Szinglinek lenni nem könnyű. Na nemcsak azért, mert a sírhatnék kapja el az embert minden alkalommal, amikor meglát egy szerelmesen andalgó párt. Inkább azért, mert a párban élő embereket kapja el a sajnálkozás, ha egy ismerősük a húszas, vagy netán harmincas éveiben tartósan egyedülálló. Vajon miért alakult ki ez a szemléletmód az emberekben? Hogyan lehet felülkerekedni a kínos kérdéseken és szituációkon? Egyáltalán hol lehet manapság ismerkedni? Cikkünkben ezúttal ezekre a kérdésekre keressük a választ. Kondás Eszter írása.
A tévhittel ellentétben nem minden szingli zokogja tele a párnáját esténként elkeseredésében. Nagyon sokan vannak, akik falják az életet, élvezik, hogy nincs kötöttség, nincs alkalmazkodás.
Kellemetlen helyzetek közepén
Ám akik hosszabb ideig gyarapítják az egyedülállók táborát, időről időre szembetalálhatják magukat olyan elkerülhetetlen szituációkkal, amelyek még a legkiegyensúlyozottabb személyeket is megingatják. Nem könnyű megélni azt, hogy míg mi lelkesen terveznénk a barátainkkal közös nyaralást, ők sűrű szabadkozások mellett mind elzárkóznak mondván, hogy:
„Szerintem ebben a korban az embereknek már inkább a párjával vagy családjával kéne utazásban gondolkodni… Bocsi, de nekünk ez most nem fér bele.”
És akkor még meg sem említettük mindenki kedvencét, a családi találkozókat. Legyen az esküvő, karácsony, vagy csak egy kerti parti, sok mindenkinek ismerős lehet a szituáció, mikor a rég nem látott rokonok, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek, gyerekkori barátok összegyűlnek. Természetesen ilyenkor mindenki próbálja hozni a legjobb formáját, cselesen megemlíteni sikereit, eredményeit…
Azonban, akárhogy próbálkozunk, egy-két kellemetlen kérdés mindig betalál. Ha párban érkezünk, akkor jön a „Hol a gyűrű, mire vártok még?” kezdetű csomag. Ha már ott a gyűrű, akkor jön a sűrű kacsintások és oldalba bökdösések közepette betűzdelt „Na, és mikor jön a baba? Tudjátok, nem jó sokáig húzni…” kezdetű jótanács-áradat.
Sok kellemetlen szituációba ütközhetünk a családi összejöveteleken.
Amennyiben viszont egyedül érkezünk egy ilyen eseményre, ugyanaz a mintázat figyelhető meg ismerőseink arcán:
- Az őszinte döbbenet: „Nem értem, miért vagy szingli, mikor olyan értelmes lány /fiú vagy?!” – Közben pedig az agykerekek szemmel látható zakatolása, majd az arcra lassan, de biztosan kiülő gyanú, miszerint valami „bajunk” mégiscsak van, ha eddig nem találtunk senkit.
- A szomorúság: „Jaj Istenkém, ennyi idősen nekem már fiam volt, neked még párod sincs. Mi lesz így veled?” – A mondat, melyre biológiai óránk olyan eszeveszett kattogásba kezd, hogy attól félünk más is meghallja.
- Készséges próbálkozás a „problémánk” megoldására: „Egy ismerősöm mondta, hogy a szomszédjának a lánya is szingli. Pont veled egyidős. Annyira passzolnátok! Összehozzalak vele?”
Persze, most kisarkítottam a dolgot, de szerintem mindannyian fel tudnánk idézni legalább egy hasonló, velünk megtörtént szituációt.
Hogyan kerüld el a kínos szitukat?
1. Keresd a hasonló cipőben járó barátaid társaságát!
Abban a helyzetben vagy, hogy a legtöbb barátodnak, testvéreidnek már saját családja van? Akármennyire is kiegyensúlyozott vagy, mégiscsak könnyen magányosnak érezheted magad, ha mindenkinek csak második vagy a sorban.
Fontos, hogy szerezz magad köré olyan embereket, akikkel tudtok közös programokat szervezni.
Épp ezért nézz szét magad körül:
- Akad olyan barátod, aki hasonló élethelyzetben van? – Frissítsd fel vele a kapcsolatod, és szervezzetek közös programokat!
- Nincs ilyen személy a környezetedben? – Ne félj nyitni újabb emberek felé. Biztos vagyok benne, hogy munkahelyen, edzőtársak között vagy más szociális felületeken te is találsz olyan ismerősöket, akik épp annyira vágynának társaságra, mint te.
2. Pattintsd le magadról a beszólásokat!
A másik „fegyver”, amit a kezedbe adok, a humor. Ha a cikk elején említetthez hasonló szituációkban találod magad, ne félj használni! Egyrészt, mert elkerülheted vele a kínos hümmögést, vagy épp csendet; másrészt
tudtad, hogy a humor az egyik legjobb megküzdési mód?
Tehát ha legközelebb betalál egy olyan mondat, hogy „nem értem miért vagy egyedül, amikor olyan értelmes fiú vagy”, akkor ne félj rá valami olyasmit válaszolni, hogy „pont azért, mert nem találtam még hozzám hasonlóan értelmes lányt”. Persze ebbe is bele lehet kötni, de ha mindenre van egy frappáns válaszod, és látják rajtad, hogy tényleg nem borít ki a téma, akkor előbb-utóbb nem fognak piszkálni.
Mögöttes okok…
Az idősebb rokonok, ismerősök reakciója talán a köztünk lévő generációs különbségekből adódik. Miért van az, hogy legtöbb esetben azonban még barátoktól is hasonló visszajelzéseket kapunk? Természetesen nem azt mondom, hogy minden szingli boldog és kiegyensúlyozott, és azt sem, hogy ez egy életen át egészségesen tartható állapot. Viszont amennyiben az illető pedig azt mondja, hogy köszöni, de jól van ő így is, akkor
rendben, hogy az ember „társas lény”, de miért olyan nehéz elhinni, hogy valaki egyedül is lehet boldog?
Ha megnézzük egy kicsit a statisztikákat, több embert érint a szingli lét „problémája”, mint gondolnánk. Amerikában 25 éves korig mindössze a fiatalok 10%-a köt házasságot, s a megkötött házasságok 43%-a is tíz éven belül válással végződik (Chapman, 2014). Igen, ebben a statisztikában csak a házasságok számát nézték, de ha azt vesszük, mennyire kevés ember köteleződik el, akkor arra is lehet következtetni, hogy a többiek hosszabb-rövidebb ideig a szingli tábort erősítik. Ezen a gondolatmeneten haladva felmerülhet a kérdés, hogy ez a sok-sok egyedülálló ember mind boldogtalan lenne? Nem hiszem.
Szinglilét – Tények & Tévhitek
Az egyik leggyakoribb oka annak, hogy miért is tartjuk megoldandó problémának az egyedüllétet, nem más, mint a szingli személyekkel kapcsolatos tévhitek és sztereotípiák léte, melyek annyira beleitták magukat a tudatunkba, hogy egyedülállóként is megbélyegezzük velük saját magunkat. Ezekből mutatok be most párat – a cáfolatukkal együtt.
1. „Olyan magányos vagyok.”
Az elszigeteltség a nyugati kultúrákban az egyik legsúlyosabb büntetésnek számít. Még a legelvetemültebb bűnözők is félnek a magánzárkától. Neked is ehhez hasonló gondolatok jutnak eszedbe mikor arra gondolsz, hogy épp nem vagy kapcsolatban? Merem remélni, hogy nem, hiszen azt nem árt letisztázni, hogy a magánynak egyáltalán nem kell, hogy köze legyen ahhoz, hogy párkapcsolatban élünk-e vagy sem. Társas lények vagyunk, ez így van, de optimális esetben kapcsolatok sokaságának hálója szövi át az életünket, nem pedig egyetlen párkapcsolat.
Nem a kapcsolatok jellege, hanem azok minősége fogja meghatározni, hogy mennyire érezzük kielégítettnek a szeretetéhségünket. Ugyanis, ha nem ismerjük fel társunkkal kölcsönösen egymás szükségleteit, akkor épp annyira lehetünk magányosak egy kapcsolatban is, mint amennyire egyedülállóként; ugyanakkor éppen annyira érezhetjük magunkat szeretve egy baráti kapcsolatban, mint párunk által (csak persze más módon 😊) (Chapman, 2014). 👉 Ha párkapcsolatban élsz, és tippeket szeretnél, hogyan értsétek meg jobban egymást, ajánlom neked erről szóló cikkemet, melyet itt érhetsz el.
2. „Ha eddig nem volt senkim, akkor ezután se lesz.”
Sok mindent elért már az emberiség, de a jövőt megjósolni még nem tudjuk. És mindaddig amíg ez így marad, a fenti állítás Marsha Linehan pszichoterapeuta szavaival élve „pszeudo-logikus”. Tanulmányában gondolataink forrását két részre osztotta: az ésszerű elmére és az érzelmi elmére.
Felteszem nem csak nekem ismerős az alábbi dilemma:
„most akkor a szívemre, vagy az eszemre hallgassak?”
Lihenhan, a dialektikus viselkedésterápia megalkotója, pontosan erre alapozza elméletét. A pszeudo-logikus gondolkodás fogalmát egy olyan szituációval magyarázza, mikor racionális ok nincs, ezért emocionális alapokra építve próbáljuk megmagyarázni saját feltevésünket. Persze háttérbe szorított racionális elménk érzi, hogy nem logikus a gondolatmenet, de mivel az onnan jövő törekvéseket elfojtjuk, folyamatos distresszt élünk meg ebben az állapotban (Taitz, 2018). Tehát az állításra visszatérve, azért, mert az elmúlt pár évben nem volt kapcsolatod, a közeljövőben miért is maradnál szingli?
Mindenkinek van legalább egy „álompár” a környezetében. Kérd meg őket, hogy meséljenek kicsit a kapcsolatuk előtti időről. Mennyi ideig ismerkedtek? Érezték-e már akkor, hogy ebből tuti jó dolog fog kisülni, vagy sokáig nem is vették komolyan egymást?
3. „Azért vagyok szingli, mert senkinek se kellek.”
Valószínűleg nem ilyen reakcióra számítanál, de: ilyen hozzáállással nem is fogsz! Fontos tudatosítani magunkban, hogy a párkeresés nem egy verseny. Itt nem az a cél, hogy kifogjuk az első személyt, aki az utunkba kerül, és happy end, vagy legalábbis el van hárítva a veszély. Itt az a cél, hogy kellő önbizalommal és önismerettel rendelkezve, tudatosan tudjunk, és merjünk partnert választani (Hammer, 2017). Ha úgy érzed, hogy egyedül ezt nem tudod megteremteni, nem tudsz rátalálni önmagadra, akkor ne félj szakember segítségét kérni! Hiszen gondolj bele,
ha már a partnered választása is tétova kényszerből történik, mennyi jövőt jósolsz magatoknak?
Ha viszont nem lesz tartós a kapcsolat, akkor hamarosan ugyanott találod magad, ahonnan elindultál, csak még jobban elveszve, és még több időt elpazarolva.
Hogyan vágjunk bele az ismerkedésbe?
Legtöbb szingli barátom (és most a kiegyensúlyozott, kapcsolatra készen álló „főnyereményekről” beszélek) azt fogalmazza meg legnagyobb gondként, hogy nem tudja hol és hogyan lehetne komolyabb szinten ismerkedni. Hiszen tény, hogy egy buliban, vagy egy társkereső appon nem sok eséllyel találjuk meg az igazit – bár tudom, vannak kivételek.
Női ismerőseim arról számolnak be, hogy 21. század ide vagy oda, a legtöbb férfi nem veszi jó néven, ha a nő a kezdeményező, és túl határozottnak titulálják őket, akikkel nehéz tartani a lépést férfiként. Ők azonban „ha a férfiak nem lépnek semmit, valakinek muszáj kezébe venni az irányítást” elven mégiscsak próbálkoznak.
Ezzel szemben férfi ismerőseim arról számolnak be, hogyha leszólítanak egy lányt az edzőteremben vagy kutyasétáltatás közben, már azelőtt elhangzik a hírhedt „bocsi, van barátom” mondat, mielőtt elmondhatnák, hogy igazából csak az illető kikötődött cipőfűzőjére akarták felhívni a figyelmet.
Sokak számára problémát jelent az ismerkedés.
Sajnos én sem tudok mindenkinek biztosan működő megoldást mondani arra, hogy milyen mód válik be leginkább az ismerkedésre. Hiába ritkább, de akik egy buliban találták meg a párjukat vagy „egyéjszakás kalandból” fejlődött ki a kapcsolat, azok még az unokáiknak is erre fognak esküdni. Ami így is van jól, hiszen ez nem egy általánosítható szabály, ahány kapcsolat, annyiféle történet. Viszont három dolgot tanácsolok:
1. Ne hagyd, hogy egy rossz tapasztalat elvegye a kedved!
Igen, egy kikosarazás rosszul tud esni, ahogy az is sérti az önérzetünket, ha valaki már a nulladik fázisban lepattint, mielőtt bármit is mutathattunk volna magunkból. De lássuk be, kevés olyan embert ismerünk, aki első próbálkozásra belebotlott a „nagy Ő”-be, nemde?
2. Ne másokra hallgass, ismerkedj úgy, ahogy neked a legkomfortosabb!
Bárhogy is fogsz hozzá az ismerkedéshez, valaki szemében úgyis ciki vagy kellemetlen lesz. Épp ezért zárd ki mások véleményét. Ha te úgy érzed, hogy írásban komfortosabb, akkor keress társkereső appokat, vagy közösségi oldalakat. Ha pedig élőben érzed nyeregben magad, akkor keress olyan tereket és alkalmakat, ahol nagy a merítés.
3. Legyél eredeti!
Egy teljesen ismeretlen személytől kapni egy „heló mizu”-t Tinderen, lássuk be: nem túl egyedi – holott a másik félnek lehet, hogy már ez is hatalmas kilépés a komfortzónájából. Emellett ha egy buliban érkeznek oda az ember lányához egy „szia cica van gazdád” megszólítással, akkor is egyből keressük a legközelebbi vészkijáratot.
Az első benyomás nagyon meghatározó.
Az első benyomás nagyon fontos, úgyhogy próbálj meg egyedi lenni! Nem vagy macsó? Semmi gond, de akkor ne is erőltesd! Belevaló csaj vagy? Akkor ne próbáld meg előadni a pilláit rebegtető szende kislányt!
Ha zsákbamacskát árulsz, előbb utóbb úgyis lelepleződsz.
Egyébként is, mi értelme olyannak tettetni magad, aki nem is vagy valójában?
Hogyan lehetsz tudatos szingli?
Addig is míg nem kopogtat az a bizonyos szőke herceg(nő), mint minden életszakasznál, az egyedüllétnél is törekednünk kell annak megélésére a lehető legteljesebb módon, tudva annak előnyeit, és hátrányait is. Kozékiné dr. Hammer Zsuzsanna előadásában nagyszerű módon összefoglalja ezeket.
Ha érdekel a téma, ide kattintva megtekintheted az egész előadást, most azonban bemutatnám neked a párterapeuta által is ismertetett párkapcsolati utakat, melyből megláthatod, nem is biztos, hogy annyira irigylésre méltó, ha valaki kapcsolatban van.
1. Korai zárás
Serdülőként egymásba szeretni, majd boldogan élni míg meg nem halunk. Tündérmesébe illően hangzik… Na, de biztosan az? Nem hiába mondják azt sem, hogy a felnőttkor húsz év körül kezdődik. Ekkorra alakul ki ugyanis saját, önálló személyiségünk. Azonban, ha már 15-17 éves kor körül párkapcsolatba kezdünk, ami házasságba torkollik, akkor az önállósodás és jellemszilárdulás helyett, a partnerünk elvárásainak kezdünk megfelelni, és a saját önismereti utunk bejárása csak később kerül előtérbe, vagy meg sem történik.
2. Társfüggőség
Hasonló a probléma az előzőhöz, annyi különbséggel, hogy itt nem egy partner mellé kötjük magunkat, hanem egyik kapcsolatból ugrálunk át a másikba. Holott:
egy kapcsolat lezárásához, és ahhoz, hogy ne csak a sebeket, hanem a fejlődésünkhöz szükséges tapasztalatokat is begyűjtsük, időre van szükségünk.
Persze egyénileg változó, és a kapcsolat jellegétől is függ, hogy kinek mennyire. Viszont abban az esetben, ha ismétlődően egyik évekig tartó kapcsolat után pár hét „pihenő” után egy másikban találjuk magunkat, akkor nagy eséllyel gyanakodhatunk arra, hogy mi is a társfüggők csoportját erősítjük.
Nem is biztos, hogy minden párkapcsolatban élő ember olyan irigylésre méltó? A tudatos szinglivé válás része a gondolkodásmód átkeretezése.
3. Keresgélés
Avagy az ideális út a boldog végkifejlet felé az előadó szerint. Ezt a formát jellemzi a párkapcsolat-egyedüllét körforgás egészen addig, míg valamelyik párkapcsolatból házasság nem alakul. Nagy különbség a keresgélő ember és az előző típusokba tartozó személyek között, hogy
a keresgélő személy nem fél megélni az egyedüllétet,
így nála kialakul a kellő önismeret és identitás. Mindemellett nem zárkózik el egy esetleges új kapcsolattól sem.
4. Választott szingliség
A fogalom elolvasására sokunk előtt megjelenhet a búskomor, agglegény, világtól elzárva élő férfi képe; vagy épp a ’90-es évekbeli sikersorozat, a Szex és New York valamelyik főszereplője, akikhez rögtön hozzákapcsolunk olyan jelzőket, mint munkamániás, öntörvényű, sikerorientált, törtető.
Sokan a karriert helyezik előtérbe a megállapodással szemben.
Nos, számtalan oka lehet annak, hogy valaki miért szeretne szingli maradni. Rossz családi mintázat, mérgező korábbi kapcsolat, társfüggőség felismerése. Ezek mind-mind olyan okok, amelyek esetén tényleg jobban tesszük, ha nem ugrunk bele egy másik kapcsolatba, hanem először időt szánunk a problémák feldolgozására, akár szakember segítségével.
A „választott szingli” csoport egy részének esze ágában sincs elköteleződni.
Napjainkban virágkorát éli az előbb karrier, utána megállapodás szemlélet, amibe burkolódzva megőrizhetjük „illuzórikus fiatalságunkat”, és annak a képzetét, hogy bármeddig kitolhatjuk az elköteleződést – fogalmazott az előadó.
Ez egy darabig rendben van, viszont amennyiben a hosszú, alkalmi kalandokkal teli idő után mégiscsak úgy dönt az illető, hogy kapcsolatot szeretne, sokkal nehezebb lesz biztos alapokra helyezve felépítenie, mint azoknak, akik nem zárkóznak el előle évekig, hiszen a kapcsolatban élést, és a vele járó intimitást gyakorolni kell.
5. Kényszerszingliség
Ők azok, akik bár szeretnének kapcsolatot, de nem sikerül. Az egyedülállóként eltöltött idő előrehaladtával egyre inkább csökken az önbizalmuk, és egyre inkább rombolják őket a cikkem elején említetthez hasonló sztereotípiák is. Annyira az lebeg a szemük előtt, hogy mikor lesz végre valakijük, hogy az önismeretről teljesen megfeledkeznek. Az is jellemző, hogy egyre lejjebb adják az igényeiket.
Az ismerkedésnek olyan formáit választják, amelyből csekély az esélye, hogy komoly kapcsolat alakulhasson ki, amivel egy ördögi kör veszi kezdetét.
Veszélyes, mert ha valaki túl sokáig ragad benne a körforgásban, akár depresszió is kialakulhat. Fontos lenne a szemléletváltás, hiszen csupán látásmódjuk különbözteti meg őket a „keresgélők” csoportjától.
Tekints a szingliségre úgy, mint nem végleges, hanem csupán egy átmeneti állapot két kapcsolat között.
Végezetül az a tanácsom Neked, hogy akármelyik fázisban is jársz most, gondolj a szingliségre úgy, mint nem végleges, hanem csupán egy átmeneti állapot két kapcsolat között. Próbáld tudatosan megélni ezt az időszakot, és kellő figyelmet fordítani az önismeretre, hiszen minél inkább ismered magad, annál mélyebb és sikeresebben működő kapcsolatot tudsz majd létesíteni a jövőben.
Felhasznált szakmai tartalom
- Chapman (2014): Szólóban. Az egyedülállók öt szeretetnyelve. Harmat kiadó, Budapest.
- Markey, P. (2013): Seasonal variation in internet keyword searches: a proxy assessment of sex mating behaviors. Archieves of sexual behaviour, 42(4), 515-21.
- National Center for Health Statistics (2001): Vital Statistics of the United States, Washinton,D.C., 42.
- Simison, G. (2014): A Rosie Projekt. Libri, Budapest.
- Taitz, J. L. (2018): How to be single and happy: science based strategies, for keeping your sanity while looking for a soulmate. Tarcher Perigee, New York, 12-16.
Debreczeni-Kondás Eszter
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
