Az iskolapadban számos kihívással találjuk szembe magunkat. Előfordulhat, hogy egy diák jó képességei ellenére nem tudja megmutatni az erősségeit. Mi lehet ennek az oka? És hogyan segíthet a tanulásban a meditáció? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ. Konyári Ildikó írása.
Biztosan te is hallottál már olyan gyerekről, vagy ismerhetsz is olyat, akinek „olyan jó feje lenne”, de egyszerűen mégsem teljesít túl jól az iskolában. Számos oka lehet annak, hogy egy diák az iskolapadban nem tudja megmutatni az erősségeit, nem tudja kibontakoztatni a tehetségét. Ehhez elsőnek nézzük meg, milyen tényezők befolyásolják az iskolai teljesítményt!
Elvárások: ki vagyok én?
Minden gyermekkel szemben elvárásokat állít a környezete. Ezek gyakran nem tudatosan kigondolt, és nem is feltétlenül hangoztatott elvárások. A felnőtt a gyereket valamilyennek gondolja – többek között lehet okos, ügyes, tehetséges, de lehet ügyetlen is a fiatal. Ezzel azonban – még ha konkrétan nem is mondjuk ki –, a gyermek viselkedését befolyásoló elvárásokat építünk. Az elvárás pedig önbeteljesítő jóslattá válik: például előfodrulhat, hogy könnyebb feladatok, kevesebb kihívás elé állítunk valakit, ha azt feltételezzük róla, hogy nem olyan ügyes.
Emiatt kevesebb lehetősége lesz a fejlődésre, később pedig valóban ügyetlenebb lehet azokhoz a gyerekekhez képest, akik megtanulhatták, hogyan kell nehezebb feladatokkal szembenézni.
Nemcsak az jelenthet nehézséget, ha túl alacsony elvárásokat állítunk a gyerekkel szemben, hanem az is, ha túl magasakat. Az irreálisan magas elvárásokat nem fogja tudni teljesíteni – például, hogy soha ne hozzon haza fekete pontot, soha ne legyen 5-östől rosszabb jegye, vagy elvégezzen egy olyan feladatot, ami még nem elvárható az ő korában. A feladatot kudarcként fogja megélni, emiatt pedig könnyen előfordulhat, hogy a későbbiekben kevésbé lesz lelkes, vagy motivált a próbálkozásra.
Fontos szerepe van tehát az iskolai teljesítményben, hogy milyen címkékkel találja magát szemben a gyerek. Okosnak tartanak? Ügyesnek tartanak? Esetleg rossz gyereknek tartanak, aki mindig rendetlenkedik?
Önbizalom: képes vagyok rá?
Láthatjuk tehát, hogy az a gyerek, akiről úgy gondolkodnak, hogy ő jó képességű, könnyen fejlődik, több olyan lehetőséget is kap, ahol ezt megmutathatja. Könnyebben jut sikerélményhez. A sikerek során megtanulja, hogy képes megbirkózni az új helyzetekkel. Ez növeli az önbizalmát, vagyis az abban való hitét, hogy rendelkezik olyan tulajdonságokkal és képességekkel, amelyekre szüksége van a problémák megoldásához vagy az előrelépéshez (például a jó tanuláshoz).
Az önbizalom, a magabiztosság segíti az új helyzetekhez való alkalmazkodást, az új feladatok elvégzését, a korábban nem látott, új szabályok elsajátítását.
Ez az iskolában rendkívül fontos szereppel bír, hiszen minden nap új szabályokkal, új ismeretekkel és új helyzetekkel találkoznak a diákok.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez nem azt jelenti, hogy minél tökéletesebbnek tartjuk a gyereket, ő annál tökéletesebb lesz. Ahogy korábban is láthattuk, a túl magas elvárások nehéz következményekkel járhatnak. Korábbi cikkünkben bővebben is olvashatsz a gyerekkori perfekcionizmusról.
A stressz ördögi körforgása
Az iskolában számos tényező van jelen, ami potenciális stresszforrás lehet: a legtöbb gyerek például stresszként éli meg a számonkéréseket, de egyesek az órai feladatok elvégzését is. A túlzott stressz okozta szorongásról tudjuk, hogy rontja a teljesítményt. Talán neked is van arról emléked, amikor egy nagyon nehéz tantárgyból kellett felelned, borzasztóan izgultál, és hirtelen semmi nem jutott eszedbe.
Teljesítményszorongásról akkor beszélhetünk, amikor valaki fél a büntetéstől, vagy a jutalom elmaradásától, ha nem végez el megfelelően egy feladatot. Ilyen például, amikor egy diák fél a rossz jegytől, vagy attól tart, ha rosszul teljesít az iskolában, nem mehet el táncórára, fociedzésre vagy nem játszhat a kedvenc játékával. Ekkor előfordulhat, hogy a túlzott stressz hatására rosszabbul fog teljesíteni, később pedig hasonló helyzetben még jobban fog rettegni a rossz teljesítménytől és a következményeitől. Ez egy ördögi kört indíthat el.
Természetesen stresszes körülményekkel minden életkorban találkozunk. Ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül rosszul fogunk teljesíteni. Fontos, hogy a stresszt megtanuljuk megfelelően kezelni. Az ilyenfajta tudást elsősorban otthon sajátítjuk el, de a környezetünkből folyamatosan szerzünk tapasztalatokat. Láthatjuk, hogy mások mit tesznek nehéz helyzetekben. A gyerekkori szorongásoldásról korábbi cikkünkben is olvashatsz.
Elterelődő gondolatok: „Miért nem tudsz figyelni?”
Ha a gyerek nem tud odafigyelni az órán, nagyon nehéz lesz számára elsajátítani a tananyagot. Ha nem figyel oda megfelelően a feladatok megoldására, könnyen lehet, hogy „összecsapja”, és rossz eredményt ér el. Nem kell feltétlenül figyelemzavarosnak lennünk ahhoz, hogy nehezünkre essen sokáig egy dologra koncentrálnunk. Ha fáradtak vagyunk, vagy az átlagostól több vagy jelentősebb esemény történik velünk, könnyen előfordulhat, hogy elkalandoznak a gondolataink, és azon kapjuk magunkat, hogy a feladatunktól valami egészen különböző dolgon álmodozunk.
Biztosan te is emlékszel arra, milyen fárasztó volt gyerekként a délutáni órán a tanárra figyelni. Hirtelen sokkal érdekesebb volt az osztályterem parafatáblájára kitűzött kartonvirág, az osztálykirándulás képei, a padtárs tolltartójának mintája. Vajon milyen lett volna, ha nekünk is ott lapult volna emellett a táskánkban a csábító okostelefon, rajta sok izgalmas játékkal, a barátainktól kapott üzenetekkel és rengeteg képpel, amit most posztoltak az ismerősök?
Gyakran nehéz hosszú ideig egy dologra figyelni.
Láthatjuk, a hétköznapokban könnyen adódhatnak olyan helyzetek, amikor nehezünkre esik koncentrálni. Kisebb korban ez még nehezebb feladat, ugyanis az a képességünk, hogy a figyelmünket egy adott dolgon tartsuk, a növekedésünk során fejlődik. Az idegrendszerünk érése, a folyamatos „edzés” és a próbálkozás következtében alakul ki.
Hogyan segíthet a meditáció gyerekeknek?
Természetesen az, hogy hogyan teljesít a gyerek az iskolában, sokkal több dolog függvénye, mint amennyit fel tudnánk sorolni. Jelentős cél lehet például a tanulás szeretetének kialakítása. Ha a gyerek nemcsak hasznosnak látja a tanulást, hanem örömét is leli a folyamatban, az a teljesítményének javulásához vezethet. A korábban említett tényezőkről általánosságban is elmondhatjuk, hogy jelentős szerepet játszanak abban, a gyerek ki tudja-e hozni magából a maximumot. Nézzük meg, hogyan segítheti a gyerek kibontakozását a meditáció!
Milyen is egy gyerekmeditáció?
Sokaknak a meditációról mély lelki tartalmú, nehéz gyakorlatok juthatnak eszükbe. Ez természetesen a felnőtteknek készült gyakorlatoknak sem mindegyikére jellemző. A gyerekmeditációk viszont leginkább a relaxációhoz, vizualizációhoz hasonlítanak. Például a gyerekek a segítségünkkel elképzelhetnek megnyugtató képeket, vagy ráirányíthatják a figyelmüket egy bizonyos érzékelésre (illatra, tapintásra, légzésre…).
Megfelelő elvárások és elfogadás
Láthattuk, hogy a túl magas és a túl alacsony elvárások is rosszabb teljesítményhez vezethetnek. Fontos tehát, hogy a gyerekkel szemben olyan elvárásokat támasszunk, amelyek a jelenlegi képességeit kicsit meghaladják, arra ösztönzik, hogy fejlődjön, ám ne legyenek teljesíthetetlenek. Az ilyen típusú elvárások tartományát legközelebbi fejlődési zónának is nevezzük.
Jutalmazzuk a teljesítmény helyett az igyekezetet! Például ahelyett, hogy a jó jegyért dicsérnénk meg, emeljük ki, hogy milyen ügyes volt, hogy szorgalmasan készült a számonkérésre, vagy hogy milyen kitartó, hogy sokat gyakorolt!
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy optimális elvárások mellett is – bármilyen okból kifolyólag – előfordulhat, hogy a gyerek nem tudja teljesíteni a feladatot, és ez számára kudarcélményt jelenthet. Felnőttként is nagyon rossz érzést okozhat, ha nem sikerül valamit megfelelően megoldanunk. Dühöt, csalódottságot érezhetünk. Segíthet, ha a gyerek megtanulja a kudarc során megélt érzéseit elfogadni, és megtanul bánni velük. Meditáció során az ilyen nehéz érzéseket ellensúlyozhatjuk.
Hatékony stresszcsökkentés
Számos kutatás alátámasztja, hogy a meditáció csökkenti a stresszt. Ahogy korábban is említettük, fontos, hogy a gyerek megtanulja megfelelően kezelni nehéz érzéseit, ha stresszes körülményekkel találkozik.
Próbáld ki: Lufigyakorlat
Hunyjátok be a szemeteket, és képzeljétek el, hogy egy hatalmas lufit fogtok a kezetekben!
Olyan színű lehet, amilyet csak szeretnétek. Lassan, mélyen lélegezzetek be orron keresztül, és szájon át lélegezzetek ki!
Képzeljétek el, hogy minden dühöt belefújtok a színes lufiba! Lassan lélegezzetek be orron keresztül, és fújjátok bele minden rossz érzéseteket a lufiba!
Ha a lufit felfújtátok, gyorsan kössetek rá görcsöt, és képzeljétek el, hogy felemelkedik. Kövessétek lelki szemeitekkel, ahogy a lufi elszáll, messze a magasba, és egyszer csak eltűnik. Ha szükségét érzitek, újabb képzeletbeli lufit is felfújhattok.
Ha a gyerek megtanulja, hogy képes megküzdeni a nehéz érzésekkel, kevésbé fog aggodalommal gondolni az olyan helyzetekre, amelyek stresszt okozhatnak. Magabiztosabban áll majd hozzá, és a kudarcot is rugalmasabban kezelheti.
„Képes vagyok rá!”
Meditáció során nemcsak a nehéz érzéseket tudjuk elengedni, hanem tapasztalatot szerzünk arról, hogy képesek vagyunk megküzdeni egy nehéz helyzettel. Tudjuk, hogy az önmagunkba és képességeinkbe vetett erős hit segíthet abban, hogy feltaláljuk magunkat új helyzetekben, és nehéz feladatokat oldjunk meg. Ezáltal a meditáció növelheti az iskolai teljesítményt.
Egyes gyakorlatok kifejezetten arra épülnek, hogy újból átéljük a sikereinket és az önmagunkkal kapcsolatos pozitív érzéseinket. Ezeknek az élményeknek az erősítése szintén segítheti az önértékelés növelését.
Az önértékelésében stabil és magabiztos gyerek bátrabban keres olyan feladatokat, ahol megmutathatja és fejlesztheti a képességeit,
ezek a sikerélmények pedig tovább növelik az önbizalmát. Ez egyfajta önfenntartó, megerősítő kört indíthat.
A figyelem fejlesztése
A gyerekmeditációs gyakorlatok nemcsak a stresszcsökkentés és az önbizalomnövelés szempontjából hasznosak. A legtöbb gyakorlat során a figyelmet egy érzékelésen (például egy illat), a légzésen vagy egy elképzelt képen, eseménysoron tartjuk.
Az illatokra való figyelés segít a jelenben maradni.
Már önmagában az, hogy a gyerek gyakorlatot szerez az „egy dologra való fókuszálásban” fejleszti a figyelmi képességét. A figyelem jobb megtartása pedig eredményesebb tanulásoz vezet.
Fontos, hogy a gyermek életkori és egyéni sajátosságainak megfelelő gyakorlatot válasszunk. Kezdhetjük egészen rövid és egyszerű gyakorlatokkal, majd választhatunk hosszabbakat, összetettebbeket.
Válasszatok ki egy illatos ételt (mondjuk gyümölcsöt), virágot vagy egy illóolajat! Csukjátok be a szemeiteket, és szippantsatok bele együtt hármat az illatba! A cél az, hogy ez alatt a rövid idő alatt csak az illatra figyeljetek! Később növelhetitek az időt, és választhattok több illatot is, amelyeket egymás után figyeltek meg.
Az iskolán túl
A meditáció segítheti a stressz csökkentését, a sikerélmények megélését, az önbizalom növelését, és a figyelmi képességeket is edzi. Mindezek pozitív hatással vannak a tanulás eredményességére, ám mindenképpen érdemes azt is kiemelnünk, hogy ezek a hatások az iskola falain túl is igazán hasznosak.
A gyerek megtanulja, hogy képes a nehéz helyzetekben megoldást találni, és tud bánni az érzéseivel. Az érzelemszabályozás és annak megélése, hogy kontrollal rendelkezik a körülötte és benne zajló történések felett, megerősíti önmagába vetett hitét. Ezt pedig az élete számos területén kamatoztatni tudja. Többek között bátrabban ismerkedhet, barátkozhat a kortársaival, asszertívebben kommunikálhat, kompromisszumkészebb lehet a testvérkapcsolataiban, érdeklődőbb lehet a tapasztalatszerzésre.
Felhasznált szakmai tartalom
- Bredács A., Takács K. (2020): A stresszel való megküzdőképesség fejlesztése az iskolában a reziliencia és a pszichológiai immunitás eszközeivel. Iskolakultúra, 30(3), 62–84.
- Cole, M., Cole, S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.
- Chang, J., Hierbert, B. (1989): Relaxation procedures with children: A review. Medical Psycotherapy: An International Journal, 22, 163–173.
- Wisner, B. L., Jones, B., Gwin, D. (2010): School-based meditation practices for adolescents: A resource for strengthening self-regulation, emotional coping, and self-esteem. Children & Schools, 32(3), 150–159.
- További tartalom érhető el itt, itt és itt.
Konyári Ildikó
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
