálytársát.
Ha közösen alkotjuk meg a szabályokat, azzal a gyerekek is érzik, hogy számít a véleményük. Másrészt láthatjuk, hogy mi az, ami belefér nekik, és mi az, ami nem.
Figyeljünk arra, hogy ha azt látja a diák, hogy igazából nincs következménye a szabályszegésnek, akkor felmerül benne a kérdés, hogy miért kéne betartani akár az előre lefektetett, közösen meghatározott szabályokat? Érdemes közösen megbeszélni azt is, hogy mi legyen a következmény szabályszegés esetén. Ha előre ők találják ki, könnyebben elfogadhatják.
6. Tanulók figyelmének fenntartása
A diákok érdeklődésének megragadása, a figyelmük fenntartása nagyrészt a mi feladatunk. Ez pedig gyakran kreativitást, színészi játékot és rugalmasságot igényel. Ha azt látjuk, hogy unják a banánt, kezdik elveszíteni az érdeklődésüket, figyelmük másra irányul, akkor érdemes elgondolkodnunk, hogy – a csoportdinamikát is figyelembe véve – megfelelő szakmódszertani eszközöket alkalmazunk-e. Ha a feladat testhezálló a diákoknak is, akkor örömüket lelik a munkában, és később is szívesen csatlakoznak az órai munkához.
Az ilyen szituációkhoz érdemes egy S.O.S. tervvel rendelkeznünk, amihez akár az óratervünkben is készíthetünk egy új oszlopot. Ha pedig azt tapasztaljuk, hogy rendszeresen unják az órákat, akkor érdemes az eddig alkalmazott eszközeink hatékonyságát átgondolni. Színesítsük az órát egy csapatversennyel, a korosztálynak szóló videókkal, feladatokkal.
IV. A tanulók motiválása
A tanulók megfelelő motiválása gyakran még a veterán pedagógusoknak is kihívást jelenthet. A motiváció alatt érthetünk belső (intrinzik) és külső (extrinzik) motivációt. A belső motiváció a személyből fakad, az egyén a saját örömszerzése szempontjából foglalkozik valamivel. Külső motiváció esetén pedig jutalomért, dicséretért vagy épp büntetés elkerülése végett cselekszik.
7. Belső motiváció kialakítása
A pozitív megerősítéssel és megfelelő dicséretekkel a belső motivációt fejleszthetjük. A belsőleg motivált egyén kitartóbban foglalkozik valamilyen tevékenységgel, mint a külsőleg motivált személy, így fontos, hogy a gyermekek belső motivációját fejlesszük és növeljük.
Teremtsünk olyan közeget, ahol a diákok ki tudják bontakoztatni a képességeiket.
Mivel gyakran olyan feladatokat kell csinálniuk az iskolákban, amik nehezek lehetnek nekik, nem biztos, hogy azonnal sikerélményük lesz benne. A belső motiváció fejlesztése érdekében bátorítsuk őket. Adjunk visszajelzést a munkájukra, megfelelően dicsérjük és támogassuk őket. Értékeljük az erőfeszítéseiket, a kisebb és a nagyobb sikereiket is. Ezeken túl is a belső motiváció javára válik a pozitív pedagógus-diák viszony, a kortársak támogatása, az önmagukba vetett hit, az érdeklődés a tárgy iránt.
8. Tananyag és érdeklődési kör
Adjunk lehetőséget a gyerekeknek arra, hogy a saját érdeklődési körükkel kapcsolják össze az órai anyagot. Ez akár projektmunkában, akár egy-egy óra keretében is megtörténhet.
- Ha egy diák szeret origamizni, hajtogassa meg az irodalmi mű egy részét, vagy valamilyen állatot, növényt.
- Ha egy gyerek szeret írni, akkor adjuk meg annak a lehetőségét, hogy papírra vesse egy-egy témával kapcsolatos elképzeléseit.
- Ha a fizika vagy a matematika a szíve csücske, akkor adjunk neki esélyt arra, hogy a számokon és képleteken keresztül fejezze ki önmagát. Mutassa be Stephen Hawking életét, fesse le rajz órán, ezzel is lehetőséget adva a témák összekapcsolására.
- Ha egy diák szeret sportolni, mutassa be biológia órán egy kiselőadás formájában a sport jótékony hatásait.
- Ha valaki lakberendező akar lenni, akkor mutassa meg, hogy milyen geometriai formák találhatók meg a lakásokban, és máris összekapcsoltuk az érdeklődési körét a matematikával.
Minél jobban igyekszünk összekötni az órai anyagot a saját érdeklődési körükkel, annál szívesebben foglalkoznak majd a tananyaggal. Ha úgy érezzük, hogy nem tudnánk összekapcsolni a témát egy érdeklődési körrel, akkor kérdezzük meg bátran a kollégáinkat, diákjainkat, nekik van-e rá ötletük.
V. A tanulók értékelése
Talán az egyik legnehezebb része a pedagóguspályának, hogy hogyan is értékelünk. Az értékelés és az osztályozás kiemelkedő jelentőséggel bír a gyermek és a szülő életében, aminek hosszú távú következményei lehetnek. Az értékelés során a diák tudását, szorgalmát, kitartását, hozzáállását értékeljük, mely szorosan összefügg a motivációval is.
9. Gamifikáció az értékelésben
A gamifikáció (játékosítás) a játékok és játékelemek alkalmazását jelenti. Célja, hogy az oktatást érdekessebbé és eredményesebbé tegye, és azokat a dolgokat is jókedvvel csinálják a gyerekek, amiktől addig talán szenvedtek.
Például adjunk leckék helyett küldetéseket a diákoknak egy témakörhöz, amikért pontokat, matricákat, jelvényeket, kedvezményeket kaphatnak. Játékosíthatjuk az óra menetét, a számonkérést/értékelést, az otthoni tanulást, a közösségi aktivitást, a teljes képzést. Határ a csillagos ég.
A diákok egy rossz érdemjegynél demotiválttá válhatnak. Míg ehelyett egy küldetésben, ahol pontokat gyűjthetnek, maximum kisebb gyarapodást könyvelhetnek el, ezáltal nem kudarcként, hanem fejlődésként élhetik meg az előrehaladásukat.
Amennyiben többet szeretnél olvasni a gamifikációról, itt megteheted.
10. Feleltetés
Feleltetés közben támogassuk a tanítványainkat. Ha például sokat ront a teljesítményén a szereplés, ha kényelmetlen számára, izgul, vagy zavarba jön attól, hogy ki kell állnia az osztály elé, akkor érdemes lehet megengedni, hogy a helyén maradjon.
Támogassuk a diákokat a számonkérések során, ezzel is könnyítve a helyzetüket.
A szorongó diákok a feleltetéstől megijedhetnek, ami gátolja a megszerzett tudás visszaadását, még akkor is, ha előtte órákat tanultak rá. Más gyerekek azonban ilyen helyzetben is magabiztosak, és könnyebben vissza tudják adni a tudásukat. A kettő közti felismerés nehéz. A feleltetés megkönnyítése érdekében óra előtt kivetíthetjük nekik az előző órán szerepelt ábrákat, képeket, így segíthetjük őket a felkészülésben. Akár párban is feleltethetjük őket, fejlesztve a társas együttműködést.
+ 1 tipp: Szeresd azt, amit csinálsz
Csodálatos módon tudnak a gyermekek rezonálni az aktuális állapotunkra. Ha feszülten, fásultan, stresszesen megyünk be órát tartani, az hamar megjelenik az osztály dinamikáján. Nyugtalanul fognak viselkedni, passzívabbak lesznek. Azonban ha nyugodtan, kellő magabiztossággal, pozitívan, kipihenten, szeretettel megyünk be, akkor a tanulók is kezelhetőbbek és nyugodtabbak lesznek. Ha nem szeretnénk azt, amit csinálunk, hogy várhatnánk el a diákjainktól, hogy ők szeressék?
Válassz olyan munkát, amit szeretsz, és egy napot sem kell dolgoznod az életedben.
– Konfucius
Érdemes ezt a gondolatot újra és újra érlelni magunkban annak érdekében, hogy a jövő nemzedékei azt a pozitív nevelést és oktatást kapják, amelyet mindannyian megérdemelnek.
A gyermekeken túl figyeljünk önmagunkra is, találjuk meg az örömöt a mindennapokban, az egyensúlyt az életünkben, hiszen, ha jól vagyunk, akkor csökkentjük a kiégés lehetőségét, és hivatásként élhetjük meg a munkánkat.
Csatlakozz Magyarország 1. pozitív pszichológiai közösségéhez, ahol azon túl, hogy egy közösség tagja lehetsz, sok hasznos tippet, tanácsot olvashatsz!
Felhasznált szakmai tartalom
- Mátóné Szabó Cs. (2007): A pályakezdő pedagógus, Budapest, Eötvös kiadó.
- Mihály I. (2002): Pedagógusok a változ(tat)ás kihívásai közepette, Új pedagógiai szemle.
- Kollár K., Szabó É. (2017): Pedagógusok pszichológiai kézikönyve I.-III. Budapest: Osiris Kiadó.
- Kollár K., Szabó É. (2004): Pszichológia pedagógusoknak. Osiris Kiadó, Budapest.
- Rigóczki, Cs. (2016), Gamifikáció (játékosítás) és pedagógia. Új Pedagógiai Szemle. 2016/3-4. 69-75.
- További felhasznált irodalom: itt és itt.
Mohácsi Rebeka
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
