A fizikai immunrendszerünk karbantartása mellett fontos odafigyelnünk a pszichológiai immunrendszerre is. A gyerekekkel töltött idő pedig jótékony hatással van ránk. Mik azok a vonások, melyeket tudatosítva érdemes ellesnünk a gyerekektől? Kedves Flóra pszichológus cikkétől mi is aktívnak, energikusnak érezzük magunkat, és alig várjuk, hogy kipróbáljuk a tippjeit!
„A gyermektársaság gyógyír a lélekre” – tartja a híres Dosztojevszkij idézet, melynek nyomán elgondolkodhatunk: vajon valóban mágikus orvosságként hat, ha gyermekzsivajban töltjük az időnket? S ha tényleg így van, vajon miféle bajokat tudunk ezzel a „módszerrel” gyógyítani? Fel tudunk tőle töltődni annak érdekében, hogy mindennapi életünk ránk váró nehézségeivel hatékonyabban küzdjünk meg? Tudunk-e belőle erőt meríteni annyira, hogy mi is megtaláljuk a bennünk élő felszabadult, önfeledt gyermeket?
Mi is az a pszichológiai immunrendszer?
A pszichológiai immunrendszer fogalma meglehetősen jól ismert szakmai körökben, ám mindannyian kiövetkeztethetjük, mit takarhat. Ezt a fogalmat az emberek általában a mentális jólléttel azonosítják. Mint ahogyan testi immunrendszerünknek is az a feladata, hogy megvédjen minket a kórokozóktól, és esetenként harcoljon ellenük, úgy pszichés immunrendszerünknek is hasonló a működése.
Egy olyan komplex rendszerről van szó, mely (amennyiben megfelelően működik) számos eszközt biztosít ahhoz, hogy megbirkózzunk a minden nap ránk nehezedő stresszel, kihívásokkal, és azok fizikai és mentális velejáróival.
Ahogyan a fizikai immunrendszerünket is rengeteg módon támogathatjuk és erősíthetjük; úgy a gondokkal való pszichés küzdelemhez is meríthetünk erőt és ötleteket, bővíthetjük eszköztárunkat.
De mit tanulhatunk mi a gyermekektől?
Először azt gondolhatnánk, hogy nekik még minden olyan egyszerű: nem kell számlákat és hitelt fizetniük, főzniük, bevásárolniuk. Egyszóval nem kell a felnőtt élet nehézségeivel szembenézniük. Nem szabad azonban elfelejtenünk, a gyermekek is megküzdenek a mindennapok problémáival, mint mi felnőttek.
A felnőtt élet nehézségei helyett azokkal a gyermeki nehézségekkel küzdenek ők is minden egyes nap, amik nekünk talán jelentéktelennek tűnnek, az ő világukban azonban ugyanakkora problémák, mint a mieink.
A gyermekkor varázslatos időszak, melyben a testi fejlődés mellett a személyiségfejlődés is megkapja alapköveit. Éppen ezért halljuk mindig azt, mennyire fontos, hogy milyen behatások érnek minket gyermekként. A gyermekek éppen induló személyiségfejlődéséből és abból, hogy hogyan szemlélik ők a nagyvilágot, rengeteg dolgot elleshetünk. Még akkor is, ha éppen csak pár órát töltünk az apróságokkal.
1. Fantázia, képzelet
Amint leülünk egy gyermekkel játszani, onnantól kezdve bármik lehetünk: forró teát szürcsölő nénik, szuperhősök, anyukák, apukák, hercegnők vagy éppen gonosz boszorkák. A gyermeki fantázia és képzelet nem ismer határokat, és egy először unalmasnak tűnő dologból is képes játékvilágot teremteni.
A kreativitásra és a képzeletünkre gyakran a hétköznapi, felnőtt életben is nagy szükségünk van. A mindennapi életünk során gyakran találhatjuk magunkat olyan helyzetben, ahol új ötleteket és megoldásokat kell kitalálnunk ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni (munkahelyi projekt, nézeteltérések, otthoni teendők).
Fantáziával és kreativitással sokat tehetünk a stresszoldásért.
A fantáziának, képzelőerőnek is fontos szerepe van. Ha ezeket egy számunkra kedves tevékenységbe fordítjuk (művészetek, sport stb.), azzal rengeteg stressztől és szorongástól szabadíthatjuk meg magunkat.
Önkifejezés kreatív módon
A kreativitásod, fantáziád szárnyalását számtalan tevékenységben megélheted: barkácsolás, tánc, festés, versírás, sport, öltözködés, színezés. A lényeg, hogy találj egy számodra kedves, élvezhető dolgot, ami segít kifejezni az érzéseidet, ami feltölt energiával, és segít elfelejteni a hétköznapi gondjaidat. Ezzel máris nagyon sokat tettél azért, hogy könnyebben birkózz meg a rád váró feladatokkal.
2. A mesék világába vetett hit
A mesék kiemelten fontos szerepet töltenek be a gyermekek életében. A mesék és történetek segítségével egyrészt az élettel kötelezően járó problémákkal ismerkedhetnek meg játékos formában, ami által könnyebb lesz megérteniük és elfogadniuk ezeket a mesevilágon kívüli valós életben. Másrészt a mesék biztonságot is jelentenek, amik segítségével hinni tudnak egy olyan világban, amelyben az igazság uralkodik, és bízni tudnak abban, hogy végül minden a helyére kerül (a hercegnő megmenekül a sárkánytól, a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz megkapja méltó büntetését stb.).
A mesék által létrehozott biztonságérzet sokat segíthet nekünk, felnőtteknek is.
Felnőttkorunkra gyakran elfelejtünk hinni a mesékben, és a mesék által közvetített üzenetekben, pedig a saját magunkba és másokba, a világba vetett hit hatalmas megküzdési erővel tudja felruházni az embert.
Ki mondta, hogy a mesék csak a gyerekeknek szólnak? Emlékszel még a gyerekkori kedvenc meséidre? Ásd elő őket a dobozok mélyéről, és olvasd őket újra. Talán meg fogsz lepődni, hogy amellett, hogy nosztalgiázni is tudsz majd, mennyi új dolgot fogsz bennük észrevenni és felfedezni „a sorok között”.
Gyakran a mesékben lévő, sokszor legegyszerűbbnek tűnő ötletek és fordulatok vezetnek el minket egy-egy felismeréshez, megoldáshoz. A meseterápiáról itt olvashatsz bővebben.
3. A gyermek mint tükör
Akinek van gyermeke, az már biztosan tudja, a többiek még csak sejtik, hogy egy gyermek mellett legalább annyira kell a felnőttnek is fejlődni, mint amennyit a gyermek maga fejlődik. Egy gyermek gyakran tükröt tart elénk, és ráébreszt minket arra, hogy milyenek is vagyunk valójában. Hogyan viselkedünk bizonyos helyzetekben, milyen érzelmeket közvetítünk, hogyan reagálunk a stresszes szituációkra.
Azzal, hogy egy gyermeknek jó példát mutatunk, visszatükrözzük az érzelmeit, segítünk neki kifejezni gondolatait, mi magunk is előre lépünk saját személyiségfejlődésünkben.
Próbálj meg befelé figyelni!
Ha van gyermeked, próbáld meg magadat is figyelni, hogyan viselkedsz egyes helyzetekben mellette. Hogyan reagálsz egy-egy kellemetlen szituációra?
Milyen könnyen hoznak ki a sodrodból? Mennyire tudod magadat lenyugtatni ilyenkor?
A gyerekek indulatainak, agressziójának módja, mintája sok mindent elárulhat a saját indulatkezelésünkről is. Ezeken rengeteg módszerrel tudsz dolgozni, de már maga a felismerés is sokat segíthet azon, hogy jobban megismerd önmagadat.
4. Öröm és hála
Talán klisésen hangzik, de bizony a rohanó hétköznapokban gyakran elfelejtünk örülni az élet apró örömeinek, és elfelejtünk hálásnak lenni azért, amink van. Vajon hányszor látunk a munkahelyen ebédidőben egy felnőttet jókedvűnek, pusztán azért, mert finoman sikerült az étel, amit hozott? Hányszor adunk hálát azokért az emberekért, akik körülvesznek minket, nap mint nap?
Egy gyermek ezzel szemben egészen egyszerű dolgoknak is tud örülni: finom volt az ebédre kapott gombóc az oviban, el tudtak ma menni a játszótérre, este jön az új rész a meséből. Ha pár órát együtt vagyunk velük, rájövünk, a gyermekek igazán hálásak a velük töltött időért is, melyet gyakran ki is fejeznek.
A hálának, és annak a képességnek, hogy tudjunk örülni, rendkívül fontos szerepe van a mindennapokban. A hálával tudatosítjuk magunkban, hogy bár vannak nehézségeink, mégis mennyi mindenünk van, amiért szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Az örülni tudás képessége pedig olyan színeket vihet a monoton hétköznapokba, melyek segíthetnek túllendülni az apró, de akár a nagyobb nehézségeken is.
Öröm- és hálanapló vezetése
A hála és az öröm tudatosítására az egyik legjobb módszer a már jól ismert hálanapló vezetése. Vezess egy naplót, melyben minden este leírhatsz 5 dolgot, amiért aznap hálás vagy. Emellé vezethetsz egy olyan oszlopot is, melyben minden nap 5 apró örömöt sorolsz fel, ami aznap történt veled. Fontos, hogy ezek tényleg apró örömök legyenek. Pl.: találkoztam egy régi ismerősömmel az utcán; ittam egy jó kávét ebéd után; szépen sütött a nap reggel.
A napló alkalmazása csak a Te fantáziádon múlik, úgy kombinálhatod a listákat, ahogyan kedved tartja.
Apró örömök fényképeken megörökítve
Amennyiben nem szeretnél hálanaplót vezetni, más módszer is van az apró örömök tudatosítására. Gondoljunk csak bele, hogy a mai világban, amikor ott lapul mindenkinek a zsebében az okostelefon, hányszor vesszük elő azért, hogy lefotózzunk valamit, ami tetszik nekünk. Ha te is szoktál fotókat készíteni a telefonoddal, akkor a következő tipp talán számodra is hasznos lesz.
Vedd a kezedbe a telefonodat és szánj egy kis időt arra, hogy végignézd az elmúlt pár hónap / elmúlt egy év képeit. Válassz ki közülük 10 olyan fotót, amelyeken kifejezetten valamilyen apró örömöt örökítettél meg. Lehet ez egy szép virág, amit a munkából hazafele menet láttál, lehet egy kép a kisállatodról, amikor mókás arcot vágott, egy finom süti, amelynek aznap valamiért nagyon tudtál örülni. Ez a kis gyakorlat akár december végén, évösszegzés részeként is kiváló lehet, hiszen emlékeztet arra, hogy mennyi apró dolog miatt voltál hálás az adott évben.
5. Azok a rohanó hétköznapok…
Mára már sajnos teljesen elfogadottá és természetessé vált a felnőttek világában az, hogy folyton rohanunk. Rohanunk reggel a készülődéssel, utána a munkahelyre, a délutáni edzésre stb. Gyakran akkor is rohanunk, amikor nem feltétlenül az idő szorít minket, csupán képtelenek vagyunk megállni, hiszen már a következő teendőn jár az eszünk.
És most akkor képzeljünk el egy rohanó, stresszes óvodást, aki kapkodva eszi a reggelijét, hogy időben odaérjen az óvodába. Délelőtt már szólongatja az óvónőket, hogy ideje lenne kimenni az udvarra, hogy legyen idejük játszani, majd gyorsan belapátolja az ebédjét, hogy pontosan időben le is tudjon feküdni a délutáni alvásra. Ugye abszurdnak hangzik?
Valójában sokszor mi, felnőttek is abszurd módon viselkedünk, amikor a rohanásról van szó. Természetesen sokunkat nyomasztanak munkahelyi terhek, határidők, háztartásbeli teendők stb. Mégis azon kaphatjuk magunkat, hogy amikor lenne lehetőségünk, még akkor sem engedjük meg magunknak, hogy lassítsunk és észrevegyük, mennyire túlpörgött a testünk és az elménk egyaránt. (A minket körülvevő rengeteg ingerről, ami mind a rohanásra buzdít, már ne is beszéljünk.)
Sétával a rohanás ellen
A mindennapos sétának rengeteg pozitív hatása van a szervezetünkre és a mentális egészségünkre is. Amikor csak teheted, iktass be a napodba egy sétát. Nem kell, hogy órákig tartó feszes tempó legyen (sőt, leginkább ezt szeretnénk most elkerülni), az is teljesen megfelelő, ha szánsz 15 percet arra, hogy sétálj egyet a szabadban. Lélegezz mélyeket, koncentrálj a téged körülvevő hangokra, figyeld meg, hogyan mozog a tested séta közben. Amikor így sétálsz, azzal a tudatos jelenlétre ösztönzöd magadat, ami a hétköznapokban is rendkívül hasznos tud lenni. Ha azon kapod magad, hogy még mindig a rád váró feladatokon jár az agyad, ne keseredj el. A teendőktől való elszakadás nem megy egyről a kettőre. Légy magaddal elfogadó, mert pont ezzel fogod elősegíteni azt, hogy egy idő után tényleg ki tudjon kapcsolni mentálisan is egy séta.
Óvodaként is működő idősek otthona
A gyermektársaság pszichológiai immunrendszerre gyakorolt pozitív hatását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyre több országból halljuk: megpróbálják közel hozni egymáshoz az idős generációt és a kisebb gyerekeket. Több helyen működik már olyan idősek otthona, ami egyben óvodaként is funkcionál!
Az idősebb generációnak is segít a gyermektársaság, így aktívabbak maradnak.
Sokat hallhatunk olyan programokról is, ahol a gyerekek látogatják meg az idős lakókat, és készülnek nekik műsorral, szórakoztató előadásokkal. Ezeknek a kezdeményezéseknek rengeteg pozitív hatása van, hiszen amellett, hogy a gyerekek is empatikusabbá és elfogadóbbá válhatnak, az idősek mentális állapotára is kedvezően hatnak.
A gyermektársaság akkor tényleg gyógyír a lélekre?
Ha ezt egy fárasztó, hosszú nap végén kérdeznénk egy többgyermekes anyukától, nem biztos, hogy egyből pozitív lenne a válasz. A gyermekektől azonban valóban sokat tanulhatunk. A velük töltött idő során észrevehetjük: mindenkiben ott van egy gyermeki lélek, mely hiszi, hogy bármire képesek lehetünk, mely hisz egy igazságosabb világban, mely őszintén képes örülni a finomra sikerült sütemény ízének, s amely észreveszi, hogy minden napnak megvan a maga apró szépsége.
Ne feledjük: a gyermektársaság arra a bennünk szunnyadó gyermeki énünkre emlékeztet minket, akik egyszer mi is voltunk. Ha engedjük, hogy ezek az érzések és gondolatok közel kerüljenek hozzánk, akkor mi magunk is megtapasztalhatjuk a gyermektársaság gyógyító erejét.
Felhasznált szakmai tartalom
- Boldizsár I. (2010). Meseterápia. Mesék a gyógyításban és a mindennapokban. Budapest: Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft.
- Nagy B. M. (2013). A hála pszichológiája. Mentálhigiéné és pszichoszomatika, 14(2), 139-165.
- Oláh A. (1993). Szorongás, megküzdés, megküzdési potenciál. Kandidátusi disszertáció. Budapest: MTA.
- R. Jansen, T. (2016). The preschool inside a nursing home. For the elderly residents, interacting with the kids is a jolt back tot he world of the living. The Atlantic, 1.
Az eredeti cikk 2021. 04. 13-án született, a frissített és bővített verzió 2023. 06. 13-tól érhető el.
Kedves Flóra
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
