Anyának lenni csodálatos! Anyának lenni idegőrlő? Mit jelent anyának lenni? „Úgyse értheted meg, amíg meg nem tapasztalod…” Ez utóbbi biztos, így megkérdeztük anyukáinkat, milyen is az anyaság. Interjúalanyaink meséltek nekünk az anyaság utánozhatatlan, mámoros csodáiról szintúgy, mint a kénköves bugyrairól. Ha anyák napja alkalmából olyan írásra vágysz, amiben hétköznapi anyukák saját tapasztalataiból csemegézhetsz, cikkünk neked szánjuk! Ha anyukaként olvasod, küldjük neked sok szeretettel elismerésünket. Kun Anett pszichológus írása. [INTERJÚ]
Szülőnek lenni véget nem érő felelősség és szerep. Sokan mondják, amint gyermeke születik egy párnak, minden megváltozik. Ahány ember, annyiféle tapasztalat – mindenesetre anyák napja apropójából kíváncsiak voltunk, milyen hasonlóságok és különböző szempontok születnek válaszul kérdéseinkre. Beszélgettünk az anyasággal kapcsolatos pozitív és negatív élményekről, érzésekről, emlékekről, valamint vágyakról és várakozásokról is.
Mit jelent anyának lenni? Nem minden válaszra számítottunk… de elhisszük az összeset!
Mi a legviccesebb élmény, amit anyaként éltél meg?
Beáta: A legviccesebb jelenetek a gyerekek beszólásai voltak. Például egy nyaralás alkalmával, amikor a másfél éves gyerekem azt akarta, hogy induljon a vonat, azt mondta a vonatnak: „Indujjá!”, majd amikor mégse indult, megállapította: „Nem hajja (a vonat)!”
Volt-e olyan, hogy nevetést visszafojtva feddted meg nevelő szándékkal a gyereked?
Erzsike: Amikor a fiam harmadikos volt, a rúzsradírt kinyomta, mintha fütyi lenne, a tanár előtt. „Malackodás” néven intőt kapott.
Beáta: Egy jó mély sárba, gödörbe ugrott a lányom, és jól megfeddtem, mert csurom sár lett… Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek!
Mire emlékszel örömmel a gyermeknevelés éveiből?
Erzsike: A közös estékre, amikor meseolvasás volt a fürdés után. Nem volt tv, így sok mesét olvastam. Az volt a legszebb, amikor egymásnak olvastak. Illetve amikor hazamentünk a nagyszülőkhöz, és együtt játszottunk.
Mónika: A mély, tartalmas beszélgetésekre, valamennyi együtt töltött időre, a közös mókázásainkra, a kirándulásainkra.
Beáta: Az esti mesemondásokra és az együtt éneklésekre. Ez utóbbi megmaradt nagykorukra is – csak már hangszeren is játszunk hozzá.
Milyennek képzelted el fiatal korodban az anyaságot? Miben tér el ahhoz viszonyítva?
Mónika: Gyerekként azt gondoltam, hogy milyen könnyű anyának lenni: csak felöltözteti, megeteti a gyereket, játszik vele és sokat nevetnek együtt. A különbség… teljesen más! Ott van a féltés, aggódás, az álmatlan éjszakák, a kamaszkori harcok, a megoldandó mindennapi feladatok, de emellett ott van a hihetetlen nagy büszkeség, a nagy szeretet, az elfogultság… Mit jelent anyának lenni? Életed végéig tartó csodálatos, egyben kőkemény meló.
Beáta: Nem hiszem, hogy gondolkodtam volna rajta. Biztosan a gondoskodás, a melegség, a szeretet volt a legfontosabb, és az ugyanaz maradt. Csak nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz…
Mi a legnehezebb szülői feladat?
Beáta: Következetesnek lenni.
Erzsike: Az elengedés. Az, hogy már elengedtem a gyerekeim kezét, és nincsenek velem.
Mónika: Talán a kamaszkor környékén megérteni és elfogadni, hogy a gyerek feszegeti a határait, hogy a jelleme, felfogása változik. Mindezt úgy megélni, hogy megmaradjon köztünk a jó kapcsolat, hogy tudja, bármi van, számíthat rám. Bízni abban, hogy ha hagyom, hogy elkövesse a saját hibáit, tanul belőlük. Hagynom kellett időnként, hogy fejjel menjen a falnak, hisz így tapasztalt meg dolgokat, így erősödött a jelleme.
Mi az, amiről úgy gondoltad, hogy másként fogod csinálni, mint az anyukád, mégis úgy csinálod, mint ő?
Beáta: Én úgy gondoltam, hogy jóval kevesebbet fogok aggódni, mint az anyukám. Ez nem sikerült… Lett három gyerekem, hogy ne egy gyereken csapódjon le az állandó aggodalom. Most aggódhatok még többet a 3 gyerek miatt!
Mónika: Akaratom ellenére, néha megmondom a gyerekeimnek, mit kellene csinálniuk, ugyanúgy, ahogy az anyukám mondta nekem. Jóindulattal teszem… Tanítom magam, hogy ez kevésbé legyen jellemző. Viszont van, amihez teljesen másképp viszonyulok: a szigor, a keménykezűség módszerei nem voltak hatékonyak nálam és a testvéreimnél gyermekként, így nálam a megbeszélés és a nyitottság van ezek helyett.
Mit mondasz a gyermekeidnek, amit neked is mondtak a szüleid?
Beáta: „Nem lőnek azzal nyulat!” – nagyanyámtól tanultam. Azt jelenti, hogy nem kell annyira komolyan venni azokat a dolgokat az életben, amik nem annyira fontosak, csak mi érezzük annak, hogy minden nagyon tökéletes legyen. De nem kell, hogy minden tökéletes legyen, nem minden apróság fontos!
Erzsike: „Vigyázz magadra.”, „A kitaposott útról soha ne térj le.”
Mónika: „Meglátod majd, ha anya leszel!” – és tényleg…
Mi az, amit sokat hallottál édesanyádtól fiatalként az anyaságról, és tényleg úgy van?
Beáta: „Egy anya mindent megtesz a gyerekeiért” – ezt a nagymamámtól hallottam, eszerint is élt. Ő mondta nagyon gyakran, hogy egy anyának a gyerekei a legfontosabbak a világon, így van összerakva, nem tud másképp élni egy anya. Még történeteket is mesélt róla.
Mónika: Azt, hogy egy anya köténye sok mindent betakar. Vagyis, hogy van, amit csak te tudsz a lányoddal kapcsolatban, neked kell megoldani, és segítened kell a gyermekednek, bármi is legyen.
Erzsike: Mindig azt mondta: „Erzsikém, levest főzzél nekik, mert így lesznek egészségesebbek!”
Mely érzéseket hívja elő leginkább az anyai lét?
Erzsike: Jelenleg az aggodalom és a hiány a leggyakoribb. Kisebb korban a vágy, hogy megóvjam őket minden bajtól.
Beáta: Az aggodalom a legintenzívebb, pedig nem kéne. Az is, hogy szeretem őket nagyon! A ragaszkodás.
Mónika: A legerősebbek a feltétel nélküli szeretet, az öröm, a büszkeség és a féltés. De hasonlóképp a hála, a gondoskodás, a csodálat, a büszkeség, az elégedettség, a harmónia, a békesség – és az aggódás.
Mit üzensz a leendő anyukáknak?
Beáta: Szeressék a gyereküket okosan. Se majomszeretettel – hogy mindent adok, mindent megengedek, se túl szigorúan – hogy semmit sem engedek neki megtapasztalni! Ezt az egyensúlyt kell megtanulni, a szigor és az engedékenység között, ez nem könnyű. A figyelemből pedig sosem elég!
Erzsike: Türelem, szeretet, a gyereket soha ne bántsd, szóban se! Papó egyszer ütött meg gyermekkoromban, egy napig sírtam. Sose kaptam tőle több pofont, de megfogadtam, hogy soha nem emelek kezet a gyermekeimre.
Fogadd el olyannak a gyermeked, amilyen, és ne hasonlítgasd másokhoz! Hallgasd meg minden kérdését, és válaszolj rá! Érezze a biztonságot mindig.
Mónika: Ne féljenek gyereket vállalni, a világ legcsodálatosabb dolga! Ne hallgassanak másokra gyereknevelést illetően, ha úgy érzik, hogy a baba és a saját maga igényeinek máshogy lenne jó. Szeresse a gyermeket úgy, ahogy van!
A gyermek melyik életkori szakaszában a legjobb anyának lenni?
Mónika: Minden szakaszban csodálatos az anyaság, de ha ki kell emelnem egy bizonyos életkort, 0-3 éves korig. Hiszen ott éjjel-nappal együtt vagytok!
Beáta: Mikor óvodás. Sok mindent már tud önállóan csinálni, egyre okosabb, de még van benne egy báj, ahogy felfedezi a dolgokat, és vicces dolgokat mond. Az iskolában már rajta van a nyomás, kötelességek vannak, például időre kell menni, gyakorolni kell vele.
Erzsike: Talán, amikor már nyílik az értelme. Amikor eléri azt a bizonyos kort, másképp éled meg az anyaságot. A kamaszkorig a legszebb… utána már gyötrődés, mert érvényesíti az akaratát! Akkor jön a folyamatos aggódás: elengedjem? Mikor jön? Jöjjön már!
Mit javasolnál azoknak az anyukáknak, akiknek jelenleg kisgyermekük van?
Mónika: Használd ki az időt, amit a gyermekeddel tölthetsz! Légy vele sokat, játszatok, beszélgessetek! Olyan gyorsan elrepülnek az évek, odanézel és felnő, és már csak alkalmakkor fogod őt látni.
Beáta: Élvezzék ki minden percét az együtt töltött időnek, míg kisgyerekük van. Még akkor is, ha a konyha szalad. Hamar eltelik az az idő, amikor a gyermek a szülővel akar játszani.
Mi az, amit remélsz, hogy a saját gyermeked is hozzád hasonlóan fog csinálni, ha szülővé válik?
Beáta: Hasonlóan vegyen részt a gyerekek életében, amennyire csak lehet. Például legyen ott az összes előadáson, koncerten, bárhol, ahol a gyerek szerepel, ami a gyermek számára fontos – és tartsa ő is fontosnak, hogy ott legyen.
Erzsike: Papírból, könyvből nem lehet gyereket nevelni, mert minden ember egy külön egyéniség. Tehát azt, hogy a példámat követve igyekszik majd megtalálni azt, hogy mi a legjobb személy szerint a gyermekének, és aszerint neveli majd őt.
Mónika: Azt, hogy megteremti majd ő is az otthon melegét, süt, főz, beszélget majd velük, róluk sokat. Azt, hogy ő is boldog anya lesz, és így majd az unokáim is boldogok lesznek. Remélem, hogy ha gondja támad majd, vagy csak hiányzik majd neki anyaként is a saját anyukája, hazajön majd hozzám, és újra gyereknek érezheti majd magát.
Vajon nagymamának vagy anyának lenni „jobb”?
Erzsike: Minden vágyam az, hogy nagymama legyek! Elmondások alapján azt hallom, hogy az jobb…
Beáta: A nagymamaságot még nem próbáltam, de a szüleim szerint nagymamának lenni sokkal jobb. „Én már elkényeztettem, most már a tiéd lehet!” A nagymamaság lehet a jutalom arra, hogy az ember kibírja az anyaságot.
Anyák napi üzenet
Winnicott óta tudjuk, nem kell tökéletesnek lenni, elég „elég jó” anyának lenni – a gyermek szükségleteihez hangolódva, empatikusan, önmagunkkal is hitelesen, példát mutatva, de az élet természetes frusztrációit gyermekünkig engedve nevelni őt.
Beszélgess – akár az interjú kérdései mentén – a gyermekeddel arról, mit jelent anyának lenni! Izgalmas, mély, bizalmas, vagy akár szórakoztató közös időtöltés lehet ez, nem csak anyák napján.
Valószínűleg nehéz viselni anyaként, ahogy a felnövő gyermekek – saját alakuló elképzeléseik mentén fejlődve – értékelik, bírálják a múltbeli vagy jelenbeli szülői döntéseket, viselkedéseket. De ezzel a cikkel üzenjük, mi időközben felnőtt gyermekek: ahogyan szívünk anyukái is elfogadnak és szeretnek minket úgy, hogy látják kritizálható és becsülhető oldalunk is, ugyanúgy mi is ezzel a két oldallal együtt szeretünk nagyon titeket.
Köszönettel minden jóért – boldog anyák napját!
Felhasznált szakmai tartalom
Winnicott, D. W. (2000): Kisgyermek, család, külvilág. Budapest: Animula Kiadó.
Kun Anett
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
