A jelenlegi helyzet miatt előtérbe került a bezártság kérdése, hiszen nagyon sokan a négy fal közé szorultunk. Persze sokat számítanak az egyéni körülmények, de mégis miért lehet az, hogy egyesek régen áhított pihenésnek, míg mások börtönnek, életük elpocsékolt heteinek élik meg ezt az időszakot? Miként tudnánk mi is az első csoportba tartozni, és nem krízisként megélni az előttünk álló időszakot? Erről gondolkodunk az alábbi cikkben. Kondás Eszter írása – a kávéd mellé. [Lungo]
Egészen elképesztő eltérések vannak abban, hogy egy hasonló szituációra mennyire másképp reagálnak különböző emberek. A bezártság, egyedüllét önmagában az introvertáltaknak kedvez.
Ám hosszú távon az izoláció senki számára nem egy egészségesen fenntartható állapot.
Persze nagyon nem mindegy a körülmény sem. Hiszen ha egy kétszobás panellakásba ragadtunk be hatan, miközben a felső szomszéd – kihasználva a kényszerpihenőt – kitatarozza a lakást, ezzel boldogítva minket a folyamatos zajjal, az kevésbé pihentető.
Ellenben ha a párunkkal kettesben vészeljük át a helyzetet, a család erdőszéli nyaralójában, ahova madárcsicsergésen kívül más hang nem jut el, az felérhet egy nyaralással is.
Új szituáció vagy régi ismerős átkeretezve?
Sokan azt mondják, hogy sosem kényszerültek még ilyen bezártságra, ezért sem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Nos, ebben nem értek egyet – noha igaz, hogy most sokkal több embert érint egyszerre. Szerintem szinte mindannyiunk életében volt már rá példa, hogy akár az előzetes tervünket keresztbe húzva, akár tervezetten, de egyik pillanatról a másikra le kellett állítanunk addigi életformánkat.
Gondoljunk csak a kismamákra, az otthonukban lábtöréssel fekvő emberekre, a munkanélküliekre, vagy épp a vizsgaidőszakot élő egyetemistákra. Ezek következtében kellemesebb vagy kellemetlenebb, de mindenképp új helyzethez kellett hosszabb-rövidebb ideig alkalmazkodnunk.
A legnagyobb különbséget én abban látom a mostani helyzettel, hogy egy lábtörésnél megmondja az orvos,hány hétig kell feküdni, és egy kismama is tudja, mikorra várja a gyermekét. Ezzel szemben most sajnos nem számít, hogy hány különböző hírportál cikkeit futjuk át naponta, senki nem tudja nekünk megmondani, hogy pontosan mikorra, és hogyan fog lecsengeni ez a vírus.
Miért éljük meg krízisnek az otthonlétet?
Jelen helyzetben leginkább a fentebb körülírt bizonytalanságérzet miatt. A krízis egy olyan lelki állapot, amely azért alakul ki, mert elénk kerül egy probléma, amellyel szemben az eddigi megküzdési módjaink mind csődöt mondanak (Cole, 2006). Hiszen bárhogy próbálkozunk, törött lábbal nem tudunk járni, ha pedig a vírus idejére bezárt a munkahelyünk, akárhogy is akarunk, nem tudunk bemenni dolgozni.
Ezáltal pedig, ha nem teszünk ellene, szép lassan felborulnak a napjaink, a kapcsolataink és a belső biztonságérzetünk is.
Hogyan tehetsz ellene?
Mivel a kulcsszó a minket körüllengő bizonytalanság, így belső biztonságunk megőrzése és visszaszerzése érdekében lehetőségeinkhez mérten kell lépéseket tennünk. Ennek elérésére három tippet hoztam nektek.
Otthon is meg kell próbálnunk aktívan tölteni napjainkat!
1. Ne hagyd, hogy szétcsússzanak a napjaid!
Ha nem kelsz fel hajnalok hajnalán, és csak éjszaka fekszel le aludni, teljesen rendben van, de próbálj valami keretrendszert beiktatni az életedbe, hogy ne boruljon fel a bioritmusod azzal, hogy minden napod más és más.
2. Tervezz!
Igen, tisztában vagyok vele, hogy most nem látunk nagyon előre, de már azzal is biztonságérzetet és kontrollt adsz önmagadnak, ha egy hétre vagy akár pár napra előre felvázolod, hogy mit tervezel otthon csinálni. Nem kell nagy dologra gondolni, már az is sokat tud segíteni ha egy füzetbe felírsz magadnak naponta pár támpontot!
3. Bezárult egy ablak? Nyiss ki egy másikat!
Tudom, hogy sokakat nagyon kellemetlen élethelyzetekbe sodort a pandémia, ám próbálj meg nem keseregni azon, amin nem tudsz változtatni. Inkább nézelődj más irányba! Sokat segíthet a figyelemelterelésben, ha belevágsz valami újba, legyen az egy pár napos kihívás vagy akár egy új nyelv megtanulása. Láttad már Demeter Dóra erről szóló cikkeit? (Ide kattintva elérheted az egyiket, itt pedig a másikat.)
Ha még több ötletre vágysz az otthonlét színesítésére, olvasd el Kun Anett cikkét, amely 43(!) otthoni programot tartalmaz.
Csatlakozz Magyarország 1. pozitív pszichológiai közösségéhez, ahol azon túl, hogy egy közösség tagja lehetsz, sok hasznos tippet, tanácsot is olvashatsz!
Felhasznált szakmai tartalom
- Atkinson, R. C., Hilgards, E. (2005): Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.
- Cole, M., Cole S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest
Debreczeni-Kondás Eszter
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
