Gyakran tapasztalod, hogy neked vagy a gyermekednek folyamatosan elkószál a figyelme? Kifejezetten nehéznek érzed, ha huzamosabb ideig kell egy dologra összpontosítanod? Ebben a cikkben egy figyelemhiány-zavarról szóló könyvet, Dr. Máté Gábor Szétszórt elmék című írását ajánljuk. A témában született számtalan szakmai cikk és könyv közül miben tud újat mondani ez mű? Hogyan tekinthetünk új perspektívából erre a sokakat érintő állapotra? – Irinyi Tünde pszichológus könyvajánlója.
Valószínűleg mindannyian találkoztunk már – legalábbis saját megélésünk szerint – figyelemhiány-zavaros gyermekkel vagy felnőttel. Mindennapi tapasztalataink alapján viszonylag könnyen kirajzolódik előttünk egy „tipikus” figyelemzavarral élő személy képe. A valóságban azonban egy jóval komplexebb, nem csak gyermekeket érintő zavarról van szó.
Egy ismeretlen ismerős – a figyelemhiány-zavar jelei
Melyek azok a jellemzők, amelyek nemcsak a laikus figyelmünket hívják fel, hanem azon túlmutatva valóban a figyelem zavarára utalnak? Az alábbi, diagnosztikai kritériumokat tartalmazó lista azokat a tüneteket mutatja, amelyek alapján az ADD (Attention Deficit Disorder- figyelemhiány-zavar) szakember által diagnosztizálásra kerülhet.
| A figyelemzavar-kritériumai felnőttkorban |
| 1. Nem figyel a részletekre, gyakran gondatlan hibákat vét. |
| 2. Gyakran jelent nehézséget a figyelem megtartása. |
| 3. Gyakran akkor sem figyel, ha közvetlenül hozzá beszélnek. |
| 4. Gyakran nem tudja befejezni a feladatait. |
| 5. Gyakran okoz nehézséget feladatai megszervezése. |
| 6. A koncentrálást igénylő feladatokat nem szereti, elkerüli. |
| 7. Gyakran elveszíti vagy nem találja fontos tárgyait. |
| 8. Külső ingerek könnyen elvonják a figyelmét. |
| 9. Napi tevékenységekben gyakran feledékeny, szétszórt. |
Élet figyelemzavaros felnőttként – a felismerés ereje
A könyv öt fejezetben ír a figyelemzavarral élő felnőttek életéről. A kutatási adatokkal és a szerző saját praxisában előforduló esetekkel illusztrált esetleírásokban egyre világosabbá válik az olvasó számára, hogyan is hat a figyelemhiány az érintettek mindennapjaira.
A figyelemhiány-zavar nem abban áll, hogy nem tudod, mit tégy, hanem hogy nem teszed, amit tudsz.”
– Russell A. Barkley
Melyek tehát a figyelemhiány-zavar által érintett területek?
Figyelemhiány-zavarral a mindennapokban
A figyelem megtartása akkor különösen nehéz a figyelemhiány-zavarral élők számára, ha az elvégzendő feladatot nem találják elég érdekesnek. Ilyen helyzetekben a figyelem könnyen terelhetővé válik a külső ingerek hatására. Az utca zajának és más, zavaró tényezőknek a kiszűrése kifejezetten nehéz lehet a számukra.
A nagyobb mentális erőfeszítést igénylő feladatokat gyakran halogatják, és jellemzőek rájuk a figyelmetlenségből elkövetett hibák – amelyek tehát nem a lustaság vagy az erőfeszítés hiányának következményei, hanem a figyelemhiány-zavar eredményei.
A figyelemhiány-zavar nem csak a munkavégzés során jelentkezik.
Beszélgetés közben nehezükre eshet odafigyelniük a másikra. A megkezdett gondolatmenetüket gyakran nem tudják befejezni egy beszélgetés során – egy szó is elég ahhoz, hogy más téma felé terelje a figyelmüket. A rendrakás és az időbeosztás nem tartozik az erősségeik közé, ahogyan a multitasking – még rutinfeladatok esetén – sem az ő világuk.
A mindennapokban a figyelemhiány tünetei az élet különböző területein jelentkezhetnek, az élet bármelyik szakaszában.
A figyelemzavar nemcsak a tanulmányok vagy a munka területén, hanem a társas kapcsolatokban is nehézségekhez vezethet.
Bizonyára többen is magunkra ismerhettünk bizonyos tünetekben – de attól, hogy időnként igaz ránk néhány állítás, még nem válunk figyelemhiányossá! A figyelemhiány-zavar biztos megállapításhoz elengedhetetlen szakember felkeresése.
Gyakorlati tippek – a könyv alapján
A következőkben a zavarral való együttéléshez nyújt támpontokat a szerző, amelyek gyakorlásával közelebb kerülhetünk a figyelemhiányunk megértése és elfogadása felé. Akár magunk küzdünk figyelemzavar-hiánnyal, akár egy közeli ismerősünk, rokonunk, barátunk, a szerző által kínált szempontok segítségként szolgálhatnak.
Feltétel nélküli pozitív törődés és elfogadás
Dr. Máté Gábor szerint egy figyelemhiány-zavarral élő felnőtt legelső feladata önmaga megértése.
Felnőttként aktívan tehetünk önmagunk jobb megismeréséért.
Rengeteg felnőtt él anélkül figyelemhiány-zavarral évtizedeken át, hogy ennek tudatában lenne. Az ebből fakadó nehézségek közös érzelmi élményhez vezetnek az ADD-s személyeknél: jellemző a szorongás, magányosság és a zavarodottság megtapasztalása.
A figyelemhiány-zavarral élő felnőttek önbecsülése nem azért alacsony, mert gyengén teljesítenek, hanem fordítva: a gyenge önbecsülés miatt ítélik meg saját magukat és teljesítményüket olyan kíméletlenül. Részben az is az alacsony önbecsülés következménye, hogy az emberek nem tudják kiteljesíteni a bennük lévő potenciált, nem igyekszenek megtalálni magukban a kreativitás és az önkifejezés forrásait, nem mernek olyan vállalkozásba belevágni, ahol az eredmény kétséges”.
– idézet a könyvből
Együtt érző kíváncsiság az önmegértés útján
Figyeljük meg, milyen hangnemben tesszük ezeket a megjegyzéseket! Milyen tipikus helyzetekben történik ez?
Önelfogadás: elviselni a bűntudatot és a szorongást
Egy figyelemzavarral élő férfi így nyilatkozott az ADD kapcsán megélt érzéseiről:
Mindig nagyon figyelek arra, hogy a másik mit várhat tőlem. Bűntudatom van, ha csalódást okozok. Képtelen vagyok nemet mondani.”
– idézet a könyvből
„Már megint nem figyelsz rám?” „Hogy hagyhattad el megint?!” Az ADD-s személyek nap mint nap, akár évtizedeken keresztül szembesülnek nehézségükkel, ami nyomán bűntudatot élhetnek meg. Az önismereti munkában lehetőségünk van az elutasítottság, a bűntudat vagy a túlérzékenységünkből adódó problémákkal való szembenézésre. Önértékelésünk fejlesztésével sokat tehetünk saját magunk jobb megértéséért.
Milyen külső feltételeket biztosítsunk a fejlődésünkhöz?
- A fizikai terünk, a rend fontossága.
- Elegendő alvás.
- Kiegyensúlyozott táplálkozás.
- Testedzés.
- Természetben töltött idő.
- Munkán kívüli tevékenységek és pihenés.
- Kreatív önkifejezés.
Gyermekkori figyelemzavar
„Csak fel akarja hívni magára a figyelmet!” „A gyerek szándékosan idegesíti a felnőttet!” A könyvben tételesen számol le a szerző a figyelemzavaros gyermekkel kapcsolatos mítoszokkal és sztereotípiákkal.
Központban az érzékenység
A szerző szerint a figyelemhiány-zavarral élő emberek túlérzékeny módon reagálnak a környezetükre. Kiemeli, hogy a figyelemhiány-zavarral élő gyermekek körében az átlagosnál nagyobb arányban fordulnak elő allergiás megbetegedések is – szerinte mindkét esetben ugyanaz a vele született tulajdonság, az érzékenység áll a háttérben.
A túlérzékeny gyermekek érzelmi reakciói sok esetben túlzónak vagy aránytalannak tűnhetnek a szülők és a tanárok számára, a más gyermekek esetében jól működő nevelési módszerek náluk nem vezetnek eredményre.
,,Nem vagyok elég ügyes a többiekhez képest.”
A kreativitás, az alkotókészég, a divergens gondolkodás az emberiség fejlődése szempontjából értékes tulajdonságok, amelyek gyakran érzékeny emberek (feltalálók, művészek, kutatók) munkájában mutatkoznak meg. Felgyorsult, erőteljes ingerekkel teli világunk azonban egyre nagyobb szenvedést ró azokra, akik finomabban és pontosabban érzékelik a környezetük legapróbb változását is – legyen az egy külső inger vagy az otthon érzelmi légkörének feszültsége.
Összehangolódás és kötődés
Az összehangolódás kifinomult folyamata a kötődés kialakulásában játszik fontos szerepet. Az összehangolódás során a csecsemők intuitív módon érzékelik a szülő valódi, belső érzelmi állapota és a megnyugtatásukra felvett viselkedés közötti ellentmondásokat. A figyelemhiány-zavart a szerző szerint „összehangolódás-hiány zavarnak” is nevezhetnénk, mert az anyát érő jelentős mértékű érzelmi stressz akadályt képez az összehangolódás folyamatában.
Azok a gyermekek, akiknek az elsődleges gondozói valamilyen okból nem voltak képesek az összehangolódásra, felnőve hajlamosak lesznek magányosnak érezni magukat, és – joggal vagy alaptalanul – úgy érezni, hogy senkivel nem oszthatják meg érzelmeiket, hogy őket senki nem érti meg.”
– idézet a könyvből
Mit tehetsz a szülőként? – 5 nevelési tipp a könyvből
1. Szülőként aktív felelősséget vállalsz a kapcsolatért
Technika: Szülőként biztosítod a gyermek helyét a családban.
Szülőként nap mint nap aktív figyelemmel vagy jelen a gyermekkel való kapcsolatban. Nem kötelességszerűen, egyszerűen az együtt töltött idő és a társaság kedvéért.
Cél: A gyermek önelfogadásának erősítése.
2. Ne ítéld meg a gyereket
Technika: Kerüljük a hibák, tévedések és gyengeségek felemlítését!
Az érzékeny és alacsony önértékelésű gyermekek számára lesújtó a szülői kritika. Nem a szavakat, hanem az érzelmi tónust „hallják meg”. Ha segíteni szeretnénk egy készség fejlesztésében, azt bátorítóan, a gyermek sérülékenységét tiszteletben tartva tegyük.
Cél: A magabiztosság fokozása, a szégyen csökkentése.
3. Dicsérjünk jól!
Technika: Dicsérd a gyereket megfelelően és utalj vissza a gyerek érzéseire.
A dicséret szóljon a gyermek erőfeszítéséről (Tényleg kitartóan és keményen dolgoztál ezen a feladaton, jól csináltad!) és nem az eredményről (milyen ügyes vagy, szép lett!). Erről bővebben olvashatsz itt.
Cél: Annak megerősítése a gyerekben, hogy az eredményei a szülői elfogadásnak és tiszteletnek nem feltételei.
4. Ne nevelj haragból
Technika: Amikor dühös vagy, ne kritizálj, ne utasíts és inkább ne mondj véleményt.
A figyelemhiány-zavaros gyermekek valóban próbára teszik a szüleik türelmét. Amikor érzed, hogy a düh és az indulatok átveszik az irányítást, inkább tartózkodj a neveléstől. Tegyél egy lépést hátra, tudatosítsd magadban a düh érzését és számolj el magadban lassan tízig (vagy tovább, ha szükséges). Várj, amíg csillapodnak az érzelmek és csak azután kezdj nevelni.
Cél: Elkerülni a gyerek hibáztatását, hogy ne legyen törés a szülővel való kapcsolatában.
5. Vállald magadra a kapcsolat helyreállításának felelősségét
Technika: Szülőként ne várj arra, hogy a gyerek kezdeményezze a kapcsolat helyreállítását az összecsapás után.
Nem a szülő-gyermek közötti, szinte elkerülhetetlen konfliktusok okoznak valódi törést a kapcsolatban, hanem a megszégyenítés. A gyermekkorban gyökerező szégyen érzése később indentitásunk internalizálódott állapottá válhat, amely folyamatos szégyenérzettel és alacsony kezdeményezőkészséggel játhat.
Cél: Lehetővé tesszük a gyereknek, hogy átérezze, hogy a kötődési kapcsolat erősebb minden vitánál vagy nézeteltérésnél, ami közte és a szülő között valaha is felmerülhet.
Ezért olvasd el a könyvet
Az olvasó figyelmét végig lekötve, kiváló arányérzékkel keveri az író a tudományos kutatási eredményeket, több évtizedes szakmai tapasztalatát és saját személyes történetét. A szerző őszintén és kendőzetlenül ír a saját figyelemzavaráról: ez a hitelesség teszi igazán kiemelkedővé a művet a témában íródott más alkotások közül.
Felhasznált szakmai tartalom
- American Psychiatric Association. (2014). DSM-5 referencia-kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz. Oriold és Társai Kft., Budapest.
- Dr. Máté Gábor (2020). Szétszórt elmék. Libri Könyvkiadó.
Irinyi Tünde
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
