„Nem akarok iskolába menni.” Kevesen vannak szülők, akik még nem hallották gyermekük szájából ezt a mondatot, és azok a felnőttek is, akik nem mondtak vagy éreztek ilyet iskoláskorukban. Vajon mi ennek a háttere, és hogyan viszonyulunk mi szülők az iskolakerüléshez? Mi okozza a túlzott szorongást? Mit tehetünk szülőként és/vagy pedagógusként? Hogyan segíthetjük ezeket a gyerekeket a mindennapokban? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ. Mohácsi Rebeka írása.
Egy barátom nosztalgiázva mesélte, hogy amikor nem akart iskolába menni, gyakran élettelennek tettette magát, vagy a lázmérőt hevítette, hátha megússza a sulit. Persze mindig be kellett mennie, ráadásul el sem tudott készülni az időhúzás miatt, így még feszültebbé vált.
Nem akar iskolába menni a gyerek
Ennek hallatán bennem is előtörtek az emlékek, mivel természetesen volt időszak, amikor nem szerettem iskolába járni. Ilyenkor nem irigyeltem sem a szüleimet, sem a tanáraimat, mivel úgy éreztem, hogy csalódást okozok nekik, de minden esetben azt gondoltam, megérdemlek egy nap pihenést, amikor a Békás tónál ücsörögve a napon, egy regényt olvasva épp feltöltődöm. És feltöltődtem.
Felmerült bennem a kérdés, hogy akkor rossz diák volnék, mert lógok? Azért, mert ki kell pihennem a stresszt? Egyáltalán mi okozhatta a bennem levő feszültséget?
Nyaralás után a felnőttek is nehezen rázódnak vissza a mindennapokba, éppen emiatt azon sem kell meglepődni, hogy a gyerekek nehezebben szoknak vissza a hétköznapok forgatagába.
A vakáció alatt megengedhették maguknak, hogy később keljenek és a kortársakkal játszanak, majd a szeptemberi iskolakezdés idején csak úgy kapkodják a fejüket. Nem meglepő tehát, ha nehezebben koncentrálnak 45 percig…
Már a nyár utolsó heteiben igyekezzünk korábban kelteni a fiatalokat, hogy a bioritmusuk ráhangolódjon a korai kelésre.
Ne aggódjunk, amennyiben az iskolakezdéskor a fiatal nehezen rázódik bele az új élethelyzetbe – feltéve, hogy nem lép túl egy határt (hamarosan kiderül a szakemberek szerint hol húzódik ez a határ); – adjunk neki időt, hogy kialakítsa az új szokásait.
Az iskolakerülés megértése céljából egy anonim fórumon keresztül tanulmányoztam, hogy mik a gyakori kifogások.
„Ritkán fordul elő. Általában elmondja, hogy fáradt, vagy pl. csúfolták valamiért, vagy dogát írnak és nem tanult. Mivel ez évi kb. 2-3 alkalom, én lazán szoktam kezelni; és van, hogy megengedem, hogy otthon maradjon. Alapvetően szorgalmas, értelmes kölyök, és nekünk felnőtteknek is van, hogy hátunk közepére nem kívánjuk a munkát.”
Fontos felismerni és megkülönböztetni, hogy valóban kerüli a gyerek az iskolát, vagy csupán énidőre van szüksége!
Iskolafóbia vagy csak énidő?
Bármilyen kifogást is hallunk jelenleg, vagy gyártottunk fiatalkorunkban, a végeredmény ugyanaz: azon a napon el akarjuk kerülni az intézményt. Érdemes azonban megkülönböztetnünk az iskolafóbiát és a csavargást. Nézzük, mi a különbség!
Vannak olyan gyerekek, akik nem szoronganak, pusztán a játék kedvéért maradnának otthon vagy mászkálnának a városban: csavarognak. Ezekre a gyerekekre az antiszociális fejlődés iránya jellemző, nem az iskolától félnek, egyszerűen csak más elfoglaltság sokkal csábítóbb számukra.
„Ugyan én gyerek vagyok a szituációban, de sosem kerteltem, mindig anyukám elé álltam és kerek-perec megmondtam neki. Szerencsére erős az immunrendszerem, egy tanévben nagyon maximum kétszer betegszem le, akkor is inkább csak egy kis megfázás, orrfolyás szokott lenni. Nálam ez nem vitatéma, a névnapomon és a születésnapom hetén nem megyek iskolába. Ha egy nagy leckezáró van és elfelejtettem tanulni, vagy osztálykirándulás van, amin nem akarok részt venni, vagy csak épp nagyon fáradt vagyok, besokalltam és egy-egy nap pihenésre vágyom, akkor maradok itthon. Bizony, mázlista vagyok, hogy anyukám engedi és beleegyezik, sokszor még segít is igazolást szerezni.”
Az iskolafóbia azonban a szorongás egy specifikus formája, mely az iskolára és annak környezetére összpontosul. A gyermek vonakodik az iskolától, nem akar menni, vagy teljesen elutasítja azt.
Ilyenkor leginkább otthon szeretne tartózkodni, a gyermeket a félelme tartja otthon. Kialakulása általában fokozatosan jelentkezik, és eleinte az iskolába indulással kapcsolatos nehézségekben mutatkozik meg. Fokozatosan megjelennek a stressz negatív hatásai (fizikai tünetek, félelem, hiszti). De ez mitől alakulhat ki?
Miért nem akar iskolába menni? – Az iskolafóbia kialakulása, okai
Az iskolakezdéskor megjelenő iskolafóbiát az anyától való elválás miatt kialakuló szorongás következményének gondolják a kutatók. A gyermekkori szorongás jelei már az óvodai beszoktatás, az ovis korszak ideje alatt is megfigyelhetőek. Óvodásoknál és első-második osztályos gyerekeknél szeparációs szorongás lehet az ok, azaz félnek az anyától és a családtól való elválás miatt.
Az iskolaérettségről egy korábbi cikkünkben olvashatsz.
A picik nehezebben válhatnak el anyutól.
Ilyen esetben nem az iskola gondolatától ódzkodnak, hanem az anyától való távolléttől. Azt érzik, hogy a szülő addig van biztonságban, amíg látótávolságban van. Érzékenyek, nehezebben alszanak el, gyakran követik a szülőt a lakásban.
Tapasztalat
Így járt egyik ismerősöm is az ovis kislányával – nevezzük Áginak. Az oviba kerüléssel párhuzamosan pont a külön alvásra próbálták szoktatni, így a kettő együtt túl nagy nyomás volt a kis Áginak, akitől már lépni se lehetett a házban.
Az anyuka tehetetlenségében az óvónő tanácsára felkereste az pszichológust az oviban, aki azt tanácsolta, adjanak időt Áginak, olvassanak elválásról szóló meséket, és beszélgessenek sokat elalvás előtt. Egy-két hónap alatt meg is szűnt a probléma.
Részletesebben olvashatsz itt a gyerekkori stressz kezeléséről.
A tíz éves kor után megjelenő iskolafóbia oka elsősorban már nem a szeparációs szorongás, tehát nem az anyától és a családtól való elválástól tart, hanem a kortársaktól, kudarctól, nevetségessé válástól.
Vannak az iskolai légkörnek a társas élet területéről fakadó szorongás-élmények (beilleszkedés nehézsége, bullying, túl szigorú pedagógus), valamint a teljesítményhelyzetből fakadó szorongásélmények (megfelelési vágy, tanulási nehézség, szülők vagy pedagógusok felől érkező túl magas elvárások).
Mivel az iskolai zaklatás, másnéven bullying is gyakori oka az iskolafóbiának, fontos tájékozódnunk erről a gyermeknél, s kizárni először ezt az okot, ha pedig bebizonyosodik a bántalmazás ténye, szükséges lépéseket tennünk a megoldás felé.
Az is gyakori, hogy az iskolafóbia tünetei jelentkeznek egy hosszabb iskolai szünet vagy betegség után; illetve abban az esetben, ha valamilyen tragédia történik a családban.
Hogyan ismerhető fel az iskolafóbia?
Az iskolafóbia bármikor kialakulhat, de leggyakrabban serdülőkorban figyelhető meg. Van, aki reggel egyszerűen csak össze sem pakol, nem akar elindulni vagy indulás előtt gondolja meg magát. Az iskolafóbia kialakulása mögött érzelmi problémák húzódhatnak.
Amikor iskolába kell indulniuk, gyakran rosszul érzik magukat a szorongó kamaszok. Észlelhető fejfájás, hasfájás, hasmenés, szapora légzés, izzadás, hányás, sírás, álmatlanság.
Gyakran érezheti a szülő a tehetetlenség érzését, hiszen a szorongással küzdő gyermeküket kell iskolába engedni. A diákot sírás, visszahúzódás,
a felnőttek közelségének keresése jellemzi, a szüneteket gyakran a tanári szobában töltik.
Így az iskolafóbia jeleit nemcsak a szülők, de a pedagógusok is érzékelik.
Az iskolafóbia látszólag minden előzmény nélkül kialakulhat.
Amikor tehát azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk nem akar iskolába menni, felmerülhet a kérdés bennünk, vajon mivel segítünk többet: ha engedjük az otthonmaradást vagy ha iskolába küldjük gyermekünket? Mi legyen az első lépés, hogyan változtassunk gyermekünk hozzáállásán?
Ha nem akar menni az iskolába a gyerek, így támogasd szülőként és pedagógusként
1. Napi történések
Első naptól kezdve figyeljük gyermekünk teljesítményét, beszélgessünk vele a napi történésekről. Mint szülők legyünk tisztában azzal, mi történik vele az iskolában, hogy érzi ott magát. Ha beszélgetünk és támogatjuk őket, csökkenthető vagy elkerülhető az iskolai ellenszenv.
A kamaszokra kevés dolgot erőltessünk, adjunk nekik teret önmaguk megtalálására!
Segítsünk bátran a tanulásban, érdeklődjünk a házi feladatok felől, nézzük meg a napi munkájukat.
„Én inkább megpróbálok kedvet csinálni hozzá. Korábban átnéztük a kapott sulis könyveket együtt, kerestünk benne olyat, ami érdekli, megbeszéltük, hogy milyen jó lesz megint találkozni a barátokkal, és azt, hogy ha tanul, felnőtt korában olyan munkája lehet majd, amit szeret csinálni. És egyébként is másfél hónap múlva őszi szünet, megint.”
2. Feszültségoldó tevékenységek
Fontos, hogy a család tagjai ki tudják otthon engedni a gőzt, ezzel is megelőzhetjük a szorongásos panaszok kialakulását. Reggelente hagyjunk időt a készülődésre, igyekezzünk nyugodtan készülni a munkába.
Szülőként is fontos, hogy gondoskodjunk feszültségoldó tevékenységekről, hiszen a mindennapok forgataga a szülőt is felemésztheti.
A kiégésről egy korábbi cikkünkben olvashatsz.
A hosszú nap után pedig adjunk nekik időt játékra, pihenésre, hiszen mindenkinek szüksége van énidőre.
Amennyiben túl nagy a nyomás, iktassunk be tanulásmentes napot hétvégére. Természetesen ne egy nagy dolgozat előtt, viszont ha könnyebb hét következik az iskolában, akkor bátran engedjük meg nekik az egésznapos pihenést. Mi se szeretünk hétvégén is dolgozni, miért várnánk el tőlük?
„Semmilyen kifogást nem mond, a tanárnő szokott szólni, hogy nem volt iskolában.”
3. A pedagógusok szerepe
Szülőként pedig minden esetben kommunikáljunk a pedagógusokkal, hiszen ők is kapcsolatban állnak a gyerekekkel!
Az iskolafóbia leküzdésében a szülők és a szakemberek mellett a pedagógusoknak is kiemelkedően fontos szerepük van.
Pedagógusként is felelősségünk a példamutatás, foglalkozzunk aktívan a gyermekekkel!
Bátran kérdezzük meg tőlük személyesen, de nem az osztály előtt, hogy ezt mi okozza, és mi miben tudnánk a segítségére lenni. Amennyiben szükségesnek látjuk, vonjuk be az iskolapszichológust!
A Pedagógiai Szakszolgálat (http://hbmpsz.sulinet.hu ) pedig ingyenes terápiás lehetőséget nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt, akár egyéni terápiás jelleggel.
Pedagógusként itt olvashatsz többet az iskolai bántalmazásról.
4. Nyugodt környezet, minőségi idő
Ha nyilvánvalóan csak a lustaság, a kényelmesség az iskolakerülés oka, és nem krízis, akkor ragaszkodjunk hozzá, hogy gyermekünk elmenjen az iskolába. A gyakori otthonmaradás következménye lehet, hogy nehezítjük az önállósodást és felelősségvállalást, így a felnőtté válást is.
Mikor kettesben vagyunk a gyermekünkkel, teremtsünk nyugodt környezetet egy őszinte beszélgetéshez!
Azaz ne a legfeszültebb pillanatban követeljük ki a válaszokat belőle, amikor szalad a lakás, és mi is épp késésben vagyunk.
A gyerekek, sőt a tinik is értékelik az együtt töltött minőségi időt, és nagyobb valószínűséggel adják nekünk a bizalmukat. Ha egy kellemetlen iskolai élmény áll a háttérben, azt nehéz lehet elmondania a szülőnek, és lehet, már hetek óta hallgat róla. Itt az idő kideríteni!
Iskola a karantén után
Fontos, hogy amikor valódi probléma áll fenn, megértők legyünk, hiszen könnyű belefáradni a stresszes mindennapokba, s mindannyiunkban felmerülhetett már, hogy kihagyjunk egy-egy napot a suliból. Ezért ne büntessük a rosszulléte miatt, és semmiképp ne hozzuk kényelmetlen vagy akár megalázó helyzetbe.
Láthatjuk, hogy az iskola kerülése nagyon különböző dolgokra vezethető vissza, és mindenki a legjobb belátása szerint igyekszik kezelni a szituációt. Vannak olyan gyerekek, akik kimerültek a napi teendőktől és vannak olyanok, akik az iskolában átélt élmények miatt szoronganak.
A karanténos tanév után sok szülőben és pedagógusban felmerül a kérdés: mi lesz szeptembertől? A járványügyi helyzetben a szorongások az iskolakezdéssel felerősödhetnek, hiszen sok időt kihagytak most a gyerekek.
Nagy Gitta pszichológus
A munkám során nap mint nap beszélgetek gyerekekkel és szüleikkel. Kevesen vannak, akiket nem viselt meg valamilyen módon a hirtelen változás, a kortársak hiánya, a bezártság.
Most kiemelten fontos lesz az a szülői támasz, érzelmi biztonság, amit a közös beszélgetések, nyári élmények, együtt töltött minőségi idő és programok nyújtani tudnak.
Felértékelődik a pedagógussal való személyes kapcsolat megléte vagy épp hiánya.
Megoldás lehet a tanév kezdete előtt egy informatív látogatás a családnál, ahol lehetőség van a kötetlen beszélgetésre, a megélt nehézségek és változások átbeszélésére – természetesen a megfelelő óvintézkedések megléte mellett. A gyerekek kisebb korban kötődnek a pedagógus személyéhez, így ez megkönnyíti az iskolába való visszailleszkedést.
A nagyobbakkal érdemes átbeszélni, mi az, amit hiányoltak, mitől tartanak az új tanévben, milyen félelmeik vannak, kérdezzük meg a tiniktől, hogy mint szülő, miben tudnánk őket segíteni, például szükségük van-e arra, hogy a dolgozatok előtt kikérdezzük őket, vagy közösen készítsünk velük majd egy-egy „mindmap” -et (gondolattérkép, mely nagymértékben segíti a tanultak elsajátítását).
Igyekezzünk szülőként utánajárni és reálisan megítélni, hogy mi áll a gyermek érzéseinek hátterében. Tartsuk szem előtt, hogy az, hogy otthon maradhat-e a gyermek aznap vagy sem, csak egy kérdés – de sokkal fontosabb kérdés az, hogy segítsünk neki abban a problémában, ami miatt maradni szeretne!
Felhasznált szakmai tartalom
- Cole, M., Cole, S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.
- Csóti, M. (2003): School Phobia, Panic Attacks and Anxiety in Children. Jessica Kingsley Publishers, London and New York.
- Johnson, A. M., Falstein, E. I., Szurek, S. A., Svendsen, M. (1941): School phobia. American Journal of Orthopsychiatry, 11(4), 702–711.
- Brandy R. Maynard, David Heyne, Kristen Esposito Brendel, Jeffery J. Bulanda, Aaron M. Thompson, Terri D. Pigott (2015): Treatment for School Refusal Among Children and Adolescents: A Systematic Review and Meta-Analysis. Research on Social Work Practice, 1–12
Az eredeti cikk 2019. 09. 07-én született, a frissített és bővített verzió 2020. 08. 05-től érhető el.
Mohácsi Rebeka
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
