Mindennapjaink része, hogy különböző élethelyzetekben, kapcsolatainkban megbántottnak, sértettnek érezzük magunkat. Ezekkel az érzésekkel igen nehéz megküzdeni egyedül. A cikkben olyan előrelépést támogató eszközökkel ismerkedhetsz meg, amik hozzájárulhatnak ahhoz, hogy megbocsáthass. Nehezedre esik megbocsátani valakinek, aki fontos számodra, de nem tudod, hogy hogyan? Úgy érzed elakadtál és nem tudod, hogy lépj tovább? A cikkben a megbocsátásról, annak elemeiről és az ahhoz vezető útról olvashatsz. Kisfaludy Lilla pszichológus, coach írása.
Szinte elkerülhetetlen, hogy időről időre olyat tegyünk vagy mondjunk, amivel ne okoznánk sérülést, fájdalmat másoknak, szeretteinknek. Vannak azok a helyzetek és kapcsolatok, ahol ezt bocsánatkérés, éjszakákon át tartó beszélgetés, felelősségvállalás, majd közös megoldás követi. Azonban mindezek ellenére is bennünk maradhat egy mély, fájó pont, amit kezelünk, de érezzük, hogy a varázsszavak ellenére sincs minden teljesen rendben.
Gondold végig, hogy mit jelent számodra a megbocsátás! Milyen érzések, gondolatok jutnak eszedbe a megbocsátással kapcsolatban? Mi szokott segíteni abban, hogy meg tudj bocsátani? Mi hátráltathat?
Mint ahogy minden más témáról, a megbocsátásról is egészen másképpen gondolkodunk. Nem minden ember tud, és nem mindenki akar megbocsátani. Sokan életük végéig cipelik a meg nem bocsátott, fel nem dolgozott terheiket. Ők azok, akik elvként vallják, hogy ,,nem nekik való a megbocsátás”. Ezek az emberek megbocsáthatatlan bűnként kezelik az alapvetően életünkkel együtt járó nehézségeket. Szinte öszvéri makacssággal ragaszkodnak ahhoz a kijelentéshez, hogy ,,én nem felejtek”, és igen kemény erőfeszítéseket is tesznek, hogy ez így is maradjon.
Míg mások olyan magas empátiával, alázattal, szerénységgel állnak a megbocsátás kapujában, hogy bár tudatában vannak, hogy ez mivel jár, vállalják az ezzel járó megpróbáltatásokat.
Mit jelent az, hogy megbocsátás?
A megbocsátás az interperszonális, vagyis személyek közötti sérelmekre adott válasznak tekinthető. Ez egy olyan lehetséges válasz, aminek a fókuszában a sérelmet elszenvedő személy tudatos, érzelmi és viselkedéses szintjén proszociális változás áll.
A megbocsátás során a legtöbbször viharos érzelmi reakciók, feldúltság, sokk, frusztráció jelenik meg. Ezt pszichoszomatikus, más szóval testi tünetek is kiegészíthetik, hiszen gyakran szó szerint a ,,szívünkre vesszük” kifejezés igaz egy-egy fájdalmasan megélt helyzetre. Ez évekig is elhúzódhat és hosszú ideig emésztheti testünket-lelkünket, még akkor is, ha azt állítjuk, hogy minket egyáltalán nem érdekel; túl vagyunk már rajta. Mélyen belül őrlődünk és mérgezzük magunkat a fel nem dolgozott sérelmeink hadával.
A harag, az ellenségesség és a düh fenntartása hatalmas tartalékokat emészt fel, így komoly megbetegedésekhez vezethet hosszú távon.
Azt mindannyian tudjuk, hogy a fel nem dolgozott sérelmek kihatással vannak a jelenünkre. Ez igaz azokra a kapcsolatainkra, amiket beárnyékol az, hogy megoldjuk a köztünk fennálló sérelmeket.
Bocsáss meg!
A megbocsátás mind a mentális, mind a fizikai egészségre pozitív hatással van. Számos pszichológiai kutatás arra az eredményre jutott, hogy akik a megbocsátás magasabb szintjével rendelkeznek, azoknál alacsonyabb a szorongás és a depresszió szintje, sőt a stresszre adott fizikális válasz is mérsékeltebb, alacsonyabb. A megbocsátást tulajdonképpen egy érzelmi fókuszú megküzdési módként definiálhatjuk, ami hatékonyan csökkenti az egyes sérelmek nyomán kialakult stresszreakciót.
Jó hír, hogy személyiségünk és kognitív fejlődésünk egyenesen arányos a megbocsátási hajlandóságunkkal. Mégis évekig eltarthat, és kőkemény önismereti munkával jár az, hogy megtanuljunk elfogadni, elengedni és megbocsátani, de ezzel saját jóllétünket, egészségünket, harmóniánkat segítjük elő.
Ha szívesen elmerülnél a témában, a következő előadást érdemes meghallgatni (amennyiben fordításra lenne szükséged, így tudod beállítani: Beállítások / Feliratok / Automatikus fordítás / Magyar):
A megbocsátás alkotóelemei
Ha felmerültek benned kérdések azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell megbocsátani vagy hogyan tudsz a legegyszerűbben túllépni sérelmeiden, akkor a következő részekben bevált tippeket olvashatsz.
Mivel egy többszereplős helyzetről van szó, és igen sok befolyásoló tényező hatással van a megbocsátás útjára, így könnyen előfordulhat, hogy egészen különböző módon jutunk el a vágyott célig. Az azonban biztos, hogy a megbocsátás folyamata meghatároz bizonyos mérföldköveket; most nézzük meg őket.
Azt gondoljuk, hogy bűneinket nem lehet megbocsátani, elfelejteni, de azt szem elől tévesztjük, hogy mindenki más ugyanezt gondolja saját magáról. A történet mindig változik – mindenkinek valami mást kell megtanulnia -, de mindegyikünket csak egyetlen pillanat választ el az új kezdettől.”
– William Pullen
Döntés
A megbocsátás komponensei közé tartozik a döntés. Egy félig-meddig racionális alapokon nyugvó döntés arról, hogy mit kezdjünk sérelmeinkkel, kapcsolatunkkal. A döntés során mérlegeljük a fennálló kapcsolatot, a másik tettét és reakcióit, a közös jövőt és még megannyi apróságnak tűnő, de igen jelentős tényezőt. Ilyenkor könnyen abba a hibába eshetünk, hogy racionálisnak tűnő érvekkel igazolni próbáljuk döntésünket, miközben heves érzelmek befolyásolnak minket.
Fontos, hogy külön tudjuk választani az érzéseinket a cselekedeteinktől.
Próbáljunk úgy döntést hozni, hogy a kezdeti, indulatos reakcióink ebben már ne játsszanak számottevő szerepet.
A döntés meghozatalakor figyelembe kell vennünk, hogy nekünk is munkánk lesz azzal, ha meg szeretnénk bocsátani. Sőt, valójában mi leszünk azok, akiknek több erőfeszítést, nehéz pillanatokat tud okozni az előttünk álló, nem kellemes útszakasz.
Önismeret
A másik alkotóelem a személyiségünkben, személyiségünk fejlődésében gyökerezik. A megbocsátás göröngyös útjain elhanyagolhatatlanul fontos figyelembe venni azt, hogy milyen sémákat láttunk, milyen viselkedési modelleket sajátítottunk el gyermekként. Mélyen belénk ivódott, amit megtanultunk szüleinktől, pedagógusainktól, barátainktól azzal kapcsolatban, hogy ők hogyan vélekedtek, és milyen hozzáállást tanúsítottak a megbocsátással kapcsolatban. Már gyermekként kialakul bennünk, hogy mit kezdünk a rossz érzésekkel, hogyan küzdünk meg velük.
A megbocsátás több faktora szorosan összekapcsolódik.
A személyiségfejlődés egy igen komoly kihívásának tekinthető az, ha tudatosan odafigyelünk a megbocsátásunk folyamatára, mikéntjére. Egy érett személyiség képes integráltan látni a másik tettét, átgondolni a másik helyzetét, indítékait, vagyis igyekszik a teljes képet figyelembe venni. Képes megbirkózni az ambivalenciával, a szeretet és a gyűlölet, a jó és a rossz, a harag és a félelem ellentéteivel.
Személyiségfejlődésünk során egy igen jelentős tényezőként jelenik meg az önismeretünk, vagyis a magunkkal kapcsolatos tudásunk.
Amennyiben foglalkozunk azzal, hogy bizonyos helyzetekben miért reagálunk számunkra érthetetlen módon, dolgozunk azon, hogy megértsük ezeket a folyamatokat, nagyban elősegíti azt, hogy magabiztosabban, érettebben tudjunk reagálni, hatékonyabban tudjuk kezelni érzéseinket, reakcióinkat, gondolatainkat. A megbocsátás témájában, esetleges elakadásainknál nagy támaszt tud nyújtani egy külső szakember, aki segít önmagunk megértésével feldolgozni, megbocsátani, elengedni. 👉 Az önismereti munka lehetséges első lépéseihez korábbi cikkünkben találsz hasznos tippeket.
Előzetes tapasztalatok
Végül egy igen lényeges tényezőként szerepelnek előzetes várakozásaink azzal kapcsolatban, hogy hogyan is viszonyulunk a megbocsátáshoz. Eddigi tapasztalataink tulajdonképpen egy hasznos útikönyvet adnak nekünk. Sok-sok térkép található benne, amik segítenek nekünk eligazodni. Jelzik, hogy mire számíthatunk az egyes helyzetekben, milyen következményekkel kell számolnunk, hogyan érdemes reagálnunk, valamint könnyebben kezelhetjük, megérthetjük az érzelmi reakcióinkat.
A térképek életünk során gyűlnek, összekapcsolódnak és sémákat alkotnak.
Ezeket a forgatókönyveket érdemes előhívni, hiszen biztonságot nyújthatnak számunkra, és erőforrásként szolgálhatnak akkor, amikor úgy érezzük, hogy nem fogunk tudni megbirkózni az előttünk álló nehézségekkel. Azonban nagyon fontos megjegyezni, hogy akkor, ha változtatni szeretnénk, érdemes ezeket áttanulmányozni és megismerni a saját működésünket.
Amikor megbocsátás előtt állunk, előtérbe tolulnak a legutóbbi, a legemlékezetesebb, legfájdalmasabb megbocsátással kapcsolatos emlékeink. Ilyenkor agyunk abban segít, hogy az előzetes tapasztalataink szerint mérlegeljük, hogy megéri-e megbocsátani, és hogy milyen következményekkel számolhatunk. Ezekben a helyzetekben érezzük szinte a gyomrunkban, hogy milyen érzéseket fog majd belőlünk kiváltani a megkönnyebbülés vagy egy ismételt sérelem feldolgozása.
A bosszú sötét játéka
Emberi gyarlóságunk egyik alapköve a bosszúállás. Életünk során mindenki megtapasztalja azt, hogy az okozott sérelmet visszaadjuk. A kisgyermekek büntetésből elveszik, eldugják a hőn vágyott játékot, az iskolában helytelen megoldás súgásával vagy különböző megaláztatásokkal, munkahelyen információ visszatartással büntethetjük elszenvedett sérelmeink okán a másik felet. A bosszú megannyi formában és szinten megnyilvánulhat. A kiindulási pont azonban hasonló, ez pedig a sértettség, a megbántottság, és az erre való éretlen, gyermeki szintű reakciónk, a megtorlás.
Fontos látnunk, hogy ezzel egy ördögi körbe kerülhetünk. A sérelmet a két fél általában nem érzi azonos súlyúnak. (Tippelhetünk, hogy ki tartja kevésbé súlyosnak…😉 ) Amennyiben az áldozatok ezt megbosszulják, úgy az eredeti elkövetők súlyosabbnak élhetik meg a bosszút, mint a saját tettüket, ezzel elindítva egy lavinát, amiből nehezebb kiszállni, mint eleve megakadályozni a folyamat elburjánzását (McCullough és Witvliet 2002).
A megbocsátás mérföldkövei
A következő pontokban a megbocsátással kapcsolatos lépéseket, leglényegesebb tényezőket olvashatod, amelyek hozzásegíthetnek ahhoz, hogy megbocsáthass még a leglehetetlenebb helyzetekben is!
1. Veszteség elismerése
Akkor tudunk a következő szintre jutni, megbocsátani magunknak, másoknak, akár a sorsunknak is, ha el tudjuk fogadni, hogy az egyensúly kibillent, az életünk megváltozott, ami eddig volt, az elmúlt. Ez egy veszteség, amit fel kell dolgoznunk, amit elgyászolhatunk. Ne próbáljuk meg a fájdalmat ,,megúszni” vagy jelentéktelenné tenni, a veszteség valódi, a fájdalom jogos.
Megbocsátani nem könnyű! Sokszor széthullunk, mielőtt újra teljesen egésznek érezhetnénk magunkat.
2. Kapcsolat felvétele
Még ha nehezünkre is esik, egyszer kénytelenek leszünk találkozni, szembesülni a sérelmeink okozójával. Beszélnünk kell a történtekről! Minél több oldalról megközelítve nézünk rá a kialakult helyzetre, annál könnyebb lesz megtalálni az utat, amin elindulhatunk.
3. Kompromisszumok meghatározása
A hiteles megbocsátás a felek érdekei mentén valósul meg. Az érintett felek elvárásainak egyaránt érvényesülniük kell. Amennyiben ez nem így történik, egy hosszan tartó játszmában találjuk magunkat, ahol a megbocsátás a játszma egy elemeként fog jelképeződni. A kompromisszumok lényeges eleme az, hogy motiváltak legyünk arra, hogy egymás érzéseit tiszteletben tartsuk, elfogadjuk, ezzel elősegítsük a megbocsátást, a sérelmek feldolgozását.
4. A megbocsátás feltétel nélküli
Amennyiben feltételekhez kötjük a megbocsátást, azzal a saját felelősségvállalásunkat hárítjuk. Fontos, hogy ez nem azt jelenti, hogy az előző pont elmaradna! Sőt, az előző pontból fakadhat az, hogy képesek vagyunk meghozni azt a döntést, hogy megbocsássunk, de a megbocsátás az a saját felelősségünk, nekünk kell vele megdolgoznunk.
5. A megbocsátás áldozatokkal jár
Közösen vállaljuk az ezzel járó konfliktust, nehézségeket. Ezzel erősödik és fejlődik mind az egyén, mind a kapcsolat. Mindemellett kölcsönös lemondásokkal is jár, hiszen el kell engedni azt az álmot, a vélt és vágyott jövőt, amit elképzeltünk. Ezt a képet viszont újraalkothatjuk, bár revízióra szorul, de meglehet, hogy valami sokkal szebbet tudunk a helyére alkotni.
A teljes megbocsátáshoz vezető út rögös, de nem teljesíthetetlen.
6. A megbocsátás nem gyengeség
Vannak, akik úgy vélik, hogy megbocsátani ostobaság. A nehézségek, sérelmek hozzátartoznak az életünkhöz. Azonban az, hogy mit kezdünk ezekkel, és hogyan dolgozzuk fel, rajtunk múlik. Olykor nehezebb foglalkozni a megbocsátással, mint kilépni a kapcsolatból. Azonban a feladás és az elkerülés nagyobb gyengeséget és hosszabb távon fennálló fájdalmat okozhat, mint végig menni a feldolgozás útján és megküzdeni a megbocsátás felé vezető rögös úttal. Még akkor is, ha hiúságunkkal, büszkeségünkkel kell is először számot vetnünk.
7. Konfliktus nélkül nincs megbocsátás
Ahogy a bocsánatkérés sem a bocsánatkérésben merül ki, a megbocsátás sem ezen a szinten történik, hogy: ,,Jól van, megbocsátok”. A megbocsátás ennél egy sokkal mélyebb munka, amely igénybe veszi az egész embert, gondolataival, tetteivel, gesztusaival együtt.
Ezenkívül nem merül ki abban, hogy egyszer verbalizálva lett a megbocsátás. Ez egy hatalmas lépés és szándék a további pozitív együttműködés érdekében, azonban vannak hozadékai, következményei. Ne féljünk ütköztetni érveinket, konfrontálódjunk, de legyünk tekintettel a másik érzéseire, maradjunk a tények szintjén.
8. A megbocsátás feloldozás
Amíg haragban vagyunk másokkal, addig agyunk egy részét folyamatosan leköti a düh, a fájdalom. Ez pszichoszomatikus tünetekben is jelentkezhet, fájhat a fejünk, fáradékonyabbak, enerváltabbak lehetünk. Kétség sem fér hozzá, hogy a megbocsátás egy kemény munka önmagunkkal kapcsolatban is. Azzal, hogy megadjuk magunknak és a másiknak a lehetőséget a megbocsátásra, feloldozhatjuk magunkat a neheztelés alól, megkönnyebbülhetünk.
Mindannyian őrzünk feldolgozásra váró sérelmeket. Némelyikük bár megbocsáthatatlannak tűnik, idővel, közös munkával, szeretettel és elfogadással megbocsáthatóvá válhat. A megbocsátásig eltelhetnek percek, hónapok, de akár évtizedek is. Rajtunk múlik, hogy addig érdemes-e ezzel a teherrel a vállunkon együtt élni! A megbocsátás felé vezető úton nagy segítséget tud jelenteni egy külső partner, úgyhogy ne féljünk segítő szakemberhez fordulni.
Hozzuk meg a döntést, dolgozzuk meg veszteségünket, teremtsünk egy új egyensúlyt, alkossuk meg az új jövőt!
Felhasznált szakmai tartalom
- Bagdy, E., Koltai, M., Pál, F.,Popper, P. (2011): A belénk égett múlt – Elengedés, megbocsátás, újrakezdés. Kulcslyuk Kiadó Kft., Budapest
- Worthington, E. L., Scherer, M. (2004): Forgiveness is an emotion focused coping strategy that can reduce health risks and promote health resilience: theory, review and hypotheses. Psychology and Health.
- McCullough, M. E., Witvliet, C. V. O. (2002): The psychology of forgiveness. In Snyder, C. R., Lopez, S. J.: Handbook of Positive Psychology. Oxford University Press, New York.
Kisfaludy Lilla
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
