Hajlamosak vagyunk az empátiára úgy gondolni, mint egy velünk született képességre. Vagy érzékenyek vagyunk mások problémáira, vagy nem. Ha a gyermekünk könnyen ráhangolódik a környezetére, kísérleteket mutat a másokról való gondoskodásra, akkor nagyon boldogak vagyunk. „Hú, milyen empatikus ez a gyermek!” Ha viszont a gyermekünk nehezen osztozik, agresszívabban áll ki saját maga érdekében, akkor gyakran csak legyintünk. „Áh, ő olyan kis akaratos.” Legújabb cikkünkben a játékos empátiafejlesztés pozitív hatásairól olvashattok. Varga Réka pszichológus írása.
Az előző évtizedekben végzett kutatások egyre jobban rávilágítanak arra, hogy az empátia nem csak egy velünk született és tőlünk független mértékű képesség, hanem egy könnyen fejleszthető terület. Az a gyermek, aki rá tud hangolódni a környezete igényeire, asszertív módon éri el akaratát, és elsajátítja a másokról való gondoskodás képességét, nemcsak saját életét könnyíti meg, de tudatosabb és érzékenyebb lesz majd a világ problémáival szemben is (pl.: klímaváltozás, egyenjogúság).
Bár nem születik mindenki ugyanolyan szociális készségekkel vagy érzékenységgel, de ez nem jelenti azt, hogy ne tehetnénk rá szert mindannyian!
A kisebb korban elkezdett játékos empátiafejlesztés egy könnyen kivitelezhető lehetőség arra, hogy a kisebbek (és nagyobbak) elsajátíthassanak egy olyan látás- és viselkedésmódot, aminek segítségével könnyebben tudnak majd helytállni a közösségükben, és produktív tagjai lehetnek később a társadalomnak.
Mi az az empátia?
A fejlesztés előtt érdemes megismerkedni az empátia fogalmával és összetettségével.
Az empátia a személyiség olyan képessége, amelynek segítségével a másik emberrel való közvetlen kommunikációs kapcsolat során bele tudja élni magát a másik lelki állapotába.”
– Buda Béla
Így más emberek szavakkal ki nem fejezett szándékait, érzéseit is képesek vagyunk megérezni és ezáltal megérteni. Mások érzéseinek felismerésére a saját személyes élményeinket, emócióinkat hívjuk elő, és ezek segítségével beleélhetjük magunkat más helyzetébe. Az érzelmek, az összefüggések megértése és az ezekről való tudatos kommunikáció szintén az empátia hozadéka.
Mikor jelenhet meg gyermekeknél az empátia?
Az empátia több formában is megjelenhet a gyermekek életében. Ilyen lehet, mikor társuk bánatát látva ők is elszomorodnak, vagy ha nagyon beleélik magukat egy mesébe.
Az empátia egy csodálatosan komplex jelenség. Szükséges hozzá, hogy a gyermek képes legyen az érzelmek felismerésére, differenciálására.
Az érzelmeket még mi, felnőttek is időnként rosszul értelmezzük, akár önmagukon is. Például nem ritka, hogy düh mögé rejtjük csalódásunkat. Ezen „álruhába” bújt reakciók felismerésére szükséges az önismeret és a saját érzelmeink elfogadásának képessége.
Miért fontos az empátia fejlesztése gyerekeknél?
Az empátia fejlesztése gyermekkorban hozzájárulhat a későbbi élet sikereihez. Ha játékosan fejlesztjük az empátiát, akkor elősegítjük a gyermek asszertív megküzdési módjainak kialakulását, növeljük a szociális érzékenységét és az érzelmeiről való kommunikáció sikerességét.
Segíthet a boldogabb társas kapcsolatok kialakításában, a munkahelyi elégedettségben és sikerességben is.
Tippek az empátia játékos fejlesztésére
Az alábbi tippek egyszerű, kis eszközigényű gyakorlatok, amikkel otthon is játékos módszerekkel fejleszthető a kicsik és a nagyok empátiája egyaránt.
1. Az empátia játékos fejlesztése beszélgetéssel
A szülő és gyermeke közötti biztonságos kötődés, a megfelelő érzelmi és fizikai támogatás mélyen meghatározza a gyermek saját érzelmeihez való viszonyát. Amikor saját kis családunkban biztonságban érezzük magunkat, és merjük vállalni és kommunikálni érzelmeinket, nagyobb eséllyel leszünk tágabb környezetünk felé is nyitottak és gondoskodóak. Így, ha aktívan támogatjuk a gyermekeket saját érzéseik elfogadásában és kezelésében, hozzásegítjük őket az empátia fejlődéséhez is.
Fogadjuk el a gyermek negatív érzéseit is!
A negatív érzések az élet velejárói. Egy gyermek sem profitált még hosszú távon abból, hogy „boldog buborékban” élt, vagy ha nem volt megengedett egyes negatív érzések megélése. Az elnyomott szomorúság vagy csalódottság gyakran törhet elő később, akár harag, frusztráció formájában is. A gyermek ki nem nyilvánított negatív érzései később összegyűlve csattanhatnak saját magán vagy a környezetén.
Ha ezekről a kellemetlenséget okozó érzésekről biztonságos közegben beszélgethet, és segítünk neki megérteni ezek okait és következményeit, akkor elősegíthetjük, hogy ő is motivált legyen mások elfogadására és megértésére.
Azok a gyermekek, akik megtanulják elnyomni saját negatív érzelmeiket, nem lesznek képesek megérteni másokat sem ugyanabban a helyzetben. Így kevésbé tudják majd érzelmileg támogatni a társukat.
Azok a gyermekek, akik megtanulták a negatív érzelmeiket szabályozni, hajlamosabbak nagyobb empátiával fordulni mások felé. 👉A megfelelő szorongás- és frusztrációcsökkentő technikák elsajátításával játékosan fejlesztheted gyermeked empátiáját.
Segíts neki megfogalmazni, mit érez!
A negatív érzelmek elnyomása – „Egy ilyen nagy gyerek már nem sírhat emiatt!” – vagy lekicsinylése – „Ne sírj! Ez katonadolog.” – helyett inkább bátorítsd arra, hogy beszélgessetek róla! Ha még nem érti az okát, próbáld elmagyarázni. Találjátok ki együtt a megoldást, hogyan érezhetné jobban magát. 👉 Olvass a szorongáscsökkentő gyermekrelaxációs technikákról.
2. Segíts megnevezni az érzelmeit!
Szókincsünk életkorunk előrehaladtával egyre bővül. Egy totyogó kisgyermeknél még természetes, hogy nehezen fejezi ki az érzelmeit. Ellenben a szülők már ekkor sokat tehetnek a gyermek érzelmi szókincsének fejlesztéséért.
Ha egy kisebb esés vagy beütött kobak miatt sírni kezd a kicsi, ahelyett, hogy reflexből (és önnyugtatásból) azzal reagálnál, hogy
- „Semmi baj! Nem történt semmi.”
Próbáld meg más oldalról megközelíteni a helyzetet:
- „Nagyon megijedhettél! Örülök, hogy nem esett nagy bajod.”
Ha kimaradt a délutáni alvás és egyre nyűgösebb, segíts neki ezt megérteni:
- „Látom, hogy nagyon dühös vagy. Szerintem azért, mert már nagyon elfáradtál. Próbáljunk meg lepihenni kicsit.”
3. Legyél te az empátia példamutatója!
Használd ki a mindennapok lehetőségeit! Érdemes a beszélgetések során neked is megosztanod a gyermekeddel, hogy érzed magad! Ezáltal bővül az érzelmi szókincse, és általad is gyakorolhatja, hogyan vegye fel mások szemszögét, hogyan értse meg mások helyzetét. Mind a jót, mind a rosszat érdemes megbeszélni.
Ha valami kedveset tesz, jelezd vissza neki és éreztesd vele, hogy milyen sokat jelentett ez neked:
„Nagyon boldog vagyok, hogy segítettél nekem a pakolásban/szemét kidobásban/mosogatásban.”
Ha dühös vagy rá, fogalmazd meg számára pontosan az érzést, és az okát is:
„Most mérges vagyok rád, mert megrúgtál.”
Amikor a szülő nyitottan tud beszélni saját érzelmeiről, automatikusan eltanulja azt a gyermeke is.
4. Használd ki a mesék csodálatos erejét!
Amit látsz, amit érzel, arról beszélgessetek! Legyen az TV, utca, óvodai vagy iskolai élmény, azzal segíthetsz a legtöbbet, ha felismered a helyzetet, és megbeszélitek.
Kihasználhatjátok a mesék sokszínű világát. Legyen az akár könyvformájú, akár mesefilm, tökéletes alkalom lehet az empátia játékos fejlesztésére. Válasszatok olyan meséket, ahol központi szerepet kap a segítségnyújtás, az összetartás. Mesehallgatás vagy filmnézés után bátran kérdezz rá, hogy ő mit gondol a szereplők érzelmeiről, cselekedeteiről vagy éppen arról, ahogy másokkal bánnak.
Ha egyedül még nehezen látja meg az összefüggéseket, ebben is lehetsz te a segítője!
Meséld el neki, szerinted mi történt, miért érzi magát az éppen nézett mese szereplője jól vagy rosszul. Ha már nagyobb, és könnyebben mesél saját érzéseiről is, akkor kérdezd meg őt, hogy mit tett volna, ha ő lett volna az adott helyzetben?
Bátran fejezd ki te is közben saját gondolataidat: „Szegény kis Vuk, nagyon félhetett egyedül az erdőben!” vagy „Szegény Anna, nagyon félthette a testvérét, amikor Elza elfutott előle!”
5. Legyünk nyitottabbak mások problémáira, akkor is, ha az minket nem érint!
Kutatások szerint könnyebben empatizálunk olyan emberekkel, akiket közelről ismerünk, vagy valamiben hasonlónak érezzük magunkhoz őket.
Minél több olyan emberrel találkozik a gyermek, akik tőle különböznek, akár vallásukban, személyiségükben, bőrszínükben, társadalmi helyzetükben annál könnyebben empatizál majd másokkal.
Egy elfogadó légkörrel rendelkező család, óvoda vagy iskola észrevétlenül fejleszti a gyermekek empátiáját. Fontos, hogy érezze, hogy nemcsak akkor érdemes foglalkozni mások problémájával, ha az őt is érintheti.
6. Játékos empátiafejlesztés gyerekeknek – szó szerint!
Nincs is könnyebb példamutatás, mintha eljátszunk valamit. Mások nézőpontjának tudatos megismerése elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük a bennük végbemenő folyamatokat és az érzéseket, amiket kiváltanak belőlük egyes események. Ha a gyermek egy helyzetben nehezen tudott empatikusan fordulni a többiek felé, játsszuk el később!
A szülő a szerepjáték révén könnyen megmutathatja és verbalizálhatja a kicsiknek, hogy mit érzett közben.
Legyen az báb, kedvenc plüssmaci vagy egy játékbaba, ezekkel az eszközökkel egyszerűen megjeleníthető a gondoskodó, empatikus viselkedés. Lehetőséget kaphattok, hogy „élőben” kipróbáljátok, hogyan is reagálhattok egy helyzetre következőnek.
Szerepjátéknál igyekezzünk arra motiválni a gyermeket, hogy élje bele magát a másik szerepébe. Amikor pedig nem tudja megfogalmazni az érzéseit, segítsük egy kis útmutatással.
Mit csinálna a Maci mamája? – empátiafejlesztő játék
Plüssökről, babákról akár fizikailag is gondoskodhatunk. Válasszunk ki egy szerencsés plüsst. Képzeljük el, hogy valami baj történt vele, például elesett / fáj a hasa / megbántották…
Amikor kitaláltuk a problémáját, próbáljuk a gyermeket arra biztatni, hogy találja ki, hogyan lehetne jobb neki. Például: a lehorzsolt térdű sérült macit meg lehet kérdezni, hogy hogy van? Nagyon megütötte-e magát? Tegyünk-e rá sebtapaszt? Szeretne-e egy ölelést?
Szülői instrukciók mentén így könnyen eltanulhatják a gyermekek, hogy mik a megfelelő reakciók egy ilyen helyzetben, ezzel is észrevétlenül és játékos módon fejlesztve az empátiájukat.
7. Tanítsuk meg olvasni az arcunkról!
Az érzelmek pontos felismeréséhez nagyban hozzájárul a metakommunikációnk. Játsszuk el az érzelmeket és hagyjuk a gyermeket kitalálni őket! Vajon észreveszi, hogy az összehúzott szemöldökünk a düh jele? Vajon felismeri, hogy a remegő szánk a sírás jele?
Semmi baj, ha az 5-6 éves gyermek még keveri az érzelmeket , de játékos formában könnyen lehet az érzelemfelismerését fejleszteni már ekkor is.
Kérjük meg, hogy mutogassa el ő is, milyen az, ha dühös, boldog, szomorú. Érdemes megfigyelni:
- mi ment neki könnyen?
- Mi volt az, ami nehézséget okozott?
- Mi az, amit esetleg fel sem ismertünk volna nála?
Egyes gyermekek könnyen felismerik mások arcán és testén is megjelenő érzelmeit, más gyerekeknek viszont időbe és gyakorlásba telik, mire ráéreznek.
Minél nagyobb a gyermek, annál könnyebben megértethető vele, hogy mekkora hatással tudunk lenni környezetünk életére. Az, hogy tetteink, reakcióink befolyásolják nemcsak a szeretteinket, de a tágabb közösségünket is.
Ha már kiskorban neveljük az empatikus viselkedésmódokra, azzal hozzásegítjük a gyermeket ahhoz, hogy lehetőségeiből úgy hozza ki a legtöbbet, hogy ezzel nem hogy nem árt, de még segíti is vele környezetét.
Csatlakozz Magyarország 1. pozitív pszichológiai közösségéhez, ahol azon túl, hogy egy közösség tagja lehetsz, sok hasznos tippet, tanácsot is olvashatsz!
Felhasznált szakmai tartalom
- Buda B. (1980). Az empátia – a beleélés lélektana. Gondolat Kiadó, Budapest.
- Decety J., Jackson PL. (2004). The functional architecture of human empathy. Behavioral and cognitive neuroscience reviews 3(2),71-100.
- Decety J., Cowell J.M. (2014). Friends or Foes: Is Empathy Necessary for Moral Behavior? Perspectives on Psychological Science. 9(5),525-37.
- További felhasznált szakmai tartalom elérhető itt és itt.
Varga Réka
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
